ez vicces volt utólag olvastam el de jó: "megörültem, hogy a disszimuláció klasszius esetével találkoztam", vagy ilyenképpen fejezted ki magadat. én adok a sajátomból néhány pontot ezért neked! :-D

de hiszen találkoztál én egy percig nem tagadtam ;-D

bomba negrita szerint meg még büszke is vagyok rá, hogy nem vagyok 100!

Nos a taken...
hú de régen volt...hmmm....mire is... mire is... kell emlékeznem belõle, hogy nyilatkozhassak...

apu, gyerek, gyilkos, rossz emberek, kidnapping, pisztoly, puff, mindenki meghal, apu nyer, gyerek boldog apuval, vagy mégsem apu végén meghal?! fut a starring, LN idegesít, kilépünk a vetítõbõl, visszanézés ajtóból, vetítõterem ablakában a mozi gépész feje mozdul, colás doboz kukába, hosszú folyosó, neon fény, beszálunk a kocsiba, indít, felmordul, megyünk haza, tusolás-fogmosás, lefekvés, 2óra múlt, fekszem az ágyban a hátamon, nézem a sötétet, de apu meghalt, vagy mégsem?! gondolatok járnak... barnás kép tónusok, baguette, jeanette, claudette, une cigarette, et moi, O-la la la Ia la Frankreich... Frankreich... apu felfûzi a rosszfickókat valami varrócérnára (most komolyan) van benne egy ilyesmi akció jelenet nem?!

trükkös megoldások és kiváló kézi utasítások vannak ha jól emlékszem benne arra, hogyan nyírjunk ki valakit cserkésztáborozás közben tizenéveseknek, ha már mindenkinek unalmassá vált az együttlét és a a cherrypie meg elfogyott, hogy apuanyu büszke lehessen ránk.
...algás palástban, országalmával... a tengerbõl kijött egy király... pampampampampampampammm!!!


bocs de utánna nézek mindjárt, hogy többet tudjak mondani

nos komolyra fordítva a szót: nem tudom LN valahogy idegesít, nem tudom megindokolni miért, talán mert túlzottan hasonlít rám (bár nem az arca, hanem sokkal inkább a megjelenése, az alakja - cak én nem öltözök úgy mint õ - olyan barnán). utálom a hõsködõ kopaszodó üzeneteket. nekem olyan hiteltelenek. de az az igazság, hogy én nem kerestem benne erkölcsi mondandót és egyszerû actionjackson -nek néztem és így elment, de középszerû filmnek tartom. egész szórakoztató, lassan egyre több minden dereng, az akció filmek közül jobb kategóriás... hmmm... de LN azért még mindig idegesít... hmmm... tetszenek mindig a filmek, amikben a személyek egyrészt olyan kur*ára realok másrészt a pókember összecsinálná magukat tõlük... de annak aminek én néztem, annak nekem igen... valóban tetszett!

tetsszettek a megoldások a filmben, jó kis popcornmovie

szerintem ez nem gáz, ha valakinek van izlése (mindenkinek van), kinek ilyen kinek olyan. mindig lesz aki azt kiáltja hurrá és mindig lesz olyan, aki elõször csak félve suttogja: hagy tépjem le egy picit a fejét, mert olyannak született, mint amilyen lécci...lécci! ez így egészséges, ha már itt tartunk.

õszintén szólva túl kritikus vagyok azt hiszem a filmekkel. bár ez is szubjektív, mert ha megnevezném azokat a filmeket, amik nekem tetszettek, akkor vagy hosszabb leírást kellene indoklással hozzájuk fûznöm, ahhoz hogy érthetõvé válljon miért is tetszettek pont ezek, vagy önkéntelen buhhh -ogás lenne sokak oldaláról a reakció. Ahhh hogy tetszhet neked ilyen sz*r. ennek az oka az, hogy életünkben mindannyiunkat más hatások értek és máshogy alakult ki az izlésünk is. ezért, ha te olyan környezetben nõttél fel ahol azoknak az értékeknek, példáknak, vagy antipéldáknak volt valamely oknál fogva jelentõsége, amit egy bizonyos hangulatú film, jelenetsor, zenemû, stb. felénk közvetit, akkor te azt adott esetben szimpatikusnak, vagy éppen ellenszenvesnek fogod tartani. és ha a tapasztalataidtól nagyon távol áll a jelentése, annak amit más neked esetlegesen felvet és te elõtte még nem gondolkodtál el ezen, akkor számodra az adott téma értelmetlen, érthetetlen, elgondolkodtató, érdektelen, kellemetlen, vagy akár pozitívan meglepõ is lehet.

