Hát, azt hiszem, most valóban nem nekem válaszoltál, hanem Savonarolának :):)(Akit egyébként megégettek firenzeiek...). (Vagy a Da Vinci kódban ihletett meg Paul Bettany? :D :))....tudom, tudom, volt/van ilyesmi: éppenséggel keleten is népszerû az aszkétizmus...
A mesterrõl csak annyit: beszélgettem krisnás szerzetes srácokkal (roppant komolyan: az egyiknek beígértem, hogy összehozom egy csajjal, még számon is kérte rajtam késõbb, hogy mi lesz már...Szóval inkább röhögcsélés volt, mint beszélgetés); de egy másikkal azért sikerült komolyabban is csevegni: megkérdeztem tõle, az õ életéért ki vállal felelõsséget. Azt mondta, a karmikus terhének egy részét átveszi a lelki tanítómestere.
Én pedig azt mondtam: majd akkor mondja, hogy Krisna az Isten, ha majd Krisna bármiért is felelõsséget vállal. Mert ha egy isten Isten, akkor neki kell, neki ILLIK vállalni a felelõsséget a teremtett világért. Mi nem is bírnánk elviselni a felelõsség súlyát és terhét. Szerintem annyira felelõtlenek vagyunk, hogy nem bírjuk vállalni a tetteink minden következményét. Pl. a Titanic tervezõje hiába halt meg a hajó elsüllyedésekor: ez nem vigasztalta meg a többieket, akik szintén meghaltak, vagy a családtagokat. Sajnos mindannyian hasonlóan vagyunk, mégha nem is ilyen kegyetlenül látványosan. Nem tudunk minden hibát elrendezni, kijavítani, amit okoztunk. Sokszor anélkül, hogy valaha is felfognánk, miért is helytelen, amit teszünk. (Mindnyájunknak vannak : "Miazhogy! Nagyonis!" megnyilvánulásai, amikor nem is értjük, mi a baj velünk...)Na mind1, ezt nem ragozom: a lényeg, hogy az életünkért, minden tettünkért, az egész világért a TEREMTÕNEK ILLIK VÁLLALNI A FELELÕSSÉGET. Ha a Titanic tervezõjében volt annyi kurázsi, hogy a hajóért a bajban is felelõsséget vállal, akkor Isten ne vállalná fel a felelõsséget a maga mûvéért???????
Én csak egyetlen felelõsséget vállaló Istenrõl tudok...

Minden hsz-odat újraolvastam. Konklúzió: bölcs vagy. Ezt sohasem a széleskörû tárgyi tudásra értem, hiszen az nem egzakt, tehát nem is lehet tökéletes. Úgy vélem, hogy mindezt nem lehet egyik vagy másik jógitól megtanulni. Ehhez valami belsõ energia szükséges.
Terjeszteni fogom amiket itt olvastam, mert ez a lelki békémhez kell. Másrészt, pozitív energiát/gondolatokat lehetetlen elfojtani. :))

Egyiket sem értettem, mire vonatkozik. De hagyjuk is, nem érdekes.

Én is igyekszem röviden válaszolni.
Richard Bachtól olvastam a Jonathan Livingstone, a sirályt. (Talán alapmûvé is vált...:)) Akkor tetszett, elég hatásos volt. De valójában nem tudtam vele mit kezdeni, aztán, hát, igen, aztán teljesen másfelé fordult az érdeklõdésem. (Aki ajánlotta, annak is, tõlem függetlenül, de hasonlóan...)
Amit a buddhizmusról írtam, nem keresztény egyház által sulykolt dogma, mivel ott buddhizmussal nem foglalkoznak, nem kerül szóba, nem téma. Amit tudok, azt Helmuth von Glasenapp: Az öt világvallás c. könyvébõl jegyeztem meg (eszerint rosszul)...Amit pedig ezzel szembe állítottam, szintén NEM a hivatalos tanítás...:)Ezt más azonnal kiszúrta, pedig csak a csimpánzokban hisz :) Szóval: azt írtam le, amit megértettem. A hivatalos tanítás ennél bonyolultabb.
Újra, röviden: akár elfogadod a körülményeket, akár harcolsz ellenük; akár beindul a változás, akár nem; akár továbblépsz, akár nem: Még mindig csak a körülményekkel, és önmagaddal foglalkozol. BÁRMIT is gondolsz róluk, mindegy: azokra gondolsz. Ilyesmiket írtál: világ, körülmények, helyzet, harc, változás, leragadás, továbblépés...
Ez mind rólad és a körülményeidrõl szól.

