Kedves Orosz! Kedves többiek!


Kicsit összezavarodtam a Story Of First King's Four Gods-vel kapcsolatban. Az elsõ epizódban Lord Hwanwoong elõbb megmenti Kajin-t( nyilas jelenet) és késõbb veszi el az erejét.
A második epizód elején lévõ összefoglalásban fordítva van.
Vagy én értettem félre?

Oksa, puszi. :)

Bocsi, mondtam, hogy csak késõn lesz. De Te azért menj aludni, mert dolgozni is kell :))))

Na, tényleg, én most sietve jobbra el.

Köszönöm, rüzi.:)

Jó éjszakát Neked is, a csákányt megõrzöm. Majd odatámasztom a sarokba, hogy megtaláld :)))

Csak befutottál. :)))

BMX, neked is jó éjt!

Jó éjszakát díszpintyem.
Látom jól elijesztettelek :)))

Jó éjszakát, itt a csákány, maggikám, de ötkor kelek..

További vidám huhogást az éjjeli baglyoknak! :)
A díszpinty lassan elmegy aludni.

Ezért írtam: jól fáj vagy rosszul fáj... de eljön a letisztulás, és átlépi az ember az árnyékát. A mi hõseink itt "bilincsben táncoltak", mert túl magas pozíciókban voltak, s e tekintetben Õfelsége (tilosletok...) helyzete volt a legkényesebb, felelõs volt népéért, ami determinálta cselekedeteit.

Mint mindig, most is egyetértek.
A szomorúság és a veszteség nem zárja ki a boldogságot, sõt...

Sziasztok, de jó, hogy még vagytok fenn...

Én nem vagyok ennyire jártas a keleti életfelfogásban. Sokat tanultam most tõletek, persze vannak nekem is korábbi filmes élményeim elsõsorban még a japán filmek által. No nem a "makarimaszkás" sorozatra, hanem inkább Kuroszava mûveire gondolok. Akkoriban csapott meg elõször ennek a vonatnak a füttye. Azon agyalok közben, hogy ha minket, magyarokat ennyire meggyötör lelkileg egy ilyen alkotás, mit csinálhat a koreai emberrel vagy az ember lányával, akik kevésbé nyitottak, s úgy gondolom, még inkább sebezhetõek???

Szerintem a szeretettel együtt a szenvedés mindvégig ott volt az életében, de minden fájdalom ellenére szerintem nem volt boldogtalan. Szerintem az a boldogtalan, aki nem tud szeretni.

Tokmánban és Jusinban például az tetszett nekem, hogy mindig "jelen voltak", hogy mindig tudták, hogy hol a helyük, és a jelen pillanatot élték 100%-osan. (Csakúgy, mint A palota ékkövében Dzsangüm.)

Hány és hány ember megy át ezen a válságon, csak az õ sorsukat nem éneklik meg költõk, írók, nem filmesítik meg..Kovácsoljuk a sorsunkat, csalódunk, hódítunk, elhagynak bennünket vagy sem, vesztünk vagy gyõzünk a hétköznapokban.
Nem hasonlít az életünk a nagy görög hõsökére, nem harcoljuk meg Õfelsége hatalomra jutását és Jusin harcát, gyõzelmét Pekcsében vagy Bidám keserû bukását. De az emberi lét nagy kérdéseit a saját kis életünkben a baromfiudvarban leképezzük. Talán abban is segít egy ilyen felejthetetlen remekmû, és több felejthetetlen fórumozói okos vélemény, vers, kép.., hogy könnyebb legyen az életünk, hiszen egyszer élünk, és nem mindegy, hogy hogyan.

Én úgy hiszem, hogy az elején igenis szenvedett, hogy nem teljesül be a szerelme. Viszont már ahogy korábban is írtam, fel tudta dolgozni ezt a fájdalmat, és megbékélt a sorsával. És miután megtalálta a helyét a világban és sikerült is elfogadnia azt, persze, hogy boldogan élt a maga módján. (A mai világ "lézengõ" embere ugyancsak irigykedhetne rá.)

