Ezért nézd meg: https://youtu.be/sWH4vTmA5Dk

Ellentétben a kommentelőkkel én korántsem tartom ezt a filmet túlértékeltnek. A jó kritika igenis megilleti ezt az alkotást. Többször is volt szerencsém megnézni, és véleményem évről évre csak a pozitívabb irányba húzott. Hiszen talán ez az a film ami, a legjobban megregadja a Sötét lovag eredeti karakterét. A későbbi Batman rebootok között is találni jobbakat és az első film ( 89') sem volt rossz. De ha igazán egy erős és akciódús Batman mozira vágyik az ember, akkor szigorúan ez az a darab.

Nem próbálja elhitetni, ez egy fiktív világban játszódik, Gotham City nem létezik a valóságban.

10 éves, képregényeket olvasgató, naiv kisfiúknak való amcsi propaganda film. Nem javasolt senkinek, mivel egy nagy hazugságot próbál elültetni az emberekben (mint az összes jenki moslék film). Az a sugallat, hogy vannak a nagyon rossz, gonosz bűnözök és vannak a jóságos politikusok/vezetők és a jóságos/hős milliárdosok. A valóságban meg ugyebár a "vezetőinktől" (értsd politikusaink/gazdagjaink) nincsenek nagyobb bűnözők.

Ez egy képregényfilm, tehát nem minden esetben reális, és így is kell kezelni, de attól még zseniális a saját műfaján belül és nem gagyi. Bár a film magában foglalja a realizmus elemeit, elsődlegesen a történetmesélésen, a karakterfejlődésen, a témákon és a szimbolikán van a hangsúly. Christopher Nolan, a film rendezője azt a célt tűzte ki maga elé, hogy a Batman sztorit egy reálisabb és durvább világba alapozza, mint néhány más adaptáció, de megengedte az olyan eltúlzott és nem reális elemeket, amelyek a képregényes narratívákra jellemzőek. .

Kétarc sérült arca a belső zűrzavarának és megtört igazságérzetének vizuális, szimbolikus megjelenítése. Egy érme feldobása alapján kezd döntéseket hozni, képviselve a véletlenbe, valamint a jó és a rossz kettősségébe vetett hitét. A traumája, a már amúgy is törékeny mentális állapotával, valamint a kettősség és a véletlen megszállottságával együtt arra készteti, hogy elfogadja kettős természetét és Kétarcúvá váljon.

Ami a fizikai vonatkozást illeti, a film nem ad reális orvosi magyarázatot arra, hogy Kétarc hogyan éli túl súlyosan sérült arccal. Ehelyett a karakter átalakulásának szimbolikus és tematikus elemeire, valamint Batman és Gotham City morális dilemmáiban betöltött szerepére összpontosít. Az olyan szuperhősfilmekben, mint a „The Dark Knight”, a realizmus gyakran háttérbe szorul a történetmesélés, a szimbolika és a tematikus mélység mellett. A Kétarc eltorzultságának ábrázolása, valamint az ilyen sérülésekkel való túlélési és működési képessége a narratívát és a karakter pszichológiai utazásának feltárását hivatott szolgálni, nem pedig a szigorú orvosi realizmushoz ragaszkodni.

A filmben a Heath Ledger által alakított Joker ravasz és kiszámíthatatlan főgonosz. Egyik meghatározó vonása, hogy képes olyan kidolgozott sémákat megtervezni és végrehajtani, amelyek kihasználják a káoszt és a pszichológiai manipulációt. A filmbeli őrizetből való szökése összhangban van karaktere működési módjával. A Joker szökésének részletei nem jelennek meg közvetlenül a filmben, de van arra utalás, hogy a ravasz gondolkodását, manipulációs készségeit és a rendszer sebezhetőségeit kihasználó képességét használta a szökés végrehajtására. A Joker a káoszban és a kiszámíthatatlanságban boldogul, és céljai elérése érdekében gyakran kamatoztatja az emberek félelmeit, gyengeségeit és erkölcsi dilemmáit. A Joker szökése nem valósághű ábrázolásnak lett szánva, hanem inkább a karakterének a káoszt és az emberi pszichológiát kihasználó képességét tükrözi. A film a Joker szerepét hangsúlyozza a káosz ügynökeként, és a kiszámíthatatlan erők megtestesítőjeként, amelyek kihívást jelentenek Batman-nek.

Jajj.... Valóban túlértékelt, és eszméletlen hosszú ez a több mint 150 perc játékidő. Mondjuk az beszédes hogy mind Oscarban, mindig jelölésben a "hurka" díjak jöhettek csak szóba, az igazán nívós cuccok mint a legjobb forgatókönyv vagy a legjobb rendezés a kanyarban sem voltak. Egyedül Joker kurvajó, ő megérdemelte az Oscart, és kivételesen a szinkronhangja is pazar. Nálam a közepesnél egy hangyányivaljobb.

