Egyetértek veled Misillel kapcsolatban. Én is sokat gondolkoztam rajta. Én a kulcsot abban láttam, amikor a határmenti erõdökrõl kérdezi Tokmánt. Misilnek ezek (a hódítás; Silla határainak kiterjesztése) nem puszta tény, hanem ahol saját vérét is ontotta, egy folyamat, amelynek tevékeny részese áldozatok árán. A késõbbiekben a hatalom ennek a Sillának a stabilizálásához kell úgy, hogy közben a hagyományokhoz ragaszkodik. Ezért nem merült föl benne a lehetõség, hogy királynõ (és ne csak királyné) legyen, amíg Tokmán be nem nyújtja az igényét. Szerintem is kiváló királynõ lett volna egy stabil ország élén, de fejlõdés nélkül! Nem keresete volna a továbblépés új lehetõségeit, csak fenntartotta volna a meglévõ állapotokat. Mert igaz, hogy Misil (akaratán kívüli)Tokmán tanítómestere, de Tokmán az, aki Misil elõtt új távlatokat nyit. Tokmán fokozatosan nõ fel Misilhez, szellemi párbajuk Misilt is felvillanyozza, végre egy igazi ellenfél!
Az adóreform valóban bázisteremtõ szándékú, de kapcsolja a termelékenység növeléséhez (új vasszerszámok), így együtt a kettõ egy szûk elit gazdagodása helyett, egy társadalom virágzásának záloga, hiszen nincs több hódítás (új területek szerzése), a meglévõt kell jobban hasznosítani, egészségesebb társadalmi és gazdasági folyamatot elindítani.
Misil felett nem járt el az idõ (lásd orosz). Nem azért lett öngyilkos, hanem mert nincs más Misilhez méltó megoldás. Nem lehet Tokmán "jobbkeze" (vele minimum egyenrangúnak érzi magát), hiszen ez visszalépés lenne, megtagadni a saját álmát. Másrészt nem folytathatja a harcot, mert a polgárháború meggyengítené Sillát (azt a Sillát aminek megteremtésében közremûködött, amit õ stabilizált), amit kihasználhatnának szomszédai, Misil nagyságát mutatja, hogy a határerõdök katonaságát nem használja fel. Halála "királynõi", lehetõséget ad arra, hogy személyes behódolás nélkül az emberein keresztül érvényesítse Misilt a síron túlról is.
Persze lehet, hogy tévedek.

Dehogy bántódom meg! Az a fórum lényege, hogy mindenki elõadhassa a saját értelmezését, véleményét. A sorozat kiválóságát mutatja, hogy sokakat gondolkodásra késztet, egymásnak ellentmondó következtetéseket lehet levonni, ezer féle látószögbõl lehet nézni. Ez így jó!

Miranda te egy zseni vagy. Jobban látod a helyzetet, mint Orosz az ömlengéseiben.

Misil valójában 60 évet élt, Szondok aszem csak 45-öt.
Ez is mutatja, hogy egészségesebb életmódot élt.
Az õ nevével jelzett korszak alatt tényleg virágzott Silla, és megteremtõdött az alap Korea egyesítéséhez.

Esze ágában sem volt átvenni a hatalmat, végig hû maradt a királyi házhoz. Csindzsi király trónfosztása nem hóbort volt, hanem az ország érdeke.
Nem ritka az ilyen, a XIX. században Ferenc Jóska elõdjét a Habsburg dinasztia (Koronatanács) lemondatta.
(IV. Károlyt is le kellett volna, de már nem volt erre idõ!)

Tokmánnak tényleg Misil adta az ötletet, hogy egy csaj is lehet királynõ. Neki persze megvolt az elõnye, hogy királyi sarj volt.
Annyira nem utálta amúgy Misilt, mert Misil párnák közt halt meg.

Ja, és a kínai császárnõ, Wu pedig Szondokot másolta le, amikor saját jogon császárnõ lett.

Ha Misil utódja lennék a koreai filmgyártót beperelném hitelrontásért!

Egyébkét a filmbe lévõ Misilt én is utálom.

Na röviden ennyi bulváros stílusban. :-)

Még egy. Valóban, Mishilnek is vannak érzelmei, de azok a szeretettõl messze állnak.
Nem akarlak megbántani, hogy Mishilt kemény kritikával illetem, úgyhogy kérlek ne vedd annak. Csak beszélgetünk egy karakterrõl, akit másként látunk.

