Na, azért ezek a megtorlást óhajtó vélemények a rasszizmust, antiszemitizmust, nácizmust kívánják vissza, ahol nincs jogállam, és valakik eldöntik, ki éljen és ki ne! Maradjunk csak a demokráciánál, és ne gyûlölködjünk. Inkább fusson 100 bûnös, mint elítéljünk egy ártatlant.

Nagyon jó film szerintem is. Én azonban az állatkínzókat sem kímélném.

sisto:"Sokan vannak szerintem, akik nem háborodnának fel túlságosan egy ilyen "megtorló" tevékenységén a hétköznapokban."
NEM HOGY nem háborodom fel, de kifejezett elégtételt érzek, ha legalább a filmeken irtják a férgesét!

Gyenge, felszínes film, a felvetett kérdésekre még véletlenül sem próbál meg választ adni, vagy álláspontot foglalni a film.
A túl idilli bevezetést követi a B kategóriás bosszúsztori. Ráadásul Jodie Foster rádiózásai annyira szentimántálisak és érdektelenek, hogy elég lett volna belõle a bevezetõben hallottak. Persze nem rossz ötlet, hogy így tudjuk meg mi zajlik benne, de stílusosabban is meg lehetne ezt oldani.
Persze vannak pozitívumai is a filmnek, 4.5/10.

Komoly kis film volt. Jodie Foster megint hatalmasat alakított. Mindenkinek ajánlom.

8/10

Nekem a legnagyobb kedvencem, ezek az újabb akciófilmjei különösen tetszenek, csak csináljon párat még!

Az utolsó hozzászólások már nem is a filmrõl szólnak.

Évekkel ezelõtt láttam ezt a filmet és nagyon jól emlékszem rá. Nagyon-nagyon tetszett. Ráadásul Jodie Foster az egyik kedvencem.

greghouse, mindenben egyetértek veled, csak két dologban nem. Azt egyik, hogy félreértettél. Én nem a kemény büntetés HELYETT igénylem a megelõzést, egy szóval se írtam ilyet. MELLETTE, nem helyette! A ruhánk tisztaságára is könnyebb és olcsóbb vigyázni, mint állandóan mosni. De ami piszkos lett, azt természetesen ki kell mosni. A másik, hogy tévedésbe esik, aki összekeveri a hitelkárosultakra vonatkozó LMP-s megelõzési dumát a bûnözés megelõzésével. A hitelkárosultak kára megtörtént, mit lehet azon megelõzni? De mondjuk a jövõ héten aktuális kettõs gyilkosságot valahol Kiskun-akárhol, azt bizony meg lehetne elõzni, csak akarni kellene. Csak az a helyzet, hogy sokkal kifizetõdõbb a gyilkosság után az eredményes felderítéssel büszkélkedni. Az a baj, hogy manapság a társadalom egész másképp mûködik, mint egy normális család, háztartás. Ha egy háztartás is úgy mûködne, mint a mai társadalom, akkor ez lenne: rendszeresen kárt tesznek az egerek és a darazsak, mindig simán hagyjuk, hogy megtörténjen, a károkat tudomásul vesszük, majd pedig felkutatjuk a tettes egereket és darazsakat, és hosszú idore egy dobozba zárjuk õket, közben vigyázva, nehogy megsérüljenek az egéri és darázsi jogaik, rendszeresen ételt-italt dugunk a dobozba, végül visszaengedjük õket a civil egér- és darázsközösségbe, és elhisszük a családunk legnaivabb, legostobább tagjának (aki a vázolt eljárást kitalálta és szorgalmazza), hogy a visszaengedett egyedek jó útra fognak térni.

