2

Jó film. Egyszer érdemes megnézni, mert az idealista túlzásai jó gondolatébresztõk. Ha viszont egyszer megnézted szerintem nem akarod majd még egyszer, mert az egész egy féktelen hisztéria.***SPOILER*** Az elején még reménykedsz, a színház utáni jelenetnél hogy, na ezek már komolyan összevesztek, nem húzzák már sokáig, de ez csak hiú ábránd. Ez megy az egész filmben végig. Dehát ilyen a stílusa, amitõl elviselhetetlen, az hozza meg az egyediségét.A fájdalmas az egészben az, amit végig meg lehet figyelni, hogy a szereplõk között nincs valódi ellentét, csupán kommunikációs hiba. Ez annyira ki van sarkítva, hogy az már szerintem kicsit szürreális hangulatot kölcsönöz a filmnek. Igaz hogy a szereplõk meglepõen õszinték egymáshoz érzelmileg. De ennyire különbözõ értékrend esetén ez nem elegendõ. Ki kell elemezni a másik ember értékrendjét, bele kell bújni a bõrébe kicsit. Mármint ha akarnak egymással valamit kezdeni. Amúgy meg az embernek nyilván vannak korlátai, van olyan is hogy fel kell adni. De itt még ez sem merül fel lehetõségként, inkább a halál. Vitatkozásaik során fõként az érzelmeket használják hivatkozási, bizonyítási alapnak. Ami egy nagyon-nagyon tipikus hiba. A végén az a vihar elõtti csend, tényleg hátborzongató volt. Mint a tébolyult kacaj filmekben, amikor olyan hullámzó, és kiszámíthatatlan a delikvens tudatállapota. Ha jobban belegondolunk azonban, a fõszereplõ is ugyanúgy érezhette volna ezt, mint mi. Tiszán látni hogy ezzel teljesen hülyére veszik a nézõt, ami jelentõsen ront a film hitelességén.***SPOILER VÉGE***

Ezentúl, ha olyat tartalmaz a hozzászólásod, ami utalhat arra hogy mi fog a filmben történni, légyszíves írdd be hogy "SPOILER".köszi

Keményen adta elõ a csávó! Ékezetek és írásjelek nulla :D :D Mintha sms-t írna.. Ez egy komoly fórum szerintem, nem dedó.. a másik pedig, hogy "download" szavak sem túl kívánatosak itt. Hihetetlen milyen emberek vannak..

Szerintem nagyon elgondolkodtató film. Vállaljuk e önmagunkat, vagy hazudunk egy életen át társadalmi kényszerûségbõl.

Az elsõ 1 óra meglehetõsen unalmas/vontatott,de az utánna következõ 1 óra nagyonjó!!!

Nem értem egy ilyen romatikus szar két nyáladzó szinésszel mé jobb min pl. wanted or fast and furious na persze csajoknak de nem hiszem hogy csak azok nézték inkább nem nézem tovább kár volt a downloadra kattintani

Hát nem akarok senkit lehervasztani, de nekem szörnyû unalmas volt. Én a mûvészfilm kategóriába sorolnám, nagyon szép és elgondolkodtató, jók a színészek és jó a zenéje is. Azt hiszem csak a kellõ hangulatom nem volt meg hozzá meg talán az volt a baj, hogy jobbra számítottam.

Amúgy nagyon tetszettek az utolsó néhány bekezdésben írt megfigyeléseid. ;)

Mármint gondolom a saját nevedben beszélsz arról, h mennyire nem tudtál azonosulni a szereplõkkel (királyi többesben :) ), mert én például kellemetlen mélységekig tudtam.
Persze ez lehet az önismeretnek is egy szintje, de nincs jogom és nem is akarok vájkálni benned, vagy másokban, csak tény az, hogy amit nagyon nem szeretnénk látni magunkban, azt könnyebb az elsõ lépcsõkben tagadni.

