A szakasz amit idézel a megérdemelt (hitünk szerint megérdemelt, tehát nyilván Te gondolhatod másképp) büntetést jósolja meg. Ez egy megállapodás: ha valaki rosszat tesz és azt nem bánja meg: gyehennára jut. Rosszat lehet tenni mert minden ember tesz sajnos, de meg is kell bánni! Ettõl még szereti Jézus azokat akikrõl ezeket mondja, de hát ha egyszer hajthatatlanok, és a rosszat cselekszik.... Én is félek:(

Jézus pedig hiteles források alpján igazolt történelmi tény. A komolyabb professzorok mind elismerik vallástól függetlenül. Nem véletlenül tisztelik az arabok prófétaként Jézust, attól függetlenül hogy õk a Bibliát nem tekintik mérvadónak, csak a Korán játszik.A korabeli római források pedig léteznek hiszen a mint tartományt nyilvántartották Júdeát, és feljegyezték a vitákat, pereket nem? A görög források is korabeliek... Akkor abban a helyzetben nem hinném h Jézus követõinek olyan hatalma lett volna, hogy ezeket az iratokat megmásítsák, ergo hitelesek. Na meg a zsidó feljegyzések egy istenkáromlóról akit keresztre feszítettek...

Tuti ledob minket a moderátor:(:(

"Akit igazán elengedsz, azt végképp elfelejted (soha többé nem fogod szeretni, azaz ez a szeretet elmúlása, megszûnése)"
Nem, nem így van. A szeretet soha nem múlik el. Csak az a szeretet múlik el, ami sohasem volt.
Mert miért is "múlik el"? A kiábrándulás miatt. És mibõl lehet kiábrándulni? Az ábrándokból. Nem a szeretetbõl.

"és egyébként vkihez közel is lehet vele kevésbé törõdni, és a távollétben is lehet valahogy ragaszkodni hozzá."
Igen. De ha valaki jobban ragaszkodik a másikhoz annak távollétében, mint ahogy törõdik vele, amikor közel van hozzá (tehát a távollétében érzi inkább azt, hogy szereti, nem a közellétében) – akkor egészen biztosan nem szereti. Akkor egészen biztosan csak az "érzésre" van szüksége, nem a másikra. Az érzést pedig a másik utáni vágyódás váltja ki, ahhoz pedig éppen nincs szükség a másikra. Sõt: a közelsége zavaró, idegesítõ, felkavaró, veszekedésre ingerlõ. Ezt is "szeretet"-nek nevezik, pedig semmi köze hozzá.

"Hiába beszélsz általánosan érzelmi leválásról, a szeretet egzisztenciája nem attól függ, hogy laza pórázra engedünk valakit vagy sem, mindkét esetben van szeretet."
Pedig így van. Gondolom, ismered: "Nem emlékeztetem, nem kutatom, nem zavarom, nem sürgetem, nem várom, nem bántom, nem sajnálom, nem sajnáltatom magam."
Ez nem könnyû, egyáltalán nem az. Amit laza póráznak nevezel, az nagyon nehéz, állandó önfegyelmet és lemondást igényel. És olyan bizalmat, ami messze túlnyúlik a másikon. Persze megfogalmazták ezt egyszerûbben is: a szeretet olyan, mint a higany. Ha kinyújtod a kezed, benne marad, ha összezárod, kiszökik belõle.
A tékozló fiú történetében az apa közömbösnek látszik, amikor elengedi a fiát; és érthetetlen az öröme, amikor az õt is megalázva, kifosztva visszatér. Szeretet nélkül képtelenség elengedni azt, akihez ragaszkodsz, és nehéz befogadni azt, aki megbántott. Amit mi gondolunk szeretetnek, az nem enged el és nem fogad be. A szeretet teljesen más, mint amit képzelünk róla.

"A szeretet minõségét (mértékét) pedig amúgy is embere válogatja."
Nincs kis meg nagy szeretet. Csak van szeretet vagy nincs.
Talán emlékszel a mesére: "szeretlek, mint levesben a sót" "szeretlek, mint a gyémántokat". Végül csak az derült ki, hogy az állítás igaz volt-e vagy sem.

