Kedves Orosz! Kedves többiek!


Kicsit összezavarodtam a Story Of First King's Four Gods-vel kapcsolatban. Az elsõ epizódban Lord Hwanwoong elõbb megmenti Kajin-t( nyilas jelenet) és késõbb veszi el az erejét.
A második epizód elején lévõ összefoglalásban fordítva van.
Vagy én értettem félre?

Oksa, puszi. :)

Bocsi, mondtam, hogy csak késõn lesz. De Te azért menj aludni, mert dolgozni is kell :))))

Na, tényleg, én most sietve jobbra el.

Köszönöm, rüzi.:)

Jó éjszakát Neked is, a csákányt megõrzöm. Majd odatámasztom a sarokba, hogy megtaláld :)))

Csak befutottál. :)))

BMX, neked is jó éjt!

Jó éjszakát díszpintyem.
Látom jól elijesztettelek :)))

Jó éjszakát, itt a csákány, maggikám, de ötkor kelek..

További vidám huhogást az éjjeli baglyoknak! :)
A díszpinty lassan elmegy aludni.

Ezért írtam: jól fáj vagy rosszul fáj... de eljön a letisztulás, és átlépi az ember az árnyékát. A mi hõseink itt "bilincsben táncoltak", mert túl magas pozíciókban voltak, s e tekintetben Õfelsége (tilosletok...) helyzete volt a legkényesebb, felelõs volt népéért, ami determinálta cselekedeteit.

Mint mindig, most is egyetértek.
A szomorúság és a veszteség nem zárja ki a boldogságot, sõt...

Sziasztok, de jó, hogy még vagytok fenn...

Én nem vagyok ennyire jártas a keleti életfelfogásban. Sokat tanultam most tõletek, persze vannak nekem is korábbi filmes élményeim elsõsorban még a japán filmek által. No nem a "makarimaszkás" sorozatra, hanem inkább Kuroszava mûveire gondolok. Akkoriban csapott meg elõször ennek a vonatnak a füttye. Azon agyalok közben, hogy ha minket, magyarokat ennyire meggyötör lelkileg egy ilyen alkotás, mit csinálhat a koreai emberrel vagy az ember lányával, akik kevésbé nyitottak, s úgy gondolom, még inkább sebezhetõek???

Szerintem a szeretettel együtt a szenvedés mindvégig ott volt az életében, de minden fájdalom ellenére szerintem nem volt boldogtalan. Szerintem az a boldogtalan, aki nem tud szeretni.

Tokmánban és Jusinban például az tetszett nekem, hogy mindig "jelen voltak", hogy mindig tudták, hogy hol a helyük, és a jelen pillanatot élték 100%-osan. (Csakúgy, mint A palota ékkövében Dzsangüm.)

Hány és hány ember megy át ezen a válságon, csak az õ sorsukat nem éneklik meg költõk, írók, nem filmesítik meg..Kovácsoljuk a sorsunkat, csalódunk, hódítunk, elhagynak bennünket vagy sem, vesztünk vagy gyõzünk a hétköznapokban.
Nem hasonlít az életünk a nagy görög hõsökére, nem harcoljuk meg Õfelsége hatalomra jutását és Jusin harcát, gyõzelmét Pekcsében vagy Bidám keserû bukását. De az emberi lét nagy kérdéseit a saját kis életünkben a baromfiudvarban leképezzük. Talán abban is segít egy ilyen felejthetetlen remekmû, és több felejthetetlen fórumozói okos vélemény, vers, kép.., hogy könnyebb legyen az életünk, hiszen egyszer élünk, és nem mindegy, hogy hogyan.

Én úgy hiszem, hogy az elején igenis szenvedett, hogy nem teljesül be a szerelme. Viszont már ahogy korábban is írtam, fel tudta dolgozni ezt a fájdalmat, és megbékélt a sorsával. És miután megtalálta a helyét a világban és sikerült is elfogadnia azt, persze, hogy boldogan élt a maga módján. (A mai világ "lézengõ" embere ugyancsak irigykedhetne rá.)

Ki ne lenne Õfelsége igaz híve? Hol vagyunk mi attól, hogy egy szent származásút akár a szánkra vegyünk, nem hogy megítélhessük tetteit? Fõleg ha a Nagy T.-betûs, de a nevét nem mondom ki Õfelségérõl van szó :D

Ilyenkor még mindig dolog? Ó te szegény. :(((

Ha közzéteszed ezeket a nagymonológokat,mint a királydrámák kellékeit, engem újra és újra annyira felkavar. Nemcsak feltépõdnek a sorozat okozta sebek, de fiatalkori összes beteljesült és beteljesületlen szerelmi ügyletem minden örömét és bánatát újraélem.. és sajog a szívem, fáj. Hol jól fáj, hol rosszul. Ez a sorozat, a Silla mélyen az érzelmekre akart hatni erõteljesen, s ez nagyon sikerült a rendezõknek a "titkos fegyverrel" és másokkal. Nem is értem, miért dünnyög a fórumon az, aki nem kedveli sem a mûvet, sem bennünket, bennünket, akik együtt lélegeztünk, nevettünk és sírtunk Tokmánnal, (késõbbrenemvonatkoziknevénekkimondása)Jusinnal, Alcsonnal, Bidámmal, Misillel, Woljával..stb hónapokon át, és együtt maradtunk még most is Silla után. Aki végignézte a sorozatot, az tud különbséget tenni, és el tudja határolni a szappanoperától.