A maga modjan kicsit kellemetlen volt nezni a filmet. Ez a nyugtalanito erzes abbol szarmazott, hogy nem tudtunk azonosulni a foszereplokkel, es idegesito volt latni, ahogy maskent viselkedtek, mint ahogy azt latni szerettuk volna. (en egy ponton tul mar csak kivulallokent neztem a filmet, nem probaltam magam tulsagosan beleelni a szereplok helyzetebe, igy mar sokkal elvezhetobb volt, mert szineszileg illetve kidolgozottsagaban szerintem jo film).

Mint minden film (muveszi alkotas) ez is tobbe-kevesbe sarkitva mutatta be azt a szituacot, amit feldolgozott. Ket nagyszeru fiatal. Eloszor nagyon illenek egymashoz, szepen mukodik a csaladi elet. Aztan valahol elkezd csikorogni a gepezet. Az egyik mast akar, mint a masik. Nem egyeznek meg fontos dolgokban, elidegenulnek, es vegul jon a tragedia.

Na ezt igy nagy altalanossagokban mondtam. Ennel a film sokkal konkretabb szituaciot mutat. A bulis fiatalember az evek mulasaval hozzasimul a tarsadalom elvarasaihoz. Beall a sorba es halad a kornyezete altal diktalt uton: a csaladi hatterrel tamogatott biztos karier utjan. Megjegyzem, komoly botlasokkal fuszerezve, amelyek magukkal hoztak a bunhodest is. Ez komoly (nyomaszto) nyomot hagyott a filmbol: minden pasi megcsalta a feleseget!

A noi foszereplo ennel bonyolultabb jellem. Nem kepes ugy elni, ahogy mindenki mas a kornyezeteben, a nagy tobbseg. Nyilvan a neve, April, is szimbolikus jelentesu: szereti a varatlan fordulatokat, mindig valami specialisra vagyik. Szerintem vannak ilyen emberek, akik nem kepesek a foldon jarni, 2 centivel a fold folott lebegnek es maguk sem tudjak pontosan mire vagynak, de az valami kulonleges legyen. Az ilyen embereknek nagyon nehez megfelelo partnert talalni.

A vegkifejletben minden kielezodik: a megfogant gyermek elutasitasa pedig olyan komoly lelki-allapot, amit en most nem is szeretnek komentalni. Ez mar a tragedia szintjen mozog.

Az en velemenyem az, hogy a tarsadalom elvarasai nem veletlenul fejlodnek ki a tarsadalomban. A tarsadalom a maga modjan ort all az egyenek felett. Erre lehet ugy nezni, hogy a kornyezet sablonos elvarasai lehuzzak es visszafogjak az embert, meg ugy is, hogy ezek egy bizonyos feket jelentenek, hogy ne csinaljon butasagokat az ember. Mind a kettoben van igazsag.

Sok erdekes aprosag volt a filmeben: a bolond, aki kimondhatja az igazsagot, amit az emberek nem kepesek kimondani. Es nem kimel senkit, sem a sablonos kornyezetet, sem az almodozo fiatalasszonyt.

Erdekes volt nezni, hogy mennyire fontosnak tartottak a fiatalok, hogy a legbensobb erzeseiket oszinten elmondjak a masiknak. Es azt, hogy ez nem volt eleg ahhoz, hogy megertsek egymast. Valami hianyzott a hosszantarto hazassaghoz.

nos, mindezek után én holnap nézem meg ezt a filmet.. kíváncsivá tettetek :))

Oké, ez már jóval korrektebb megfogalmazás, és több elemével tudok egyetérteni. :)
bocs, én sem akarok indulatoskodni, meg nem baj, ha úgymond "locsogsz", végül is nem kényszerítesz minden egyes mondatod megválaszolására, csak mivel itt a port-on ezt ritkán elõforduló, jó vitának látom, így érzek kényszert, h válaszoljak mindenre lehetõleg.
És most sajna tényleg nem érek rá erre igazán, április 15-étõl lesz megint jóval több idõm az ilyesmikre.
De azért tényleg igyekszem majd egy relatíve "üres" félórámban kimazsolázni a lényeget, és megválaszolni.