Ki ne lenne Õfelsége igaz híve? Hol vagyunk mi attól, hogy egy szent származásút akár a szánkra vegyünk, nem hogy megítélhessük tetteit? Fõleg ha a Nagy T.-betûs, de a nevét nem mondom ki Õfelségérõl van szó :D

Ilyenkor még mindig dolog? Ó te szegény. :(((

Ha közzéteszed ezeket a nagymonológokat,mint a királydrámák kellékeit, engem újra és újra annyira felkavar. Nemcsak feltépõdnek a sorozat okozta sebek, de fiatalkori összes beteljesült és beteljesületlen szerelmi ügyletem minden örömét és bánatát újraélem.. és sajog a szívem, fáj. Hol jól fáj, hol rosszul. Ez a sorozat, a Silla mélyen az érzelmekre akart hatni erõteljesen, s ez nagyon sikerült a rendezõknek a "titkos fegyverrel" és másokkal. Nem is értem, miért dünnyög a fórumon az, aki nem kedveli sem a mûvet, sem bennünket, bennünket, akik együtt lélegeztünk, nevettünk és sírtunk Tokmánnal, (késõbbrenemvonatkoziknevénekkimondása)Jusinnal, Alcsonnal, Bidámmal, Misillel, Woljával..stb hónapokon át, és együtt maradtunk még most is Silla után. Aki végignézte a sorozatot, az tud különbséget tenni, és el tudja határolni a szappanoperától.

Köszönöm
:-)

Szia Kedves! Egyenlõre csak benéztem...sajna még dolgom van!:(((((((

Késõbb igyekszem vissza!

De most tényleg, mi a boldogság?

Köszönöm!:)

Hmmm, a vélemények azért vannak, hogy sokszínûek legyenek, mint az emberek.
Én Õfelsége (tilosletokmanoznom!)igaz híve vagyok. Mivel vele kapcsolatban már sokszor elmondtam a saját gondolataim, így azokat nem ismétlem meg.

Misillel kapcsolatban vki az elsõ rész kapcsán írta még anno, hogy õ lett volna hwarangok vezetõje, hogy ezt mire alapozta, nem fejtette ki.

A házi feladat letudva.!:))))))))))

+ 1 lépcsõ!

Mindjárt jön a Váltáska, én meg már megint fáradok. Ma megint meleg csákányváltás lesz. :(

Amikor Tokmánnal meg akart szökni, szerintem nemcsak azért tette volna, hogy vele lehessen, hanem azért is, sõt talán elsõsorban azért, hogy megvédhesse.
Jusin szeretete volt a legtisztább. Igazi önkiüresítõ szeretet. Nem hiszem, hogy boldogtalan volt. Az õ boldogsága ez az önajándékozó, önzetlen szeretet volt. Szerintem megpróbáltatások, fájdalmak ellenére, ill. azokkal együtt is boldog volt.

Seolwon üzeni, a szimpátia kölcsönös, jó az ízlésed, de azért sicccccc!!!!!:))))))

Szívbõljövõnek tûnt, ahogy tette. :)

Tudd Bidam, hogy már rég megbocsátott!

Ha ezt a filmet valaha valaki SZÍNPADRA akarja átírni .....:-))))) melegen ajánlom a szövegkönyv elkészítéséhez a fórumon közzétett verseket!

Nagyon szép ez is! :)))
Mi volt ma veletek? ;)))

:-)))))

Nagyon haragudtam én is amikor Bidam Deokmannal szembeni "ellenérvei" közé sorakoztatja azt amikor a gyûrû átadásakor végül elhúzta a kezét. Nem állhattak ott örökké kéz a kézben...de ...talán pont te írtad le a gyûrûk jelentéseit,mikor ki ad át gyûrût, és ott említve volt ...búcsú gyûrû is...és mi van ha arra gondolt Bidam, hogy ..jó volt közöttünk valami érzelem, talán engem nem akart nyíltan megölni,adott egy búcsú gyûrût, hogy kész ,emlékezz rám, de nem kellesz többé...

Akárhogyan is csûrjük csavarjuk ezeket a történéseket Bidam körül..a királynõnek van igaza amikor azt mondta(nem szó szerint idézem) ..hihetetlen és elkeserítõ,hogy felnõtt emberek ennyire nem tudnak megbízni egymásban. Nekem az volt az érzésem õ akkor tett le Bidamról. Ebbõl a mondatából teljes mérték az tûnt ki, soha nem fognak tudni megbízni a másikban.

Még valami a királynõ intézkedéseirõl,persze,hogy úgy akarta alakítani az eseményeket, hogy saját családja vigye tovább a korona birtoklását. Ki ne tenné így? Ezt nem lehet negatívumként felróni neki.