mondok cserébe én is egyet, hogy jót tudj röhögni rajtam (nem szégyenkezem miatta) és belepasszoljon a rólam alkotott képbe klassz volt a zombiland! beszéltem elõbb a szocializációról és a többi... nos én ilyenek között nõttem fel és a családom jutott a film közben eszembe róluk! tudod még másképp én vagyok A maugli A dzsungelkönyvébõl (anyám balu, apám bagira, de szépek is voltak együtt) ez egy jó kis film. nekem egyébként bármilyen filmes genre tetszhet, nem vagyok semmilyen mûalkotásra vonatkozóan fixált (alapvetõen inkább a modern mûvészetek, mivel modern korban élünk és ez hordoz nekem jelentéstartalmat, de egyébként mindegy - itt szobrászatra, festészetre, fotóra, színházra, képzõre, stb. gondoltam) egy bizonyos mûfajra.

érdekesnek tartom, hogy megkérdezed a saját izlésedrõl egy olyan elmebeteg véleményét, akit te magad diagnosztizáltál elõször :-D

egyébként meg ne visszakozz, nincs miért legyél hû a véleményedhez, ha valaki nem frankó, az nem frankó (jelen esetben én) :-D én nem haragszom érte (ezredszerre), csak nekem is lesz hozzá egy véleményem. bár ha valaki nem tart normálisnak, szimpatikusnak, stb. az az én véleményemet igazából még nem feltétlenül irányítja és az enyém az övétõl teljesen független, rá vonatkoztatva az enyém tõle ellenkezõ is lehet. ennek értelmében, olyan akinek én unszimpatikus vagyok, lehet akár szimpatikus is. nem szeretem a gonosz tetteket, de gyakran szeretem a gonosz alakját, mert legalább õszinte (joker - ledger). nekem ugyan az õszinteség nem egy fontos tényezõ (magammal szemben értve), mert mindig megvan az oka a hazugságnak, még akkor is ha látszólag nincs (ha nem más hát gyengeség, félszegség, stb.) és általában nem azzal van a nagyobb probléma aki hazudik, hanem azzal akinek hazudnak.

jól felszaporodtak a smilek a szövegemben, erre vigyáznom kell, de aztán utólagos kiegészítésekkel picit felhígítottam néhány betûvel így nem annyira nyomaszto már a sok vigyorgó "D" betû.

...girl, we couldn't get much higher... come on baby, light my fire...

hát persze, persze hogyne tudnám...
megértettem segítsére van szükségem...
jól van, csak most már nyugodjatok meg, mert többször is elmondtátok...
hopsz jöttetek a világûrbõl én meg vegyelek titeket komolyan és menjek orvoshoz...hát akkor futás! :-D