Ezzel mindenben egyetértek. Most a horvát (azt hiszem) gázolót 22 hónapra itélték, mert két ember halálát okozta bizonyítottan gyorshajtással. Ebbõl 11-et kell leülni, minusz vizsgálati fogság, pár hónap két életért. Mert horvát miniszterelnök volt.
Az ír pasit egyáltalán nem értem, és nem értem az EU vállvonogatós hozzáállását sem, bezzeg sok minden másba bele tudnak szólni, emberi jogok meg minden, itt meg az ír hadd mászkáljon nyugodtan mint gyilkos (ha nem is szándékos, bár nem ismerem a körülményeket, nálunk ha alkoholos befolyásoltság alatt volt, az - szerintem helyesen - szándékosságnak minõsül, angolszászoknál meg - szerintem helytelenül - enyhítõ körülmény. Valószínûleg ez lehet az írek indoka, hogy - ez csak szokásjog, nem törvény - nem adnak ki olyat, akire a másik országban súlyosabb büntetés várna, mint otthon. Ezért nem ad ki az USA - elég képmutatóan - senkit oda ahol halálbüntetés van érvényben, pedig náluk is van, ha nem is minden államban.)
...Az meg végképp rejtély, mint te is írtad, hogy ha jogerõsen elitélik, miért nem kattan azonnal a bilincs? Hiszen az EU-ban jogosítvánnyal is azonnal Portugáliába relpülhet, vagy Spanyolországba, onnét meg Marokkóba (mert a két ország közt alig van határellenõrzés), Marokkótól meg bottal üthetik a nyomát.
..ráadásul mi rettentené el ettõl az elitéltet? Hiszen hallottuk nemrég, hogy az Angliában elkapott SEMMI külön büntetést nem kap azért, mert megszökött. Tehát mit kockáztat ha nem vonul be? Semmit az ég világon. Akkor minek.
hagyjuk is, mert "én meg csak itt idegelem magam", ahogy Hofi Géza mondta.

Rengeteg egyéb téma is felmerül ilyenkor persze.

Amit írtál, - nekem is az egyik vesszõparipám, - hogy amikor 10 évekre elítélnek valakit, akkor miért nem tartóztatják le azonnal, még ott, a tárgyalóteremben?
Miért engedik haza, hogy majd valamikor, egyszer, bevonuljon a börtönbe, letölteni a súlyos büntetést?
Hiszen - teljesen érthetõ, emberi módon, - csak megfordul annak a bûnözõnek a fejében, hogy inkább megpróbáljon megszökni, minthogy az élete legszebb 12 évét mondjuk rács mögött töltse.
Aztán az is felmerült bennem, hogy a bíróság tagjait, vagy a bírót konkrétan, - ehhez nem értek, hogy személy szerint ki az illetékes, - mondjuk felelõsségre vonják-e, hogy miért engedte el az elítéltet?
Vagy például, akik eltávozásra engednek egy rabot jó magaviseletért, és az illetõ akkor öl meg valakit, vagy akkor szökik meg, azok tartoznak valamilyen felelõsséggel?
Van-e felelõsségre vonás, hogy mást ne mondjak, akik elengedték a két gyereket megölõ ír gázolót, azokat megkérdezte valaki, hogy ez mégis hogy történhetett?

Mert ha itthon ideiglenesen elengednek egy elítéltet, aki Magyarországon lakik, még az is kockázatos, ha súlyos büntetés vár rá, mert fennáll a szökés veszélye. De hazaengedni több ezer kilométerre, NAGY-BRITANNIÁBA! valakit, remélve, hogy majd lesz olyan hülye, és visszajön, hogy letöltse egy magyar börtönben a jó hosszú büntetését, ezt józan fejjel bárki is komolyan gondolhatta???
Ha én lennék a törvényhozó - sajnos, vagy szerencsére, nem vagyok az, - a hivatalos emberek felelõsségét is nagyon megnézném.
Ahogy például a közlekedési baleseteknél mindig megnézném, hogy a vétkes sofõr hol és kinél tanult vezetni, és annak az oktatónak, vagy autósiskolának, akinek a tanítványai túl sok balesetet okoznak, visszavenném az engedélyét.
Persze, ez olyan apparátust kívánna, ami eleve lehetetlenné tenné ennek a nyilvántartását.
Bár, a mai számítógépes idõkben, lehet, hogy nem is lenne olyan nehéz...

A liberális elvek, azt hiszem, nagyon sok józanul gondolkodó, két lábbal a földön járó embernél kiverik a biztosítékot.
Vannak nagyon szép gondolatok, csak a valóság teljesen más.
Több, mint 20 éve halljuk ezeket az elméleteket, iszonyatos mennyiségû pénzt elköltöttünk közben drogprevencióra, bûnmegelõzési programokra, és én az égvilágon semmiféle kézzelfogható eredményt nem látok.
A "bûnmegelõzés", mint fogalom, egy megfoghatatlan valami. Legalábbis szerintem.