A Bibliát, bár persze érdeklik a körülmények, de nem az a legfontosabb. A lényeg ott a transzcendenssel való személyes kapcsolat, az istenhez való kötõdés.
Tehát ott a fontos szavak: Isten, Jézus, megváltás, bûn, újjászületés, ima stb...Tudod, mindez egy KAPCSOLATRÓL szól, ahol a körülmények másodrendûek. Vagy megváltozik, vagy nem: alapvetõen az Istenhez való kötõdés számít.
Talán érted a különbséget.
De hivatalosan ezt biztosan nem így mondanák el.:)

:) Amit mbujakiról és a tibetiekrõl írtál, valóban nagyon jellegzetesen keleties, indiai vélemény. Én képtelen volnék rá...Egyébként nem idegeskedem :):) Hogy mit kéne tennie magáért, azt nem értem; nem kell segíteni rajta :)
És a tudósokat sem értettem.
Hogy mindannyian egyek vagyunk, ez talán sajnos, de inkább szerencsére, nem igaz. A Biblia rettenetesen szereti, tiszteli, pártolja és szinte ki is kényszeríti az egyediséget. Mindenki egyéniség; és úgy fontos, egyedien.
Na ez nagyon fontos a Biblia szempontjából. Gyorsan leírom a Biblia Istenének logikáját, hogy érthetõ legyen: tehát, ha Isten a szeretet, akkor VALAKIT akar szeretni. Saját magát kissé unalmas. Mit lehet tenni?
Mondjuk más végtelen isteneket teremt. De akkor, ha másmilyenek lesznek, mint Õ, óhatatlan az összeütközés. És akkor az K.O. mindegyik számára, ugye...Az Isten meg csak nem szûnhet meg... Esetleg létrehozhat ugyanolyan isteneket, mint Õ maga. De mondjuk tízezernyi egyforma Isten sem túl szórakoztató társaság (emlékszel a kis herceg sírására a rózsabokornál). Na jó, mondjuk egy még belefér: szerintem így született meg Jézus, mint az Atya fia, aki tökéletesen egy vele.
De ez még mindig eléggé szûkös társaság...
Viszont, ha korlátok nélküli, végtelen isteneket nem lehet teremteni, Isten kénytelen volt KORLÁTOLT teremtményeket létrehozni. És ha a teremtmények korlátoltak, akkor mindig, TÖRVÉNYSZERÛEN beleütköznek a saját korlátaikba. Mindig, mindig, folyton-folyvást eljön az a pillanat, amikor nincs tovább. Az ember viszont, mivel él, folyton fejlõdik, folyton áttöri a korlátait. Ami nagyon helyes olykor; és borzasztó lehet máskor.
De akárhogy is: a korlátok sokszor nagy fájdalommal, kínnal járnak. Sziddharta is erre a kínra keresett megoldást. De igazán jó megoldás nem létezik, mert a kín, a korlátolt lét miatt mindenképpen bele van kódolva a teremtmények életébe. (És ráadásul, ha illegálisan lépik át a korlátaikat, amiket nem bírnak elviselni, azt még bûnnek is nevezzük...)
Tehát. Mivel a korlátok az emberi létezés abszolút szükségszerû velejárói, ezért, bár lehet, sõt kell is enyhíteni rajtuk, és jó törekedni a határok (legális) meghaladására - vagy éppenséggel jó megtanulni, amit Buddha is tanított, a bölcs belenyugvást, a határok elviselését... szóval mindez jó így, a módszerek meg ötletek meg technikák, hogy mit is kezdjünk korlátolt életünkkel...de ettõl mit sem fog változni a tény, hogy folyton, újra és újra korlátokba, akadályokba ütközünk, melyek újra és újra fájdalmat fognak jelenteni. Amíg csak élünk, sajnos. Ettõl persze az élet nem egy siralomvölgy; de Buddha belenyugvásos módszerével csupán eddig lehet eljutni. Persze már ez is nagyon jó, nem mondom.
De igazából a korlátoktól volna jó megszabadulni. Attól pedig csak az szabadíthat meg, aki teremtette.
Szerintem Jézus, amikor meghalt, azzal egyben, mint Teremtõ Isten, felelõsséget is vállalt a saját teremtéséért: a korlátolt világért. És nem csupán a bûnökbõl váltotta meg az emberiséget: hanem a kereszthalálával, a felelõsségvállalásával arra is kér: az emberek is bocsássák meg Istennek, hogy a világ olyan, amilyen; hogy korlátoktól terhes, és sok benne a szenvedés. Valamint a kereszthalálával létrehozott egy döbbenetes lehetõséget: aki Õvele azonosul (tehát nem az emberek egymás között, egymással, hanem az Isten Fiával); az valóban azonosul vele, gyakorlatilag és nem elméletileg: kap egy korlátlan életet. Hogy úgy mondjam: kicsit istennek születik újjá; akkor, amikor Jézussal azonosul; hisz Jézus az Atyával azonos. A földi élet befejezése után így egyszerre lesz végtelen és korlátlanul szabad; és mégis külön egyéniség; ami nélkül a szabadság igencsak uncsi volna...
Szóval, Jézus kereszthalálával az Isten egyszerre 3 olyan dolgot mûvelt, amik Isten számára elvileg lehetetlenek lennének: bûnné vált, meghalt, és magától különbözõ isteneket teremtett...:)
Lehet, hogy érthetetlenül írtam le, nem tudom.

