Miiiiiiiiiiiiiiiiiiiii? Ez Rain? Na ne!Ez képtelenség! Nem is értem - hogy Rain teszi amit tennie kell és Jukban közben egy lakatlan szigeten várja. Hogy van ez? Számomra nem világos. :)

Megnéztem!:))))))))))) Aranyos volt, igaz, kicsit kiszámítható, de könnyed és roppant szórakoztató... bár a kockákat nem lehetett leellenõrizni, hogy megvan-e mind a hat!:))))))))))))))) Lám, megint egy Anya, ezúttal nem Hableány, nem is "vízisárkány", hanem olyan vki, aki 1 hónap alatt megtapasztalja, hogy milyen annak lenni, aztán már nem is akar mást....

Szép estét Neked is!:)))))))))))))

Hmm, lehet, hogy kiégtél, de én az odakozmált vondert is kedvelem!:))))))))))))))))))))))))

Én láttam benne szerelmet, lehet, hogy nekem meg a szemészetre kell esetleg beutalót kérnem?:))))))))))))))))))))))

Egészen friss 2016-os sorozat a Signal, amelyben a bûnügyek felderítésében múlt és jelen összekapcsolódik az egyik nyomozó õsöreg walkie-talkie-ján keresztül, miért éppen mindig 11.23-kor van kapcsolat, de ez nem rendszeres és nem irányítható. A múlt és a jelen nyomozója próbálja a segítségével a megoldatlan bûnügyeket felderíteni, de ez nem vmi hurrá-hajrá-megoldjuk! Mert a múltban történõ változtatás természetesen a jelenben is következményekkel jár, ezek pedig néha emberek halálát vagy épr megmenekülését is jelentheti, van, amikor csak a tehetetlenséget érezni, s keserûséget. Elég borongós, feszült hangulatú sorozat. Itt is megjelenik a korrupció, itt is ártatlan szenved a gazdag elkövetõ helyett (lást Remember), itt is egészen magas pozícióig követhetõ az összefonódás rendõrség-ügyészség-politikai üzleti vezetõk között, amelyen aztán elvérzik az igazság és a kisember....
Mégsem csak a megszokott, a szabvány.... vannak benne egészen kivételesen izgalmas epizódszereplõk és jelenetek... ilyen például számomra a sorozatgyilkos férfi....Miért gyilkol, és miért úgy? Milyen az õ szerelme? A gyûlölt vkit egyszerre csak megértjük és szánni kezdjük...

Hogyan változtat meg egy nõt az Élet... Nos, a Hableány Anya nem egyedi, itt a rendõrörs virágszála, egy kis ügyetlenke, bociszemû ártatlan rendõrlány lesz 15 év múlva kõkemény, vérprofi nyomozónõ, igaz, hogy õ nem lesz alpári, de a hamvas himporát bizony elveszti.... Milyen várni vkire 15 éven keresztül? Hát õ megmutatja....

Megkedveljük a profilozót is, ezt a nagyon logikus fiút, aki bár nem bízik a rendõrökben, de õ maga is rendõr, fura szituáció, fura alak...

Mivel kábelcsatornán adták, így nem döntött nézettségi rekordokat, de a sorozat tetszésindexe elég magas... Koreában biztos az is szerepet játszott benne, hogy valós, elhíresült bûncselekményt is tárgyal a sorozat...
Aki nem ragaszkodik a rózsaszín vattacukorhoz, a szuperzsarukhoz, a Helyszínelõk tévedhetetlen profizmusához, és beéri az egyszerû, de elkötelezett rendõrökkel, és a nem mindig szívderítõ valósággal annak ajánlom szíves figyelmébe...

Ha már az Anyám, a hableány kapcsán szóba került az anyai szerep, akkor bele lehet nézni a Their Perfect Day c. mini sorozatba, 4 rész, 4 anya... bepillantást nyerünk az óvodások világába, egy igazi elit óvodába, ahová csak a felsõ tízezer csemetéi kapnak - persze sokszoros túljelentkezés és várólista - felvételt.

