Talán a kiképzõs részeket szerettem a legjobban, a bajtársiasságot, a közös küszködést és a humort, ahogy Tokman a kíméletlen Yushint kifigurázza és közben lebukik!:))))))

Na végre, hogy megkerültél!:)))))) Kit érdekel, hogy hogyan küldöd a hozzászólásod, a lényeg, hogy beszélj!:)))))))
Légyszi, máskor ne hozd a frászt az emberre, még a végén aggódni kezdek, az pedig maggi reszortja!:)))))))

Nagyon érdekes volt, amit írtál a Silla kontra A katedrális....
Csak néhány gondolatot fûznék hozzá. Kicsit megtévesztõ lehet az emberi élet értékének megítélésében a két fajta reakció, amirõl írtál. Én még emlékszem, amint egy fejmozdulattal kivégezteti Mishil a megbotló gyaloghintócipelõt, ott mennyit ért egy élet? És számos példát sorolhatnék föl Sillából.
Emberi reakciók.... A kivégzést látványosságként megélõ középkori ember - kontra Kelet. Az Iljimae-ben akad pár kivégzés, sõt a halott testének lovakkal történõ széttépetése is büntetésként. És valóban, nem örömködik, gúnyolódik elvadultan a tömeg, de itt ártatlan, pozitív hõsök vesztét mutatja be a film, tehát a tömeg is ilyen szellemben reagál, mintegy érzékeltetve a kivégzettek iránti együttérzést. Kérdés, ha a forgatókönyv úgy kívánná meg, hogy negatív hõs kivégzésére kerülne sor, akkor is ugyanezt tapasztalnánk-e? Nekem e látványos elvadult reakcióknál sokkal félelmetesebb a keleti filmekben ábrázolt képmutatás, a megjátszott sajnálkozás mögé bújtatott erõszak és hideg gyilkolás. Az Iljimae királya elõbb megmérgezteti trónörökös fiát, majd a megtévesztés kedvéért holtteste fölött zokog. Na én egy ilyen uralkodótól rettegnék csak igazán, aki képes erre.

Más. A katedrális nem csak reprezentatív és monumentális épület, de szakrális is egyben: az ISTEN HÁZA. Azt építeni nem csak technikai kihívás, hanem misszió, hirdetni az Isten hatalmát és dicsõségét általa. A nyomorúságos kunyhókból feltekinteni a roppant boltívekre áhítat és vigasz egyben, hogy én itt a sárban tengõdöm, de van vmi felettem, ami mindennél nagyobb, világi erõ nem kerekedhet fölé, megerõsít a hitemben és a reményemben, hogy majd a túlvilágon... A filmben sokak számára ezért is olyan fontos, hogy a katedrális építésében részt vegyenek. Nem csak a sárkunyhó és a katedrális között van ellentét, de maga a katedrális is hordoz egyet magában, az anyagot (épület) és a szellemet.

Azért fantasztikus technikai bravúr volt a katedrálisok megépítése építészetileg is, ennek mozzanatait bemutatva egyfajta tisztelgés az akkori tudás és elszántság, kitartás elõtt, mert katedrálist építeni elhúzódó projekt!:)))))
Én nagyon szerettem a könyvet ezért is.

Olvasom amit írtál és rájövök, hogy azt írod le, amiut én is érzek, de nem biztos, hogy így meg tudom fogalmazni.

Szerintem is lenne még mit beszélni a Silláról, vannak még benne gondolatok, amirõl nem esett szó. Biztos vissza fogunk még rá térni, csak most mindenki mást néz, mással foglalkozik és kevesebbet gondolunk rá.
Orosz írásait is szívesen olvasom most is, ezt már többször írtam, de én is úgy vagyok vele, mire reagálni tudnék, már rég túlhaladunk rajta.

Én is mindent a Sillához hasonlítok, az az etalon.
A katedrálisról én is írtam, hogy nem tetszett, vagy inkább nem igazán érintett meg. Amiket írtál róla, teljesen igaz. Engem se az zavart benne, hogy vannak véres jelenetek, sokkal inkább az, amit te is írtál, az emberek viselkedése, a középkori nyugati kultúra kegyetlensége. Mert hozzám is a keleti kultúra közelebb áll, mióta láttam koreai filmeket.
Szóval mindenben egyetértek, amit írtál.