Amit az elején írtál, arról annyit: te is vedd úgy, amit hallottál a témában, mint a híradót. Lehet, hogy valakik téged is megvezetnek. Ki tudja. A tapasztalásról: a legegyszerûbb tapasztalás ez ügyben a forrásvizsgálat: akármiket is mondtak a Biblia hitelességérõl, a legegyszerûbb elolvasni az ominózus szöveget, hogy te magad dönthesd el: hamisított-e vagy igazi.
Kicsit nehéz dolog hamisításnak titulálni, mivelhogy a komoly tudósok szerint hiteles, nem tartalmaz késõbbi egyházi torzításokat; a tudósok szerint a szöveget abban a században írták, amirõl szól; és Jézus szavaiban sincsenek feloldhatatlan ellentmondások, logikai bakugrások.
Mondjuk nem egy lektûr, az biztos. Sokszor nehezen érthetõ. De hát ennyi szerintem el is várható egy több ezer éves misztikus szent irattól. A Koránhoz, a Védákhoz vagy a Talmudhoz képest sokkal könnyebben értelmezhetõ.
Ha jól értem, te buddhista vagy. Nos, Buddha szavait csak több évszázaddal késõbb jegyezték le; ezért sokkal nehezebb kihámozni, vajon a rárakódott hagyományból mi lehetett eredetileg valóban Buddha tanítása, és mi az, amit késõbb költöttek hozzá.
Egyébként, szerintem az alapvetõ különbség a kereszténység és a buddhizmus között (vagy ha úgy tetszik, Buddha és Jézus tanítása, személyisége között) a következõ. Nagyon egyszerû, és talán egyet is fogsz érteni vele:
Buddha ugye azt kereste, hogyan lehetne megszüntetni, vagy legalább csillapítani, elviselni az emberi szenvedést, fájdalmat.
Jézus pedig: hogyan lehetne helyreállítani az ember és az Isten közti megromlott viszonyt, kapcsolatot.
Buddha kizárólag az emberre reflektált. Õt különösebben nem is érdekelte a transzcendens létezõ: azt tanította, ha jól tudom, hogy aki nagyon sokat gondolkozik azon, van-e Isten vagy sincs, még beleõrül a gondolkodásba...
Szerinte örökkévaló, testbõl testbe vándorló lélekmonád sem létezik, az emberi lélek csupán dharmák kötege, melyek a halálkor széthullanak; és újrarendezõdnek, de ez semmiképpen sem egyenlõ a lélekvándorlással.(Éppen emiatt nem is terjedt el a tanítása Indiában, sokkal inkább az addig komolyabb, összefüggõen transzcendens tanítás nélküli Kínában).
De a lényeg: Buddha csupán az emberrel foglalkozott.
Jézus is foglalkozott ugyan az emberi szenvedés enyhítésével, elviselésével, vagy éppen megszüntetésével - de neki alapvetõen nem ez volt a legfontosabb célja; nem ez állt a tanítása középpontjában. Õ alapvetõen az Istentõl elidegenedett, elszakadt embereket akarta egy valóságos kapcsolatba visszavezetni a valóságosan létezõ és megtapasztalható Istennel.
Mihez tudnám hasonlítani a különbséget: mondjuk, mintha magadba volnál szerelmes, vagy másba. Melyik jobb és vonzóbb, izgalmasabb?
De ezzel, bár naná hogy elfogult vagyok, nem szeretném a buddhizmust, vagy a lámákat megvetni. Rendkívül intelligens és nagylelkû, bátor ember lehetett Gautama, nekem nagyon szimpatikus, még ha A kis Buddha, mint film nem is tetszett. A Szamszára meglepõen prózai volt, és csöppet sem transzcendens tanulságai voltak. A Himalájában sem mutatták a szerzetesfiút túl megvilágosodottnak...A Hét év Tibetben valószínûleg nyugatibb módon, átszellemültebben kezelte a témát, emiatt jobban is tetszett. De legmeghatóbb mégis a valóság, a mostani tibeti zavargások, és a láma ebben vállalt szerepe. Ha Pesten laknék, tuti elmentem volna tüntetni. Csodálkoznék, ha te nem lettél volna ott :)