Ne haragudj, nagyon fáradt voltam, és észre sem vettem, mennyire nem tudom kontrollálni a megfogalmazást. Bocs a durva hangnemért. Ennek ellenére azért olyasmit nem írtam, hogy "komolyan nem értesz". Az a baj, hogy ennél rosszabbakat írtam. :( És bocs a locsogásért; ez régi rossz szokásom. Nehéz volna róla leszokni.
Viszont rátérve utolsó bejegyzésedre: "szerinted is hiteltelen a páros?"
Nem a páros hiteltelen. Ezt írtam volna? Az író hiteltelen, ha ennek a befejezésnek pozitív színezetet ad. A regény ún. "kisrealista". Maga a film is az, minden részlete elképzelhetõ a valóságban (John prédikálása túlzás csak). De April költözési ötlete és hogy meg akar szabadulni a magzattól - mindez tökéletesen hiteles. Ezzel nincs gond. Gondom csak azzal van, hogy ebbe bármilyen pozitívumot, megvilágosodást lássak bele. Ez inkább egy nagyon fejetlen döntés volt. Persze nemcsak April elhatározása volt rossz; Frank pontosan ugyanannyira hibás, csak nem õ halt bele.
De õ is felelõs azért, hogy a saját élete kérdéseit nem oldotta meg, viszont elfogadná, hogy April helyette "éljen", ugyanakkor Aprilnak nem engedi, hogy a saját életét élje, a saját választásait kövesse (a baba ügyében).
A baj tehát tényleg az, hogy mindketten a saját akaratukat próbálják a másikra kényszeríteni (ezt már írtam egyszer). Ebbõl az sül ki, hogy így egyikõjük sem tudná igazán a maga életét élni. Mert Aprilnak és Franknak is, mindkettejüknek, önállóan kellene megtalálni a saját útját, nem a másik elképzelését megvalósítani.
Szerintem pont nem az a baj velük, hogy túl erõs a személyiségük. Éppen fordítva: túl gyenge. Ha erõs lenne, képesek lennének a saját életükben benne élni és nem a másikon keresztül megvalósulni. Nem hiteltelen a páros, inkább önállótlan, éretlen (egyébként ki nem az). De legalább be kell látni azt, hogy ezek gyenge és nem erõs döntések; negatívak és nem pozitívak; nem megvilágosodást, hanem elborulást hoznak.
Pont az önálló döntéshozatal segítene abban, hogy ne távolodjanak, inkább közeledjenek egymás felé. Mert nem igaz, hogy ne lenne dolguk egymással, nem igaz, hogy nem illenek össze.
A személyiségproblémát pedig azért vetettem fel, mert John számára nincs kiút. Pl. Albert Györgyi, aki szintén tipikus borderline személyiség volt, a gyógyulás vagy szabadulás minden reménye nélkül halt meg. És õ is pont azt tervezte, hogy Londonba költözik, hátha ott jobb lesz. Persze nem lett volna. (Már írtam, alkoholisták gyakran reménykednek ebben). Marilyn sem gyógyult meg: mindketten teletömték magukat gyógyszerrel meg piával, és kész. Ha az író többet törõdött volna a szereplõk bensõ problémáival, azon túl, hogy uncsi a meló, egyhangúak a hétköznapok – akkor jobban érteném a kétségbeesett kilátástalanságot. Mert munkahelyet, országot, földrészt könnyebb változtatni, mint valakinek a lelkét átalakítani. Ahogy a Biblia írja: "Elváltoztathatja-é bõrét a szerecsen, és a párducz az õ foltosságát? Úgy ti is cselekedhettek jót, a kik megszoktátok a gonoszt." (a két mondat között kimaradt a "nem" válasz, de azzal együtt lesz értelmes, tekintve a folytatást: "Azért szétszórom õket, a mint hányja-veti a pozdorját a pusztának szele.")
Egyébként, ha belegondolsz: ez a történet is a szétszóratás irányában indult. Elköltözés Párizsba, aztán hogy nem is illenek egymáshoz, legyenek inkább külön (a megcsalási sztorikat már nem is számítva). De hát nem ez a jó irány. Mármint nem ez a szabadság iránya.