Köszönöm
:-)

Szia Kedves! Egyenlõre csak benéztem...sajna még dolgom van!:(((((((

Késõbb igyekszem vissza!

De most tényleg, mi a boldogság?

Köszönöm!:)

Hmmm, a vélemények azért vannak, hogy sokszínûek legyenek, mint az emberek.
Én Õfelsége (tilosletokmanoznom!)igaz híve vagyok. Mivel vele kapcsolatban már sokszor elmondtam a saját gondolataim, így azokat nem ismétlem meg.

Misillel kapcsolatban vki az elsõ rész kapcsán írta még anno, hogy õ lett volna hwarangok vezetõje, hogy ezt mire alapozta, nem fejtette ki.

A házi feladat letudva.!:))))))))))

+ 1 lépcsõ!

Mindjárt jön a Váltáska, én meg már megint fáradok. Ma megint meleg csákányváltás lesz. :(

Amikor Tokmánnal meg akart szökni, szerintem nemcsak azért tette volna, hogy vele lehessen, hanem azért is, sõt talán elsõsorban azért, hogy megvédhesse.
Jusin szeretete volt a legtisztább. Igazi önkiüresítõ szeretet. Nem hiszem, hogy boldogtalan volt. Az õ boldogsága ez az önajándékozó, önzetlen szeretet volt. Szerintem megpróbáltatások, fájdalmak ellenére, ill. azokkal együtt is boldog volt.

Seolwon üzeni, a szimpátia kölcsönös, jó az ízlésed, de azért sicccccc!!!!!:))))))

Szívbõljövõnek tûnt, ahogy tette. :)

Tudd Bidam, hogy már rég megbocsátott!

Ha ezt a filmet valaha valaki SZÍNPADRA akarja átírni .....:-))))) melegen ajánlom a szövegkönyv elkészítéséhez a fórumon közzétett verseket!

Nagyon szép ez is! :)))
Mi volt ma veletek? ;)))

:-)))))

Nagyon haragudtam én is amikor Bidam Deokmannal szembeni "ellenérvei" közé sorakoztatja azt amikor a gyûrû átadásakor végül elhúzta a kezét. Nem állhattak ott örökké kéz a kézben...de ...talán pont te írtad le a gyûrûk jelentéseit,mikor ki ad át gyûrût, és ott említve volt ...búcsú gyûrû is...és mi van ha arra gondolt Bidam, hogy ..jó volt közöttünk valami érzelem, talán engem nem akart nyíltan megölni,adott egy búcsú gyûrût, hogy kész ,emlékezz rám, de nem kellesz többé...

Akárhogyan is csûrjük csavarjuk ezeket a történéseket Bidam körül..a királynõnek van igaza amikor azt mondta(nem szó szerint idézem) ..hihetetlen és elkeserítõ,hogy felnõtt emberek ennyire nem tudnak megbízni egymásban. Nekem az volt az érzésem õ akkor tett le Bidamról. Ebbõl a mondatából teljes mérték az tûnt ki, soha nem fognak tudni megbízni a másikban.

Még valami a királynõ intézkedéseirõl,persze,hogy úgy akarta alakítani az eseményeket, hogy saját családja vigye tovább a korona birtoklását. Ki ne tenné így? Ezt nem lehet negatívumként felróni neki.

De szép!!! Ez igen!!! :)))

Ezt csak te döntheted el. Én személy szerint a mosolyt jobban kedvelem :D

Úgy örültem az írásod elsõ 2/3-nak amiben Deokmant kritizáltad. Minden mondatodról eszembe jutott valami jó kis ellenérv amit a "fejedhez " vághattam volna. Erre 2 sor szünet és leírtad mindazt amit kigondoltam. Akkor most én mit írjak :-( :-) Sírjak vagy nevessek?

EZ FANTASZTIKUS! Különösen az 5-8. versszakok fogalmazzák meg gyönyörûen, hogy igen Yushin azt tartotta szem elõtt, hogy ha a királynõ egyetlen mozdulatával szempillantásával is JELT adott volna arra, hogy szabad a szerelmet kifejezni, egy pillanatig sem habozott volna Yushin és a karjaiba zárta volna és sose engedte volna el a lányt. De ha a szemébe nézett, a szeretet- szerelem csillogásán át a rémületet látta a tekintetében, hogy ha ennek az érzelemnek teret engednek ODA A CÉL....Istenem, ez a vers méltó Yushinhoz, méltó Deokmanhoz és méltó a filmhez!!!!

