A kevesebb több lenne... Annyira rossz, hogy még kritizálni is felesleges.

Nagyon megosztó darab. Kultikus regèny, film és színpadi feldolgozás előzményei vannak. Modern felfogással valósítottàk meg. Aki nem szereti, ha a közönséget bevonjàk a darabba, alkalmasint mellette táncolnak és a klasszikus feldolgozàsokat szereti ne nézze meg. Brecht-i színhàzat kaptunk. Én szenzációsnak tartom a zenét. A 20-as 30-as évek jazz zenéjének a modern átiratàt kaptuk. A kor hangulatát extravagáns módon tudta bemutatni. Nem hibàtlan, ezért 8 csillagot adtam rá. A zene, az ötlet 10-es. Én a zenei betétek nem eredeti részei beillesztése miatt és az első rész kicsit vontatott jellege miatt értékeltem így. Musical-től elvàrhatjuk a playback mellőzését. Ettől függetlenül nekem ez volt az egyik legjobb komplex musical élményem. Ötből az egy, ami nem giccs volt

Megarossz volt!ezt a klassz tortenetet igy elrontani muveszet volt!sajnalom azt a vagyont amit jegyre kifizettem!

Azt azer hozza kell tenni, hogy minden elismerésem a kozremukodoknek, mert mind fizikai teljesítményben, mind énekhang ban nagyot mentek!

Tegnap láttam a darabot! Tiszta szívvel, és érdeklődéssel ültem be! És úgy jöttem el, hogy soha többet zenés előadásra nem megyek! Agresszív előadás, brutális hangzás, halvany érzelmi tortenet, és kevéske uto gondolkodasi inspiráció! Értem, és átjött a pillanatnak éles üres felszínes filingje, de az eladás nagyon tolakodó volt. Hangzás ban, testben, előadásban! Zenés darabhoz képest, egyetlen megőrizhető, emlékezetes dallamot nem viszek magammal!

Teljesen igaz az összes leírt negatív vélemény. Hangos, érthetetlen katyvasz, sikítoznak,üvöltöznek. Első sorokba ültem, a színészek rengetegszer az arcunkba tolták magukat, megdobáltak kemény golyókkal, vízipisztollyal locsoltak és egy kilo konfettit is kaptunk. Rémes!

Tökéletes megfogalmazás!!!!

... nagyon sokan eljöttek a szünetben, köztük én is! Irritáló üvöltözés, nagy katyvasz, a szöveget nem lehet érteni. Emberkínzás, sok szereplővel :(

Óriási csalódás, irritáló zagyvaság az egész, legrosszabb rendezés valaha. Az első musical, amiről ki akartam menekülni. Alpári, igénytelen “zene” és “szöveg”, a “tánc” olyan, mintha a az összes színpadon álló ember epilepsziás rohamot kapott volna. Az ilyenkor szokásos kötelező melltartós-harisnyás-kisgatyàs “férfiak” és gagyi díszlet és ruhák tovább alacsonyították az este színvonalát. Érthetetlen és sértő, hogy ennyi pénzért egy ilyen presztízsű helyen ezt kapja a néző. Sajnálom, hogy előre ki kellett fizetni a jegyárat vagy hogy nem lehet visszakérni, egy Forintot nem ért. Ha valaki nem tud jót csinálni, akkor miért nyúl hozzà és miért engedik oda? Semmi nem jelenik meg a kor stílusàból és szépségéből. Emiatt most a Vígszínházban és több színészben is óriásit csalódtam. Az épület gyönyörű továbbra is és a színhàz kiszolgáló személyzete nagyon kedves és jófej volt. Az épületben sétálni szabad, a becsengetésnél gyorsan el kell menekülni és akkor bármi mással jobban elütni az időt.

Fantasztikus előadás!
Másodszor láttam, először ketten mentünk párommal, ma elvittük a nagykamasz gyerekeket is.
Valóban nem egy szokványos musical előadás!
A látvány, a tánc, a zene, mind lenyűgöző.
A történetet úgy adják elő, hogy komoly kritikát fejezzen ki a ma világára is.
A táncosok fantasztikusak, sokszor akrobatikus mozgások is megjelennek.
Van egy elvont világa is, amikor a történetet a táncban, a zenében viszi tovább, finom humorral és komoly drámaval is.
Elsőre a történet újdonsága, a profi megvalósítás varázsa bűvölet el. Másodszorra a a színészek, táncosok profisaga, a koreográfia és a rendezés bátorsága varázsolt el.
Bakó Gábor, ifj Vidnyánszki Attila, gratulálok!
Sokszor kritikus lányaimat is elvarázsolta, a színek, a fények, a darab frissesség, a dinamizmusa, a finom humora lenyűgözte őket. Igazi fiatalos friss rendezés, darab.
Ajánlom mindenkinek!