Je, pehá!

Mishil szellemét valószínûleg a továbiakban sem kell nélkülöznünk, az egy darabig minden bizonnyal még kísérteni fog.

Kedves Miranda666! Abban nem vitatkozok Veled, hogy Mishil a maga nemében zseni volt, csakúgy mint Deokman. Ami a két vezetõt megkülönböztette, az a céljuk voltak. Mishilt kizárólag a hatalom érdekelte, és ennek érdekében tudatosan félelemben tartotta a népét, manipulálta õket, és szolgasorsra juttatta. Uralkodása alatt – mert 30 évig valójában õ uralkodott – nem fejlõdött semmit Shilla. (Van egy mondás, hogy „gyümölcsérõl ismerni meg a fát”, ez itt is teljesen helytálló.) Deokman célja az uralkodással az volt, hogy reményt adjon az embereknek, ez többször is elhangzott. Itt van a döntõ különbség. Minden lépése, amit a trónért tett, ezzel összhangban is volt.
Õ ezért a célért hozott olyan áldozatot is, hogy lemondott Yushin iránti viszonzott szerelmérõl, amely szerelem létrejöttéért nem tett egy lépést sem. Ez nem hasonlítható össze azzal, amikor egy anya pusztán a hatalomért önmagáért dobja el magától a gyermekét, akinek a „létrejöttéhez” azért nagymértékben õ is hozzájárult, aki neki kiszolgáltatott volt, és akiért felelõsséggel tartozott volna.
A Mishilt alakítõ színésznõ fantasztikus teljesítményt nyújtott, ebben egyetértek Veled.

Még egy kérdés: amikor Misil és Bidam találkoztak kinn a hegyekben, akkor milyen zene szól, illetve mi a dal címe, tudja esetleg valaki? Nekem az tetszik legjobban a zenék közül. Elõre is köszönöm. Esetleges magyar fordítás után pedig a hálám is üldözni fog...:)

Nagyon egyetértek, tegnap épp gondolkoztam a film után, hogy van-e értelme mától megnéznem...
Két nagyszerû nõ "elmebajnoksága" volt eddig, amely feszültségben tartotta a nézõt. Nagy kérdés számomra, hogy Tokmán hogyan uralkodott volna, ha Misil a valóságban nem létezik, hiszen ahogy saját maga is bevallotta, Misiltõl tanult (az uralkodás terén szinte mindent), az õ tapasztalatait használta fel, vagy éppenhogy nem. Nyilván, ehhez is tehetség kell, hogy felismerjük az ellenfél zsenialitását, és merjük is azt alkalmazni, merjünk az õ fejével gondolkodni, nem pedig "majd én megmutatom" módon belerohanni a szakadékba.
Eddig nálam az írta Tokmán számára a pluszpontot, amikor Misil fejéhez vágta, hogy Silla nem fejlõdött az "uralkodása" alatt. És valóban, Misil pusztán a hatalomra vágyott, azokat nyerte meg ügyének, akiket használhatott ehhez, Tokmánban pedig van némi szándék a nép életének könnyítésére is (bár ez valószínûleg akkor is álom volt, és manapság is az).
Orosz megint elültetett bennem egy kérdést, (ezért pótolhatatlan ezen a fórumon, ezek miatt a magyarázó, kérdéstfeltevõ, gondolkodásra serkentõ hozzászólások miatt), szóval, hogy miért éppen most, és így hal meg Misil... Érdekes kérdés, én tegnap simán úgy gondoltam, hogy belátja a vereséget, de most kétségeket ébreszt a határmenti csapatok visszaküldése (a pekcseieket utána is megpróbálhatták volna visszaszorítani, ha már Tokmán szerényszámú csapatát legyõzték, ráadásul akkor totális gyõztesként ünnepeltethette volna magát). Most már nekem sem egyértelmû, hogy Silla miatt tette. Úgyhogy mégiscsak megnézem a további részeket, (legalábbis elkezdem nézni), és várom, hogy Tokmán most egyedül, a brilliáns ellenfél nélkül miként kezeli a nyilván nem langyosvízi helyzetet. Egyedül a Bidam-vonal aggaszt, csak gyanítom a fórumos hozzászólásokból, mi lesz vele a helyzet, és ezt nagyon nem akarnám, én bizony mesebeli véget szánok magamban a dolognak, és nem akarom látni, ami valószínûleg lesz.