Próbáltam már a film dalszövegeibõl felolvasni barátaimnak, nem ment mert elszorult a torkom és elkezdtem bõgni mint egy taknyos gyerek.Na ezt a verset se fogom tudni felolvasni:-(

Mishil harcos volt, ez kétségtelen, de erõsen kétlem, hogy hwarang lett volna. Ekkor Koreában tomboltak a patriarkális hagyományok, ezért nem valószínû, hogy egy ilyen jelképes pozícióba nõ kerülhetett. Ettõl függetlenül, mivel mindig az uralkodó közelében volt, nem meglepõ, hogy harci ismeretek birtokában egyfajta testõri szerepet is betöltött.
(Érdekes adalék viszont, hogy a közhiedelemmel ellentétben Európában a középkorban igenis voltak nõi lovagrendek, csak errõl a fáma elég keveset ír).
És akkor térjünk át Tokmánra :D. Megkoronázásáig teljesen tökéletesen haladt azon az úton, amit tegnapelõtt megfogalmaztunk. (Okos volt, bátor és nagymértékben önfeláldozó, de ezeket most fölösleges taglalni, oldalakat lehetne össze copy-zni a korábbi kommentekbõl.) Ami a sarkalatos pont volt a szememben, az a megkoronázása, illetve ahonnan a sorozat a koronázása után folytatódott.
Nyilván az uralkodás nagy teher lett számára, amit tetézett a titkolt betegsége is. Viszont a szememben az egészségével egyszerre a tartása is folyamatosan romlott. Személy szerint mindig azt szerettem a karakterében, hogy bár fondorlatos volt, mégis mindig megõrizte õszinteségét és egyenességét. Sokáig úgy hittem, hogy folyamatosan ilyen marad. Az elsõ ellenpéldát Bidam kinevezésével tette meg (errõl is sokat beszéltünk már, csak érintõlegesen említem). Sokáig hittük, hogy tényleg csak a jó szándék vezéreltem, mígnem az utolsó részekben a saját szájából hallhattuk a számító célokat. Emellett az se tetszett nekem, hogy megkoronázásától kezdve folyamatosan figyelnem kellett, hogyan huny szemet Csuncsu jellembeli hibái felett (akárki akármit mond, volt neki), elvileg csak a birodalom jövõje érdekében. Szerintem bõven volt benne abból is, hogy a hatalmat a családjában akarta tovább örökíteni.
A harmadik és legjelentõsebb pont, ahol Tokmán jellemének "visszafejlõdésében" megbizonyosodtam, az volt, amikor Bidam bevádolta Yushint. És az addig teljesen egyenesnek és õszintének gondolt Õfelsége, aki elõtt elég hamar nyilvánvalóvá vált a kép, nem merte felvállalni a közvetlen konfliktust vele, inkább hasonló fondorlatokkal próbálta menteni a helyzetet. Persze, sok felmentõ magyarázatot kereshetnénk, hogy miért így tett, de én komolyan úgy gondolom, hogy ebben az idõszakban már függött Bidam rajongásától (kb. ez volt az egyetlen "hétköznapi" érzelem, amit irányában ekkor már tanúsítottak), és ezt nem merte kockára tenni egy közvetlen "ejnye-bejnyével".

És ennyi rosszindulat után szeretném egybõl fel is menteni a hibái alól :D. Hiszen lássuk be, hogy akkor ritkaságszámba menõ pozíciójával (nõi uralkodó) és olyan ingatag politikai és társadalmi viszonyok között, amilyen ország várt rá uralkodásában, hatalmas bizonyítási terhet jelentett. És lássuk be, ami a kötelessége volt, azt maradéktalanul megtette, felõrölve benne az érzelmeit és a testi egészségét is. Így érthetõ, hogy tetteibe önzés és számítás vegyült. Önmagában véve óriási teljesítmény, hogy jelleme csak ennyit "sérült" annyi fájdalom és felelõsség mellett, ami neki kijutott.
És azt se hagyjuk figyelmen kívül, amikor számot vetett életével (az utolsó pár rész), belátta hibáit, és próbálta helyrehozni a dolgokat (helyre rakta Csuncsut, és bár ráhagyta a trónt, hiányosságainak ellenpólusaként kinevezte kormányzónak Alcheont. Próbálta tisztázni a szerelmet az életében, elfogadta érzéseit Bidam ellen és megbánta a vele szembeni önzõ tetteit - kár, hogy ez a kapcsolat ekkor már menthetetlen volt). Szóval ha azt nem is mondhatjuk, hogy úgy élt és uralkodott, mint egy nõi nagymester, de talán kijelenthetjük, hogy életének utolsó óráit így töltötte el.

Rendben, téged hanyagolunk, viszont ha a sorozatról ez a véleményed, akkor te meg a sorozat fórumát hanyagold, ha lehet. Van elég más lehetõséged.