+lepően jó film a marvel szarok fostengerében.
Nálam 8-as, 10-est a gyökerek miatt adtam.
"Ha vmiben jó vagy, ne csináld ingyen! " --- Joker

A világ egyik legtúlértékeltebb filmje. A sztori tele van lyukakkal, hülyeségekkel. Pl. Joker hogyan tud megszökni, mikor szuperfontos bűnöző, és rendőrök védik? Ráadául meg se mutatják, csak vágás, és már kint van. Hogy lehet egy motorral fejreállítani egy kamiont? Hogy élhet valaki úgy, hogy a fél feje lyukas? Stb. stb. Mindez nem lenne akkora baj, ha a filmet a helyén kezelnék, gagyiként, de hogy ezt tartják a zseniális és realista szuperhősfilmnek, az szánalom a köbön. Christian Bale alakítása szokás szerint unalmas, a hangja Batmanként olyan hörgés, ami még egy death metálostól is túlzás. Heath Ledger alakítása se akkora szám, elég szarul adja az őrültet, Nicholson egy másodperc alatt lejátszaná a vászonról. Hangulat nulla, zene semmilyen, főleg a Tim Burton-féle Batmanhez képest. És akkor még vér komolyan van véve, borzasztó drámainak szánt, de a valóságban hollywoodiasan giccses jelenetekkel. Szörnyű az egész.

Fú, de utálom.

Elősen túlértékelt, egyszernézős...
De egyszer mindenképp nézd végig, hogy tudd, többször miért is nem akarod. :D

Batman első része is jó volt gyerekkoromba, vagy akkor táj, de ez a változat túltesz rajta.
Következő a Felemelkedés!

7/10

Biztosan egyedül maradok a véleményemmel, de nekem a Joker kicsit túl sok volt már a végére. Talán a mesterkélt, rekedtes szinkron hangot untam meg, és kezdett idegesíteni a karakter. De zseniális az alakítás, ez kétségtelen.

A szuperhősök közül ő még a legelfogadhatóbb számomra. Nem néz ki olyan idiótán a jelmeze, és jól ki van találva minden más design elem is, ami a "Batman"-hez kapcsolódik. Főleg az autója klassz :)
Joker viszont nagyon gáz karakter, lehetett volna jobb. Mondjuk ha nem nézne ki pojácának és inkább félelmetes lenne, mint visszataszító.

Érdemes angolul megnézni. Heath Ledger játéka sokkal jobban átjön.

Heath Ledger alakítása zseniális

Nagyon jó film.

A Joker nyilvánvalóan Banderas Bérgyilkosok-beli karakteréről lett mintázva és szerintem bevált.