sexy sofinak igaza van, neki van humora. ha egyáltalán komolyan gondolta és nem ironikus értelemben értette a commentjét - ezt nem tudom magamban eldönteni. bár a megjegyzés a helyesírással inkább azt sugalja, hogy tréfálkozik és a többivel amit írt, egybevetve én õt egy lágy, elgondolkodó, csipkelõdni kedvelõ és ebbõl következõen legalább sajátos módján mindenképpen sexaepeles, felsõ végzettségû hölgynek képzelem el, a kora megvan hozzá, hogy érettebb kisugárzásával elbûvölõ lehessen a mosolya (ez passzol a profiljára). bár szerintem (1.sz. verzióm) valójában inkább kellemetlenül érinti ez a kis értelmetlen sehová nem vezetõ dialódusunk (de túl finom hozzá, hogy ezt direktbe kimondja), hogy normális vagyok e a ti szemszögetekbõl vagy sem... vagy a másik verzió szerint, õ is egy... hmmm mondjuk, hogy olyan jó humorú nõi mr. leland gaunt (akivel negatív énemet tekintve magam is jól tudok azonosulni, mert olyan primitívek vagytok/vagyunk). õszintén szólva, ha engem kérdezel, én kívülrõl siralmasnak tartanám ezt a dialógust és szánalomra méltónak a feleket (ez lenne a komoly énem, a másikat meg épp bemutattam -szóval röhögök magunkon). komolyan... nekem nem nagyon van azzal a személyiséggel mi mást tennem, amivel ellátott az élet, mint amit teszek és reagálok rátok (nem önös célú, hanem egyedül miattatok, bár tudom, hogy ez a mai világban nem komolyan vehetõ én mégis komolyan gondolom végül ti majd megtaláljátok a helyét hová is tegyétek el), mert nem hagyhatlak titeket veszni és megpróbálom kinyitni egy bizonyos absztrakt módon beszûkült tudatotkat és kitágítani a fókuszotokat (mert tudatlanságotokban és arroganciátokban bármikor veszélyessé válhattok, jó utóbbi jelzõt tudom, hogy felületesek könnyen rám is akaszthatják -tegyék-, de igazából én csak tudom az utamat, nem önös célú és nem a kioktatás és semmiképpen nem az önprofilálás a fõ motivációm, ha valamit akkor én pont ezt az általam elkerülhetetlen attitûdöt tartom kínosnak magamra nézve és õszintén szólva néha szégyenlõsséget érzek). de mivel látótávolságotok 20cm engedélyez és ez kevés, meg kell kísérelnem segíteni rajtatok... lehet, hogy boldogabb vagy így és ha eszmélsz már nem tudsz majd visszaaludni, tehát nem biztos, hogy ez neked jó, de több ember kellene, aki elég bátor újra gondolni a régi már nem mûködõ struktúrákat, ahhoz hogy lehetõség legyen egy új világban élnünk. olyanban, amelyik tisztábban és õszintébben képes kezelni a folyamatosan jelentkezõ feladatokat. ha sikerül jó, ha nem legalább találtatok egy alanyt akin jót tudtatok (két mondatig terjedõ inteligenciátokban) anyázni és megkönnyebbültök elenged a görcs és nem kaptok olyan könnyen aranyeret... nem hiszem, nincs bennem annyi magabiztosság, hogy elhigyem én lehetek az, aki résnyire nyitja majd az ajtótokat, hogy beszüremkedjen a fény, de ez is egy lehetõség, ezért nem kihagyható. ha azt elérem, hogy zavart viszek a képbe talán képesek lesztek fokozatosan az öngyógyításra, mindig cseppenként szakad át elõször a gát. ebben az esetben már megérte, ha a gondolataim elindítanak valamit annélkül, hogy egyenesen sikerhez vezetnének, de pl. 20 év múlva fokról - fokra elõrehaladva elésrsz egy szintet, amihez nekem már semmi közöm nincs, de neked használ, akkor az nekem már nagyon sokat jelentett. persze mindezt annélkül, hogy a mechanizmus észre vehetõ lett volna. hajíts el egy követ és megváltoztattad a világot (az ugyanoda többet vissza nem ér), valakinek meg kell löknie a dominót, a láncreakció beláthatatlan (én jó irányba szeretném elmozdítani nálad (hogy segítsen neked és filiszteusra detto így igaz). engem pedig jelen pillanatban tényleg szórakoztattok, de ha komolyan vennélek titeket sírnék rajtatok (az érzelmi megjelölést komolyan gondoltam). bár kifejezetten szimpatikus, hogy azért egy egy mosolyt te is megengedsz magadnak belül és az ismeretlenség homálya mögött néha így valóban mosolyogni is tudsz. nem az írott smileidre gondolok, hanem arra amit teszel, hiszem hogy látlak mert ismerem a prototipusodat. szerintem nincs veled semmi baj, csak tudattalan vagy még, de nem vagy elveszett csak meg kell magát az embernek erõltetnie és a mindenben kezdet a legnehezebb. nézd én nem haragszom rád, mert nem tettem neked semmit, de te a semmibõl kikezdesz velem és ártó szándékkal közeledsz, mert olyan a filmekhez a commentem, amilyenekre én képes vagyok hiszen csak magam lehetek, különhben más ember lennék és neked pedig nem tetszik. sajnállak és együtt érzek veled. nem tudom, lehet hogy én vagyok beteg, de a szabályaimat, erkölcsömet mindenképpen én alakítom ez a szabadság az, amit azért kapsz, ha kinyitod a szemedet, az ára pedig az elidegenedés, megkülönböztetés, kirekesztés (szerencsém van a gyakorlatias énemmel ez nem engedi utóbbi káros hatását esetemben érvényesülni, de gyengébb embert tönkre tehet). ami bánt bennetek és nem engedhetem magamhoz közel mert elszomorítotok, az a destruktív, kicsinyes örömötök, apróságotok, amit abban éreztek, hogy valakinek jól megmondjátok, azt amit nem is tudtok. ezáltal érzem a kilátástalanságot egy élhetõ világ megvalósulására és a lét értelmetlenségét. én semmivel nem vagyok jobb eredendõen, mint te, csak hiszem, hogy a sikerhez jobbá és önzetlenebbé kell válni. önös érdekbõl és motivációból igyekezem tehát folyamatosan ezen az úton haladni. eredményeket az életben elérni, pedig nem a tubizáláson és a dogmatizmuson keresztül vezetõ úton fogjuk, hanem azon hogy elgondolkodunk, lebontsuk elefántcsonttornyinkat és újra építjük magunkat. mindent tabuk nélkül, nem állítunk és nem tagadunk, hanem kérdezünk. open your eyes... open your mind...