Ez gyönyörûre sikeredett, gratulálok hozzá.
És most pár sor tõlem is Yushin védelmére (pedig sohasem voltam egy Yushin-fan).
Yushinra sok mindent mondhatnánk, de azt, hogy hidegszívû, korán sem. Hiszen nagyon mélyen szeretett, és nagyon sok mindent és mindenkit. Láthattuk, hogy már lurkó kora óta a kötelesség és az egyenesség mintapéldája volt. Mégis hajlandó lett volna hátat fordítani mindennek (nemesi származásának, hwarang-esküjének, a birodalomnak), csak hogy azzal a nõvel lehessen, akit szeret. És a szeretete olyan mély volt, hogy miután a szeretett nõ elutasította, sértõdés és bosszúvágy helyett teljesen magáévá tette Tokmán vágyait, céljait, és õ is ezeknek szentelte az életét (pedig ezek választották el a boldogságtól). De nem csak a szerelemben tudott szeretni. Ott vannak az emberei. Még katona növendék korukban, nemesi származása és túl egyenes dereka ellenére is inkább bevállalta, hogy egy rivális csapatra mosson (az õ származásával és pozíciójával ez egyébként óriási megalázásnak számított), minthogy bajtársait életveszélynek tegye ki egy kardpárbaj során.
Az, hogy Tokmán koronázása után "hátat fordít az érzelmeinek", egy teljesen érthetõ lépés részérõl. Így is láthattuk, hogy mennyi minden múlik egy uralkodó tekintélyén és magabiztosságán. Belegondolni is rossz, hogy Tokmán amúgy is ingatag pozícióját az hogy megviselte volna, ha Yushin is Bidam-módra ostromolta volna az érzelmeivel folyamatosan. És Yushin jellemét ismerve ezzel feltehetõleg tisztában is volt, és tudatosan óvta így is õfelségét.
Szóval egy szó mint száz, teljes mellszélességgel kiállok a mellett, hogy Yushinnak igenis voltak õszinte, mély érzelmei. És a sorozat egyik legnagyobb hõstette pont az, hogy ezeket elnyomta, és a boldogtalanságot milyen jól tûrte.

Hát, megmasszíroznám a lábát, az tuti :D

maggi99!:)))))

Csak 10 után tudok jönni!:((((

Mivel mindenki eltûnt, így továbbállok.:-)
Ezen írások nem változtattak azon,imádom Bidamot.Legyen pro-kjontra, ez nem változik meg.:-))

További szép estét mindenkinek, és jó beszélgetést!:-))))

Minnél többx végigolvasom a verset, annál jobban tetszik.:-)))egy költõ lapul benned, megmerem kockáztatni.:-)
Maradj ilyen, én azt kívánom, ne akarj megváltozni, téged így szeretünk.:-)))))Csodálatos ember vagy!!:-)))

A vers mondanivalója,érzelmessége, nagyon visszaadja, a 2 szerelmes kételyét,bizonytalanságát, de a legfontosabb a szenvedélyt, a mindent elsöprõ szerelmet.:-)))
Olyan mintha a 2 színész dala ihletett volna meg.:-)

Üdv mindenkinek.:-)

Csak beugrottam 1 kis idõre.:-)
Látom tovább bogozzuk Bidam-ot, újabb elemzések gyûlnek, hála orosz-nak és micike-nek.:-)))Mindkettõ elemzés gyönyörû lett.:-)))
Valami azt súgja, még nincs vége, jönnek az újabb meglátások,észrevételek..-))
Maggi a vers nagyon szép, passzol rendesen..:-)))

Ne menj sehova te Butus!:))))
Ez gyönyörû, mély és igaz!

Ki ne gyógyulj belõle!!!!!!!!!!!!

Ez nagyon gyönyörû volt.
Gratulálok.
Úgy látszik a férfiak is lehetnek múzsák.
Így születnek a költõk ?
És mindez elõttünk, igazán megtisztelõ.
Amikor már a gondolat és az érzelem nem bír bentmaradni.
Ne menj orvoshoz, csak elrontana :))

Ma feljöttem napközben, bár ne tettem volna.
Már tegnap is láttam újabb támadásokat, de ma kedvencem, orosz is írt néhány szót a hõsömrõl, ami nem tetszett. Mert hát persze, hogy nem tökéletes és nem lesz nagymester (TOP-nak még tartozom egy logikus érveléssel)de nem hidegszívû és eltemetettérzelmû.
Addig-addig rágódtam egy jó kis védõbeszéden, míg egészen felhergeltem magam. De dolgoznom is kellett, így ami eszembe jutott, azt leírtam, csak úgy. Azután délután elolvasva rájöttem, hogy a sorok összeillenek. Ez jött ki belõle. Még éltemben nem csináltam ilyet, de nem is fogok. Annál jobban tisztelem a költõket. De mivel minden érvnél jobban elmondják, hogy mit is gondolok, hát idemásolom Nektek. Nem tudom, mi ez? Nem vers az biztos, talán inkább érzelgõs védõbeszéd.
Mindenkitõl elnézést kérek, de annyi õszinte véleményt és kitárulkozást éltünk már meg együtt, hogy megbátorodtam.
Még jó, hogy most nincs itt senki.
El is megyek és keresek egy pszichiátert. Este jövök, addig ne kíméljetek (Csak a mondandóját nézzétek, ne a formáját)

Fekszem az ágyamon, nyitva a szemem.
Kezem se mozdul, köti a fegyelem.
Régóta társam az úton.

Régóta velem van és tudom, hogy megtart.
Vezet az utamon, a cél felé hajt.
...de mások ma a csillagok fent...

Fekszem az ágyamon, látom a szemed.
Harcoltam ma is, és ma is néztelek.
Mindig is így volt.

Fogadtál védõdül, fogadtam: védelek.
Nem érhet más hozzád, és én se érhetek.
...ma különös az éjszaka kint...

Ha csak mozdulsz, én érzem elvész az erõ,
Omlik a szikla és lehull a kõ.
Ha hozzám érsz, oda a cél.