Azt hiszem, el kellett volna olvasnom a kritikákat, mielőtt elmegyünk megnézni. Az első felvonásban próbáltam alkalmazkodni ahhoz az érthetetlen katyvaszhoz, amit a színpadon láttam. A második felvonásra ez vagy sikerült, vagy a rendező könyörült meg rajtunk, és némi értelmet csempészett alkotásába.
Musicalért mentünk, ez számomra nem az volt. Maga a zene, a dalok is valami szürreális formát öltöttek, mint az egész színdarab. Ugyanez a szürreális hanghordozás jellemezte a sokszor szándékosan ripacs beszédstílust, mely nagyon zavaró volt, de megvolt az értelme és helye.
A második felvonásra kezdett tetszeni a kavalkádszerű show. Szerencsémre többször láttam a filmet, így nem kellett értelmeznem a történéseket. Párom nem látta, így neki követhetetlen volt, mi történik a színpadon. Én előzetes ismereteimre támaszkodtam, és mivel többször végig elemeztem a filmet, így a színdarabnál ezzel is könnyebb dolgom volt, és a mélyebb értelemre is koncentrálhattam.
Szürreálisnak jellemeztem a darabot, mert az egész egy álomvilág, mely a szereplők által elképzelt világ fejben létező másolata volt.
Egy darabnak nem kell hasonlítania a filmes elődökre, ha ezt elengedjük, sokkal élvezhetőbb. A rendező szabadon értelmezi, adaptálja a rendelkezésére álló történetet. Imádtam a kihangosított aktuálpolitikai gondolatokat, de a címszereplő lecserélt szójárásával nem tudtam megbarátkozni. Ez Magyarországon a közönségességet képviseli, nem a címszereplő kifinomultságát.
Lélegzet visszafojtva vártam, a nagy Gatsby színre lépését, ahogy megjelenik, és megáll a levegő. Kérdés nélkül is tudni lehet, megjelent: a nagy Gatsby, a lenyűgöző, karizmatikus milliomos. Ehelyett a kis Gatsby jelent meg, ahogy azt lentebb egy kommentelő találóan jellemezte. Wunderlich kedvéért mentünk elsősorban, és csalódás volt. Tesze-tosza, halvány jellem, karizma nélkül. Hiába van rendezői szabadság a mű értelmezésében, a nagyból kicsit azért talán mégsem lehet...

Összegezve, a végére megbarátkoztam a darabbal, élvezhető karnevál állt össze, mely az eredeti mű újragondolása, aktuálizálása, újra értelmezése.

1/10
Értelmezhetetlen, alpári, kusza, szinte semmi cselekmény nincs benne. Nagyjából az elhangzottak 90%-ka felesleges "szöveg". Szinte végig énekelnek.
Senkinek nem ajánlom, aki igazi színház élményre vágyik. A huszas éveinkben vagyunk, még így is sokkoló volt sok részlet, idősebb korosztálynak nem tudom elképzelni, hogy tetszene.
Sem nem vicces, sem mondanivalója vagy tanúlsága nincs. Teljes időpocsékolásnak éreztük. Ha az ember elalszik közben 10-15 percre gyakorlatilag semmiről nem marad le.

A próba-folyamatról:
https://www.facebook.com/vigszinhaz/videos/vb.123593004321847/676795089559011/?type=2&theater