De szép!!! Ez igen!!! :)))

Ezt csak te döntheted el. Én személy szerint a mosolyt jobban kedvelem :D

Úgy örültem az írásod elsõ 2/3-nak amiben Deokmant kritizáltad. Minden mondatodról eszembe jutott valami jó kis ellenérv amit a "fejedhez " vághattam volna. Erre 2 sor szünet és leírtad mindazt amit kigondoltam. Akkor most én mit írjak :-( :-) Sírjak vagy nevessek?

EZ FANTASZTIKUS! Különösen az 5-8. versszakok fogalmazzák meg gyönyörûen, hogy igen Yushin azt tartotta szem elõtt, hogy ha a királynõ egyetlen mozdulatával szempillantásával is JELT adott volna arra, hogy szabad a szerelmet kifejezni, egy pillanatig sem habozott volna Yushin és a karjaiba zárta volna és sose engedte volna el a lányt. De ha a szemébe nézett, a szeretet- szerelem csillogásán át a rémületet látta a tekintetében, hogy ha ennek az érzelemnek teret engednek ODA A CÉL....Istenem, ez a vers méltó Yushinhoz, méltó Deokmanhoz és méltó a filmhez!!!!

Próbáltam már a film dalszövegeibõl felolvasni barátaimnak, nem ment mert elszorult a torkom és elkezdtem bõgni mint egy taknyos gyerek.Na ezt a verset se fogom tudni felolvasni:-(

Mishil harcos volt, ez kétségtelen, de erõsen kétlem, hogy hwarang lett volna. Ekkor Koreában tomboltak a patriarkális hagyományok, ezért nem valószínû, hogy egy ilyen jelképes pozícióba nõ kerülhetett. Ettõl függetlenül, mivel mindig az uralkodó közelében volt, nem meglepõ, hogy harci ismeretek birtokában egyfajta testõri szerepet is betöltött.
(Érdekes adalék viszont, hogy a közhiedelemmel ellentétben Európában a középkorban igenis voltak nõi lovagrendek, csak errõl a fáma elég keveset ír).
És akkor térjünk át Tokmánra :D. Megkoronázásáig teljesen tökéletesen haladt azon az úton, amit tegnapelõtt megfogalmaztunk. (Okos volt, bátor és nagymértékben önfeláldozó, de ezeket most fölösleges taglalni, oldalakat lehetne össze copy-zni a korábbi kommentekbõl.) Ami a sarkalatos pont volt a szememben, az a megkoronázása, illetve ahonnan a sorozat a koronázása után folytatódott.
Nyilván az uralkodás nagy teher lett számára, amit tetézett a titkolt betegsége is. Viszont a szememben az egészségével egyszerre a tartása is folyamatosan romlott. Személy szerint mindig azt szerettem a karakterében, hogy bár fondorlatos volt, mégis mindig megõrizte õszinteségét és egyenességét. Sokáig úgy hittem, hogy folyamatosan ilyen marad. Az elsõ ellenpéldát Bidam kinevezésével tette meg (errõl is sokat beszéltünk már, csak érintõlegesen említem). Sokáig hittük, hogy tényleg csak a jó szándék vezéreltem, mígnem az utolsó részekben a saját szájából hallhattuk a számító célokat. Emellett az se tetszett nekem, hogy megkoronázásától kezdve folyamatosan figyelnem kellett, hogyan huny szemet Csuncsu jellembeli hibái felett (akárki akármit mond, volt neki), elvileg csak a birodalom jövõje érdekében. Szerintem bõven volt benne abból is, hogy a hatalmat a családjában akarta tovább örökíteni.
A harmadik és legjelentõsebb pont, ahol Tokmán jellemének "visszafejlõdésében" megbizonyosodtam, az volt, amikor Bidam bevádolta Yushint. És az addig teljesen egyenesnek és õszintének gondolt Õfelsége, aki elõtt elég hamar nyilvánvalóvá vált a kép, nem merte felvállalni a közvetlen konfliktust vele, inkább hasonló fondorlatokkal próbálta menteni a helyzetet. Persze, sok felmentõ magyarázatot kereshetnénk, hogy miért így tett, de én komolyan úgy gondolom, hogy ebben az idõszakban már függött Bidam rajongásától (kb. ez volt az egyetlen "hétköznapi" érzelem, amit irányában ekkor már tanúsítottak), és ezt nem merte kockára tenni egy közvetlen "ejnye-bejnyével".