"(A közhely meg uralkodik.) Mindenki tud szeretni, akinek nincs nagyon súlyos defektusa."
Mindenki képes képzelõdni, mindenki képes vágyakozni, mindenki képes szerepet játszani.


"Jézust (és hasonlókat) kivéve nincs ilyen, hogy akihez (el nem engedõen) ragaszkodunk, azt nem tudjuk szeretni. A nem létezõ Jézusért rajongani lehet, de nem nagyon lehet õt igazán szeretni, igazán meg sincs az a kötelék, amit egyébként, az embereknél lazítani szándékozol."
Tökéletesen fogalmaztál: az el nem engedõ szeretet a rajongás.
A rajongás elsõsorban kapni akar, és ezért bármire kész. Tehát ad; egészen addig, amíg reményt lát arra, hogy kapjon is. Ha a reménye elveszett, feltör benne a gyûlölet és bosszúvágy. Az ember ilyenkor ölni tudna.
Amit Jézusról írtál: igazad van. Jézusért könnyû rajongani és nagyon nehéz õt szeretni. Hiszen Istentõl mindenki kapni akar, és ezért a reményért cserében bármire kész. A hívõ szerzõdést köt: õ is igyekszik teljesíteni a szerzõdés feltételeit és ezért cserébe elvárja, hogy a mennyei õrzõ-védõ kft. õrizze és védje. (De nem fogja).
Jézust nehéz szeretni, hiszen messze van; érinthetetlen és érthetetlen. Még amit tudunk róla a szövegekbõl, az is érthetetlen és furcsa. Hozzá közelebb kerülni, õt megérteni talán akkor lehet, ha kicsit átéled a sorsát magadban. Azt mondta, minden kiszolgáltatott ember tulajdonképpen õ. Jézus sorsa a kiszolgáltatottság. Ha ezt átéled, kicsit közelebb kerülsz hozzá.


"Gyûlölet alatt a gyûlölet értendõ, ami egy fokkal rosszabb is, mint a közönséges megvetés (vagy lekezelés). Aki gyûlöli a családját és a maga életét e világon, az nyilvánvalóan elveti és megveti is. Ezért írhattam teljesen jogosan megvetést."
Amit megvetsz, azt nem veszed komolyan, nem tiszteled. Arról nem gondolod, hogy neked árthat, nem gondolod, hogy számodra veszélyes. Így cselekszenek az ostoba függõk, akik mindig csak egy pohárral akarnak inni, végül merevrészegen fekszenek az árokban; akik csak öt percet akarnak netezni, aztán abból egész éjszaka lesz; akik csak kipróbálják a legújabb szerencsejátékot, aztán a vonat elé vetik magukat.
Semmilyen kötõdésnek az erejét nem szabad lebecsülni. A családhoz való kötõdés pedig az egyik legtermészetesebb és legerõsebb kötelék (lehet). Csakhogy az ilyen függõségszerû kapcsolat fontosabbá válik bárminél, minden ennek rendelõdik alá, minden ehhez igazodik és a személyiséget amortizálja. Az ember önmagával sem törõdik, mindent elhanyagol, csakhogy a függõségét kiszolgálhassa. Mert persze nem õ uralkodik a függõségén, hanem az uralkodik rajta. És ez a függõség lehet akár a család is. Ha ezt nem hiszed, gondolj a Psycho c. filmre. Még a családtól való függõség is szétmarhatja az emberi személyiséget. És nagyon sokan függõk, nagyon sokan rendelik alá magukat a családnak. Õk a családfüggõk, akik minden kompromisszumra készek, minden áldozatra hajlandók; minél rosszabbul érzik ettõl magukat, annál jobban igyekeznek. Az ilyenek valójában gyûlölik a családjukat, csak ezt nem merik bevallani. Ki nem gyûlölné azt, ami koncként lóg a nyakán vagy ami "prostiként" elégíti ki?