Az útmutató szerint „zenés előadást” láttunk. Közelebbről én „drámai revü-operának” nevezném a műfaját, (mivel némiképp hajazott a hajdani Cherbourgi esernyőkre.
Az előadás ötvözte mindhárom műfajt. Volt itt folyamatos tánc és akrobatika, mégpedig mindenki a revü világában honos csillogó-villogó flitteres ruhában táncolt és énekelt. A szövegkönyv 90 %-ban dalban hangzott el. Olykor még a párbeszédek is, ahogy ez az operákban is szokás. Kellemes, lágy, andalító dallamokban, bár nem hangzott el egyetlen fülben megmaradó, „sláger-gyanús” ének sem. A drámai helyzeteket hangerővel fokozták, olyan hangerővel, h az előttem ülő két 70 éven túli, bérlettel érkezett néni, mindkét kezük a fejük mellett volt és időnként 1-1 ujjukkal eldugaszoltak hallójárataikat. A dráma pedig lassan bontakozott ki a híres Gatsby élettörténetével. Mellette egy kis kostolót kaptunk az I. Világháború lövészárkaiból visszatért fiatalok életérzéséből, az 1920-as évekből. (Mint egy Hemingway-regényben).
A dráma prózai részében két magvas gondolatot is beágyaztak a szerzők. Egy Miskin hercegre emlékeztető idézetet, (emlékezve, az elmúlt évadban Dosztojevszkij Félkegyelmű c. regényét vitte színre a Víg e két szerző-színésze.) A másik korunk fiataljait korholó mondata: „A mai diákok elfogadják a kormány (nem állam, kormány) pénzét, aztán 18 évesen elhúznak Nyugatra.” (Ezt vajon ifj. Vidnyánszky, vagy Vecsei Miklós írta?)
Egy hatalmas kavalkád volt a 3 órás este, nyilvánvalóan azzal a szándékkal, h megszólítsák a legfiatalabb korosztályt. Sztem, nem lehetett volna jobban fokozni a színpadi látványt, ez időnként erősen zsúfolttá tette a színpadot. Egyidőben a színpadon ropta húsz fő táncos, 2 akrobata, kb. 15 színész énekelt, mellettük a teljes zenekar tízegynéhány taggal, karmesterrel, - sok volt. A színészek állandóan a nézőtéren keresztül futottak be és ki, sőt egyesek fel is másztak az első emeleti páholysorba, közben marékszámra szórták a konfettit a közönségre. A csillogó konfetti beborította az egész Vígszínház padlózatát, a nézőteret, ruhatárakat, a lépcsőket, az alagsori büfét és wc-ket. (Vajon, 2 mázsa konfetti elég lesz a produkciónak az évadra?)
A látványt betetőzte a színpadi technika egész estés munkája. Forgott itt kérem minden, mint a körhinta, süllyedt és emelkedett a zenekar, szálltak a ballonok. A látvány legérdekesebb része volt a két irányítható, óriás hal-lufi, mely a szünetben a nézőtér felett úszkált, mint egy hatalmas akváriumban. Mindenki veszettül fényképészkedett.
A formabontó előadásban keményen megdolgozott minden résztvevő. A zenei feladatokban, olykor operaénekesként is helyt álltak a Víg színészei. Különösen: Wunderlich József, Wascovics Andrea, Ember Márk, Szilágyi Csenge, Ertl Zsombor.
A „slágerek” hiánya miatt nem gondolom, h hosszú évekig repertoáron fog maradni az előadás, ahogy hajdanában a Vígből induló musicalek, de 1, esetleg még 1 évig sok fiatal fogja még megnézni.

Totális színház: a zene, a tánc, a látvány...10/10

Aki kicsit is kedvelte a konyvet, az ne nezze meg a darabot. Olcso, ripacs, indokolatlan eneklessel, kozepes szineszekkel es borzaszto szovegekkel.

A színészek, a táncosok mind jók, de a rendezés... lényegében csak a szünet végén megjelenített party tetszett. Az utolsó órában csak arra vártam, hogy mikor lesz már vége. Csalódás.

Akkor miért egyet tetszett adni rá, drága?

Ifj. Vidnyászky Attila most egy olyan előadást csinált, mely kiemelkedő, emlékezetes. Irtózatosan megdolgoztatja, megmozgatja a Vígszínház színészeit, táncosait. Szinte az előadás végéig lendületes mozgás, folyamatos zene és éneklés van a színpadon. A művészek táncban is, hangban is egyaránt bírják a tempót; komoly teljesítményt nyújtanak. Különösen tetszett Szilágyi Csenge, Ertl Zsombor (eh.), Waskovics Andrea, Gyöngyösi Zoltán, Márkus Luca (eh.) alakítása. Nem utoljára kellene említenem a példás csapatmunkát, a koreográfiát, azt, hogy Kovács Adrián nem szokásszerű musicalzenéje elképesztően jó és kitűnő a zenekar! Gratulálok az alkotóközösség minden tagjának.

Az alkotók célja az lehetett, hogy próbáljon valami mást és újat mutatni a néhány évvel ezelőtti filmhez képest. Aki azonban ennek a filmnek a hangulatát, a karaktereket szerette, annak nem hiszem, hogy a színházi darab igazán tetszeni fog. Eleve kérdés számomra, hogy aki nem ismeri a történetet, annak mennyire áll össze pusztán a darab alapján. A játékidő elég hosszú, ennek ellenére a karakterek szerintem nincsenek igazán kibontva, nem jön át mélységében, hogy milyenek, csak egy külső máz. A látvány, a show, a party túl hangsúlyos a karakterábrázolásokhoz képest, ennek aránya lehetett volna jobb. A díszletek egyébként látványosak és tetszetősek voltak, a zeneszámokban is voltak jól eltalált darabok, részleteiben voltak jó pillanatok, de összességében nem volt átütő.