A próba-folyamatról:
https://www.facebook.com/vigszinhaz/videos/vb.123593004321847/676795089559011/?type=2&theater

Az útmutató szerint „zenés előadást” láttunk. Közelebbről én „drámai revü-operának” nevezném a műfaját, (mivel némiképp hajazott a hajdani Cherbourgi esernyőkre.
Az előadás ötvözte mindhárom műfajt. Volt itt folyamatos tánc és akrobatika, mégpedig mindenki a revü világában honos csillogó-villogó flitteres ruhában táncolt és énekelt. A szövegkönyv 90 %-ban dalban hangzott el. Olykor még a párbeszédek is, ahogy ez az operákban is szokás. Kellemes, lágy, andalító dallamokban, bár nem hangzott el egyetlen fülben megmaradó, „sláger-gyanús” ének sem. A drámai helyzeteket hangerővel fokozták, olyan hangerővel, h az előttem ülő két 70 éven túli, bérlettel érkezett néni, mindkét kezük a fejük mellett volt és időnként 1-1 ujjukkal eldugaszoltak hallójárataikat. A dráma pedig lassan bontakozott ki a híres Gatsby élettörténetével. Mellette egy kis kostolót kaptunk az I. Világháború lövészárkaiból visszatért fiatalok életérzéséből, az 1920-as évekből. (Mint egy Hemingway-regényben).
A dráma prózai részében két magvas gondolatot is beágyaztak a szerzők. Egy Miskin hercegre emlékeztető idézetet, (emlékezve, az elmúlt évadban Dosztojevszkij Félkegyelmű c. regényét vitte színre a Víg e két szerző-színésze.) A másik korunk fiataljait korholó mondata: „A mai diákok elfogadják a kormány (nem állam, kormány) pénzét, aztán 18 évesen elhúznak Nyugatra.” (Ezt vajon ifj. Vidnyánszky, vagy Vecsei Miklós írta?)
Egy hatalmas kavalkád volt a 3 órás este, nyilvánvalóan azzal a szándékkal, h megszólítsák a legfiatalabb korosztályt. Sztem, nem lehetett volna jobban fokozni a színpadi látványt, ez időnként erősen zsúfolttá tette a színpadot. Egyidőben a színpadon ropta húsz fő táncos, 2 akrobata, kb. 15 színész énekelt, mellettük a teljes zenekar tízegynéhány taggal, karmesterrel, - sok volt. A színészek állandóan a nézőtéren keresztül futottak be és ki, sőt egyesek fel is másztak az első emeleti páholysorba, közben marékszámra szórták a konfettit a közönségre. A csillogó konfetti beborította az egész Vígszínház padlózatát, a nézőteret, ruhatárakat, a lépcsőket, az alagsori büfét és wc-ket. (Vajon, 2 mázsa konfetti elég lesz a produkciónak az évadra?)
A látványt betetőzte a színpadi technika egész estés munkája. Forgott itt kérem minden, mint a körhinta, süllyedt és emelkedett a zenekar, szálltak a ballonok. A látvány legérdekesebb része volt a két irányítható, óriás hal-lufi, mely a szünetben a nézőtér felett úszkált, mint egy hatalmas akváriumban. Mindenki veszettül fényképészkedett.
A formabontó előadásban keményen megdolgozott minden résztvevő. A zenei feladatokban, olykor operaénekesként is helyt álltak a Víg színészei. Különösen: Wunderlich József, Wascovics Andrea, Ember Márk, Szilágyi Csenge, Ertl Zsombor.
A „slágerek” hiánya miatt nem gondolom, h hosszú évekig repertoáron fog maradni az előadás, ahogy hajdanában a Vígből induló musicalek, de 1, esetleg még 1 évig sok fiatal fogja még megnézni.

Totális színház: a zene, a tánc, a látvány...10/10

Aki kicsit is kedvelte a konyvet, az ne nezze meg a darabot. Olcso, ripacs, indokolatlan eneklessel, kozepes szineszekkel es borzaszto szovegekkel.

A színészek, a táncosok mind jók, de a rendezés... lényegében csak a szünet végén megjelenített party tetszett. Az utolsó órában csak arra vártam, hogy mikor lesz már vége. Csalódás.

Akkor miért egyet tetszett adni rá, drága?

Ifj. Vidnyászky Attila most egy olyan előadást csinált, mely kiemelkedő, emlékezetes. Irtózatosan megdolgoztatja, megmozgatja a Vígszínház színészeit, táncosait. Szinte az előadás végéig lendületes mozgás, folyamatos zene és éneklés van a színpadon. A művészek táncban is, hangban is egyaránt bírják a tempót; komoly teljesítményt nyújtanak. Különösen tetszett Szilágyi Csenge, Ertl Zsombor (eh.), Waskovics Andrea, Gyöngyösi Zoltán, Márkus Luca (eh.) alakítása. Nem utoljára kellene említenem a példás csapatmunkát, a koreográfiát, azt, hogy Kovács Adrián nem szokásszerű musicalzenéje elképesztően jó és kitűnő a zenekar! Gratulálok az alkotóközösség minden tagjának.

Az alkotók célja az lehetett, hogy próbáljon valami mást és újat mutatni a néhány évvel ezelőtti filmhez képest. Aki azonban ennek a filmnek a hangulatát, a karaktereket szerette, annak nem hiszem, hogy a színházi darab igazán tetszeni fog. Eleve kérdés számomra, hogy aki nem ismeri a történetet, annak mennyire áll össze pusztán a darab alapján. A játékidő elég hosszú, ennek ellenére a karakterek szerintem nincsenek igazán kibontva, nem jön át mélységében, hogy milyenek, csak egy külső máz. A látvány, a show, a party túl hangsúlyos a karakterábrázolásokhoz képest, ennek aránya lehetett volna jobb. A díszletek egyébként látványosak és tetszetősek voltak, a zeneszámokban is voltak jól eltalált darabok, részleteiben voltak jó pillanatok, de összességében nem volt átütő.

Teljesen egyetértek az első hozzászólóval. Én csak azoknak ajánlom a darab megnézését, akik szívéhez nem áll közel az eredeti történet és a 2013as film. Különben keserédes élményben lesz részük. Nagyon csalódottan jöttem el a Vígből a végén. Egyáltalán nem voltam víg. Pedig annyira akartam, de mégsem tudtam közel kerülni ehhez az egész katyvaszhoz. Sajnos egyáltalán nem tetszett. Csak a pénzemet és az időmet(majdnem 3 órás!) pazaroltam el rá.

Nagyon jó!
Abszolút megérdemli a 10 pontot

Kaotikus, zavaros darab. Ez még nem is lenne baj, mert némileg átadja a 20as évek hangulatát...
De. Gatsby nem ilyen. A színész is rossz választás, de a szerepe sincs jól megírva. Kicsit olyan érzésem volt mintha Csonka Andrást próbálnák eljátszani Gatsby helyett.
A másik baj, hogy ha kicserélném a neveket vagy el sem hangzanának, sohasem jönnék rá hogy épp a Nagy Gatsbyt nézem. (Esetleg talán a baleset után)
Ettől függetlenül kellemes szórakozás volt, kaotikus, érthetetlen szövegű dalokkal, amiket, bár soha senki nem fog utána dúdolni, az atmoszférát megteremtették.
Szóval ez amolyan "kis Gatsby"...
Darabnak 10/6.5, Gatsbynek 10/3, összesen jó indulattal 10/5.