Ha, ahogy írod, minden szavával egyetértesz, akkor szerinted is hiteltelen a páros? :)
Mert õ ezt állítja...

Illetve átgondolni gyorsan átgondoltam, válaszolnék is, de elõrebocsátok két dolgot:
1. Rengeteget írsz, és ahogy eddigi beszélgetéseinkbõl látom, erre elég hosszasan kellene válaszolnom, h értsd, ez meg hosszabb távon nekem már kissé fárasztó.
2. Ennek az az oka, h nagyon különbözünk, ahogy látom, gondolkodásunk két másik világ, a probléma az, h te könnyedén intézed el azzal, amit mondani akarok, hogy "nem így van", és "komolyan nem értesz".
Ha ez tényleg igaz, az pont a te megközelítésed kudarca, hiszen ha egy ekkora véleménykülönbséget nem vagy képes gondolkodással áthidalni, és mindig magyarázgatnom kell, akkor nem értem, miért is olyan könnyû az emberiségnek nehezebb problémákat megoldania, illetve miért lett volna könnyebb dolga Franknek és Aprilnek.

Tehát sztem vagy lustább vvagy mélyebben belegondolni, mirõl beszélek neked (bocs, ez nem sértés akar lenni, csak feltevés), vagy bukott az elméleted a megértésrõl.


De mondom, még egyszer igyekszem majd részletesebben válaszolni.

Elolvasom, átgondolom, és majd válaszolok.

Miután Heathcliffel tisztázni tudjuk a félreértéseinket, megkérlek, h ne folyj bele, mert egyszerûen nincs rá szükség.
Természetesen a vitában továbbra is részt vehetsz, ha kedved tartja.

Egyáltalán nem vonultam vissza tõle (mármint a vitától), csak szerettem volna, ha továbbra is az elemzõ résznél maradunk, és nem egymás lelki alkatát kezdjük el boncolni, mert egy ilyen fórumon ez semmi hasznosra nem vezethet ki.