Neveléssel, - elsõsorban a családon belül, - lehetne kezdeni valamit, aztán az iskola is megtehetné, amit tud, persze nem úgy, hogyha a túlérett kamasz megveri a tanárnõjét, akkor jönnek a liberális okoskodók, és A TANÁRNÕT!!! teszik felelõssé a történtekért, hogy biztosan megsértette annak a gyereknek a jogait!
Agyrém!
Ha a gyerek így nõ fel, akkor mit várunk tõle, milyen felnõtt lesz belõle?
És hát az ezerszer lerágott csont, a bûnözõi életmódot folytató családban való nevelkedés, amikor egyik generáció átadja a másiknak ezt a mentalitást, a dologtalan, here életmódot, a mások javainak az elvételének jogosságát belenevelve a gyerekbe, éhségre, nehéz szociális helyzetre, meg minden egyébre hivatkozva.
És a kör bezárult.
Úgyhogy én - sajnos - a megelõzésben nem látok perspektívát, legalábbis rövid távon nem. Hosszú távon talán, de addig is szeretném a nehéz bûnözõket rács mögött tudni, mégpedig jó hosszú idõre elzárva õket a társadalomtól.

A feltételes szabadláb önmagában nem baj, ha oda is figyelnek rá. Jól viselkedik, engedjék szabadon, de tényleg abszolút feltételekkel, ha csak átmegy a piroson, akkor is vágják vissza egész idõre. Ne kapjon személyi igazolványt, útlevelet, jogosítványt, csak egy papírt, amin az IM pecsétje mondja, hogy feltételes, és örüljön, hogy nem a börtönben van.
Az is röhej, hogy ahogy régebben Farkas Péter, a birkózó egyszerûen kisétált az itélet kihirdetése elõl.
De még ennél is nagyobb röhej, hogy jogerõsen elitélnek valakit, és utána mehet haza, hogy majd vonuljon be két hónap múlva. aztán csodálkoznak, hogy 14 év után Angliában fogják el, és nem kap érte SEMMI plusz büntetést, mert nem vonult be, hanem mintha mi sem történt volna. Kérném tisztelettel ezt fogolyszökésnek minõsíteni, és pluszba rávarrni az eredetire, zéró kedvezménnyel.
Más országokban amint a bíró jogerõs itéletet hozva leüti a kalapácsot, már kattan is a bilincs az elitélt csuklóján, odaköszönhet a feleségének, a fogkeféjét is csak csomagban küldik utána, nem hogy majd két hónap múlva méltóztassék bevonulni.
Jó hogy nem limuzint küldenek érte.
Bocs, kissé felhergelem magam a liberális álláspontokon.

...A megelõzés IGAZ, jó duma, csak éppen ITT ÉS MOST nem sokat segít. Ez olyan, mint a parlamentben amikor az LMP-s hölgy arról beszélt, hogy a hitelkárosultaknak nem lakást kell építeni, hanem megelõzõ tevékenységet folytatni ebbõl a pénzbõl. Magamhoz kapok, komolyan. És amíg megelõzik a többit, hol lakjanak a mai károsultak? Itt és most kell. (Más kérdés, hogy nekem külön véleményem van a hitelkárosultak általános segítésérõl is, mert nem venném egy kalap alá aki százmilliós hatodik villája után adósodott el azzal, aki egy panellakást szerzett nagy nehezen.)
...A liberálisok ugyanígy a bûnözés megelõzésérõl, a drog megelõzésérõl stb. beszélnek. Igaz, és helyes.
De a jóisten szerelmére, nem a büntetés HELYETT, hanem MELLETT kell, mert ITT ÉS MOST is kell valamit tenni. A véleményemet errõl meg már elmondtam, keményebb büntetés, jól megfizetett és elhivatott, feddhetetlen rendõrség, ügyészség, bíróság. ÉS keményebb büntetések.

