10/1

Azért írom ide ezt a véleményt, mert azt remélem, hogy ezzel meg tudom menteni a hozzám hasonló embereket egy felesleges csalódástól. Életem egyik legszörnyűbb színházélménye volt a 2024.02.17-én játszott előadás. Ez nyilván a magas elvárások miatt is volt, de nézzük a fontosabb okokat:
A 10. sor közepén ültünk, de a színészek hangját, beszédét sokszor alig lehetett kivenni. A színészek többsége unott, sokan konkrétan nem tudnak énekelni, a főszereplők hamiskásak. A zene egy-két kivételtől eltekintve unalmas és felejthető. A hangosítás minősége szó szerint gagyi.
Sajnos ki kell emelnem Józan Lászlót. Szerencsétlen ember totálisan alkalmatlan bármilyen vezér szerepre. Minden porcikájában feminin. Ezen túl látványosan túlkoros és hangjában is hamis. Nem értem, hogy jöhetett szóba, mint Áts Feri. Továbbá az, hogy nem korhű ruhában vannak a szereplők jelentősen hátráltatja a bevonódás lehetőségét. Szívem szerint a félidőben hazamentem volna.

Kifejezetten jól sikerült darab (2023.02.15-ös előadás) volt.
A könyvhöz képest néhány helyen változtattak a történeten, ami dramaturgiát némiképp változtatja, árnyalja. A változtatások engem nem zavartak, a könyvet közel 20 éve olvastam utoljára, de azt az érzést, amikor először olvastam tökéletesen felelevenítette a darab.

A zenés részek nagyrészt fantasztikusak, ami nem, az is minimum "csak" jó. Úgy általában a hangosítás kifogástalan volt, mindent remekül lehetett hallani.

A történetben a vörösingesek szerepe volt talán laposabb, a Pál utcai srácokhoz képest, de ez sem volt zavaró.

A színészek úgy általában remekek voltak, jó volt látni ennyi tehetséges fiatalt.

Az iskolai jeleneteknek a humora remek volt és úgy általában az egész darab is.

Csak ajánlani tudom a megtekintését.

Jók voltak a színészek, egy pillanatig sem volt unalmas. Mivel musical, a zene és az ének a központban van, ezért két pont levonás: egy-két valóban megfogó dalon kívül a többi sajnos középszerű. A hangosítással is lehetett gond, a 18. sorban ülve többször nem lehetett hallani, amit a színészek mondanak.

2019. április 12. Pál utcai fiúk... Nem először láttam az előadást, mely lassan eléri a 300. előadásszámot. S, ez határozottan érződik... Kezd fáradni az előadás... A szereplők közül Vecsei H. Miklós, Józan László és Medveczky Balázs játéka azonban feltétlen kiemelendő... Nem hallgatható el: egyre zavaróbb Ember Márk színművész jelenléte, unottnak tűnő (!) játéka a Vígszínház színpadán. Ugyanez érzékelhető volt már a Pesti Színház Baal előadásában is. Nagy ígéretnek tartottam néhány évvel ezelőtt, ezért is csalódás számomra gyenge, erőtlen alakítása. S, még valami; enyhén szólva bosszantó és sajnálatos, hogy a prózai részek, több színművész részéről alig-alig volt hallható, különösen igaz ez Fesztbaum Béla művész úr esetében. Szóval: csalódás volt számomra az előadás... Sajnálom...

Nekünk- családostul- katartikus élmény volt. A 9 éves kislányom, és az 5 éves kisfiam hipnotizálva együtt élt a darabbal. Fehérváron néztük meg. Ezért a darabért el fogunk még menni bárhova, hogy láthassuk újra. Személy szerint, nagyon szeretem a musical-eket. Ez a darab, annak ellenére tetszett nagyon, hogy az olvasmányélményeimet nem tudta eddig visszaadni sem filmes, sem színházi feldolgozás. Így, mindig maradt bennem valami hiányérzet. Most nem. Sőt! Mindenkinek kortalanul ajánlom ezt a fantasztikus darabot.