Ami meglepõ, hogy már az egyszerû, mezei oviba sem könnyû beíratni a gyereket. Nekem az is meglepõ volt, hogy már ott tanulnak írni és olvasni. Persze az elit oviban a koreai mellé bejön még az angol és a kínai is, természetesen anyanyelvi tanárok foglalkoznak kiscsoportban (5-6 gyerek) a nyelvoktatással, ahol olvasnak is már egyszerûbb szöveget az adott nyelven a gyerekek. Aztán elmaradhatatlan a matematika is, de sok külön foglalkozásra járathatja a szülõ a csemetéjét, persze borsos áron, vannak spéci fejlesztõ foglalkozások, mûvészeti kurzusok, zene, hangszer, ének, színjátszás, tánc stb....

Mi is lehetne az elit ovi nagy elõadása a szülõk számára, mint a Szépség és a Szörnyeteg, természetesen angol nyelven elõadva, a gyerekek kosztümjei a Broadway-en is megállnák a helyüket, a díszlet sem kispályás mázolmány.... Ez lenne a Perfect Day,de azért elég rögös az eddig vezetõ út, sértõdéssel, hisztivel, vesztegetéssel, csalással, mert bizony a gyermekek világa sem olyan egyszerû és ártatlan, jócskán megmérgezi a szülõktõl hallott értékrend... amekkora a házatok, akkora vagy te, csóringerke húzza meg magát, a vezérszerep a gyerekek világában is úgy van leosztva, amilyen a szülõ státusza...

A körmünket nem rágjuk le izgalmunkban, ez inkább a szülõ-gyermek, gyerek-gyerek, szülõ-szülõ, szülõ-óvónõ kapcsolatokat járja körül, de azt aztán több szempontból is. A négy anya négy különbözõ karakter, egy bennük a közös, mindegyikük szereti a saját gyerekét, szeretne jó anya lenni, csak néha nem találják meg hozzá a jó utat. Fõleg azért, mert hármójuk számára az anyaság az elrontott életük egy olyan szelete, ahol minden áron bizonyítani akarnak, majomszeretettel, elnézéssel, vagy éppen vasszigorral próbálják csemetéjükbõl az általuk óhajtott álom-csemetét kinevelni, ennek megfelelõen elárasztják a gyerekeket felesleges luxus dolgokkal, különórákkal, miközben ezek a gyerekek boldogtalanok és sérültek lesznek.

Isten mentsen ettõl a szorosan összezáró szülõi kompániától, ahol a magas tandíj mellett mindig bejönnek még az extra költségek, mert természetesen a gyerekek problémáit is csak a francia cukrászda remekeit csipegetve lehet megtárgyalni, ha pedig egyszer is vétesz az íratlan szabályok ellen szülõként, akkor annak a gyereked issza meg a levét, ki lesz közösítve....

Azt hiszem minden anya ismeri a választ, de azért érdemes belenézni a sorozatba, hiszen itt is a józan ész emelkedik felül a hagymázos nagyzoláson, és apránként fény derül mindenki szennyesére, készüljön az bármilyen extra minõségben is!:)))))))))))))

Kép forrása: http://asianwiki.com/Their_Perfect_Day

My mother mermaid – Anyám, a hableány
Én is aludtam rá egyet, mint maggi!:))))))))) Most egy kicsit az ördög ügyvédje leszek, kell néha olyan is, aztán persze jön érte a kõzápor, de mivel ez „barátitûz”, így megnyugvással esem el a vita harcmezején!:))))))))))))))))
A film végkicsengését nem éreztem olyan negatívnak, mint ti. Hiszen a Lányuk immár anyaként a saját gyermekét ismerteti meg a családi fotóalbum képei segítségével a család tagjaival… apa és anya gyerekkori képei, nagymama, nagypapa fiatalon… tehát a család fontosságát hangsúlyozza a jelenet
A zárókép pedig egyértelmûen feloldás… az Anya a medencében üldögélve felidézi a lánya telefonos kérdését, amivel a buszos képen szereplõ apjára kérdezett rá . Aztán mintegy magának (és nekünk, a nézõnek) megjegyzi: „Buta lány, hát persze, hogy mosolygott!” majd
belemerül a medencébe, arcán MOSOLY! A kamera pedig lassan felkúszik a szürke falon az ablakig, ami az átkötés a külvilághoz, ill. a múlthoz… és már ott járunk mi is, ahol az Anya… a tenger mélyén úszkáló „merülõ” nõkkel. Felcsendül vmi éterien tiszta dal, gyönyörû!!! Nem véletlen, hogy egy csengettyû-gyermekhang énekli!!!
Nem találtam meg külön, de ha a film végén megtaláljátok, így még a stáblistát se hagyná ki az ember!:))))))))))))))))))
https://www.youtube.com/watch?v=3OXOk3akWd8&nohtml5=False