Kedves Túrin, ne haragudj. Nem lett volna célom, hogy megbántsalak, bocs, ha így érezted. Sem személyeskedni, sem távkiértékelni nem akartalak. Biztosan nem jól fogalmaztam.
De nem értem ezt a mondatot: „John szerepe nélkül elfojtott indulataik szépen kihûlnek, kioltva az utolsó parazsát is a kapcsolatuknak.” Nem gondolom, hogy az elfojtott indulataik (=dühük) jelentenék a kapcsolatuk utolsó parazsát. Szerintem nem indulatok, hanem érzelmek kötik össze õket. Szerintem ez a két ember fontos egymásnak. Összetartoznak, miért hûlne ki a kapcsolatuk? Legfeljebb változik. Az alternatív választásaik, kilengéseik: nos, azok nem számítanak egyikõjüknek sem. Valóban nem értem, egyszerûen képtelen vagyok belelátni, hogy nem illenek egymáshoz, hogy John nyitja fel April szemét, hogy õ a megvilágosodás eszköze volna, hogy képmutatás volna innen visszafordulni stb.
Sõt, ha ilyesmiket írsz, azt nagyon ijesztõnek és életidegennek találom. Miért volna ez a két ember különlegesen „végletes, és végleteiben erõs személyiség”? Ez egyszerûen nem igaz. Teljesen normál pár voltak. Vagy szerinted mennyire különbözhet egymástól két ember, vagy mennyire kell azonosnak lenniük? Ezt az idézetet máshová írtam egyszer, de ide is illik:
"Ismerjük embertársunkat, és mégsem ismerjük, mert nem vagyunk dolog, és embertársunk sem dolog. Minél mélyebbre ereszkedünk le létünk vagy másvalaki létének mélységébe, ismeretünk célja annál inkább elsiklik elõlünk. És hiába, mégiscsak vágyunk rá, hogy behatoljunk az emberi lét titkába, a legbelsõ magba, ami 'õ'.
Van egy mód, egy kétségbeesett mód, megtudni a titkot: a teljes hatalom egy másik személy fölött; a hatalom, amellyel elérjük, hogy azt tegye, amit mi akarunk, azt érezze, amit mi akarunk, azt gondolja, amit mi akarunk, ami átalakítja õt dologgá, a ami dolgunkká, birtokunkká. Ennek a megismerési kísérletnek a legvégsõ fokát a szadizmus végletei jelentik, a vágy és képesség egy emberi lénynek szenvedést okozni; kínozni és arra kényszeríteni, hogy kínjában elárulja a titkát. Az olthatatlan vágy, hogy behatoljunk az ember titkába, az övébe és ezzel a magunkéba, ez a lényegi indítéka a kegyetlenség és rombolási vágy mélységének és erejének...
A megismerésnek ez az útja gyakran egészen nyíltan mutatkozik meg a gyerekeknél. A gyerek szétszed valamit, feltör valamit, hogy megismerje...A kegyetlenségnek mélyebb indítéka van: a vágy, megismerni a dolgok és az élet titkát.
A 'titok' megismerésének másik útja a szeretet. A szeretet cselekvõ behatolás a másik személybe...A szadizmust a titok megismerésének a vágya idézi elõ, mégis éppoly tudatlan maradok, mint voltam. Szétszaggattam a másik lényt ízrõl ízre, de mindössze annyit értem el, hogy elpusztítottam..." (Erich Fromm)
Miért kéne azonosnak lenniük, miért ne lehetnének különbözõ elképzeléseik, céljaik, gondolataik? Miért kéne, amint írod: megerõszakolni vagy szétzúzni valamelyik személyiségét? Miért gondolod? Komolyan nem értem. Idáig, tíz évig ugyanúgy különböztek egymástól és elviselték a különbségeket, tisztelték egymást. Valóban nem értem, most miért merülne fel megoldásként a személyiség szétzúzása. Tényleg nem értem.
Már csak azért sem, mert itt valami óriási nagy logikai bukfenc van: ha a Párizsba való elköltözés csak a személyiség szétzúzása árán valósulhat meg, akkor nyilvánvaló ebbõl, hogy az nem megoldás. És én nem is Párizst írtam le, mint lehetséges kiutat.
Hanem, hogy gondolják át, most, jelen idõben mi érdekli õket. A filmbõl következtetve (mást te sem írtál, tehát a regénybõl sem derül ki egyéb) Frank élvezte a sereget, April a színészkedést. Roppant egyszerû: Frank menjen vissza a sereghez, April keressen egy amatõr színitársulatot. Ha még ez sem elég,úgy keressenek bármilyen érdeklõdési kört, amit élveznek, ami leköti õket; ha az sem elég, forduljanak a vallás felé stb. Mindehhez miért kéne megerõszakolni bármelyikük személyiségét, összezúzni, halottá tenni a jellemeiket? Mi volna ebben abnormis? Komolyan nem értem, mit kell ezen felfújni és görcsölni és pózolni és sipákolni. Teljesen egyszerû és normális és könnyû módja van a viszonylag egyszerû problémáik megoldásának.