Bár elég elfoglalt vagyok, de ha lesz közös film kibeszélés, én csatlakozom, ha mindig nem is tudok itt lenni.

Szia!!

Akkor jó van ! :)))

Részemrõl nagyon tetszett, ahogy megfogalmaztad a Katedrális körüli gondolatokat is. Igazat adok. Nem ragozom.

És hogy Sillához visszatérjek: SILLA kontra KATEDRÁLIS...
A tv2 „jóvoltából” – tele reklámokkal – most nézhetjük a regénybõl készült minisorozatot.
Túl azon, hogy itt is téma volt a tetszik-nem tetszik kérdése, azért írok most róla, mert nekem még A katedrálisról is Silla jut eszembe...:)
Többen írták, hogy azért nem nézik szívesen, mert túl véres, illetve nem köti le a figyelmet.
A véressége engem is zavart, túl naturálisak a csatajelenetek, ahogy a vér fröccsen – de hát ez nem lehetne probléma, hiszen Sillában (vagy akár a Jumong elején, legalábbis ameddig láttam) rengeteg vér folyik.
Aztán rájöttem, hogy engem személy szerint mi zavar: pl. az, amikor nyilvános kézlevágás, lefejezés idején az egyszerû, szegény nép, mint valami olcsó szórakozást, kéjesen vigyorogva nézi és élvezi a „mutatványt” – ó, micsoda lelki nyomorultság...:(
És ez a kegyetlenség rávilágít a nyugati és a keleti kultúrák közti különbségekre is.
Az európai „sötét középkorban” mintha csak más szenvedése, kínzása, halála jelentette volna az örömforrást az emberek számára?! [Az ókori Róma gladiátorai is véres gyilkolászásokat folytattak a rabszolgák, keresztények kárára, és a nép szórakoztatására.:(]
Ilyen kegyetlenséget a koreai sorozatokban nem láttam.
Ami így viszonylag friss élményként bennem van, az a Jumong 2. részében a meggyötört Haemosu nyilvános kikötözése, mikor a gyülekezõ emberek közül valaki megkérdezi, hogy „Miért csinálták ezt valakivel, akit úgyis meg fognak ölni?...” Bár nem feltétlenül jó a példám, mert Haemosu elvileg hõs volt a nép szemében.
A koreai filmekben sosem láttam, hogy egy ember kínzása össznépi olcsó mulatság lett volna (lsd. térdek szétfeszítése vs. inkvizíció). Ha valakit számûzetésre ítéltek, azt szégyenszemre végigvittek az emberek között, akik kiabáltak, dobálóztak, nevettek a nagy ember bukásán, de ez a megszégyenítés volt talán a legnagyobb büntetésük. A halálraítélteket távoli számûzetésben végezték ki – bár ezek csak filmbéli jelenetek, inkább csak általános benyomások, így nem vagyok teljesen autentikus a témában.
Az összképem mégis az, hogy a keleti kultúrában az élet tisztelete sokkal fontosabb volt (és ma is az), mint a bûnösök nyilvános megkínzása, „trancsírozása”.

Ezzel szemben a középkori (szerintünk civilizált) Európa mit tett?
A katedrális – mint kerettörténet – adja a hátteret, s az egész film olyan számomra, mint egy korabeli szociográfia: tele ármánnyal, intrikával, mocsokkal, nyomorral.
Vagyis nagyon látványos a különbség a keleti és nyugati világ mindennapjai, kultúrája között...
Találtam egy interjút Ken Follett-tel:
„...Mert pont az volt a lényeg A katedrális-ban, hogy óriási a kontraszt a csodálatosan fehér kõbõl épült katedrális, amit építettek és aközött, ahogy a mindennapi életüket élték. A sár, a mocsok és a lepusztult kunyhók, amikben éltek. A kontraszt a könyv drámaiságának a része, és ez itt látható is. A falu fölé magaslik a katedrális, melynek kövei a nap fényétõl szinte ragyognak, és körülötte pedig, mint ahogy akkoriban volt, a talaj. Ez az út vezet a mennyországba, de itt lent a Földön az látható, ahogy az emberek itt éltek...”
http://www.sorozatjunkie.hu/2011/09/01/emlekezteto-a-katedralis/
És lehet, hogy KF az életkörülményekre akarta felhívni a figyelmet, engem mégis az emberek lelki csúfsága zavar – mert Silla után valahogy nem tudom más szemmel nézni ezt a történetet (sem).
Egyébként a film összességében tetszik: nem túl bonyolultak a fõ szálak, miközben nagyonis élethû korrajzot ad „sötét középkorunkról”. Remélem, egyszer az eredeti regényt is el fogom tudni olvasni. :)