Ha nem is katarzis, de tisztító erejû, miként az õsi elem, a VÍZ, és ártatlanul tiszta, mint az ifjúsága emlékei….

A zenérõl is lehetne külön írni, gyönyörû, lágyan hömpölygõ, igazi mesélõ zene….
Fõcímzene:
https://vimeo.com/47759775
vagy
https://www.youtube.com/watch?v=0DzgiJWvlT0&index=1&list=RD0DzgiJWvlT0&nohtml5=False


Visszakanyarodnék még az idõsebb kori apa és anya alakjához… ez szerintem a rendezõ inkább a társadalom kritikájaként mutatja be. Hiszen a Szigeten még mindketten kedvesek, ártatlanok, tiszták, de a kontinensre költözve egy másik világba csöppennek, egy olyan világba, amiben teljesen mások a normák, az együttélés szabályai, más a trend! És errõl a megváltozott világról mond értékítéletet az idõs pár bemutatásával a rendezõ, mert a fiatal párt ezt teszi tönkre, ahogy a szerelmüket is, mert igenis szerelem kapcsolta õket össze…
A „kontinens”, ha úgy tetszik a „nagyváros” kritikája, hogy az egyszerû, tiszta értékeket (jóság, ártatlanság, segítõkészség) devalválja, kifordítja önmagukból, és így épp ellenkezõ elõjelet kapnak, ill. eltorzulnak.
Mi lett a postásfiúból? Itt már nem kerékpáron járja be a körzetét, napi kapcsolatot tartva az emberekkel (tudva róluk mindent, hogy ki a süket, kinél mire kell ügyelni), hanem csak egy fiókos szekrény rekeszeibe szortírozza a küldeményeket, monoton, lélektelen, személyes kapcsolat nélküli munka. Biztos, hogy õt is megviseli a váltás, már nem leli örömét a munkában, csak napi robot.
Ne feledjük, hogy férj, majd apa lesz, neki kellene családfenntartónak lennie, így pedig elsõdleges feladatai közé tartozna a család anyagi stabilitásának biztosítása, legalábbis koreai mércével mérve biztosan ez is egy elvárás a férfi felé. Ebben a szerepében kudarcot vall, hiszen segítõkész jósága adósságokba dönti, amelyek törlesztésére alig elég a keresete. A család megélhetéséhez már nem tud hozzájárulni. Így a napjait egyre frusztráltabban tölti. Talán szégyelli is magát a családja elõtt, egyre bizonytalanabb lesz, egy belsõ világba menekül, ahelyett, hogy kitörni akarna. Jó ember, de valójában gyenge, ebben a megváltozott világban legalábbis talajtalanná válik….
Sokszor emlegettétek, hogy milyen mûvelt… Értelmes, de azért nem egy agysebész, a Szigeten még ez a fajta mûveltség elég volt az elismertséghez, az analfabéta lányhoz képest minõségi ugrás, de a Kontinensen ez az átlagot nem meghaladó, sõt, új munkahelyén vszínûleg a fiatalok képzettebbek nála…. Már a Szigeten is volt egy momentum, ami elgondolkodtató, amikor a lánynak magyarázza el (rosszul) az „OLLLRÁÁÁÁJT” jelentését.
Ezzel el lehet kápráztatni az analfabéta kislányt, de bizony kimosolyognák az angolt már az általános iskolában tanuló mai fiatalok….

