Látjuk a platformot felfelé menni. Pontosabban inkább halljuk, és valóban éjszaka történik.

A Gödörben 333 szint van. A rákos nő, aki kint dolgozott egy évtizedet, ő sem tudja, hogy hány szint van, kb. 200-ról tudott. Ha a platform körbe járna, és úgy haladna, ahogy az ember sejtené, akkor kb. 250 szint lenne. Persze mivel sok a halott, sok szinten meg sem áll. Feltűnt továbbá, hogy az egész film alatt, kivéve a végéig, soha nem látjuk a platformot felfelé menni? Javítsatok ki, ha tévedek, de én nem láttam. Persze a végén már ájuldoznak a szereplők, de amíg frissek, tápláltak, akkor sem. Persze lehet, hogy a sötétben megy fel, amikor alszanak, de a végén látjuk, hogy felfelé a platform hangosan süvít, dübörög. Fene tudja.
Nyilván nem normális, ember üzemeltette intézményre kell gondolni. Az csak a látszólagos külcsín. Nincs egy ajtó, semmi. Plusz van a fagy meg a forróság, ha valaki lop, meg a "gáz", amit éreznek, de mégis mindenkit eltompít, aztán minden szintet rendbe raknak, mindenkit elszállítanak. És a platform, ami egyszerűen csak lebeg, se kötél, se láncok. Szóval ez rohadtul nem a hierarchikus társadalom allegóriája, max csak annak szeretné álcázni magát.

Van-e elég kaja? NINCS! Egyértelműen kiderül, hogy ételt csak két naponta adnak, és amikor a végén lefelé haladva őrzik a kaját, akkor sem maradna elég! Úgy sem, hogy alul több százan már halottak. Víz van korlátlanul, kaja NINCS, és sehogy se lenne elég! Persze a kevés felett megy a marakodás és az egymásra szó-szerinti szarás, és ez mutatja, hogy az emberi természet egy ilyen börtön környezetben még tovább ront a helyzetén és nem képes előbbre látni az orránál. De a helyzet sehogyan sem lenne működőképes! Ez az egész egy kínzás, ahol vagy szarsz az egészre és próbálod egymás kinyírásával túlélni a dolgot (vagyis csak tovább szenvedsz és hitegeted magadat a zabálás örömével), vagy reménykedsz, idealista módon próbálsz a helyzeten javítani, miközben a kaja elosztásának módszerével SEM lenne megoldás! Ez nem a társadalom, ez inkább a pokol.

333 szint van, mint a legvégén kiderül. A dolgozó nő, aki csak 200-ról tudott (tehát ez is mutatja, hogy legalább 100 szinttel kevesebb kaja van), maga sem tudta ezt. Az üzemeltetők többsége sem tudja valószínűleg. 333 szint, szintenként két fővel, az egész pontosan hatszázhatvanhat ember a Gödörben. Szóval ez nem a társadalom, ez a pokol, ha úgy tetszik, a hely a bent lakókkal együtt a sátán megkonstruálása. A többség büntetésként választhatja, hogy idekerüljön, és van, aki önként, valami naivságból kerül ide, tanúsítványért.

Legalul van a kislány. Róla a dolgozó szintén nem tudott, sőt, pont az ellenkezője mellett érvel. Honnan tudtak róla a bentlakók? Legenda? A lány esetleg bent született? Simán benne lehet, ha egy évet húzna le bent mindenki, plusz a szintek koedukáltak, simán lehet szex vagy erőszak következménye. Szóval a lány bent született, talán. Hogyan kerül le, legalulra? Levitte az anyuka? De az anyuka feljutott, a lány viszont nem. És hogy élte túl? "Tud valamit", mondják. Hát kajája az nem volt. Vagy nem is volt ott, tehát hallucináció volt (nem valószínű, mert mindketten látták, talán), vagy a szerepe egyértelműen szimbolikus. Persze lány, meg ázsiai, de ez elég erősen a legnagyobb szegénységbe született megváltó gyermek keresztény szimbolikájára utal. Aki "alászállt a poklokra", satöbbi. Aztán nem derül ki, hogy ezzel megváltotta a helyet, vagy mi lesz a vége szignál után, miután "felvétetik a mennybe".