És ennyi rosszindulat után szeretném egybõl fel is menteni a hibái alól :D. Hiszen lássuk be, hogy akkor ritkaságszámba menõ pozíciójával (nõi uralkodó) és olyan ingatag politikai és társadalmi viszonyok között, amilyen ország várt rá uralkodásában, hatalmas bizonyítási terhet jelentett. És lássuk be, ami a kötelessége volt, azt maradéktalanul megtette, felõrölve benne az érzelmeit és a testi egészségét is. Így érthetõ, hogy tetteibe önzés és számítás vegyült. Önmagában véve óriási teljesítmény, hogy jelleme csak ennyit "sérült" annyi fájdalom és felelõsség mellett, ami neki kijutott.
És azt se hagyjuk figyelmen kívül, amikor számot vetett életével (az utolsó pár rész), belátta hibáit, és próbálta helyrehozni a dolgokat (helyre rakta Csuncsut, és bár ráhagyta a trónt, hiányosságainak ellenpólusaként kinevezte kormányzónak Alcheont. Próbálta tisztázni a szerelmet az életében, elfogadta érzéseit Bidam ellen és megbánta a vele szembeni önzõ tetteit - kár, hogy ez a kapcsolat ekkor már menthetetlen volt). Szóval ha azt nem is mondhatjuk, hogy úgy élt és uralkodott, mint egy nõi nagymester, de talán kijelenthetjük, hogy életének utolsó óráit így töltötte el.

Rendben, téged hanyagolunk, viszont ha a sorozatról ez a véleményed, akkor te meg a sorozat fórumát hanyagold, ha lehet. Van elég más lehetõséged.

Ez gyönyörûre sikeredett, gratulálok hozzá.
És most pár sor tõlem is Yushin védelmére (pedig sohasem voltam egy Yushin-fan).
Yushinra sok mindent mondhatnánk, de azt, hogy hidegszívû, korán sem. Hiszen nagyon mélyen szeretett, és nagyon sok mindent és mindenkit. Láthattuk, hogy már lurkó kora óta a kötelesség és az egyenesség mintapéldája volt. Mégis hajlandó lett volna hátat fordítani mindennek (nemesi származásának, hwarang-esküjének, a birodalomnak), csak hogy azzal a nõvel lehessen, akit szeret. És a szeretete olyan mély volt, hogy miután a szeretett nõ elutasította, sértõdés és bosszúvágy helyett teljesen magáévá tette Tokmán vágyait, céljait, és õ is ezeknek szentelte az életét (pedig ezek választották el a boldogságtól). De nem csak a szerelemben tudott szeretni. Ott vannak az emberei. Még katona növendék korukban, nemesi származása és túl egyenes dereka ellenére is inkább bevállalta, hogy egy rivális csapatra mosson (az õ származásával és pozíciójával ez egyébként óriási megalázásnak számított), minthogy bajtársait életveszélynek tegye ki egy kardpárbaj során.
Az, hogy Tokmán koronázása után "hátat fordít az érzelmeinek", egy teljesen érthetõ lépés részérõl. Így is láthattuk, hogy mennyi minden múlik egy uralkodó tekintélyén és magabiztosságán. Belegondolni is rossz, hogy Tokmán amúgy is ingatag pozícióját az hogy megviselte volna, ha Yushin is Bidam-módra ostromolta volna az érzelmeivel folyamatosan. És Yushin jellemét ismerve ezzel feltehetõleg tisztában is volt, és tudatosan óvta így is õfelségét.
Szóval egy szó mint száz, teljes mellszélességgel kiállok a mellett, hogy Yushinnak igenis voltak õszinte, mély érzelmei. És a sorozat egyik legnagyobb hõstette pont az, hogy ezeket elnyomta, és a boldogtalanságot milyen jól tûrte.