Bocs a száz százalékért, de matematikát tisztelõ emberként...olyan nincs is. Mindegy.
A kényszermunkát nyilván nevezhetjük másnak is, a lényeg a hasznos fizikai munkán van. Egyébként sok riport, leírás, film, stb. mutatta már be, hogy azért akik hosszú idõre vannak bezárva, nagyon is megküzdenek a jobb ellátásért, a kicsit több kedvezményért, csomagért, több szabad levegõért, sportért, látogatásért, tehát azért vannak szabályozók, ha nem is tökéletesek. Mindemellett fenntartom, hogy a többszörös visszaesõ, különös kegyetlenséggel, elõre kitervelten...stb. minõsítésû emberöléseknél megfontolandó a halálbüntetés.
...Valaki írta, és sokan mondják, hogy kb. tíz év után "szétesik a személyisége" a rabnak, és képtelen lesz visszailleszkedni, a bûnözés, sõt a börtön alapján az erõszakos bûnözés válik számára "normálissá". Azt ugyan nem értem, hogy erre építenek liberális elveket, pont emiatt nem kellene visszaengedni a társadalomba õket. A derék norvégoknál 21 év a maximum mint hallottuk többször, 74 embert ölt meg Breivik (bocs ha nem pont ennyit), negyven valahány éves korára szabad lesz, ölhet megint. Nincs az a liberális aki engem meggyõzne arról, hogy ez így van jól.

Na végre, végül csak lett egy nekem megfelelõ idõpont is :) Számomra Jodie Foster a legtehetségesebb színésznõ. Szinte csupa jó filmje van, 1-2 olyan, ami nem tetszik. Pl. Maverick, de a westernt eleve nem szeretem.

*** OFFTOPIC ***
Én is támogatnám az önvédelmi fegyvertartást, és a halálbüntetést is. Csak sajnos ezek itt nem lesznek soha.
Már annak is örülnék, ha legalább a büntetések tényleg azt jelentenék, amit mondanak. Pl. az életfogytiglani tartson addig, ne 20 évig - 20 évig a 20 év elzárás tartson. Szüntessék meg a "felfüggesztett" büntetést, mert az gyakorlatilag megúszást jelent, a büntetés elengedését. Hiába nem követ el utána semmit, (még jó..) de amit már megtett, azért nem lett megbüntetve! Azt is meg kéne szüntetni, hogy a kapott büntetést harmadolják, negyedeljék, ha a büntetése alatt jól viselkedik??!! Még szép, hogy jól viselkedik, egy büntetésvégrehajtási intézményben! Próbáljon nem jól viselkedni, akkor még hozzátennék a büntetéséhez, illetve súlyosbítanám! Szigorúan kell bánni az elkövetõkkel, és keményen fellépni a bûnözéssel szemben, csak akkor szorítható vissza.

A közbiztonságról általában: tegyük fel, egy reggel a feleséged/férjed lekever neked egy pofont. Te visszaadod. Õ is visszaadja. Te is. Ez így megy estig. Mindketten azonos számú pofont adtatok és kaptatok, jaj de jó, akkor ti egy igazságos és közbiztonságos családban éltek. Vagy mégsem? Ebbõl a hülye példából azt akarom kihozni, hogy ha ma Magyarországon megölnek egy idõs embert, aztán a rendõrség kinyomozza, a bíróság elítéli akármire, akár még halálra is, az nem ugyanaz, mintha nem ölték volna meg azt az idõs embert. Az nem közbiztonság, hogy az egyik elköveti a bûnt, a másik megtorolja. Az a közbiztonság, hogy nem követik el a bûnt. A bûnelkövetést meg kell elõzni, meg kell akadályozni, és ha ez sikeres (a társadalom által elfogadott százalékban), akkor van közbiztonság. A kutyát sem érdekli, hogy milyen a felderítési arány. Elég nagy baj, hogy annyi felderíteni való van. Ebbõl a logikából következik, hogy édes mindegy, milyen büntetést szab ki a bíró, három fekvõtámaszt vagy halált. Ha a dolog már az igazságszolgáltatásnál tart, régen rossz. A bûnesetnek nem kellett volna megtörténnie, ez a lényeg.
A büntetési tételek súlyossága azért nem lehet visszatartó erõ, mert a bûnelkövetést vagy óriási haszon reménye, vagy elvakult indulat, vagy a minden mindegy lelkiállapot motiválja, és mindegyikbe belefér a lebukás+büntetés kockázatának vállalása. Van még egy elkövetõ-típus, a "zseni vagyok, sose bukok le", ez se sokat vacakol, hanem elkövet. Az biztos, hogy amíg bûnmegelõzés nem kap százszor akkora hangsúlyt, mint a bûnüldözés, addig nem lesz közbiztonság.