"Egyébként Jézus sokakat egyenesen a pokolba, a külsõ sötétségre utasít. Ez a megvetés legfelsõ foka."
Nem. Ami Isten önkényes döntésének, büntetésének látszik, az sohasem önkényes; akkor is bekövetkezne, ha Istenrõl azt tételezzük, hogy nem is létezik. Pl. amikor Dávid paráználkodott Bethsabéval, az "önkényes büntetés" négy gyermekének a halála volt. Csakhogy a történetekbõl, amik a gyermekei halálát leírják, világos, hogy ezek Bethsabé nélkül is bekövetkeztek volna. Akkor is bekövetkeznek, ha Isten nem is létezik. Szóval a "büntetés" valójában csak annyi volt, hogy nem történt semmi beavatkozás; az események mentek a maguk útján.
Tehát a külsõ sötétség "önkényes büntetése" csak annyi, hogy szabadon mehet, nem lesz visszatartva. Senki sincs visszatartva. Mindenki oda megy, ahová akar.
Isten senkit se helyez gyámság alá. Aki keresi õt, azért nem, hogy megtanuljon önállóan létezni; aki nem keresi, azt pedig azért nem, mert nincs kényszer. Ezért a földi életben mindenkivel minden megtörténhet, bûnhõdhet az istenfélõ és örülhet a gonosz. Amikor a teste elveszik, ott találja magát, ahová a lelke kötõdött.

"Aki hozzám jön, semmiképpen ki nem vetem, mondja . (Akik meg nem mennek hozzá...)"
Lám, itt a magyarázat.

"A kereszténységben általánosan benne van a világi élet megvetése, hiszen a mennyországgal kecsegtet. A rossz, a zsarnokság, a szolgalét elviselését a beígért túlvilági kárpótlás teszi elfogadhatóvá. Az e világon tûrt elnyomásért, igazságtalanságokért, minden szenvedésedért majd odaát nyered el a jutalmad. Az újszövetséghez, ill. Pálnak a szolgaságról vallott nézeteihez remekül passzol Marx véleménye."
Ez igaz. Viszont jutalom az is, ha itt megtanulod a lelki szabadságot, amit nem tanulnál meg, ha nem lennél kénytelen. Másrészt a zsarnokok ellen lázadók maguk is zsarnokok. Tehát általában minden ember zsarnok.
Különben meg ezt jól kell érteni, hiszen Jézus rókának nevezte Heródest és fütyült a kérésére; Pál dühödten kikérte magának, amikor a szanhedrinben megpofozták. Vagyis a zsarnokság elviselése nem a gerinc, az autonómia elveszítését jelenti, nem csúszómászó szolgalelkûséget; inkább csak közönyös távolmaradást.

"Az ószövetség (és ezáltal a biblia) judeo (judaista, zsidó) és keresztény is, legalább ennyit látnod kellene."
Ez két különbözõ világvallás (ún. ábrahámita vagy monoteista, vagy kinyilatkoztatásra épülõ, akárcsak az iszlám); pont annyira egyek, mintha a judeo-iszlám. Sõt: a júdaizmus sokkal közelebb áll az iszlámhoz, mint a kereszténységhez.

"Keress rá a judeo-keresztény és judeo-christian kifejezésekre, és esetleg a Hit Gyülekezete egyházra."
http://videa.hu/videok/tudomany-technika/a-hit-gyulekezete-es-requiemek-babilon-eloadas-fizika-fs7LrqrFOzLlLUXN

"Például hol ebben a végtelen szeretet
Jaj néktek, képmutató írástudók és farizeusok! Mert építitek a próféták sírjait, és ékesítgetitek az igazak síremlékeit. [...]
Kígyók, mérges kígyóknak fajzatai, miképpen kerülitek ki a gyehennának büntetését.
[...] Bizony mondom néktek, mindezek reá következnek erre a nemzetségre."