szerintem ez az egész egyáltalán nem ide való téma, mert nem egy pszicho oldal leendõ doktoroknak, hanem filmes... amiért én is tulajdonképpen ide jöttem (de nem hagytok békén) és elsõsorban ezt sem magam miatt, hanem azért hogy több szem többet lát és több száj több vélemény. aki pedig érdeklõdik a filmek után az több vélemény alapján cizelláltabban is tudjon magának az általa megnézni kívánt filmekrõl véleményt alkotni. ezt még azt megelõzõen, hogy egy bizonyos filmet látott volna, hogy eredményesebben ki tudja magának választani azt, amire valóban érdeklõdése is van. ezért törekszem arra, hogy saját szavaimmal írjam le azt az élményt, amit a film megtekintése közben én átéltem, hiszen az egész képnek az én meglátásom is egy részlete. nos ez az ami nem tetszik nektek. jöttök a semmibõl és ócsároltok, nem... nem... bánt, komolyan nem... mert már sok ilyen barom belém kötött az életben, de eddig még mindig elmaradt végül mindegyik valahol.

neked megígértem, ugyan hogy nem reagálok többet rád, de valakit ki kellett választanom és hát te az én gondolatvilágomban olyan szimpatikus vagy nekem, ezért mégis csak te lettél és még meg sem kell szegnem magam, mert ugye ez nem az éli könyve oldal, vagy te máshogy látod nagyleány?!