Nem számítottam arra, hogy pont a "száz százalékosan" kifejezésbe kötsz bele, ami természetesen csak egy hatásosnak szánt mondat volt, de mindegy.
Annyit tudok, hogy a rendszerváltáskor, a halálbüntetés eltörlése után, - ami, ha emlékszel, úgy történt, hogy szép európai elvekre, emberjogi paragrafusokra, és minden másra hivatkoztak, holott az egész mögött az állt, hogy a régi rendszer aljas gazembereit nehogy felakasszák, pedig néhányan biztosan megérdemelték volna, - ugrásszerûen megugrott a súlyos bûncselekmények száma, jöttek a robbantások, a leszámolásos merényletek, az alvilág területi újrafelosztása, az ismert bandavezérek meggyilkolása, a kõkemény ukrán, csecsen, török, kurd bûnözõk megjelenése Magyarországon, aztán lassan ez is a helyére került, de a bûncselekmények kegyetlensége a mai napig megmaradt, sõt, szerintem egyre növekszik, öreg emberek megkínzása, agyonverése - sajnos - mindennapossá vált, egyszerû rablások váltanak át egy pillanat alatt gyilkossággá, és úgy néz ki, hogy nincs visszatartó erõ.
A liberálisok által hangoztatott mindenféle szép elvek, íróasztal mellett kigondolt, tanulmányokban lefektetett elmélkedések semmiféle kézzelfogható eredménnyel nem jártak, ez ma már egyértelmû, hiszen több évtizedre visszamenõleg rálátásunk van erre.
Másra van szükség.

A halálbüntetés fogalmával kapcsolatban mindig kettõs érzés dolgozik bennem.
Egyrészt általánosságban nem vagyok híve, hiszen minden bûncselekmény más és más, még a gyilkosságok között is lehet különbség, súlyban, kegyetlenségben, más egy elõre megfontoltságban, vagy hirtelen támadt indulatban elkövetett emberölés, amit késõbb megbán az illetõ.
Ugyanakkor, félek.
Féltem a családomat, magamat, a barátaimat, az egyedül élõ idõs nyugdíjasokat, az este egyedül hazafelé tartó magányos nõket, a tanyán élõ, rablóbandák fosztogatásának kitett embereket.
Félek attól, hogy minden emberi mivoltukból kivetkõzött gyilkosok 10, 12, vagy 15 év múlva újból szabadlábra kerülhetnek, és bármikor újból ölhetnek.

Nem tudom, a társadalom, az emberek nyugalma számít-e valamit, egyáltalán, szóba kerül-e, amikor jogszabályokat, törvényeket hoznak, amikor végiggondolják, hogy egy intézkedésnek milyen hatásai lehetnek az életünkre, a közhangulatra.
Ugyanis arról meg vagyok gyõzõdve, - nem száz százalékig, nehogy a fejemre koppints, hihihi!, - de nagyon nagy mértékben, hogy igenis, a halálbüntetés újbóli bevezetése - más hatások mellett, - az emberek nyugalmára is nagyon nagy hatással lenne, mert azt látnák, hogy a rettegett bûnözõktõl nem kell tovább félniük, és a természetes igazságérzetük is elégtételt kaphatna, bár a direkt módon való bosszúállás elve távol áll tõlem.

Az általad említett "kényszermunka" kifejezés - talán a rossz asszociációk miatt, hogy nagyon sokszor politikai okokból is alkalmazták, - nem tetszik nekem. Igazából nem tudom megmagyarázni, hogy miért, de kapcsolódik hozzá valami kellemetlen érzés, mellékzönge, valakiknek valamire való rákényszerítése, ami miatt nem tudok megbarátkozni vele.
Ugyanakkor az is igaz, - és talán ezt akartad kifejezni, - hogy a manapság szokásos, nagyképernyõs tévés, videós cellák, és a legkorszerûbb sporteszközökkel felszerelt konditermek helyett, vagy mellett - ami a börtönökben a nehézfiúk életének a része, - azért csináljanak valami hasznosat is a társadalom számára, ne lébecolják végig a büntetésüket.