Ott, hogy a szeretet nem bájos mosoly, hanem szabadság. Nem függ a másiktól, épp ezért mindig a legjobbat teheti neki, legyen az bármilyen fájdalmas is. Aki függ a másiktól, az nem szabad tõle, épp ezért nem képes/nem meri elengedni; ahhoz, hogy megtartsa magának, a másik füttyére táncol. Mert nem képes magát a másik nélkül meghatározni, szüksége van rá, ki van szolgáltatva, tehát kedvez neki akkor is, amikor az nem helyes, nem jó; akkor is egyetért vele, amikor valójában nem ért egyet; tompítja a mondandóját, nehogy a másikat megbántsa; és nem szól a másiknak még akkor sem, ha tudja, hogy a másik önpusztító, önveszélyes módon cselekszik. De hallgat, mert fél a másikat magára haragítani. Ezt nevezik az emberek "szeretetnek". De ez csak a másikon való lógás. A példabeszédek így fejezi ki: "Jószándékból valók a barátságos embertõl vett sebek; és temérdek a gyûlölõnek csókja." vagy: "A ki megtartóztatja az õ vesszejét, gyûlöli az õ fiát; a ki pedig szereti azt, megkeresi õt fenyítékkel." vagyis: amit általában szeretetnek neveznek az emberek, azt az írás egyenesen gyûlöletnek nevezi, aminek csak egyetlen célja van: a vámpírkodás. Ráakaszkodni a másikra, élõsködni belõle, kiszívni az erejét. (És azért, hogy a célszemély megtûrjön, folyvást hízelegni neki).Jézus egy kvarknyit se hízelgett senkinek, mert nem ahhoz szabta a mondandóját, hogy számára milyen következményekkel jár, hanem hogy akihez szól, mi válik a leginkább javára. És ha az ostorként csattant, akkor azt mondta és kész.

Pontosan nem értem hogy akkor most mi a véleményed, de mindenképpen igazat mondasz.:) sztem

Kedves Felhasználók!

Megkérlek titeket, hogy igyekezzetek a témára szorítkozni, amely A Passió címû film. Más topicokon elszenvedett sérelmeiteket lehetõleg ne citáljátok ide. Ha valakinek erõs ingere támad virtuális vallásháborút indítani, vagy a másikat sértegetni, tegye privát üzenetek formájában, még ha az nem is olyan izgalmas.
Minden, a témától nagyban eltérõ, sértegetõ jellegû hozzászólást törlünk.

Köszönöm

Nincs briliáns szépérzékem (sajnos) úgyhogy nem baj.
Szerintem egyszerûen csak idevágott a szöveg. :P

-Most nem baj, ha nem ajnározom körbe meg briliáns szépérzékedet??:((

Nem hinném, hogy BujiFerenccel egy platformra törekednék, egész eddig nem is hallottam róla.
Hanem…
Megpróbálok más platformról indítani, veled már volt ilyesmirõl szó. Valóban nem hiszem, hogy jogom lenne meggyõzni téged(bár miért is ne lenne joga bárkinek bárkit meggyõzni? – Inkább tán azt akarta a kolléga kifejezni, hogy maximálisan tiszteletben tartja a meggyõzõdésed, de(…) – Én ennél maradnék.