Az Anyát a végtelenségig ócsároltátok, de bizony adódik helyzet, amikor a nõnek kell felvállalnia a hétköznapokban az ügyek intézését, ez óhatatlanul megkeményíti, mondjuk nem kellene alpárivá süllyednie, de az Élet pofonjait nem látjuk, amit kapott….. Sajnos a magával hozott pozitív takarékosság ebben az anyagias világban zsugorisággá silányodik, de a pénzügyi nehézségek vhol érthetõvé teszik a változást.

Húúúúúúúúúúúú
Azért néhány dolgot én másként látok...

A lány nem tudja, hol lehet az apja, a nagybácsi mondja el neki, hogy a szigeten Ha faluban keresse...

Igen, a lány kagylóhalász volt. Bár szerintem a szigeten õ egy kis egyszerû, tiszta lélek, így a gyöngy is illene hozzá!:))))))
A postásfiúra mint félistenre tekint fel, mûvelt, magas, jóképû... és postásként a sziget közösségében megbecsült szerepet tölt be... Elõször az érzés csak amolyan rajongás a lány részérõl, titokban imádni....

Hogyan kerültek össze a fiatalok, miután a fiút áthelyezték a kontinensre? Nos, kapcsolatban maradnak, valószínûleg leveleznek majd, a filmben szerepel a lány által írott levél..."hiányzol", idõsíkbukfencként a közös lányuk dobja be a postai levélgyûjtõbe!:)))))) A fiúnak biztos tetszett, hogy ennyire rajong érte a lány, de azért õ is tett lépéseket már korábban felé, egyszer a neve jelentésével próbálkozott a lánnyal beszélgetést kialakítani, késõbb pedig õ ajánlja a táviratot feladó lánynak, hogy várja meg, a kerékpárülést se ajánlgatná fel vmi éltes ajhummának!:))))))))))) Szóval igenis nem csak szívjóság az, ami a lányhoz köti....
A buszos jelenet a fiú titkos szerelmi vallomása... egy közös fotót akar a lánnyal, amin együtt szerepelnek... nézi, hogy kik ülnek a buszon, felismeri a lányt hátulról, ezért szándékosan megáll a busz végén mosolyogva, hogy õ is rajta legyen a képen, de úgy, hogy a lány akkor még ne tudjon róla, aztán a kép elkészülte után megvárja, hogy a lány is felfedezze a dolgot, és rájöjjön a jelentésére, arra, hogy szereti!:))))))))))))

Kép: a busz ablakába tükrözõdik, ahogy vidáman visszainteget a lánynak!:))))))))))

A telefon.
Ezt jól látod.

A többivel már nem értek egyet. A beteg férfi bocsánatot kér a feleségétõl... Miért? Mert a jószívûsége miatt többször is anyagi csõdbe jutnak. A nõ nem pénzsóvár, csak biztonságra vágyik, taníttatni a lányát, ami az õ életének fájdalmas hiánya, szerintem ez érthetõ törekvés. Másrészt a betegágynál elhangzik az asszony szájából, hogy korábban õt hibáztatták mindenért. Lehet, hogy a kis tudatlan feleség annak idején céltábla volt, a saját kisebbségi érzete mellett másoktól is megkaphatta, hogy nem ér fel a férjéhez... szóval mérgezett nyelvek is tehettek az ifjú pár boldogságának árnyékairól...

Nálad kezdtem a visszaolvasást, bocs, ha a többiek helyesebb választ adtak
Igen, az apa beteg volt, a kórházban is járt...
Azért kellett a szigeten keresni, mert az sok szempontból fontos a számára, ott volt fiatal, ott megbecsült tagja volt a közösségnek, ott lett szerelmes!:)))))))))))))
Hogyan kerülnek össze a fiatalok a postásfiú áthelyezése után, ezt rád bízza a rendezõ, nincs a filmben....
A buszos biciklis jelenet a film végén épp azért kell, mert ekkor tudatosodott a lányban, hogy a postásfiú viszont szereti, ez az emlék az idõs anya számára a szerelmüket jelenti, õ tudja csak a fotó történetét!:)))))))))))))))))
A hétköznapi megélheti gondok mások, mint egy naiv kislányé nézõpontja...., nem írják felül a szerelmet, csak a valóság talajára szállítják le....