Nehéz kérdések ezek, - van még millió más is, - és sajnos, nem mi fogjuk ezeket megoldani.

Hogy te "száz százalékosan" biztos vagy valamiben, az igen nagy bátorságra vall, de legyen. Én azért hiszek a szociológusoknak, hiszen senki sem úgy indul betörni, hogy úgyis lecsuknak. Aki a halálbüntetéstõl fél, az valószínûleg félne az életfogytiglani kényszermunkától is (aminek a bevezetését támogatnám, természetesen úgy, hogy a kényszermunka valamilyen szinten értelmes lenne, nem gödröt ásni aztán betemetni, hanem utat, vasutat építeni, betonozni, stb.)
...Kettõnk között vagyok csak az "ördög ügyvédje", mert én már a rendszerváltáskor is elleneztem a halálbüntetés eltörlését, egy jogász barátommal még aláírást is gyûjtöttünk amellett, hogy ú.n. MINÕSÍTETT és ÉLETELLENES esetekben lehetõsége legyen a bíróságnak kiszabnia továbbra is. Minõsítetten belül is a többszörösen minõsítetteket érintené, tehát legalább kettõ, élet-ellenes bûncselekmény minõsítése (különös kegyetlenség, elõre kitervelten, visszaesõként, csoportosan elkövetett, felfegyverkezve elkövetett, kiskorú/gyermekkorú sérelmére, nyereségvágyból, bûnszövetkezetben, sorozatosan.) Azt hiszem, ezekbõl legalább kettõ minõsítés jó pár emberölés esetén megtalálható lenne. A másik a életellenes kategória, tehát nem lehetne kiszabni (akkori elgondolásunk, és a mostani szerint sem) politikiai vagy gazdasági bûncselekmény esetén, csak befejezett, többszörösen minõsített életellenes esetben (magyarul megerõszakolnak és megölnek egy gyereket, már ebbe a kategóriába esik, a whiskys nem.)
..(csak hogy tisztázzuk hol állok.) Ezt ma is fenntartom, és szerintem ez ellen erkölcsi kifogás nehezen emelhetõ, kivéve a kereszténységet szó szerint vevõket (magam is katolikus vagyok, "ne ölj", tudom, az Isten joga), de szerintem a fenti feltételek mellett a vallásos érv annál is inkább eltörpül, mert az ú.n. "fejlett" demokráciákban az egyház és az állam szétválasztása általános, tehát jogilag aligha támadható, az EU egyetlen állásfoglalásán kívül.

Úgy gondolom, hogy ahol az embernek van mit féltenie, a halálbüntetés elrettentõ lehet. De amikor teljes kilátástalanságban él, mikor embertelen körülmények között vegetál, és egy kiló kenyér megszerzésére is képtelen, azt nem lehet azzal riogatni, hogy felkötnek.És amikor kiveszett belõle a remény, hogy valaha is emberhez méltó körülményt tud biztosítani a családjának,nem vezetik célok, az vegetál, s talán a börtönt könnyebb megoldásnak találja. Hogy miért jutott el oda,hogyan veszett ki belõle minden gátlás, tartás, hogy tizenévesen képes idõs embert nem csak kirabolni, hanem megerõszakolni, megkínozni, jó kérdés. Talán tudjuk rá a választ. Hogy hogy lehetett volna ebbõl kikecmeregni,ezt megelõzni, talán azt is tudjuk. Hogy ezután mit kellene tenni, ezt talán senki sem tudja.Mert a gyorsvonat már sebességbe kapcsolt, megállítani, pláne visszafelé fordítani nem lehet.