Nézel, s én nézlek, mozdul a kezed.
Elszáll az erõnk, ölelsz és ölellek.
Csak mozdulj...

Félsz és én is félek, reszket a kezem.
De nem tart már vissza se törvény, se fegyelem.
...látom, hogy rémült a szemed...

Csak nézlek és te nézel, a szemem fogva tart.
A fájdalom szemedben lefogja a kart.
Hogy is bántanálak!

Üzen a szemünk: szeretlek és szeretsz.
Idõn és téren át ölellek és ölelsz.
Már mosolyogsz újra.

Múlik az õrület, csendesül a vágy,
Oszlik a rettentõ homály.
Fekszem az ágyon, lehunyva a szemem.
Míg elalszom -tudom- fogod a kezem.

Elveszi, elfenekeli, és azt mondja, helyedre asszony!

A kis hercegnõ.

Na jó. Én is bedobok párat.

További szép délutánt Mindenkinek!:))))))

itt pedig a riválissal....

Ami az elõbb lemaradt

és még.....

És még egy.....

TOP!
Akibõl nem elég csak 1 fotó!:))))

Sziasztok leánykák!

VAn egy jó hírem!

Végeztem a Dong Yi-vel (bár ez csak nekem jó hír, mert megszûnnek a filmezéssel töltött éjszakák) és nagyon élveztem a végét. Érdemes lesz nézni!

TOP!:)))
Néhány felüdítõ fotó, ha elérsz eddig az olvasásban

Csak gyõzzétek kivárni....

Te kis titokzatos!:)))))))

Hagyd, tartsd tiszteletben a kérését!
Neki más az ízlése, ennyi!

Bocs, hogy eddig nem nagyon voltam itt, de valami nagyban tevékenykedem és ha elkészül elõször kedves tagtársak fognak tudomást szerezni róla.

Nos, ahogy látom a fejleményeket, újabb Gõgõs Gúnár próbál begágogni? Nem baj... Majd õt is megszelídítjük....

:)))))))
Úgy lesz, ahogy kérted!

Szerintem elmenekült ennyi jóindulattól!:)))))))

Csak beszólni akart:(((((

:))))))))
A híres sillai jómodor és diplomáciai érzék!:))))))

Igen, mindenki véleményét elfogadjuk még akkor is ha kicsinység modortalan. :)

Érezd jól magad Silla szabad ege alatt, itt mi még a pekcsei kémet is szeretjük!:))))))))

Semmi különösebb....csak talán annyi, hogy kevés támogatót találsz majd.

A véleménynyilvánítás szabad! De a sorozat zárultával itt inkább azokat találod, akik más véleményen vannak.

Mi az íjhoz képest megtanulni az AK-47-sel lõni...egy gayainak, smafu?!:)))))))))

Ha sikerrel jár a lázadás:

Az utóbbi megállapításoddal nem értek egyet. Hiába szerette volna Bidam,amirõl írtál. Ez két dolog miatt nem valósult volna meg, mert már trónbitorló királyként másként néz rá a letaszított Királynõ, és nem engedik ki karmaik közük a nemesek.

Érvelésem lásd:
ma 11:47 | 16127/16133

Viszont Wolja nyilai messzirõl is célba találnak!
:P

Unalmas gyenge, szappanopera.

igen, s Mishil elmondta, hogy a nemeseknek sem érdekük a nagy álom, az egyesités, mert az õket gyengitette , a király hatalmát erõsitette volna.

További szép napot a napfényes Silla kies táján!:)))))

Tokmán valószínûleg a megadás helyett a végsõkig való ellenállást, majd a hõsi halált választotta volna, miközben Csuncsut biztos helyre menekíti.

Miért? Mert Bidamban nem látta volna a "nagy álom" igazán elkötelezett hívét, másrészt nem érezte volna elég erõsnek a nõi ráhatását annyira, hogy a Misil-klánnal szemben Bidamot igazán befolyásolni tudja. Hiszen a gyõzelem után Bidam hívei biztosan benyújtották volna a számlát, tovább erõsödtek volna a trón rovására. Bidamnak pedig azért, hogy megerõsítse uralkodói helyét, ahhoz a végsõ gyõzelem után is szüksége volt rájuk.

A Királynõ biztos büszkébb és erõsebb jellem annál, semhogy Bidam kegyét/kezét elfogadja. Más az, hogy önként akart a trónról lemondani, hogy vele éljen, és megint más az, hogy onnan letaszítva kússzon vissza a Király feleségeként.