És még mindig Sillához kapcsolódva: olyan jó volt újranézni a hétvégén az Egy magyar nábobot és a Kárpáthy Zoltánt. Ahogy az emberek – a mindenütt jelenlévõ ármánykodókat kivéve – kölcsönösen tisztelték egymást, ahogy pl. Fanni vízbepottyanásakor legalább öt úriember ugrott utána gondolkodás nélkül a tóba... Hogy régen ez volt a természetes, de ma már inkább csak a másokon való átgázolás, a törtetés maradt.
Miközben Koreában ma is természetes a kölcsönös tiszteletadás.
Mi itt Európában a sötét középkorból a reneszánszon, felvilágosodáson, ipari forradalmon, a szabadság-egyenlõség-testvériség hármasán át eljutottunk a legújabb kori technikai vívmányokig és a demokráciáig, de manapság a fogyasztói társadalomban szinte megint háttérbe szorul az EMBER.
Míg Japánban még a második világháború idején is kamikáze pilóták haltak meg a Császárért és a Birodalomért, mégis a nyugati világ felfedezéseit mintha a japán ipar fejlesztette volna tökéletesre, és (Dél-)Korea is az utóbbi évtizedekben fejlõdött hatalmasat...
És miközben csodálom a keleti emberek évezredek alatt kialakult életstílusát, amihez máig hûségesek tudtak maradni, azért nem szeretnék más lenni és máshol élni, mint ahol most vagyok.
Viszont ez a fórum, ami egyszerû film-topicból mára Sillai Libagoly közösséggé alakult, egy olyan unikum a mai magyar valóságban, ami fontos a számomra/számunkra, és ezen már semmiféle fórumszabályzat nem tud változtatni, de talán nem is kell (az üzemeltetõk csak szólnának, ha nem így gondolnák...:)).
Remélem, meg tudtok bocsátani a csapongó filozofálgatásomért.

További szép napot kívánok minden erre tévedõnek! :)))

Szép napot Kedves Sillalakók!
Sajnos sokszor csak olvasgatni van idõm, de azért követem az eseményeket.
Azzal nem értek egyet, hogy Silláról már mindent elmondtunk oda-vissza, mert mindig van/lehet olyan gondolat, esemény, ami visszavezet Sillához, az örök kiindulási ponthoz.

Szeretem olvasni Orosz hosszú elemzéseit, de mire idõm is lenne reagálni, már rég túlhaladtunk rajta. A legutóbbi (legalábbis általam olvasott) írása Csonmjongról is igazán szép és nagyon alapos volt, szinte újra végigkövethettem az eseményeket...
Ami Csonmjong hercegnõ „mellékszereplõségét” illeti: nem volt õ mellékes, csak rövid és nehéz, szomorú élete volt. De éppen tragikus halála volt az, ami Tokmánt végül Misil méltó ellenfelévé és nagy uralkodóvá tette. Teljesen máshogy alakult volna az egész történet, ha Csonmjong nem halt volna meg ilyen hirtelen.
Azon gondolkoztam (azt bármikor lehet), hogy vajon Jusin szerethette volna-e Csonmjongot, ha nincs Tokmán...
Mikor elõször találkoztak, a szerzetesruhába öltözött hercegnõt Jusin tolvajnak hitte és bezárta, ráadásul Cs. megszégyenítette Jusint, késõbb pedig megvédte és magával vitte a fõvárosba. Ha támadt is volna valami érdeklõdés a fiatal Jusinban a hercegnõ iránt, azt biztos elnyomta volna magában, mert õ csak egy egyszerû, „nemtúlokos” vidéki fiú, aki méltatlan lenne egy hercegnõ szerelmére (pedig ha tudta volna, mit érez Csonmjong...)
Ráadásul a hercegnõ még a nyakába is akasztotta Tokmánt, akit jól meg akart leckéztetni, így még több testi-lelki terhet kellett viselnie, mint a társainak – de Tokmán remekül állta a sarat, sõt közben valamikor az is kiderült Jusin számára, hogy Tokmán valójában nõ, így gondolom a kezdeti csodálata szép lassan mély szerelemmé változott. Tokmánról azonban csak jóval késõbb derült ki, hogy szintén hercegnõ, de ekkor Jusin érzelmei már elmélyültek.
Csonmjong életének lelki hullámzásait, gyötrelmeit Orosz már nagyon érzékletesen és pontosan megfogalmazta, nem is ragoznám tovább...:)