az hogy megismerhettem egy darabot a világból szerencsémnek köszönhetem, hogy általában van bátorságom tenni, amit másnak nincs. ez nem teljesítmény, de hozzá adott az életemhez és kitágította a tudatomat. tudom, hogy minden relatív és mulandó. bár a személyiségemre gyakorolt hatását, minden bizonnyal lehet vitatni és mindenképpen nézõpont kérdése ennek iránya is, de az én szempontomból több lehettem, mint voltam elõtte. lehet hogy másnak viszont kevesebb, vagy eleve nagyon lentrõl indultam szellemileg és most is ott ragadtam, csak nem érzékelem, hiszen véleményem mint én magam is csak szubjektív lehet. remélem, hogy még sok hatás fog érni amik formálnak és az utamnak még messze nem vagyok a végén, ahhoz amúgy is túl fiatal lennék, hogy azt mondhasam... megjöttem!

a végén egy kedveskedõ elismerés nektek: ti filiszteussal együtt, már túljutottatok ennek a filmnek a címén, csak az a baj, hogy a rossz irányba indultatok... kedveskék


keep a smile full and fuck the bull: %-D

Nos készséggel elismerem, valószínûleg én is, hát legalább is gondolkodóba ejtenék egy pszychiátert. Nem akartalak a pápai gyerekhez hasonlítani, nem is feltételeztem, hogy képmutató, hazug, gátlástalan és álszent lennél. Tényleg, csak egyszerûen megörültem, hogy a disszimuláció klasszikus tüneteit véltem felfedezni a hsz-edben. Akkor most lenne egy másik kérdésem: mi a véleményed a "Taken" azaz "Elrabolva" címû filmrõl? Ugyanis, szégyenkezve az igénytelenségem miatt, bevallom, nekem tetszett, végig tudtam izgulni, még, ha a fõhõsnek egy kissé emberfelettiek is voltak a képességei.

bocs én világot járt ember vagyok és creol alatt mást értek elsõre mint esetleg amit te...
félreértés volt
ami itt megy az egy katasztrófa, jól rendet kellene közöttük vágni, ezt gondolom!

baaah kinyílik a kinyílni valóm és no tolerance

az a baj hogy bár általam sem vitatottan nem vagyok normális (amit annak értünk biztos nem férek bele a fogalomba), de teljesen rossz helyre és rossz minõsítéssel skatulyázol be, ha szeretett ferencünkre gondolsz máris jól mellé ment.

a filmekrõl amiket felsoroltál és amirõl ismeretem van (akár csak az ha nem tudatosan hagytam ki, mint pl. a talán igent), vagy láttam azokról a véleményem az mint neked sz.r. ámbátor, ha a dye hardot annak nézem ami, akkor akár lehet szórakoztató is.

nem vagyok semmilyen általam ismert ideológiai fogalom alá besorolható, ezért nem is vagyok jobb radokális. nos a sötétbõrû rossz fiúktól ezért nem félek. bár hiszem, hogy vannak közöttük és a társadalmi passzivitás esetlegesen több kriminalitást okozhat náluk, mint egyéb embereknél. ennek nem a szín az oka, hanem sokkal inkább a kilátástalanság és a flegmatizmus saját sorsukkal szemben.

valódi sérelmek, a felsoroltak közül egyet sem látok a virslit én választom. kilódítani, na vagy nem láttál még áruházi securityst, vagy nem ismersz engem :-D

Mindenképpen megfogadom a tanácsodat, mivel más választásom nincsen. Tehát meg fogok elõbb-utóbb dögleni, még, ha nem akarnék, akkor is. Ha sürgetni akarsz, ajánlj konkrét módszereket. Az éjjel már kiraktam az éjjeliszekrényemre egy doboz ciántablettát, de reggel felébredtem, nem hatott. Lehet, hogy kínai hamisítvány.
Érdekelne a véleményed olyan filmekrõl, mint pl. Dye hard 1.-5. , A függetlenség napja, Szakíts, ha bírsz, A boldogító talán, stb. Több sz.r egyelõre nem jutott eszembe.
Szomorú, ha úgy értelmezted a soraimat, hogy én a boldog megelégedettség talaján állok a társadalmunkat és a társadalmunk erkölcsi normáit illetõen. Semmi rosszallás nem volt részemrõl az állapotodat illetõen, hiszen évekig olyan ember vezette az országot, aki Nálad sokkal súlyosabb eset. Pusztán beugrott, hogy ime a disszimulancia tipikus esete.
Érdekelne még, miként reagálsz valódi sérelmekre: pl. bûdös és el akar mászni a virsli, amit vettél a boltban, visszaviszed, kissé a kelleténél hangosabban méltatlankodsz, mire az agyatlan biztonsági õr kéjes örömmel kilódít az ajtón. Vagy sétálsz a barátnõddel az utcán és 3 fiatalkorú, kreol arcbõrû egyed a mobiltelefonodat és a pénztárcádat követeli nyomatékosan.
Tagja vagy e lövészklubnak? összesúgnak e a csoporttársaid a hátad mögött?
A lényeg a lényeg, elõbb- utóbb megfogadom a tanácsodat, mint, mindenki más itt a Földön.