Figyusz, abban teljesen igazad van, hogy ha valakik nagyon feltûnõen sajnáltatják magukat és jajonganak, amögött meglepõen sok MANIPULÁCIÓ és/vagy erõszakosság rejtõzik. (Akár romákról, akár magyarokról; akármilyen pártbeliekrõl, vagy akármilyen nemzetbeliekrõl is van szó...)
Az emberi természet olyan, hogy (kevés közveszélyes elmebetegtõl eltekintve) a panaszkodás mindenkiben szánalmat ébreszt. A legtöbb ember megsajnálja a siránkozót, felébred az együttérzése. És ezt a természetes emberi érzést, az empátiát, szánalmat hihetetlen módon ki lehet használni, és ki is használják a manipulátorok....
A legklasszikusabb tanulmány erre Galla Miklós paródiája az önmagukat sajnáltató brazil milliomosokról.
Ha valaki le akar húzni vagy rád akar mászni, szinte tutira sajnáltatni fogja magát...
A politikai szónokok sokszor az emberek önsajnálatára építenek, mivel a sajnálatnál már csak az önsajnálat az erõsebben mozgósító indulat...:P
Ez a film is képes volt úgy összerakni a tényeket, hogy mindenki teljes szívbõl sajnálja a szegény szerencsétlen piás sorozatgyilkos prostit. Én is teljes szívbõl megszántam.
Nemrég egy csajszi siránkozott nekem, milyen nagyon szerencsétlen is õ. Nagyon megsajnáltam, rengeteg tanácsot igyekeztem neki adni. Köszönetképpen lebunkózott, és kijelentette, hogy biztosan gyûlölöm õt, mert neki csak sajnálkozás kell, tanács nem...
Emiatt kissé elegem lett azokból, akik intenzíven sajnáltatják magukat.
Egyszer láttam egy dok.filmet arról a hevesi faluról, ahová hajléktalanokat költöztettek. Éppen ott volt a máltai szeretetszolgálat embere, és egy roma asszony megrohanta: õ semmit sem kap??? neki is adjanak valamit!!!! A máltais fáradtan azt mondta: de hiszen éppen a múltkor szekrényt adtak neki. Erre a nõ: Szekrény? Mi az?? Az semmi!!!!
Húúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúú.
Nem a romasága miatt akadtam ki. Hanem az agresszív és pofátlan önsajnáltatás miatt. Persze õ nem csinálta ügyesen; bezzeg Bástya elvtárs...
http://www.youtube.com/watch?v=AVZ-BOfC5fI&feature=related