Család
Itt egyértelmû a film és a rendezõ szándéka… fontos, hogy tudjuk, kik vagyunk, ismerjük és becsüljük a gyökereink, a szeretteink… és ezt adjuk tovább gyermekeinknek…

Meghal-e a szerelem? Hmm, ki-ki vonja le magának a következtetést…
Az én válaszom ez a kép!:))))))))))))))

változás
Van, ami nem változik, csak éppen a róla alkotott nézet…. A postásfiú kedvessége és segítõkészsége, hajdanán épp az egyik varázsa, amiért szerethetõ… késõbb sejthetõen épp ezért kerül majd többször is pénzügyi bajba a családja… Úgy tûnik, hogy kedvesnek és segítõkésznek lenne a mai világban nem igazán „kifizetõdõ”, hiszen a családjának stabil anyagi háttér helyett csak a folytonos küszködés jut…
az anya… õ valóban hatalmasat változik, nem látjuk az átmenetet, éles a váltás múlt és jelen között, csak sejtjük az itt-ott elejtett szavakból, hogy miért és hogyan változott meg, hiszen a filmben csak a bimbózó románc és az idõs házaspár élete kerül bemutatásra, az ifjú házasoké nem, ezt a nézõre bízza a rendezõ, hogy kipótolja megában ezt a hézagot… hogyan kerül össze a postásfiú és”merülõ” lány immár a kontinensen, hogyan illeszkedik be a lány az új fajta életmódba, miként zajlanak az ifjú házasok hétköznapjai, miként kopik ki életükbõl a sziget egykori varázsa… mikor lesz a lány számára az egykori félisten egyszerû esendõ férfi, hogyan durvítja el a lány ártatlan tisztaságát a taposómalom …

Világok
a víz két arca…. a fürdõ és a tenger… mesterséges és maga a természet
A jelen valósága… a fürdõ, a lemasszírozott emberek, az eladott tojások… szûk, behatárolt tér, mesterséges környezet, sivár és lassan megeszik a lelket, ahol kicsinyessé válunk, ahol már az is veszekedéssé dagad, hogy 1 vagy 2 tojásért fizetnek….
a múltban a tenger és a sziget egy roppant szerény, de idillikus világ, a természet részeként élni, bár szûkösen, de mégis az élet apró örömeit megbecsülve….

fent és lent
A film elején az anya a határozott, az energikus, a család megélhetéséért napi szinten küzdõ… az apa csak egy jelentéktelennek tûnõ, csetlõ-botló vki…. pedig a múltban épp fordítva volt… az apa a tanult, az élet dolgaiban tájékozott postás, az anya az írástudatlan, félénk kis „merülõ”, aki maga is érzi, hogy a jóképû postásfiú csak elérhetetlen álom a számára…

Anyám a hableány…

Elnézést, a pénteki filmklub helyett csak most jutottam hozzá, hogy megnézzem. Köszönöm Illionának a filmválasztást és, hogy segítõkészen még a filmet is elküldte. Szándékosan nem olvastam el a hozzászólásokat, nem akartam, hogy befolyásoljon.

Mit jelentett számomra a film?
Mennyire ismerjük a szüleinket? Milyennek látnak bennünket a gyerekeink, mennyit értenek meg a tetteink mögött húzódó szándékokból, érzelmekbõl? Mi változunk, vagy csak a rólunk alkotott kép?
Világok, idõsíkok… ezekkel játszik a rendezõ, hogy közelebb vigyen bennünket a válaszhoz….
Döntések… lám, milyen fontosak az életünkben…
Ha a lány Új-Zélandra utazik, akkor valóban lehet, hogy egy önzõ, karrierista nõ lett volna, ahogy felvázolta elkeseredésében, amikor a fiút elküldi, de helyette inkább a kis szigetet és Ha falucskát választja, hogy a beteg apját megtalálja…. és így a múltba tett utazással megismeri a szülei történetét, kibontakozó tiszta szerelmüket….. és a házsártos, köpködõ, folyton csak a pénzt számlálgató anyjában megláthatja, a félénk, kedves, egyszerû lányt, aki volt… a visszahúzódó, kicsit szerencsétlen apában pedig az egykori kedves, segítõkész fiatalembert…..