Azt reméltem, hogy az 50. rész után végül mindenki elismeri Misil nagyságát. Hát nem. Muszáj védelmembe vennem õt, és vele az egész sorozatot. Ha tényleg a jószívû, makulátlan, a nép érdekeit mindennél elõbbre valónak tartó Tokmán állna szemben az önzõ, velejéig romlott, ördögien gonosz Misillel, ahogy többen írjátok, akkor ez a sorozat semmivel sem lenne értékesebb a szappanoperáknál. Ne nézzük a világot fekete-fehérben! A film belsõ feszültséget, izgalmát, a nagyszerû, ötletes fordulatokat éppen az egyenrangú felek harca biztosítja.
Tokmán nem a nép felemelkedése érdekében adta közre a naptárat és építette a csillagvizsgálót, hanem hogy Misil hatalmát gyengítse. Az adóreform nem a kisbirtokosok életének megkönnyítésére született, hanem a királyi családot támogató bázis növelésére. Ettõl persze nem lesz Tokmán ellenszenvesebb, és Misil sem szimpatikusabb, egyszerûen csak a hatalom megszerzésének különbözõ módjairól van szó. Mert mind a ketten a hatalmat akarják, és ezt Tokmán is csak úgy tudja elérni – Misiltõl tanulta – hogy elfojtja az érzelmeit. Misil eldobta a fiát, de nem ugyanezt tette Tokmán Jusinnal? Misil sincs híján a szeretetnek, ennek számtalan jelét adta, de ha az utolsó perceiben „elgyengül”, azzal megkérdõjelezi, hiteltelenné teszi egész addigi tevékenységét. Õ feltette valamire az egész életét, mindent annak rendelt alá, és ennek halálában sem fordított hátat, úgy halt meg, ahogy élt.
Hogy eközben meggazdagodott? Mutassatok olyan hatalmon lévõ embert - ideértve Tokmánt is – aki szerény körülmények között éldegél! A hatalom fenntartásához sok-sok pénzre van szükség.
Már többen elméláztunk itt, mi lett volna, ha Misil a tényleges uralkodó. Azt talán senki nem vonja kétségbe, hogy az uralkodása ért volna annyit, mint Dzsindzsié vagy Dzsinpjongé. Ebben csak a nem megfelelõ származása akadályozta, nem a tehetség hiánya. Most jött valaki, Tokmán, akinek a származása is rendben van, és még tehetséges is. Ez már egy másik helyzet. Tokmán nem a palotában nevelkedett, nem annak belsõ viszonyaihoz alkalmazkodva kellett életszemléletét, céljait kialakítani. Kicsit olyan ez, mint amikor új kolléga érkezik a munkahelyre, és mindenkinek megmondja a tutit, hogy és mit kellett volna az évtizedek alatt csinálni. Ja, úgy könnyû.
Nem kell szeretni, de tiszteljük az ellenfelet! Igaz, hogy ez a sorozat Szondok királynõrõl szól, de Misil nélkül – ahogy Tokmán maga mondja – nem lett volna az, aki.
Misil karakteréhez hatalmast pluszt adott az õt játszó nagyszerû színésznõ. Olyan figurát teremtett, amire évtizedek múlva is emlékezni fogunk. Tudom, sokan nem értenek egyet velem, de nélküle a sorozat már nem lesz ugyanaz, ami volt. Egy misiltelenített Silla?? Az ellenpont hiányát nyögvenyelõs, sablonos, néha egész bugyuta (gondolok itt a vörös sisakos „rejtélyére”) fordulatokkal próbálják pótolni. A humor teljesen eltûnik, a szereplõk sokkal szürkébbek, sótlanabbak (egyedül a Patkány még tenyérbemászóbb, de az pont nem kellett volna). Persze még így sem annyira rossz, hogy ne néznénk szívesen, de az elsõ 50 rész olyan magasra tette a mércét, amit már nem sikerült újra megugrani. Nálam ez a sorozat 50 részes.