:) képletesen írtam :)
:) Gondoltam, hogy megértesz. Szerintem te is szívesen állsz ki másokért :)
A kereszténység tõlem is távol állt, egyébként; amíg egyszer nagyjából olyan váratlanul meg nem ragadott, mint Sault a damaszkuszi úton. Épp arra kerestem volna bizonyítékokat, hogy a Biblia is csak ugyanolyan mítosz, mint pl. az ausztrál regék - és ezért elõvettem az evangéliumokat, és elkezdtem olvasni. Ami ekkor történt, meglehetõsen nehéz szavakkal leírni...a lényeg, hogy ott és akkor Jézus engem is tökéletesen meggyõzött.
Sajnos rendesebb kereszténnyé kéne válnom ahhoz, hogy ne bunkósbottal próbáljam megvédeni Istent...Amihez egyelõre semmi kedvem sincs :x, de ha így folytatom, a végén Mohamed Attaként végzem :) :(

Amit a filmrõl írtál, abban teljesen egyetértünk.
A híradóval kapcsolatban viszont: hát, lehet, hogy te sokkal több híradót nézel nálam; de én nem vettem észre, hogy a média a romákkal SZEMBEN elfogult, részrehajló volna. Hacsak szerinted nem Gyõzike sztárolása a romákkal szembeni médiahadjárat legütõsebb fegyvere...:P :) Ugyanis megkérdeztem egy salgótarjáni cigány rokonomat, mi a véleménye Gyõzikérõl. Azt mondta: vele lejáratják a cigányokat, és ezért.... utálja. (Egyébként a rokonom betanított gyári munkásként dolgozik és három gyereket nevel.)
Az tûnt föl nekem, szinte kizárólag azok tagadják a romákkal kapcsolatos társadalmi problémákat, akik cigányokkal nem is állnak kapcsolatban.
Mint pl. Sz. M. jogászhallgató, aki egy zsidó kulturális folyóiratban hosszan ömlengett egy (valóban alpári) romavicc kapcsán a rasszizmus rémérõl, ami fasizmussal fenyeget. Erre megkérdeztem tõle:
a.) hány roma barátja van;
b.) nem gondolja-e, hogy a papája "Tokaj hímvesszeje" poénja ugyanolyan sértõ és alpári volt, mint a romavicc? (Mind a Himnuszt, mind egy embert megsértett vele);
c.) honnan veszi, hogy õ más rasszhoz tartozik, mint a többi magyar?
Sz. M. azóta is számolgatja roma haverjait, gondolom...mert még nem válaszolt.
Pedig érdemes ám romákkal barátkozni, mert jó fejek, rettenetesen szórakoztatóak tudnak lenni. (Na persze ez sem általános, természetesen).