Hát, megmasszíroznám a lábát, az tuti :D

maggi99!:)))))

Csak 10 után tudok jönni!:((((

Mivel mindenki eltûnt, így továbbállok.:-)
Ezen írások nem változtattak azon,imádom Bidamot.Legyen pro-kjontra, ez nem változik meg.:-))

További szép estét mindenkinek, és jó beszélgetést!:-))))

Minnél többx végigolvasom a verset, annál jobban tetszik.:-)))egy költõ lapul benned, megmerem kockáztatni.:-)
Maradj ilyen, én azt kívánom, ne akarj megváltozni, téged így szeretünk.:-)))))Csodálatos ember vagy!!:-)))

A vers mondanivalója,érzelmessége, nagyon visszaadja, a 2 szerelmes kételyét,bizonytalanságát, de a legfontosabb a szenvedélyt, a mindent elsöprõ szerelmet.:-)))
Olyan mintha a 2 színész dala ihletett volna meg.:-)

Üdv mindenkinek.:-)

Csak beugrottam 1 kis idõre.:-)
Látom tovább bogozzuk Bidam-ot, újabb elemzések gyûlnek, hála orosz-nak és micike-nek.:-)))Mindkettõ elemzés gyönyörû lett.:-)))
Valami azt súgja, még nincs vége, jönnek az újabb meglátások,észrevételek..-))
Maggi a vers nagyon szép, passzol rendesen..:-)))

Ne menj sehova te Butus!:))))
Ez gyönyörû, mély és igaz!

Ki ne gyógyulj belõle!!!!!!!!!!!!

Ez nagyon gyönyörû volt.
Gratulálok.
Úgy látszik a férfiak is lehetnek múzsák.
Így születnek a költõk ?
És mindez elõttünk, igazán megtisztelõ.
Amikor már a gondolat és az érzelem nem bír bentmaradni.
Ne menj orvoshoz, csak elrontana :))

Ma feljöttem napközben, bár ne tettem volna.
Már tegnap is láttam újabb támadásokat, de ma kedvencem, orosz is írt néhány szót a hõsömrõl, ami nem tetszett. Mert hát persze, hogy nem tökéletes és nem lesz nagymester (TOP-nak még tartozom egy logikus érveléssel)de nem hidegszívû és eltemetettérzelmû.
Addig-addig rágódtam egy jó kis védõbeszéden, míg egészen felhergeltem magam. De dolgoznom is kellett, így ami eszembe jutott, azt leírtam, csak úgy. Azután délután elolvasva rájöttem, hogy a sorok összeillenek. Ez jött ki belõle. Még éltemben nem csináltam ilyet, de nem is fogok. Annál jobban tisztelem a költõket. De mivel minden érvnél jobban elmondják, hogy mit is gondolok, hát idemásolom Nektek. Nem tudom, mi ez? Nem vers az biztos, talán inkább érzelgõs védõbeszéd.
Mindenkitõl elnézést kérek, de annyi õszinte véleményt és kitárulkozást éltünk már meg együtt, hogy megbátorodtam.
Még jó, hogy most nincs itt senki.
El is megyek és keresek egy pszichiátert. Este jövök, addig ne kíméljetek (Csak a mondandóját nézzétek, ne a formáját)

Fekszem az ágyamon, nyitva a szemem.
Kezem se mozdul, köti a fegyelem.
Régóta társam az úton.

Régóta velem van és tudom, hogy megtart.
Vezet az utamon, a cél felé hajt.
...de mások ma a csillagok fent...

Fekszem az ágyamon, látom a szemed.
Harcoltam ma is, és ma is néztelek.
Mindig is így volt.

Fogadtál védõdül, fogadtam: védelek.
Nem érhet más hozzád, és én se érhetek.
...ma különös az éjszaka kint...

Ha csak mozdulsz, én érzem elvész az erõ,
Omlik a szikla és lehull a kõ.
Ha hozzám érsz, oda a cél.

Nézel, s én nézlek, mozdul a kezed.
Elszáll az erõnk, ölelsz és ölellek.
Csak mozdulj...

Félsz és én is félek, reszket a kezem.
De nem tart már vissza se törvény, se fegyelem.
...látom, hogy rémült a szemed...

Csak nézlek és te nézel, a szemem fogva tart.
A fájdalom szemedben lefogja a kart.
Hogy is bántanálak!

Üzen a szemünk: szeretlek és szeretsz.
Idõn és téren át ölellek és ölelsz.
Már mosolyogsz újra.

Múlik az õrület, csendesül a vágy,
Oszlik a rettentõ homály.
Fekszem az ágyon, lehunyva a szemem.
Míg elalszom -tudom- fogod a kezem.

Elveszi, elfenekeli, és azt mondja, helyedre asszony!