Azon gondolkodom , hogy a hit és ateizmus is valamilyen valóságértelmezés. A hit és vallás értelmezi a teremtést az istenmítoszokat és egy bizonyos választ ad magára világ teremtésére. Ezzel szemben az ateizmus anyag alapon vélekedik, a teremtést és a világ létrejöttére teóriák felállításával keresi Newton vagy , adnak választ. Kétségtelen módon a tudomány fejlõdésével egyre közelebb kerülnek az ateisták a kérdés megoldáshoz azonban a hit viszont évezredes tradiciójával azt a fajta csoport egységet valósítja meg amely lelki megnyugvást okoz embereknek. Hitéletet élni nem feltétlenül a vallás manuális gyakorlását jelenti, ebben egyértelmûen benne van a filozófia tudás fejlesztése, etikus gondolkodás és üzenet a másik felé sugárzott szeret a csoport tagjaihoz.
A vallás és a hit nagy ereje szerintem abban van , hogy képes közösséget létrehozni, így gyarapítva a az együtt gondolkodás erejét. Az ateizmus is gondolkodási irányzat viszont nem képes közösség létrehozására, vannak követõi , ideológiája de a személyek egymástó elszigetelt erõket képviselnek. Az ateizmus mélyebb filozófiai jelentése nem csak az Isten személyének tagadásáról szól, sokkal inkább filozófiai teóriák sokaságáról vagy a fizikai világ megismerésérõl, az anyagi lét tudományos magyarázatáról szól.
Az ateizmus egyik ága a fideizmus olyan gondolkozók olvasatában mint Sören Kierkegaard vagy Johann Hamann szerint Istennek rejtettnek, titokzatos végsõ valóságnak kell maradnia.
Az ateizmus egy másik ága viszont: Az ateizmus az a felfogás, amely Isten létezését hipotézisként kezeli, és elveti azzal, hogy Isten létezésére nincs bizonyíték. Nyitott marad azonban arra a lehetõségre, hogy késõbb adódhat ilyen bizonyíték, s ekkor elfogadná Isten létezését ezen gondolkodókat hívják fallibilistáknak.
Idézve a az ateizmus összesítõ definiciójábol a következõ kép alakul ki.
"Az ateizmus kritikája és tagadása az Istenbe vagy más szellemi lényekbe vetett hitre alapuló üdvözülési rendszerek központi metafizikai hiteinek. Ateista az, aki elutasítja az Istenbe, ill. az istenekbe vetett hitet, mégpedig az adott isten értelmezésétõl függõen a következõ okok miatt:

antropomorf isten esetén úgy véli, hogy téves, vagy valószínûleg téves az az állítás, hogy van isten;
nem antropomorf Isten esetén (ilyen Luther, Kálvin, Aquinói Tamás és Maimonides Istene) úgy véli, hogy az ilyen istenfogalom értelmetlen, érthetetlen és értelmezhetetlen, megfoghatatlan, ellentmondásos, ködös, zavaros és következetlen;
az egyes modern és kortárs teológusok, filozófusok által leírt Isten esetén pedig azért veti el az adott Istenbe vetett hitet, mert az ilyen istenfogalom csupán egy lényegileg ateisztikus világnézet álruhája - ezekben Isten csupán egy másik szó a "szeretet"-re, vagy egyszerûen erkölcsi ideálok szimbóluma."
Végül pedig még egy igen elgondolkodtató idézet, amit csak azért másolok ide mert a kérdés sokrétû és szerte ágazó.
"Végezetül: fejtegetésünket nem fogjuk azzal a pascali vagy dosztojevszkiji fordulattal zárni, hogy a vallásos hit - akár intellektuális abszurditás, akár nem - mégiscsak szükséges az ember számára, mert az Istenben való hit nélkül nincs moralitás, és az életnek nincs értelme. Ez ugyanis nem így van. Mert, még ha az életnek nincs is célja, az életben azért vannak célok - azok a dolgok, amikkel az emberek foglalkoznak, s amiket csinálni akarnak -, s ezek a célok tökéletesen érintetlenül maradnak egy teljességgel Isten nélküli világban is. Akár van Isten, akár nincs, akár van halhatatlanság, akár nincs - gonoszság másokat kínozni pusztán szórakozásból; a barátság, a szolidaritás, a szeretet és az önbecsülés pedig egy tökéletesen Isten nélküli világban is a legfõbb emberi értékek közé tartozik. Vannak ugyan intellektuális rejtvények akörül, hogy honnan tudják az emberek, hogy ezek a dolgok jók - ez a kérdés azonban egy vallásos etikában még-inkább talányos. A lényeg az, hogy ezek a dolgok Isten nélkül is kívánatos értékek maradnak, és az életnek lehet értelme Isten nélkül is. Ez az ateizmus végsõ üzenete."
Az pedig már , hogy ki miben hisz, ki milyen manifesztumban találja meg a békéjét az tényleg személyes és egyedi választás lehetõsége.

"A hit egyik, ismeretelméleti értelmében kijelentések, elméletek olyan elfogadását (vagy tagadását) jelenti, melyek közvetlen és azonnali igazolása semmilyen módon – sem érzékileg, ill. tágabb értelemben tapasztalatilag, sem logikailag – nem lehetséges. Az elfogadás tehát a teljes „racionális” bizonyítás hiányában, esetleg – de nem feltétlenül – annak ellenére történik."
Szóval, lehet ezen lementálni, de mi értelme?
Tudsz konkrét példát mondani a hitre?
Tudsz fix pontot mutatni?
Nem hiszem.
Mindenki ismeri Arkhimédész mondatát: „Mutassatok egy fix pontot, és kimozdítom sarkából a világot.”
Eddig még senki sem talált fix pontot.
Te fogsz?

Jó régen láttam ezt a filmet, de azt sosem felejtem el, milyen dühös lettem, és úgy kétharmad elõtt kijöttem a moziból. Nekem ez iszonyú kevés volt, semmi szellemi plusz vagy kihivás, csak valami naturalisztikus néhány óra, amit én simán lepörgetek a szemhéjam mögött egyébként is, fimes rásegítés nélkül. Nem is értem, és még most is érzem a dühöt magamban.

Kristálytiszta látásmód, egy szuper intelligens embertõl. Nemcsak ebbõl, hanem minden hsz.-odból sugárzik ,hogy tudod mirõl beszélsz, elképesztõ karizmád lehet, ami átjön itt is.

És hogy a filmrõl is beszéljek: elképesztõen jól sikerült, megdöbbentõen áttudja adni, azt a mérhetetlen szenvedést és kínokat, amit az emberek folyamatosan egymással mûvelnek. A vallás ehhez már csak egy körítés.

Kedves Felhasználók! ("félék")

Kérünk Benneteket, fejezzétek be egymás sértegetését. Vallásgyalázó képek posztolását, különben kénytelenek leszünk hozzászólásokat törölni, végsõ esetben - bármennyire is sajnáljuk - bezárni a topikot! Elõre is köszönjük megértéseteket!
Továbbra is a személyes jellegû közléseket, nem a filmre vonatkozó megjegyzéseket offtopic módban posztoljátok! Amelyek viszont ha tartalmaznak inkriminált megszólalást szintén szerkesztésre kerülhetnek.
Üdvözlettel:
PORT.hu