akkor most végre barátok lehetünk? lécci... lécci... olyan jót anyáztunk ez már az érzelmi kötõdés jele:-D

tudod csak van egy véleményem ekkor te jössz, belém kötsz, minõsítesz, betegnek titulálsz, lealázol, mert megpróbálom behatárolni kinek is lenne a film valójában való és megpróbálom azt az "élményi" érzést leírni amit, a film keltett bennem, azért hogy másoknak ne okozzon csalódást, de az aki megnézi annak élmény legyen benne (hiszen ez a ennek a site -nak a dolga)

önkritika a szellemi diagnózis alapja én elfogadom, hogy beteg vagyok, akkor azoknak is el kell fogadniuk a minõsítésemet, akik meg szeretnék nézni a filmet különben nem fog nekik tetszeni és utólag bánják majd, hogy az idõt nem a barátnõjükben töltötték (eléggé pasi mozi, fõleg a lankadó korosztálynak, akik azért még meg szeretnék egyszer mutatni, azt jól beledöglenekaz erõlködésbe). ez úgy megy és az a folyamata, hogy ehhez fel kell állítani egy személyiség profilt, kire passzolhat, tehát kinek tetszhet. az ember semmivel nem másabb, mint az állat és ugyanúgy pózol, csak többet hisz magáról.

olyan társadalomban, amibben élünk és amiben olyan a norma, az egészséges fogalma én szívesen vagyok beteg.

nem tudom miért nem fogadtad el tõlem a jó kívánságomat én tiszta szívembõl kívántam neked még ha csak félszegen és suttogva is. mibõl gondolod, hogy az rossz próbáltad már? én nem rosszat akartam neked kívánni csak olyat ami segít neked, hiszen neked is ez volt a célod az én esetemben feltételezem. szerintem csináld és utánna beszélj róla, akkor ígérem én is mindent megteszek és meggyógyulok.

nézd, a viccet félre téve... teszek arra mit tartanak jónak és mit nem, mi az elfogadott és mi nem ettõl még nem vagyok erkölcstelen, de nem fogok kívánságod szerint mozogni a parketten. ezen felül biztos semmit nem veszek elég komolyan (tudod, mert olvasgatsz, van négy alaptípus), van egy szokatlan kifejezési formám (nevezzük szívélyestahónak), ezen felül pedig van még egy szokatlan humorom. olyan alpáriak vagytok és így nincs megfelelési kényszer csak hozd az alját és máris többet tudsz mint a többi. ha majd magas lesz a mérce mindent megteszek én is, hogy nivóban übereljelek pl. téged. ennyi az egész és máris a társadalmatokon kívül álló vagyok. a kimondott, látszatott, vagy rejtett sértegetéseket már megszoktam. tudom ki vagyok és azt is hogy miért vagyok olyan, amilyen vagyok. tudod biztos az a baj, hogy picit megvetendõnek és alantasnak tartok mindent, ami olyan világi különösen akkor, ha még ilyen mûmoralista szarral tömik tele, mint tesszük... nézd én nem lázongok, mert nincs értelme, csak a devianciám abban mutatkozik meg, hogy teszek a szabályaitokra (persze törvényes kereteken belül)nézd legyünk röviden barátok, szerintem engem fáraszt a veled való társalgás, ami több mint egy mondat, mert úgy sem érek el vele semmit (olyan messze a fény - olvasgass idézgess és meglátod a többiek el lesznek hasalva milyen okos is vagy tulajdon képpen... már megvan ami az igényed - én megnézném azért, hogy az aki dícsér szeretnék e dícséretet) nálad és kár az idõért. intézzük a jövõben ezért szerintem gyorsan:
-vidám mosoly
-hogy vagy?
-ahh kösz egész jól!
-és te?
-jaja gyógyulgatok (talán)!
-de te még mindig nem próbáltad ki a tanácsomat!
-meglátod minden könnyeb lesz!
-ok hétvégén ráérek és meglátom lesz e rá kedvem!
-bocs de rohanok!
-én is szia
-szia a legjobbakat és üdvözlöm anyádékat!