:) :) Szia Csillagvirág. Kb. egyetértek veled. Na jó, akkor neked is leírom (vki már számon kérte rajtam, mit mûveltem), hogy mik miatt is voltam dühös.
1.) Miért kell egy amerikai prosti tömeggyilkos történetérõl a szót a „zsidócigányok fajgyûlölõ elnyomottságára” terelni???? Kissé utálatos, hogy a politikánál kötöttünk ki.
2.) Unom azokat a jogvédõket, akik putriban még nem jártak soha. (Én igen.) Nem vagyok rasszista, csak az öntelt és egyben gondolkodás nélküli hadakozást utálom. Ha mbujaki kisebbségi jogvédelmet akar, akkor megterhelem annyira, hogy sziszegjen… Ha a roma kisebbségért blaszfémiával bunkóz le másokat (ráadásul egy lány felé eresztette el ezt a rhetori finomságú mondatot), akkor nesze neked kisebbségi jogvédelem: tessék jogvédeni a vallásos kisebbség érzékenységét is…
3.)(Amely kisebbség egyébként KÖZTUDOTTAN, ilyen szempontból meglepõen mazochista, ennek kétezer éves hagyományai vannak :)) Tehát: a vallásos kisebbség nem fog úgy jajgatni a jogaiért meg az õket ért botránkoztatások miatt, mint más kisebbségek… Mindegyikük meg van gyõzõdve, hogy : "ha valaki arcul üt jobb felõl, tartsd oda a másik arcodat is"...meg: "szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket"...meg: "Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket, és mindenféle rosszat hazudnak rólatok." ....És ezen engedékeny és passzív hozzáállás miatt aztán tényleg semminek tûnik egy efféle istenkáromló mondat.
Én viszont sajnos szinte mindig kikérem a sértegetést, akár engem, akár azt éri, aki fontos nekem. :x :( Pont Isten megsértését ne kérjem ki??? (Azért te is kicsit hasonló lehetsz hozzám, Csillagvirág, ha már errõl van szó...:D, Szerintem megértesz :))
4.) Pont mielõtt mbujaki mondatát olvastam volna, egy dühös levelet írtam. Ez a düh is bennem volt. Szóval mindenféléket kompenzáltam mbujaki kiosztásával, ami tõlem már "rutinszerû" beszólást eredményezett...

De ha jó fej mbujaki (ahogyan azt remélem), akkor nem ártottam neki.
Ha viszont mégis nagyon megsértõdött, akkor elnézést kérek...

Nekem is ugyanakkora hatalmam van, mint a pápának, csak kevesen hisznek benne.

Szerintem neked önállóan is vannak/lennének jó gondolataid; nem kell mindig mások véleményétõl függened. Ezeket egy new yorki keresztény lány írta, máshol, más miatt (talán jellemzõ az ottani mentalitásra, amit ír):

Nalam nincs ilyen hogy legnagybb, nagy nagy nagy gondolkodo ...
Csak is info van elolvasni meg nezni atgondolni leszurni hogy igaz vagy nem
Ennyi ,termeszetesen Isten es az ige altal

En csak abbol indulok ki ,hogy kicsit kicsit elszallt ez a tisztelet adas
En nem vagyok egoista ,nem szoktam megsertodni Smile

Az hogy ki kit fogad el kinek kivel milyen problemaja van csak emberi rugdalozas mint a kisbabaknal Smile
Ha csak annyit figyelmbe veszunk hogy ''egymast kulonbnek tartvan'' akkor peldaul ilyen gondok nincsenek

Meg valami ha valaha is irtal szakdolgozatot vagy hasonlot akkor tudod ,hogy nem nagy szam ilyet irni idoigenyes de nem feltetlenul nehez....es ami a fontos azt is tudod mi van mogotte ...Smile
Csak arra szerettem volna felhivni a figyelmet ,hogy jo ha vannak irok gondolkodok ,es persze lehet tanulni tolluk...
De kovetni nem kell nem szabad ,erre ott van Isten
Es ha mar megtanultal dolgokat akkor
SAJAT velemeny nem idezet valakitol ,,,
Amikor megtanultal jarni mar nem kellett babakocsi ugye magadtol csinaltad
Addig jo egy tanito es tanitas amig fejleszt ,ha csak hallgatoi szerepben tart akkor nem jo
Ott van a csapda ,hogy elmeleti ember konnyen elfelejtkezik a valosagrol
Csereltem mar kereket egyetemi professzornak Smile (pedig en lany vagyok)mert ugy allt ott mint a nagymamam a B&H uzletben Smile (foto , computer,optika es kellekek )

Figyi, ezeket tanácsként írtam le. Azt teszel vele, amit akarsz. Akár megfogadod, akár nem, szíved joga. De ha nem fogadod meg, akkor legalább ne nézz le másokat, magadat bölcsebbnek gondolván.
Túl sok ostoba ember veszekszik eben az országban. Én nem szeretnék veszekedni veled, minek. Biztosan nagyon jókat szoktál írni. Csak ha te is unod az értelmetlen szócsépléseket, haladd meg ezt a szintet. Inkább, minthogy bunkósbottal ossz igazságot, és blaszfémiával védj meg valakiket másoktól; akikrõl egyébként nem is sokat tudsz...