Alapvetően tetszett a darab, de azért van néhány dolog ami nem jött be:
- A zene elsőre nem fogott meg. A szereplők énekhangja meg, ha nem is rossz, de jó sem.
- A második felvonás gyengébbre sikerült, mint az első. Azt mondjuk nem bánom, hogy az aljas áruló visszafogadását kihagyták (azt nem is értem, miért csinálta Molnár?!), de hogy a végét felcserélték, az szerintem el van hibázva. A feszültséget az adja, hogy meghal-e Nemecsek, és amikor meghal, utána jön a slusszpoén, hogy a grund is oda. "Na tessék, ezért áldoztad fel magadat!" Fordítva valahogy nem olyan ütős.
- Ha már ki kellett hagyni valamit az időhiány miatt, a 7. fejezet helyett hagyták volna ki a tubákos jelenetet, az eléggé kilóg a történetből. Hacsak nem arra gondoltak, hogy az orron át szippantott élvezeti szerek semmiképpen sem maradhatnak ki a buliból.
- Csónakos nagyon a háttérbe lett szorítva. Sokkal vagányabbnak kellene lennie, de Boka átvette tőle ezt a szerepet is. Eredetileg Boka az ész, Csónakos az izom, Nemecsek pedig a szív -- ez a hármasság a darabban felborul.
- Boka és Nemecsek érzelgős jelenete romantikus zenei aláfestéssel eléggé langyos.
- Áts Feri talán kicsit túl van játszva: Szebenicsnek majd' leharapja a fejét, Nemecsekkel viszont túlontúl nyájas.
A legjobb jelenet, amikor Rácz tanár úr undorodva dobja el a gittet, miután megtudta, azt a srácok összerágták. Tulajdonképpen minden gitt egyletes jelenet jó.

10 pontot nem sok produkcióra adtam eddig, de ez megérdemli... Fülbemászó dalok, nagyszerû szöveg, remek alakítások. A végén nagyon sûrûn belement valami a szemembe és emiatt könnybe lábadt... De nem a fájdalom maradt meg a végére, hanem a szeretet és az összetartás ereje! Gyönyörû darab!!! \"M´ért félnénk? M´ért élnénk, ha nem egy álomért?\"

Oszinten szolva nekem nem tetszett kulonsebben ez a darab. Az elso felvonas dalai monoton, ismetlodo rap-szeruen ritmikus szovegeken es korusokon alapultak, es egy emlkezetes dal sem maradt meg bennem. A tancrutinok is ismetlodo akrobatikus mozgaselemeken alapulnak, leginkabb az Experidance tancrutinjai raemlekeztetnek. A masodik felvonas valamivel jobb, de egeszeben es messze nem egy kituno vagy emlekezetes eloadas. Kicsit ertetlenul allok a szerintem irrealisan pozitiv ertekelesekkel szemben, de hat persze minden izles kulonbozo...

Zseniális! Életem egyik legnagyobb színházi élménye! A dalok nagyon jók, a rendezés, és a színészi játék is remek! Tele van érzelmekkel. Tudod, mi fog történni, mégis összeszorul az ember torka.

Zseniális! Életem egyik legnagyobb színházi élménye! A dalok nagyon jók

Szenzációs darab, ott kell lenni. Kedves szereplõk, remek rendezés, magukkal ragadó énekbetétek.
Nekem úgy rémlik, a regényben Gerébet visszafogadja a csapat, itt a darabban másképp történik, de ez tetszik nekem.