SPOILER

Christopher Nolan egyfajta kármentőként tekinthetett magára, és így is került be a köztudatba, amikor megrendezte a Batman: Kezdődik-et. A londoni rendező alapvető koncepciója egy komorabb hangvételű, földhözragadtabb képregényfilm megalkotása volt, ami éles váltás a Schumacher féle Denevérember mozik, a Mindörökké Batman, illetve a Batman és Robin cirkuszi látványvilága és idétlen, infantilis humora után. A szereplők drámáit előtérbe helyezte, és az akciókat a korábbiakhoz képest reálisabbra vette, így olyan érzése volt az embernek, mintha egy akcióthrillert nézne, nem pedig egy szuperhősfilmet. Felmerül a kérdés, hogy egy ilyen franchise-ban akarunk-e egy a szerelme után síró Bruce Wayne-t vagy egy moralizáló Harvey Dentet látni?
Ha erre tömören kellene válaszolni, elsőre én sem gondolnám, hogy ezt az alapanyagot érdemes túlságosan komolyan venni. Az a kevés ember, aki nincs elájulva A Sötét lovagtól, pont ezt a fajta megközelítést szokta felhozni ellenérvnek. Szerintem mégsem az a fő probléma, hogy Nolan megpróbált reális képregényfilmet készíteni; a Gothami atmoszféra eredendően sötét tónusú, a Batman animációs széria is ezt hordozza magában, és ott kiválóan működik. Christopher Nolan és a testvére, Jonathan sok mindenhez értenek. Nagy erősségük az érdekes, szövevényes, fordulatos történetírás, az okos flashback használat, az egyes történetszálak logikus megszerkesztése. Az angol direktor ezek miatt ennyire elismert, és ezért tartják sokan az egyik legjobb modern rendezőnek. Azonban ő sem mozog minden területen otthonosan, és a következőkben felsoroltak többségével még a legnagyobb rajongói is egyet szoktak érteni.
Ha Nolan közelharcot rendez, ott rögtön kiderül, hogy ez nem az ő területe. Pozitívum, hogy legalább nincsenek a jelenetek „agyonvágva”, de a keménynek szánt bunyók nem ütnek semekkorát, mert túlságosan „öregurasak”, lassúak, és nagyon látszik rajtuk, hogy mi most egy filmet nézünk, ahol a küzdő felek mellett ott van az operatőr. További gyengesége az emberi érzelmek ábrázolása, ami pedig elég fontos lenne, ha drámai élet is akar adni a cselekménynek. Valamennyi olyan jelenetben, amikor a nézőnek meg kéne rendülnie, vagy érzelmileg be kellene vonódnia, nekem egyszer sem sikerült, és csak annyit érzékeltem az adott szcénából, hogy Nolan erőlködik. Hogy most nagyon el akarja érni, hogy engem ez megérintsen, de miért is érdekelne, mikor Batman gyerekkori szerelmét Joker felrobbantja, ha a köztük és Harvey Dent között lévő szerelmi háromszöget egyetlen percig nem hittem el, és a nő karaktere is idegesített. Maggie Gylenhall nem volt egy jó casting, egyszerűen képtelen elhitetni, hogy a milliomos playboy, Bruce Wayne és a sikeres, nagymenő államügyész pont belé lesz szerelmes. Az előző részben ugyanezt a szerepet Katie Holmes kapta, aki fényévekkel jobb választás lett volna itt is.
Tehát kapunk egy komolyan vett akcióthrillert közepesen meggyőző akciókkal, és súlytalan emberi drámákkal. A Gothami „dark” atmoszféra egyáltalán nem jön át a képernyőről, számomra az egész túlságosan steril. A brit direktor alkotásán az érződik, hogy egy hideg profi munkáját látjuk, viszont ennek a mozinak sokkal jobban állna a De Palma féle színes-szagos látványvilág vagy a Fincher féle noiros hangulat. Ha ezt sikerült volna Nolannek átültetni a képregényből és az animációs szériából, akkor a többi probléma nem lenne zavaró, mert a hangulat elvinné a hátán az egészet. Eredetileg éppen az említett David Fincher vezényelte volna le a trilógiát, akinek az atmoszférateremtés a legfőbb erőssége, de ha visszagondolok Tim Burton 88-as Batmanjére, ott is sokkal jobban lehetett érezni Gotham mocskos világát, mint itt.
Ami miatt mégis egy erős közepes filmként gondolok vissza a Sötét lovagra, az a kiváló színészgárda (leszámítva Maggie Gylehall-t), de legfőképp Joker figurája. Kétségtelenül Heath Ledger legjobb alakításáról beszélünk, de ez már akkora közhely, hogy el sem kell mondani. Mindig is a Batman univerzum erőségének tartottam a főgonoszokat, mert többnyire nincsenek eltúlzott szuperképességeik, nem tudnak repülni, alakot váltani, és a motivációjukat is sikerül normálisan felépíteni, ami alól még az elképesztően hitvány Batman és Robin negatív szereplői sem kivételek. A Sötét lovagban uralkodó pátosz ugyan kivégzi Harvey Dent/Kétarc némelyik monológját, de Joker jelenetei mindig elérik a kívánt hatást. Mégiscsak egy Nolan filmről beszélünk, tehát az okos építkezés, és a hangulat valamilyen szinten megvan, de arra, hogy ez miért ér 9 pontot IMDb-n, azóta sem jöttem rá. Christian Bale nálam egy közepesen jó Denevérember, bár a nevetséges dörmögése nélkül tudtam volna élni. A képzeletbeli ranglistán számomra mindenképpen Val Kilmer és Ben Affleck mögött, de George Clooney és Michael Keaton előtt helyezkedik el.
A trilógia három része közül az elsőt tartom a legélvezetesebbnek, az utolsót pedig a legunalmasabbnak.

ja igen, még egy előnye volt, bár szerintem vacakul lett kivitelezve, hogy talán kicsit 18-as karikásabb volt, mint egy átlagos szuperhősös film, plusz batmant visszahozta a mozivászonra a Nolan-féle Batman utáni buktákat követően, bár jó lett volna ha nem így jön vissza, és CGI harvey dent helyett mondjuk csinálnak neki egy rendes maszkot

Egyetértek. Abban volt tényleg színészi teljesítmény. Mondjuk a Batman visszatérben még több.

pontosan..igazából a batman jelmez vagy a joker smink teljesen értelmetlen, anélkülis ugyanaz a film lenne, max nem batman lenne hanem smith ügynök és nem joker, hanem mr. főkeci... a monoton hangú, monoton képű, a Holló-szerű sminkben folyamatosan száját nyalogató jokert sem értem, hogy lett ennyire túlértékelve, főleg úgy, hogy egy röhögésre nem emlékszek tőle, se semmi, kva unalmas, a gagyi monoton zene szintén, a film egyetlen előnye, hogy szépen lett "fényképezve" és tényleg egy pörgős akciófilm