Azon töprengtem még, hogy tényleg véletlenszerűen kerülhetnek-e az emberek új szintre a következő hónapban? Esetleg valami erkölcsi mérce szerint döntenek az új helyükről? Egyáltalán, mi a jobb? Fent, vagy lent? Ha bent valaki szenvedni akar és túlélni egy évig, miközben teljesen beleőrül, akkor értelemszerűen fent. De ha lent ki lehet jutni, akkor az egész egy csel, mert lentről könnyebben lehet túlélni, ha elindulunk lefelé a platformon. Amit bárki, bármikor megtehetne! Plusz lent már nincs fagy és forróság. Hoppá. Meg alatta van az örök sötétség, amire felülről mégis rászűrődik a fény? Fene tudja. Mindenesetre, érdekes szimbolika, hogy aki a zabálásra hajt, annak fent a jó, és minél fentebb van, jó eséllyel annál jobban fog kicseszni a lentiekkel. És annál kevésbé tudja elviselni az egyetlen napnyi böjtöt, lesz öngyilkos, ahogy láthattuk.

Persze lehetne még írni erről. Érdekes a tolószékes bölcs, hogy ő vajon kiféle, miféle lehet. Meg hogy mi is pontosan a színésznőből lett utazó, és vajon leért-e ő valaha a 333. szintre? Talán ő vitt le kaját a gyereknek (havi egyszer?), miközben ő felkerült, a gyerek meg lent maradt, vagy mi lehetett? Ez már a töprengés része a dolognak.

Ahogy a Mártírokban is a főhős lány erején felül próbálja megmenteni mentálisan komolyan sérült barátnőjét önmagától, önmaga kínzásától és a fejében élő démonok kínzattatásától, ugyanúgy ebben a filmben is a főhős önkéntesen, a rendszer problémáinak vélt ismeretében határozza el, hogy megmenti az embereket önmaguktól. És a főhős mindkét filmben önszántából merül egyre mélyebbre a pokoljárásában: a Mártírokban a pincében lefelé haladva, ebben a filmben pedig a platformon ülve. Mindkét film sokkolóan pontosan jelöli meg, keretezi be és teszi ki a falra azt a pillanatot, amikor a főhős elindul a végzete felé, ahonnan már nincs visszaút, de abban a pillanatban még egy jó lépésnek tűnik. Igazán megkapó. Ilyen értelemben a film első része csak egy nagyon okos felvezetés, kijelöli a szabályokat és megalapozza a csapdát, amikor majd próbára teszi a nézőt: lesz-e a végén ereje szembesülni a totális bukással, vagy megmagyarázza magának, hogy "dehát végülis a kislány volt az üzenet". Azt hiszem, hogy a film teljesen egyértelműen kijelenti, hogy a "kislány az üzenet" toposz nem lehet igaz, mert az már csak a bukás előtt vergődő elme önfelmentése - amikor már megbuktál, de próbálod magadnak úgy keretezni, hogy végülis ezt akartad... alkudozol magaddal: "jó'van, akkor mégse' a panna cotta az üzenet... hanem a... öööö... ez az: akkor a kislány az üzenet! Fasza!". És valóban, a zárójelenetben a főhős, aki itt már antihős, behódol a pokol mélyén rá váró végzetének és valamiféle buddy-movie módon csípkelődnek, élcelődnek egymással. Mert az öregnek igaza lett: ők már egyek. Sőt, a történet végkicsengése az, mintha együtt "üzemeltetnék" mostantól azt a poklot. Ki tudja, hogy az aktuális főhős előtt már mennyi naív, őszinte, tisztaszívű idelistát darált be az öreg (aki ilyen értelemben maga a hely, a gonoszság megtestesülése), akiről azt hiszed, hogy legyőzted, mert lekaszaboltad, de közben ő a lelkedet vette.