Szerintem te teljesen elhitted a regényíró hisztérikusan kilátástalan nézõpontját.
Az a nagyon nagy baj, hogy ennél sokkal durvább és keservesebb problémákat jelenthetnének a személyiségzavarok: nos, az azok megoldása sokkal nehezebb és reménytelenebb. Ha az író ilyesmit fölmert volna vállalni, akkor megérteném a szereplõk tehetetlenségét, azt, hogy képtelenek elérni és megragadni a megoldást. De mivel személyiségzavarokat a film egyáltalán nem ábrázolt, teljesen hétköznapi, jól fejlett személyiségeket mutattott be, így a vergõdésük hiteltelen.
És értelmetlen mindaz, amit leírsz: egyszerûen nem igaz, hogy John szerepe pozitív. Az lett volna pozitív, ha valaki abban segíti õket, hogy mint pár együtt maradjanak és megtalálják külön-külön az egyedi megoldásukat; azaz nem azt, hogy April Frank helyett él, Frank pedig April helyett, és mint valami sziámi ikrek, össze legyenek kötve, és csakis együtt mozdulhatnak, mert ha nem, akkor az azt jelentené, hogy szétzúzzák egymás személyiségét. Komolyan nem, nem, nem értem.
Az emberek egyszerûen elképesztõen képesek különbözni egymástól,és a pároknak nem kell egypetéjû ikreknek látszani, nem kell, hogy ugyanarra járjon az agyuk stb. Persze nagyon jó, amikor valamirõl egyformán tudnak gondolkozni, de hát ez nem mindig van így, sõt. És ebben a filmben igenis az látszott,hogy ez a pr nagyon sok mindenben képes egységben leni, sok mindenben hasonlítanak: pl. ugyanazt a zenét és szórakozási formát szerették, mindketten dohányoztak, mindketten akartak gyerekeket, egyformán kedvelték a szomszéd párt, egyformán csalták meg egymást, Frank rögtön rábólintott April tervére és sokáig, a saját bizonytalankodása ellenére is kitartott mellette; õ is izgalmasabb életre vágyott, de pont, mint April, nem volt céltudatos, és pont ugyanúgy nem találta a kiutat.
Ne haragudj, de mindaz, amit leírtál róluk, más emberekre, más történetre, más élethelyzetre biztosan igaz lehet, de erre a filmre nem.
John fellépése igenis destruktív volt. Mármint nem szándékosan persze, de a történetben õ volt az, aki végleg összezavarta a dolgokat, aki a kísértõ vagy provokátor volt: a feszült patthelyzetet a rossz irányba, a reménytelenség és széthúzás irányába billentette ki. April John miatt „jött rá” ugye, mint írtad, hogy neki tulajdonképpen „semmi köze” Frankhez. És ez szemenszedett hazugság. Már miért ne volna. Akiknek nincs közük egymáshoz, akiket nem érdekel a másik, akik nem figyelnek a másikra, azok nem így viselkednek. Ne kelljen már elmondanom, mi a különbség. Szóval April fejében nem letisztultak, hanem összezavarodtak a gondolatok. Csakúgy, mint Frank fejében: õ sem látott tovább az orránál és nem vette észre az egyszerû megoldásokat. Miért kéne rögtön a fél világot felforgatnio, ha valaki unja a munkáját? Ez valami hasonló dolog, hogy az anyagi gondjaimat a lottóötös oldaná meg. Na persze. Pedig van ennél egyszerûbb út is.

„Nem hinném, hogy káoszba kellett volna még tasztajtani õket, ott voltak már anélkül is. Fertõzött seb volt ez, ami nem heggedt volna be az idõvel.”
Ezt semértem. Miért kellett volna káoszt okozni, és miért nem gyógyult volna meg a probléma az életükben? Ez akkora ostobaság, mint ide Jeruzsálem (na ott pl.nagyobbak ésbonyolultabbak a problémák, amiket meg kell oldani).
Ha szerinted Frank és April élete reménytelen, a problémáik emberfelettiek, akkor komolyan: az emberiség akassza fel magát. Mivel kb. 99%-uknak a filmben ábrázoltaknál keményebb élethelyzetekkel kell szembenézniük, nehezebb próbákat kiállniuk. És ha már ez reménytelen, akkor tényleg: zárjuk be a boltot, szüntessük be az emberiséget, mert már az is kilátásrtalan kilátástalan, hogy egy connecticuti családos fiatalember érdekesebb munkát találván magának kevésbé unatkozzék, valamint a neje is találjon magának olyan elfoglaltságot, ami leköti és érdekli. Rettenet, igazi tragédia. Senki sem érdemli meg az életet, akinek ennél nagyobb gondjai vannak.