Talán ennek érdekében készülnek arra a megoldásra, hogy 12 év alatti gyerekek nevelõcsaládban cseperedjenek, ne otthonokban.Talán családban eleget tudnak tenni annak a pedagógiai szemléletnek, hogy 7 éves korára eldõl,kibõl mi lesz, mert az eddig szerzett hatások meghatározók.
Egyszer hivatalos keretek között jártam egy nevelõotthonban. Sivár, lepukkant környezet, durva hangnem a pedagógusok részérõl, a diákok egymás közötti kommunikációja is siralmas, szinte ijesztõ volt. Kérdeztük, miért történik az ebédeltetés ilyen zajban, rideg utasítások mellett, erõszakos tanári megnyilatkozásokkal?-Ezekkel csak így lehet bánni-mondták. S idõ múltán meg is értettem õket.
Olvastam egy novellát. Talán Wass Albert írta. Élt egy ember a szép, rendezett kis házában. Egyszer meglátott egy kis lukat a háza falában, s abból kijött egy kis egér. Nem zavarta, hagyta, neki is kell élnie. Aztán egyre több lett az egér, felfaltak mindent, lepukkant a ház, mindenütt lusta, követelõzõ egerek.
Az ember kénytelen lett elhagyni a házát, ami már egy szánalom volt, nyoma sem maradt a csinos kis portának.
Aztán új helyen épített házat. S egy nap elõbújt egy egér....Vajon mit csinált a gazda, okulva a tapasztalataiból?

Kivételesen arra reagálnék, amit pneklara írására válaszoltál.

Csak részben értek egyet veled abban, amit a halálbüntetésrõl, és a lebukás elrettentõ mivoltáról írtál.

"nem a büntetés az elrettentõ erõ, hanem a lebukás valószínûsége" - ezt írtad, én tudom, hogy nem te találtad ki, mert már másoktól is olvastam, meg hallottam, komoly bûnügyi szakértõktõl, akik mindenféle statisztikákra, tanulmányokra, nemzetközi tapasztalatokra hivatkoztak, és azt mondták, hogy például, a halálbüntetés bevezetésének semmiféle visszatartó hatása nincsen a bûnözésre.

Na most.
Miután mindannyian tudjuk, hogy Magyarország egy egészen kivételes hely a Föld nevû bolygón, ezért nálunk semmi nem úgy mûködik, mint máshol.
Az üzleti életben bevett szokások, a politikában, gazdaságban elõre kiszámítható folyamatok nálunk homlokegyenest másképp történnek, mint más országokban.
Éppen ezért, száz százalékig biztos vagyok abban, hogy ha - próbaképpen - egy évig visszahoznák a halálbüntetést a magyar igazságszolgáltatásba, ugrásszerûen, észrevehetõen csökkenne a súlyos, életellenes bûncselekmények száma.
Minden bûnözõ ráébredne ugyanis, hogy "Hoppá! Itt kötelet is lehet kapni, gyerekek?! Akkor vegyünk már vissza egy kicsit, mert meghalni azért nem szeretnék egy hülyeség miatt, annyit nem ér az egész!"

A lebukás - amirõl írtál, - elrettentõ lehet ugyan, de csak addig a pontig, ameddig nincs mögötte szigorú ítélet is egyben.
Hiába bukik le a bûnözõ, ha azt látja, hogy ugyanakkor néhány évvel megúszhatja a tettét.
Hatékony, jól mûködõ, a bûnözõket gyakorlatilag mindig elfogó rendõrség kell, -ÉS- nagyon szigorú ítéleteket hozó bíróság.
A kettõ nem zárja ki egymást, nem tudom, hogy bizonyos elméleti szakemberek miért csak az egyikben, vagy csak a másikban tudnak gondolkodni.
Kapcsoljuk össze a kettõt!
A jól képzett, jól megfizetett rendõrség fogja el a bûnözõket, - a lebukás visszatartó ereje, - a bûnözõk pedig kapjanak szigorú ítéleteket, - a társadalom védelme!

"Two in one" - te jól tudsz angolul, én nem annyira, de ezt még én is értem.
Ez lehetne a "Kettõ az egyben" fedõnevû akció.

Más.
Állítólag azok a bûnözõk, akiket börtönkörülmények között sikerül megtéríteni, vallásossá tenni, azok valóban meg tudnak javulni, legalábbis az átlaghoz képest jóval nagyobb mértékben, és sokkal kevesebb lesz köztük a visszaesõ.
Ehhez nem értek, de ha a tapasztalatok valóban igazolják ezt, talán lehetne a dologgal kezdeni valamit.