Persze ez csak az én meglátásom....:))))))

Én eddig még elég jól állom a sarat a nem egész 3 órás alvásommal, de lehet, hogy délutánra már a "legényes" helyett csak lassú csárdást járok!:)))))))

Bidam védelmében más szempontból:
CSuncsu szavai miatti bizonytalansága és az, hogy Tokmán elküldte azzal, hogy majd õ megoldja a helyzetet egyedül, majd elhuzta a kezét azok után következett be, hogy már kétszer is alig birt kikeveredni a gyanusitgatások alól, s ami a legfontosabb: õt egy olyan kényes helyre tették, ahol gyakorlatilag Tokmán ellenes erõket, a nemeseket kellett ugy kordában tartania, hogy azok köztudottan Bidamot akarták a trónra. Ez a poszt már önmagában elég volt ahhhoz, hogy egy elfogadottságért küzdõ embert állandó bizonytalanságban tartson, hogy bizonyitson ugy, hogy a számára sem kivánatos "ellenzéket" is nyugton tartsa, de az áhitott bizalmat is megõrizze. Ilyen kihivásnak egyik kedvenc jellemünk sem volt kitéve /Yusin, Alchon/ sõt, mondhatni, Yusin a gayai ellenállással kapcsolatos problémát sem tudta megoldani, mondjuk ki. Mindezt egy biztos családi neveltetési, erkölcsi háttérrel sem.
ugy gondolom, hogy Bidamnál ezt a szempontot is figyelembe kell venni, amikor az utolsó csapdából már nem tudott kijönni és ugy döntött, hogy akkor megszerzi Sillát.

azon is el lehetne gondolkozni, mit tett volna, ha a lázadás sikerrel jár és megszerzi a trónt, mit tett volna Tokmánnal?

TOP!!!!!!!
Ha végzel a sok olvasással és a kérdések megválaszolásával, akkor még +1 kérdés lenne:

Mi van a nõi hwarangokkal, hiszen Misilt a sorozat elején így ismertük meg?

Nagyon kíváncsi vagyok a "harcos útja" Tokmán változatára is!

Köszönöm elõre is!

"Miért Wolja legyen a nagymester?

Pro - ha az életet veszzük, elveket, neki is volt egy elve, ami miatt az elejétõl kitartott. de a Misil párti hwarang Csilsuk mellett a végén inkább a rossz oldalon marad, mert õ hwarang és kitart az elején rossz választása mellett. Wolja képes gondolkodni is. szerintem nagy szó, mert mindenki szerint az a legfontosabb, hogy kitartson a már az elején eldöntött/választott elvei mellett. Õ pedig képes a mérlegelésre és változásra. Nem marad le a kardnál, tanul, fejleszti magát, csapatát . Õk a legjobb nyilasok a Hanban.

Amúgy Pozicionálásból Wolja 5ös. Õ legjobb nyilas. A többiek a legjobbak, leghûségesebbek, kardforgatók, lovasok, cselszövõk, õ a legjobb nyilas. elmehetne Ámornak :))))) (lehet, hogy ezért talált el?)

Kontra - magas származása megakadályozza a nagymesteri alázat gyakorlására. Munno pedig alázatos volt a rangja iránt."

Szerintem is lett volna a Nagymesteri címre esélye, miután a harctéren már bizonyított és megpihenve az ott szerzett babérokon idõs korában visszavonul a hadi pályától.

Pro: Mert belül fejlõdött, Gaya és Silla összeegyeztetése végül úgy zajlik le benne egy hosszasabb vívódás és vargabetûk után, hogy gayai örökségére büszke maradhat sillai polgárként is (lásd a gayai íjakat, az íjászok csaták kimenetelét befolyásoló szerepét)! Ez pedig fontos az önértékeléséhez. A hadseregbe be tud tagozódni magas poszton ez ambícióit is kielégíti, már kevésbé fáj az elõkelõ származásában rejlõ lehetõség teljes mértékú be nem váltása. Tudja magát, helyét és szerepét újraértelmezni, Õfelsége (tilosletokmanoznom!) nagy álmát magáévá tenni célként.
Azt hiszem, a Yushintól kapott lecke is elgondolkodtatja, pozitív irányba befolyásolja belsõ fejlõdését, s itt nem csak a gayaiak érdekeinek újragondolását értem alatta. Ugyanilyen fontos a "jellem"-lecke is! Politikailag érthetõ az a húzása, ahogy Yushint a "kiszabadításával" el akarja lehetetleníteni a Királynõ támogatójának szerepében és a szakítás után végleg gayaihoz kötni, de aztán a Yushin- féle lecke megmutatja neki, hogy van olyan egyenesség az egyik oldalon (Yushin) és van olyan feltétlen bizalom a másik oldalon (Királynõ), amit az ilyen húzások sem rengetnek meg. Ezt belátva szerintem már nem próbálkozik többé ilyen húzásokkal, inkább bizonyítani akar, azzal kitûnni kisded praktikák helyett. Azaz jó irányba összpontosítja az energiáit.

Kontra: szerintem az elõkelõ származása nem zárja ki a Nagymesterséghez szükséges alázatot. Hiszen ze a fentiekben írtakból az is nyilvánvaló. Elõkelõ származása már nem olyan meghatározó számára, kielégíti az új helyzet, a jellemfejlõdés útján többször kell átgondolni addigi nézeteit, önmagáról kialakított képét. Mivel õszintén megteszi, ez pedig óhatatlanul elvezet egyfajta a felismerésbõl származó alázathoz. Figyeld meg, a film végére már õszintén tiszteli a Királynõt és Yushint is, mert megkapta tõlük a bizalmat és a kibontakozás lehetõségét, ez a kettõ pedig szárnyakat ad.