További szép estét, jó hétvégét!
Maj'jövök.
:)

(kép: Észak- és Dél-Korea éjszakai fényei...)

Descentents of the Sun.
Múltkor érdeklõdtem, milyen a sorozat, hiszen hatalmas hájp (hipe) van körülötte.
A hozzászólásaitokat olvasva két dolog jutott eszembe:

1, a katonaság népszerûsítésének ilyen fokú túltolását meg tudom érteni, hiszen a fejlett demokratikus államok* közül épp Korea az, amelyik az 1950-53-as koreai háború óta még mindig folyamatos harckészültségben áll az észak-koreai fenyegetés miatt, két éves kötelezõ sorkatonai szolgálattal, hatalmas fegyverarzenállal, amerikai támogatással, stb.
http://index.hu/kulfold/2016/04/05/eszak-korea_atomprogram_egyesult_allamok/
(*És ebbõl a körbõl Koreán kívül nekem csak Izrael jut eszembe, ahol még a nõknek is kötelezõ a katonai szolgálat, bár egészen más geopolitikai közegben.)

2, a másik a helyszín, valahol a Balkánon egy meg nem nevezett országban (bár én Görögországról olvastam, hogy fellendült a turizmus a gyönyörû tengerparti helyszínek alapján)
Ami Európa "lejáratását" illeti: írtátok, hogy a sorozat jelentõs kínai támogatással és elõre megírt forgatókönyvvel készült. Ez lehet, hogy összeesküvés-elmélet a részemrõl, de azért Kína jelentõs gazdasági szuperhatalom, inkább az õ érdekük lehetne az EU "lejáratása", ha ez a cél, mert Koreának szerintem ez nem szokása, õk a konfuciánus hagyományok szerint ennél sokkal udvariasabbak... Mondom, szerintem... :)

De azért majd egyszer jól megnézem ezt a sorozatot is, mert ilyen elõzmények után már kíváncsi vagyok.
Bár eüs-ként elõre félek az életmentõs jelenetektõl, mert azok alapból elég bénák szoktak lenni. :)))

Ha "a piros pöttyös az IGAZI !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!"
akkor íme még egy bizonyíték:
"...míg Szong Dzsunggi kedvenc nassolnivalója a ginzeng az eredeti alkotásban, addig Kovács százados túrórudival fogja elütni az éhségét."

http://xiaolongimnida.hu/2016/04/01/magyar-remake-keszul-a-descendants-of-the-sunbol/
:)))))

Örülnék, ha nem csigáznál túlzottan az aktuálisan futó sorozatokkal! :)))))

Szeretem a modern korban játszódó filmeket, sorozatokat, amik mindenféle politikai botrányokkal, korrupcióval terheltek (mert a koreaiak legalább beszélnek róla, így vagy úgy a filmeken keresztül...)
Jung JinYoung-ot pl. a Gangnam Blues-ban láttam, nagyon jól játszotta a jó útra térõ gengszter-fõnököt, és az egyébként is egy jó kis film (noir).
De egyelõre maradok a megnézni tervezett East of Eden-nél, a Glamorous Temptation pedig legfeljebb felkerül a megnézendõk listájára.

Nem szoktam aktuálisan futó sorozatokat nézni (idõ híján egyébként sem nézek sokat), de a Come Back Mister-rõl olyan gusztusosan írtál, hogy muszáj volt elkezdenem! :))))

Rain-t még nem igazán láttam semmiben - nem az õ hibája - de ez a sorozat egy jutalomjáték neki (meg nekünk is)...
Ahogy kifigurázza saját magát, attól teljesen kész vagyok. :)))
Elõször is, amikor gyönyörködik az "új" testében, majd megállapítja, hogy "ha a szemem is nagyobb lenne, akkor olyan tökéletes lennék, mint Jang DongGun" (lsd. Warrior's way), mintha Rain-nek bármilyen javításra volna szüksége... (na jó, a szeme nekem is túl kicsi, ázsiai, de a szája, a mosolya, a profilja, az izmos teste, a "táblacsokija" már így is elég látványos...) :))))
Aztán az ellenlábas fiatal menedzser, akit "véletlenül" pont szintén Jeong JiHoon-nak hívnak ugyebár (aki esetleg nem tudja Illi-n és MH-n kívül, ez Rain eredeti neve).