"A romák és zsidók iránti gyûlölközésnek bibliai eredete van,"
Egy példa a bölcsességedre... Olvass Bibliát, és keresd meg a romákat benne. A mai zsidóság pedig úgy viszonyul az ókorihoz, mint a magyar a hunhoz, a román a dákhoz, a roma az egyiptomihoz. A nevét megõrizte.

Talán nem tûnt fel, de amirõl írtam, az az istenkáromlás; és a vallásos emberek érzései ugyanúgy jogvédelemben részesülnek, mint a romák.
Ehhez tartsd magad. Azt gondoltam, elég értelmes vagy, hogy ezt elõszörre is fölfogd.

A romák és a zsidók virtusát pedig nem tudom, milyen történelmi tanulmányokból szedted elõ.
Sok nomád, pásztorkodó, állattenyésztõ népcsoport vándorolt már a történelem során. És bizony, a pusztai népek szokásai elég botrányosak voltak: egy arab utazó feljegyezte, több ilyen nép között áthaladván, hogy egyik vendéglátója felesége a vacsora közben felhúzta a ruháját, és mindenki elõtt vakarózott....a mohamedánok szégyellõsen eltakarták a szemüket, a vendéglátó röhögött: nézhetitek az asszonyt, de nem kapjátok meg; nálatok (mohamedánoknál) - épp fordítva....Egy másik kivakarta a fejébõl a tetût és jóízûen megette. Egy harmadik valami elöljárójáról így beszélt: Ki az a vezér? Szarok a szakállára!
Ezeken az arab utazó oly mélységesen megbotránkozott, mintha csimpánzok közé tévedt volna. (idézi: Arthur Koestler: A tizenharmadik törzs - a kazár birodalom zsidó hitre térése). Bizony, ez a mai zsidók elõdeirõl is szól. A 8. sz.-ban az egész kazár birodalom, politikai okokból felvette a zsidó vallást - õk a mai askenázik, a zsidóság 90%-a. A Kaukázus környékérõl származnak, lovasnomád nép utódai.
A magyarok is, és még sok nép. Ugyanolyan volt a virtusuk, amire te bölcsen hivatkozol....
De a pásztorkodó nomád népek és a roma nép között, Mbujaki, az a nagy különbség, hogy a romák nem pásztorkodtak. Nem voltak állataik, akikkel együtt vándoroltak volna. Amikor egy-egy ilyen pásztornép érkezett Európába, kénytelen volt letelepedni, mivel az állataival nem járhatta össze a már letelepedett földmûvelõk vetéseit. Emlékezz a kunokra, pl.
A vándorcigányok viszont nem voltak ennyire megterhelõek, mivel a nem létezõ állataik nem tapostak le semmilyen vetést. A török pusztítás után Mária Terézia még direkt telepítette is (volna) õket...
A romungrók tényleg be is illeszkedtek, sokan letelepedtek és polgárosodtak az évszázadok során. Csakhogy a romáknak ma Magyarországon 6 különbözõ törzse él, melyeknek más-más az anyanyelve is. A romungróké magyar; aztán van ugye a lovári, vannak az oláhok, amelyeknek a román; és vannak, akiknek a középkori román.
A különbözõ törzsek nyilván különbözõképpen is viselkednek; tekintve, hogy csak a romungrók élnek itt több évszázada, az oláhok késõbbi bevándorlók.

A létszámuk az utóbbi nyolcvan év alatt abban a kisvárosban, ahol lakom, 178 fõrõl nem tudom pontosan, de kb. tíz-, vagy akár húszszorosára is nõtt; miközben a lakosság összlétszáma egyáltalán nem gyarapodott (csak közben kiirtották a kb. 700 fõnyi zsidó lakosságot....)