Szóval én is rá szavazok (fõleg, hogy Alcheonom Kormányzóként olyan leterhelt)!:))))))))))))))))))

Csak tudnám, mi a frászért írtam ennyit Woljáról, amikor bár szimpi, de nem a szívem csücske?:)))))))))))))))))))

Az "éjjeli baglyok" napközben gályáznak, húzzák az evezõt keményen... sajna ilyenkor nem lehet úgy virgonckodni, mint az éj leple alatt!:))))))

csak hogy irigykedjetek egy kicsit, megismétlem....

Nagyon csinosak ezek a fiúk!

Hát igen, a Bibliában megtalálható minden, meg annak az ellenkezõje is.
Pl:
"Szemet szemért, fogat fogért."
És:
"ki arczul üt téged jobb felõl, fordítsd felé a másik orczádat is."

Joo Sang Wook 주상욱
alias WOLJA

Ha BÁRKI vagy MINDENKI :) szeretne vele filmet nézni:

Queen Seon Duk 2009 as Wolya (Korean Dramas)
The Accidental Couple 2009 as Kim Kang Mo (Korean Dramas)
One Mom and Three Dads 2008 (Korean Dramas)
Air City 2007 (Korean Dramas)

Kedves éjjelibaglyok! Ti csak éjjel dolgoztok, - éjjeli mûszak - vagy direkt mazochisták vagytok egész éjjel fórumozni? :))))))))))))

Kedves Unnimjaim!
Fiatal korom és tapasztalatlanságom gátol meg csak benne, hogy ilyen szépen, pontosan , érzékletesen tudjak írni - vagy csak egyszerûen jobb olvasni, mint írni. Pedig amikor felébredek, amikor elalszok mindig veletek beszélgetek gondolatban, csak mire gép elé érek sokszor már csak foszlányok maradnak. Na de mostantól másképp lesz! :))))) Új év új szilvavirág! Új Álom!
Éjjel leragadtam a nagymesteri vizsgánál, ezért elkészítettem a Wolja párt kortesbeszédét. Is.

Miért Wolja legyen a nagymester?

Pro - ha az életet veszzük, elveket, neki is volt egy elve, ami miatt az elejétõl kitartott. de a Misil párti hwarang Csilsuk mellett a végén inkább a rossz oldalon marad, mert õ hwarang és kitart az elején rossz választása mellett. Wolja képes gondolkodni is. szerintem nagy szó, mert mindenki szerint az a legfontosabb, hogy kitartson a már az elején eldöntött/választott elvei mellett. Õ pedig képes a mérlegelésre és változásra. Nem marad le a kardnál, tanul, fejleszti magát, csapatát . Õk a legjobb nyilasok a Hanban.

Amúgy Pozicionálásból Wolja 5ös. Õ legjobb nyilas. A többiek a legjobbak, leghûségesebbek, kardforgatók, lovasok, cselszövõk, õ a legjobb nyilas. elmehetne Ámornak :))))) (lehet, hogy ezért talált el?)

Kontra - magas származása megakadályozza a nagymesteri alázat gyakorlására. Munno pedig alázatos volt a rangja iránt.

Most jól elkeveredtünk...

Itt vagy?

Õfelsége???

Az a részlet, amit Orosz idézett, a 60. részbõl való.
A 61. rész pedig azzal a jelenettel indul, mikor a patkány sikeres álmerénylete után Bidam teljesen összeomlik, és végül a lázadók élére áll...

Más: remélem azért azzal tisztában vagy, hogy aki éjjel legény, az nappal lepény...:)
Úgyhogy én el is teszem magam holnapra.
Jó éjt!

.

Olvaslak és bár aludni kellene menni, mégis most megnézem az utolsó két részt a Shillából.

Kedves Orosz!
Mindig örömmel olvasom a kommentjeidet, egyszer hasznos infokat, máskor meg gyönyörû gondolatokat osztasz meg velünk. Amíg ment a sorozat, mindig jöttél az iránymutató soraiddal, kérdéseiddel, és azt vettem észre, hogy a kezdeti kissé mérges „hümmögésed” Bidam irányába kezdett enyhülni – és hiába láttad már ötször a sorozatot, ennyi Bidam-fan hölgyrajongóval már nem tudtál megbirkózni, gondolom ennek is szerepe lehetett a megenyhülésedben.
De ettõl függetlenül azt hiszem, mi soha nem fogunk teljesen egyetérteni ebben a kérdésben, bár talán nem olyan nagy baj ez… :)

Megnéztem azt a részt, amit belinkeltél – és még ugyanott tartok, mint korábban. Eltekinthetünk a forgatókönyvtõl, de az általa elõállított körülményektõl nem, vagyis attól, hogy miért jutott Bidam arra az elhatározásra, hogy majd õ megoldja a dolgot.
Tokmán gyûrût ad neki, és elküldi Szorabolból, mondván, hogy õ majd mindent elintéz és rögtön visszahívja, amint lehet. De közben már ott zakatolnak Bidam fejében Csuncsu szavai: „Te tényleg elhiszed, hogy Õfelsége érez irántad valamit?” (vagy valami ilyesmi) Bizonytalanságában Tokmán keze után kap, de õ lassan elhúzza a kezét és elküldi…
Bidam visszatér a szobájába, hogy elinduljon Chukwa járásba, szól is a szolgálónak, hogy készítse össze a holmiját.
De közben jár az agya: õ is felelõs a történtekért, nem hagyhat mindent Tokmánra, a kardjáért nyúl – és közben újra Csuncsut halljuk: „korábban félelmetes voltál, de most már nem vagy az”. Bidam szemei könnybe lábadnak, megszorítja a kardot: „Igaza van... Hosszú ideig elviseltem. Le fogok vágni mindenkit.” – majd a hosszú, gyilkos pillantása következik…
[Késõbb azt a jelenetet láthatjuk, mikor Csuncsu próbálja meggyõzni Tokmánt, hogy számoljon le Bidammal is, mert késõbb még a trónra törhet, és Tokmán azt mondja, hogy mindketten nagyon jól tudják, hogy Bidam ártatlan, most el fogja veszíteni az embereit, tehát már nem árthat neki késõbb sem, akkor miért fél tõle. És közli Csuncsuval, hogy ne merjen ártani Bidamnak az engedélye nélkül – pedig ha tudná!…]