A közös filmnézéshez sajnos nem tudok csatlakozni, mivel nem tudok itt lenni minden este, és ilyen elõre meghatározott ütemben biztos nem tudok majd filmet nézni (a tévé az más).
Viszont biztosan olvasni fogom az elemzéseiteket, és a „spoilerek” sem fognak zavarni.
Már jó pár hete elkezdtem a Jumongot, de hiába vannak rövidebb sorozatok is, most nem kezdek bele másba. Na, a tempóm eddig annyira volt elég, hogy a Jumongból az 5. részig jutottam el (ill. belenéztem a 6-ba), de már így is nagyon tetszik, ahogy kibontják és összekuszálják a különbözõ szálakat... Sajnos nincs több kapacitásom arra, hogy gyorsabban haladjak.
(Közben azért A Gyûrûk Urát is olvasgatom, de így azzal sem haladok – viszont az biztos, hogy ha legközelebb lesz a tévében, már meg fogom nézni, remélem addigra sikerül elolvasnom is.)

Na még egy, hogy nekem is könnyebb legyen a mai Gaya :)))

Vigyázzatok Magatokra,
mert estére Mindenkit hazavárunk :))

És mára is egy mosoly :)))

Sziasztok, szép reggelt Mindenkinek :)))
Remélem, Mindenkinek jó napja lesz ma.

Szép estét !

Remélem nem fogtok ezek után már mindig ezzel az OFF-al vacakolni ??

FELHÍVÁS!!!!! JAVASLAT! - GÖRDÍTSD TOVÁBB!:))))))
Kedves Libaglyok!:)))))
Ha szívesen néznél újra KÖZÖSEN filmet, ha BESZÉLGETNI szeretnél a látottakról, akkor egy ötlet:

HÉTFÕTÕL indul (szept. 19.)"A vaskirály". Aki gondolja, az hétvégén nézi meg, DE NAPONTA csak 1 részt beszélünk meg!!!!
Spoileres hozzászólás TILOS!!!

Hétfõ - 1. rész
Kedd - 2 rész
...
Péntek - 5 rész

hétvége szünet

két hét múlva
hétfõ - 6. rész
kedd - 7. rész ......

Yushin hazája, Silla része, így "A vaskirály" a megszentelt partok történelmének szerves öröksége.
Jöhet újra az elemzés, a szereplõk kivesézése, a részletek megvitatása, szép gondolatok kigyûjtése, képek megosztása, kedvenc jelenetek kiválasztása.
Kérlek Benneteket, hogy Silla szelleméhez híven találkozzunk esténként újra BESZÉLGETNI!:))))) Mert a libaglyok abban a legjobbak!:))))
KÖSZÖNÖM!:))))

A sorozat megtekinthetõ a http://online-sorozatok.hu/tag.php?t=a-vaskiraly honlapon, így mindenki számára könnyen elérhetõ...

A vaskirályt innen letölthetitek, még kymara adta meg:
Csak 32 részes a film, és van hozzá felirat.
http://www.southkorea.eoldal.hu/cikkek/kim-soo-ro/alapok-a-sorozatrol.html

Ruca ezt találta:
http://www.d-addicts.com/forum/viewtopic_93419.htm

Természetesen lehet más sorozat is, A vaskirály csak javaslat, hétfõig még van idõnk, hogy jobbat találjunk, ha a többség úgy szeretné….
KÉRLEK, írd meg a véleményed az ötletrõl!:)))))))

Nagyon precíz a filmben a festészeti technika bemutatása, nagyon kerek a történet, látszik, hogy egy jó könyv alkotó adaptációja...

Kop, kop!:))) Itt a régészek ásója.... Jé, egy serpenyõ az elsõ lelet!:))))) A lelet gondos tisztítása után némi olajmaradvány és vmi rászáradt massza.... Hmmm, a sötétség oszlik...vajon a fejekben is?:)))