Molnár Ferenc halhatatlan regényét is elérte a balsors avagy a j o b b (?) sors: a Dés László-Geszti Péter szerzõpáros, Grecsó Krisztián (szövegkönyv) és Radnóti Zsuzsa (dramaturg) musicalt alkotott belõle, premier elõtti elõadásait a hosszú ünnepre idõzítette a Vígszínház. Ahogyan nemzedékek nõttek fel, jöttek és mentek el A Pál utcai fiúk 110 éves élete alatt, megjósolható, hogy a társulat is hosszabb idõre berendezkedhet a produkció elõadására, amit így a fellépõk közül számosan ki is fognak "nõni". A regény idõtlen idõszerûsége vagy ha úgy tetszik, korszerûtlen korszerûsége, üzenete minden korban -divatos szóval élve- átjött és át fog jönni eztán is. Üdítõ kivétel az iskolai kötelezõ olvasmányok között, amiknek többsége, bevalljuk vagy sem, napjainkra vagy már korábban is, bizony elavult. Rácz tanár úr elmaradhatatlan Bunsen-égõje azonban mindig és mindenki számára lángra fog kapni. A Vígszínház újdonsága eleinte kissé ellenállni látszik a színpad elvárásainak: bár rögtön "ott vagyunk" a nyitó jelenet kémiaóráján vagy utána a híres, édes Grundon, a színpadi ritmus számomra kissé döcögõs, késõbb a Vörösingesek színre lépésével aztán felpörög.
Természetszerûleg meg kell szoknunk azt is, hogy itt és most kizárólag fiú-férfi szereplõk fognak játszani-énekelni-táncolni, ami bizonyos monotonsággal jár miként -elõkelõ, megtisztelõ hasonlat következik!- Puccini Angelica nõvér-operájában a csak nõi hangokat megszólaltató muzsika. A hivatalos mûfaji megjelölésbõl ("zenés játék") az elsõ rész java inkább játék, néhány zenés betéttel, késõbb és szünet után már több a zene.

Kimaradtak a Nemecsek-szülõk, így a grund õre, Janó (Gados Béla) párszavas szerepét leszámítva Fesztbaum Béla mértéktartó, érzelmesen szigorú Rácz tanár ura az egyetlen "öreg". A "fiúk" közül élre kívánkozik Józan László karcos-kemény Áts Ferije, hibátlanul hozza a figura összetett, tisztességes-rosszfiú karakterét. Wunderlich József nehezebben birkózik meg Bokával, talpig becsületes-kristálytiszta jellemû alakokat amúgy is nehezebb átütõen megformálni. Csapó Attilának könnyebb s egyben bonyolultabb dolga van: áruló majd megtérõ Gerébje, jellemhullámzása, -fejlõdése valahogy nem ütött szíven. A fõhõs, csupa-nagybetûs NEMECSEK ERNÕ szerepére kicsit le kellett betegíteni-gyengíteni az általam a tévés Egynyári kalandban megismert, kisportolt Vecsei Miklóst: görnyedt tartással, kisfiús frizurával, bõ ruhában többé-kevésbé sikerült elhitetnie, hogy õ a legkisebb lábú, legvéznább Pál utcai fiú, egyben a legnagyobb hõs is. Király Dániel/Csónakos,Tóth András/Kolnay, Zoltán Áron/Barabás, Szántó Balázs/Weisz, Csiby Gergely/Richter, Medveczky Balázs/Csele és Kovács Olivér/Leszik nevét másoltam még ide a színlapról a Pál utcaiak közül. Jók a vörösinges Pásztorok: Ember Márk és Nádas Gábor Dávid, Szebenics kis szerepét Tóth Máté alakítja. A Vörösingesek csapatát a Nemes Nagy Ágnes Mûvészeti Szakgimnázium 'színész-és táncos képzésének növendékei' adják elõ.

Szenzációs, szinte fõszerepet kap az elõadásban Khell Csörsz sokfunkciós díszlete, amint iskolapadokból pillanatok alatt farakásokká vagy éppen füvészkerti híddá, üvegházzá, búvóhellyé alakul, az szinte jelkép: mind-mind a gyerekek életének kulcshelyszíneit jeleníti meg bravúrosan. Kifejezõek Benedek Mari jelmezei. Horváth Csaba táncai akkor a legjobbak, amikor a srácok testükkel-kezükkel "verik a tamtamot". Marton László higgadt távolságtartással, túlfûtöttség nélkül irányítja a népes szereplõgárdát.
És a fináléban a kötelezõ mai üzenet sem marad el: a két csapat együtt énekel a grund (értsd: a haza) közös, minden ellenségeskedésen, viszályon felülemelkedni parancsoló szükségérõl.