Na, szóval nem akarom tovább ragozni, de szerintem egyszerûen senki nem függetlenítheti magát a körülményektõl (fõleg, ha olyan érzékeny a lelke, mint Bidamnak). Vagy szerinted akkor is így döntött volna, ha Csuncsu nem vágja a képébe, hogy már egyáltalán nem tartja félelmetesnek, sõt még azt is, nehogy azt gondolja, hogy Tokmán szereti? Hát hogyne bizonytalanodna el, mikor csak oly’ rövid idõ telt el azóta, hogy szerelme viszonzásra talált Tokmánnál, hogy rájött, nem elvenni, hanem adni akar, hogy önként írásos fogadalmat tesz arról, visszavonul, ha Õfelsége elõbb hal meg…
És mióta nyilvánosságra került, hogy Tokmán „elveszi” Bidamot, azóta csak ellene tett mindenki (az emberei a kínai követtel és a titokzatos hajón érkezõ egy szem levéllel, illetve Csuncsu, aki a trónját félti). S hogy õszinte legyek, mikor olvastam az elõzetesben, hogy a Tang-birodalom követe nyilvánosan megalázza a Királynõt és kiderül, hogy egy titkos egyezség szerint Bidamot akarják trónra ültetni, akkor még nekem, kívülálló Bidam-fannak is az volt az elsõ gondolatom, hogy jaj, csak azt ne, biztos korábban kevert valamit Bidam a kínaiakkal, de ma már nem tenné. Az viszont eszembe sem jutott, hogy ártatlan lenne… :(
Szóval továbbra is azt gondolom, lelki alkatából adódóan nem volt más választása (a körülmények miatt), nem azért, mert nem tanul vagy nem fejlõdik.

Ami a másik megjegyzésedet illeti Bidam saját halálával kapcsolatos jóslatáról: „életem három nappal lesz rövidebb, mint ENNEK a Mennyei Királyságnak a Királyáé”
A „THIS”* ebben az értelemben nem a jelenlegi/akkori királyra, hanem csak magára a Királyságra utal szerintem, tehát akár késõbbi király is lehet. Ekkor azonban szerintem még nem volt jelentõsége ennek a kijelentésnek, egyszerûen csak a Misil által feltett kérdésre adott frappáns válasz volt. Az már a forgatókönyvírók fantáziáját dicséri, hogy a Bidam és Tokmán között kialakuló halhatatlan szerelem mítoszának kialakításához ezt a kijelentést fel tudták használni (mert arra nem is tudok gondolni, hogy ez csak véletlen egybeesés a vég szempontjából)…

[*És akkor még nem vettük figyelembe azt, hogy az angol fordítás nem biztos, hogy hûen tükrözi az eredeti szándékot. Bidam utolsó szavait – Deokman, DeokmanA – az angol felirat simán „letokmánozta”(2x), miközben a magyar szinkronban „Tokmánom! Drága Tokmánom!” szerepelt, és ez szerintem közelebb áll az eredeti változathoz. Gondolom, szakértõ-dr-Csoma-Mózes is így hallotta…:)]

Nos, remélem mindenre válaszoltam, és remélem nem haragszol, de ennél jobban már nem tudom közelíteni az álláspontjainkat. Karinthyval szólva: „Férfi és nõ sohasem értheti meg egymást, hiszen mindkettõ mást akar. A férfi a nõt, a nõ a férfit.” Valószínûleg Te és T.O.P. sosem fogtok szerelmetesen gondolni a Bidamunkra, mi nõnemûek – tisztelet a kevés kivételnek – viszont nem fogunk tudni ellenállni KNG/Bidam könnyes, bús, fájdalmas pillantásainak (na meg az orrának, ugye, kedves Vondermonarchia?)

Mindenkinek köszönöm a délutáni lelkes kommenteket, de nem tudok sokat írni, csak néha szánom rá magam (érdeklõdõk, pl. kisbetûs edimir a nevemre kattintva elolvashatják korábbi bejegyzéseimet, Sillán kívül csak „Nam-Gil Kim” fórumára járok – ezt itt a reklám helye, minden értelemben).
Egyébként a másik fórumon csodás képek vannak KNG-rõl, bárkinek ajánlom, aki olvadozni szeretne…
Jó éjszakát mindenkinek! :))

Gyere!!