hát nem sokkal kedélyesebb lenne minden. én nem haragszom rád, sõtt kedvellek ezért szánok rád idõt csak közben valahogy teszek rád így adott a belsõ nyugalom és relax... olyan harmónikus hatást keltesz bennem, mintha egy elmaradottal társalognék arról, hogy a múlt hónapban cserélt utoljára zoknit, most meg a fütykösére húzva rohangál és azt hiszi szép... nos kukurikú... (kielégítettelek... sajnálj egy picit... és keresd meg az antidepresszánsaimat lécci). maradjunk kontaktusban, ha lehet. talán majd még kirándulhatunk is egyszer majd együtt, ha gondolod én leszek a hátizsákod bibibi :-D

Az utolsó hsz-edben egészen jól álcázod Magad, talán csak egy szakembert nem tudnál megtéveszteni. Azért az, hogy egybõl korai halálomat kívánod, eléggé árulkodó jel.
A filmet egyébként nem láttam, a készítõi nem rokonaim, a forgalmazásban nem vagyok érdekelt és lehet, hogy tényleg egy kalap sz.r. Ez azonban az állapotodon, mit sem változtat.
Hogy Te is egy találó nicknevet válassz, ami emlékeztet a mostanira, javasolnám a Drosphila Funebris-t.
Én nem kívánok viszonzásul Neked semmi rosszat, csak annyit: Gyógyulj meg!

a név maga az ember!

filiszteus/ok jelentése:
"Nevükbõl származik a filiszter szó, amely kulturálatlan, földhözragadt embert, nyárspolgárt jelöl"
lopott idézet a wikipédiából, mert szebben én sem tudom ezt megfogalmazni és mivel tudtam, hogy ennyire frappáns nem is erõlködtem.

ajándék neked tedd el és legyél rá büszke.

néha jó veletek kínlódni, de te már nagyon fárasztó vagy. a film viszont neked való, pont az ilyen mûmájerekre és pszeudóintellektre gondoltam, mint te is! menj el és nézd meg biztos élvezni fogod (bár szerintem már láttad ezért érzed úgy hogy a tökeidre léptem, ped. esk. nem akartam)!

még eszembe jutott egy olyan mondat is, de nem tudom elmondhatom e nyíltan, azért nagyon bátortalanul megpróbálom... nos szerinteeem: dögölj meg! és akkor szia!

Ez a hsz. egy elmekórtan könyv egyik idézetére emlékeztet engem. A disszimulánsokról szólt a fejezet. A disszimuláns az az elmebeteg, aki nagyjából tisztában van az elmeállapotával és meg akarja játszani a normális embert. Pl. az egyik beteg az alábbiakat mondta:
"Itt van pl. ez a Bordás Sándor, hát õ teljesen a totemfáraó. Na nem úgy, hogy õ maga az, hanem belekerül abba az erõtérbe, amit õ maga létesít. Vegyünk pl. egy darab izzó vasat . . . "
Ha az ember futtában olvassa, értelmes szövegnek tûnik.