Szóval elnézét az idézetért, de(Tolsztoj) :
Levin lánykérése kútba esik, visszautazik Moszkvából vidéki birtokára, ahol elhatározása szerint sebeit nyalogatván a gazdálkodásnak akar majd élni.
Amikor hazaérkezik magános vidéki házába, akkor olvasható a következõ rész:
‘/A behozott gyertya fokonként világította meg a dolgozószobát. Egymás után bontakoztak ki az ismerõs részletek, a szarvasagancsok, könyvespolcok, a kályha tükre a szelelõvel, amelyet rég meg kellett volna csináltatni; az apai dívány, a hatalmas asztal, rajta a nyitott könyv, az eltört hamutartó, egy füzet a keze írásával. Amikor mindezt meglátta, egy pillanatra kétsége támadt, meg lehet-e valósítani azt az életet, amelyrõl az úton ábrándozott. Életének ezek a kellékei mintha megragadták s ezt mondták volna: "Nem, nem szabadulsz tõlünk, és nem leszel másféle, maradsz, amilyen voltál: kétségekkel és örök elégedetlenséggel tele önmagad miatt, hiábavaló kísérletekkel, hogy megjavulj, bukásokkal, s örökké a boldogságot várva, amely nem adatott meg, s számodra elérhetetlen."
De ezt csak a tárgyak mondták, egy másik hang a lelkében azt mondta, hogy nem kell a múltnak behódolni, az ember mindent csinálhat magából. S õ erre a hangra hallgatott, a sarokba ment, ahol a kétpudos súlyzói álltak; nekifogott emelgetni õket, hogy jókedvre hangolja magát. Az ajtó mögül lépések hallatszottak. Gyorsan visszarakta a súlyzókat./’
(114.lap; MEK: 1.Rész/26.)
Elképzelhetõ egy ilyen összetett személyiség számára mint Levin(aki itt a leghétköznapibb embert szemlélteti), bármely más vallás, mint a budhizmus, vagy a judeo-kereszténység? Nem.
Nem kell félni az ellentmondásosságtól, attól, hogy semmi se fekete és fehér. Az érzelmekben a vívódás, belsõ harc, a teológiában az istenkeresés, a tudományban-filozófiában a dialektika, egyedül ez méltó az emberhez (HomoSapiens)

Az Idõ urai c. sci-fi rajzfilmben Matton herceg halála a igen jó példája ennek. Egy mélyen istenhívõ példázat. Egy gonosz ember a nagy pillanatban önfeláldozó és jó emberré válik és úgy menti meg a lelkét a "bedarálástól, a kiheréléstõl, a bábbá változtatástól" , hogy szelleme minden erejével gyûlöli önmagát.
Épp a bûnössége miatt képes erre.
És ez egyúttal arra is rímel, hogy: "Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bûnösöket megtérésre."

És ugynakkor:Márk 10:18-ban Krisztus ezt mondja: Jézus pedig monda néki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat (Mát.19:17)

Nagyon érdekes dolgokat mondasz, errõl az oldalról még nem is gondoltam bele, azt hiszem sok mindeben igazad van:) Amiben más a véleményem, abban most inkább nem vitázom, mert ahogy elnézem, már az is szép ha nincs kiforgatva....

De, igazuk van. Jézus valóban arról beszél, hogy semmihez és senkihez sem szabad jobban kötõdni, mint hozzá. Az egész világhz, mindenhez így kell állni; még a legközelebbi rokonokhoz is. Itt nem a bûn gyûlöletérõl van szó, inkább egyfajta lelki szabadságról. Csakhogy akik ebbe belekötnek, azok épp azt nem értik, hogy szeretni csak azt lehet, akit az ember képes elengedni. Akihez úgy ragaszkodik valaki, hogy nem engedi el, azt nem tudja szeretni.
Jézus nem a megvetést érti gyûlölet alatt. Megvetésrõl sosem beszél. Hanem azt, hogy ez az érzelmi leválás bizony nem fájdalommentes, nem egyszerû. Az újszövetségben mindig azt kell gyûlölni, aihez az ember túlságosan ragaszkodna; és azt kell szeretni, amitõl menekülne. Mert az is szabadság, hogy elviselem a rosszat, és az is szabadság, hogy elengedem a jót.
Ezért nem biztat az újszövetség lázadásra a zsarnokság vagy a szolgaság ellen; mert az is csak egy lecke a lelki szabadság megtanulására. Ha elviselem a rosszat, könnyebben válok meg a jótól, és így végül is szabad vagyok. Pl. a tékozló fiú csak azért tudta megtanulni értékelni az apját, mert el merte hagyni. (Mivel az idõsebb fiú el sem mert menni, így meg sem tudott térni.) Ugyanez érvényes az anyagiaktól való szabadságra is stb.
Igen, ez bizonyos fokig valóban a buddhizmusra hajaz.

"Így hát bennünket az élet öl meg-míg a halál vissza adja éltünk."
Calderón
:-)