Szóval: mielõtt valakinek a hõsies védõjévé válnál, tájékozódj legalább néhány tényrõl.
Különben csak egy kukorékoló kiskakashoz leszel hasonló, aki ostobán káromkodik.

Ezt ne vedd sértésnek; bár az, nyilván. De jobban szeretném, ha jövõre vonatkozó tanácsnak tekintenéd. Ha nem nézel utána tényeknek, és anélkül nyilvánítasz véleményt, akkor bármilyen manipulációt benyelsz és továbbadsz; és nem különbözöl azoktól, akiket most megvetsz.

Istenkáromlás, vagy blaszfémia az Isten és a vallási tisztelet tárgyainak sértõ szándékkal történt lealacsonyítása.

A régibb és az újabb felfogás között két lényeges különbséget állapíthatunk meg. A régi felfogás a büntett tárgyául magát az Istent tekintette s az aránytalanul súlyos büntetések a megsértett istenség kiengesztelését célozzák. Az újabb felfogás szerint emberi cselekmény az Istent nem sértheti, Isten emberek védelmére nem szorul, a jogvédelem tárgya nem az Isten, hanem az állampolgároknak vallásos érzései, mely a vallásos tisztelet tárgyainak megsértésén joggal megbotránkozhat. Mig továbbá a régi felfogás csak egy (a saját) vallásra volt tekintettel, ma a jogegyenlõség érvényesülésével az elismert hitfelekezetek tagjainak vallásos érzései is JOGVÉDELEMBEN RÉSZESÜLNEK.

Én nagyon szeretném, ha a fórum moderátorai a jövõben figyelembe vennék ezt, és a blaszfémiát tartalmazó mondatokat törölnék.

Mbujaki, ha ezt a stílust nem tudod meghaladni, igazán kár azt gondolnod, hogy jogod van bárki felé/bárki ellen is jogvédõként fellépni.
Elõbb mosd ki a szád.

"Szerintem ez nem igaz. Ha igazat mondasz, mindegy, hogy hogyan teszed: megvédi önmagát."

Felindultságomban írtam, egyébként nem szóltam volna hozzá a témához.

"Sajnálom, ha bántotta a szemed a hozzászólás, de úgy hiszem, nem is Neked szólt elsõsorban."
Örülök, ha sajnálod; sajnálhatod is.
"A baj az, hogy akinek szólt, most õ is a Te kifogásoddal fog érvelni,"
Nem tette.
"aminek pedig - a témát érintõleg - nincs komolyabb jelentõsége. Az én szocializációmban eltörpül egyik a másik mellett..."
Hát ez a nagy baj, ezért írtam, amit. Te akarsz valamiféle nemtommilyen erkölcsi magasságokból kioktatni valakit, és nem átallod blaszfémiában kifejezni a mondandódat?
Hát nem tudod, hogy minden erkölcsi törvény, az embereknek egymás iránti tisztelete a földön valamiféle vallásban, istenfélelemben gyökerezik?
Ha a gyökérrel nem vagy tisztában,m nem is csoda, hogy ostoba vakbuzgalmadban nem az erkölcsi rendet, hanem a káoszt és bûnt véded.
"Szerintem ez nem igaz. Ha igazat mondasz, mindegy, hogy hogyan teszed: megvédi önmagát."
Ezt nem igazán értettem, mire írtad; de ha az Istenre; nos, nem védte meg önmagát, talán ismered a történetet, ennyi kis szocializáció eljuthatott az istenkáromlásokon túl is hozzád...
Azonkívül ma a blaszfémiát már nem arra értik, hogy valaki az Istent sérti meg - Õt nem lehetséges - hanem a vallásos kisebbség érzéseit !!!!!!!!!
Ezt jól vésd az eszedbe, mert ugyanolyan jogi kategória, mint a fajgyûlölet!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Befejeztem, remélem, értettél a szóból. Pont.