De ezektõl függetlenül is ez egy nagyon jó kis sorozat, és tényleg nagyon jó az összes többi szereplõ is.
Amikor elkezdtem nézni, kicsit meglepõdtem, mert Illi lelkesedése alapján egy jó kis vígjátékot vártam, ehhez képest az 1. rész inkább szomorú volt - de hát a történetet meg kellett alapozni, így ezzel semmi gond. Jól kiegészítik egymást a szomorkás és a humoros részek (néha hangosan nyihognom kell, legutóbb mikor Rain szétverette magát a menedzserrel és az egyik nõi alkalmazottal és még a "táblacsoki" sem segített...) :)
1-2 naponta tudok nézni 1-3 részt, így most a 11. részig láttam, viszont így legalább nem kell várnom a feliratra, mert mire odaérek, elkészül.
Szeretem, ahogy a film közepén (9.rész) már közeledik egymáshoz a két fõhõs családja, így remélem, az elkerülhetetlen végkifejlet is majd csak a szükséges mértékig lesz szomorú.

Szép estét!
Rég jártam erre...
A My Mother the Mermaid c. filmet még nem láttam, de érdekes dolgokat írtatok róla, majd kíváncsi leszek, belõlem mit vált ki.

Én is el tudom képzelni, hogy elindultak a saját útjukon, mint házaspár és nagy kölcsönt vettek fel azért, hogy az életükben legyen mondjuk egy lakás, ahol élnek. Gondolom bútor nem volt, ezért a mama mindent összeszedett és elhozott magával, amije volt.

Szervusztok, szép estét. Remélem, hogy mindenki jól van es jó kis filmeket néz. Régen jártam erre, megyek visszaolvasni.

...ez aranyosabb
https://www.youtube.com/watch?v=sATUNcrVnCg&nohtml5=False

Még egyszer a fûzfás love sztori egy rövid videon
https://www.youtube.com/watch?v=Lj5uTZG6G90

Én is :)))

Jó volt Téged újra látni.

KÉP : https://en.wikipedia.org/wiki/Willow_pattern

Salamoni válasz :)

Legyen szép napotok, vigyázzatok Magatokra :)))

Sziasztok, szép napot Mindenkinek.

My mother the mermaid:
Nagyon örülök, hogy megírtad ezt a múltba való visszatérést. Én is gondolkodtam rajta, hogy milyen egyszerûen és szinte észrevétlenül oldja meg a rendezõ. De nem tudtam megfogalmazni, csak egy érzés volt.
Én kedvelem az idõutazásos sztorikat, de ez az egyszerûség engem is lenyûgözött.
Jó ez a film :)

Igazad lesz abban, hogy a mama nem gondolt bele a fiú jellemébe. Ahhoz nem is volt elég okos. Õ csak vonzódott hozzá.
Nem csoda, hogy egy ilyen nehéz élettel vágyott a szebbre, jobbra, többre. Aztán valahol elcsúszott az élete és õ egy megkeseredett kemény nõvé vált. Ha nem éri õket ez a tragédia, talán csendes unalomban eltelik az életük.

Szerintem õ a legnagyobb vesztes. A papának ott volt a lelki nemessége és a lánya szeretete. (még ha az nem is mindig volt egyértelmû). A lány elõtt ott az élet. Ahogy látszik, nem is rosszul csinálja.
De neki csak a keserûség maradt. Haragszik a férjére és magára, meg az egész világra.
Úgy mondják, mindenkinek meg van a maga keresztje. De azt elfelejtjük, hogy van, akinek ez a kereszt saját maga.

Mindent összevetve ez egy jó film. Van min elgondolkodnunk. A saját életünkkel kapcsolatosan is.
Köszönöm, hogy megmutattad :)