Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

Téma: A lányok olykor harapnak

Spoiler
sarahangel 2014 aug. 30. - 22:20:19
(1/1)
A szerencsés véletlennek köszönhetõ, hogy pont akkor mentem be a könyvesboltba, mikor le volt árazva a CV két elsõ kötete (mivel többet még nem adtak ki nálunk). Korábban még nem hallottam eme remekmûrõl, de gondoltam, egy próbát megér... magam sem gondoltam volna, de a sorozat egyenesen a kedvencem lett!

Innentõl kezdve valamelyest SPOILER-es lehet:

Amit a hátlapon írnak, teljesen igaz: pimasz, szeretnivaló hõsnõ! (Ez késõbb még fokozódni fog ;)) Ethan pedig tipikusan az a karakter, aki a negatív tulajdonságai ellenére is felkelti az ember lányának a figyelmét (még akkor is, ha szõke :P). Szúr, mint a tüske, de határozottan érezni benne a lehetõségeket.

(Egyik) kedvenc jelenetem vele kapcsolatban (idézem Merit narrálásában): "- Ez az egyik legszebb dolog, amit valaha is mondtak nekem – szólaltam meg, és csak miután kimondtam, jöttem rá, hogy alig-alig lódítottam.
Egy másodpercig semmi reakció.
Aztán elmosolyodott, azzal a pajkos félmosollyal, ami csak a szája jobb szögletében jelent meg. És emiatt a mosoly miatt, emiatt az átkozottul emberi mosoly miatt le kellett gyûrnöm egy gyöngédségi rohamot, ami kis híján könnyeket csalt a szemembe. Félrenéztem, és utáltam magam – amiért képtelen voltam gyûlölni annak ellenére, amit mondott, amit tett, és amit várt tõlem."

... és tényleg a legérdekesebb szál, a romantikus van leginkább a háttérbe szorítva (itt még), de azt mondom, jó húzás volt az írónõtõl, hogy ezzel megvárakoztatja az olvasókat. Sokkal inkább ez a megoldás, mint hogy Mallory és Catcher 5 perc alatt egymásra cuppantak (õszintén szólva ez egy kicsit idegesítõ volt számomra).

Az elsõ öt részt végigolvastam, a 6-9. részeknél egy kis gyorsolvasást csináltam (mivel ezek már csak angol nyelven vannak fent). Ezek után kijelenthetem, hogy kedvenc vámpírvadász hõsnõm, Buffy után kedvenc vámpír hõsnõm is van már. :)) Ebbõl kifolyólag természetesen nagyon tudtam díjazni, hogy a Buffyra utalgatnak benne.

Chloe Neill írásában azt is szeretem, hogy annak ellenére, hogy a természetfeletti lényei mondhatni, nem egyediek, mégsem érzem sablonosnak õket. Valamilyen egyediséget mégiscsak hozzáadott a dolgokhoz. Pl. a vámpírok itt nem élõhalottak, csak génmódosultak. Az átváltozás következtében nem veszítik el a lelküket, nem lesznek automatikusan gonoszak. A szemük ezüstös lesz, ha vérre szomjaznak, mérgesek vagy vágy keríti õket hatalmukba. Házrendszerek mûködnek, a Cadogan-ház olyan, mint egy vámpírkolesz. Na szóval ezeket a dolgokat nagyon bírtam. ;) Azért meg egy külön plusz pont jár, hogy itt nem tizenéves a hõsnõ.
Válasz