Szerintem is hatalmas film, a harcok és az az emberi lélek változásának hû ötvözete...Charlie Sheen bemutatja, hogy "apja fia" és õ is tehetséges. Fõleg, hogy az apjának is volt hasonló filmje az apokalipszis most, ezt is idevenném meg a jó reggelt Vietnámot, jó, vietnámot bemutató filmnek, még ha kicsit másképp mutatják be az ottani dolgokat, mégis ugyanúgy hûen.

K*va jó film - bocsi a fogalmazásért, de nem tudok mást mondani. *-* 17 éves lány vagyok és nagyon szeretem. (L) Fõleg a végét.^^

Egyetértek. Szerintem háborús filmben az a csúcs.

Tegnap este néztem végig elõször. Régrõl megmaradt belõle néhány jelenet, és már akkor is sokkoló volt. Mai szemmel nézve helyenként unalmasnak hat, ugyanakkor díjazom, mikor egy filmben hosszú, látszólag semmitmondó jelenetek is vannak, nem csupán akció (mozgás), mert épp ettõl lehetnek fajsúlyosak. Itt errõl van szó, hisz az utolsó összecsapásig az alapvetõ feszültséget növelõ belsõ ellentét a téma, a végére pedig mindenki egyenrangúan gyilkossá illetve áldozattá válik a mészárlásban. Talán a manapság kötelezõen véresebb amerikai akció- és háborús filmek után gondolom úgy, hogy lehetett volna véresebb is (nem a szadizmus, hanem az életszerûség kedvéért), de így is kifejezõ volt, meg aztán egy háború borzalmait úgysem lehet 100 %-osan akár egy hektónyi vérrel sem bemutatni.

Sam Fuller "A Nagy Vörös Egyes" c. regénye óta másként vélekedem a háború bemutatásáról, ezt talán írtam másutt is. Õ végigharcolta a második világháború mindhárom partraszállását (Észak-Afrika, Szicília és Normandia), élményeit könyvben majd filmben örökítette meg. Részben az is fikció, mégis elsõ kézbõl, megrázó tárgyilagossággal ír a pusztításról, az emberek darabokra hullásáról és elhullásáról, és csak keveset az érzelmekrõl.

Oliver Stone a fõszereplõ tömör narrációjából mutatja be az eseményeket. Ha a film mai szemmel nem is tûnik izgalmasnak, szerintem mégis hiteles karakterrajzokat ad. A fõszereplõ önkéntes, aki motivációja számára ez a háború nem csupán hazaszeretet, hanem a valami letétele az asztalra, tanulás, személyiségfejlõdés, amit a végén más formában ugyan, de el is ér. Ugyanakkor mégis a besorozott társaitól eltérõ társadalmi közegbõl jött. Akit besoroztak, vagy kényszerû kötelességét teljesíti vagy alapvetõen torzult személyiségét éli ki a mocskos háborúban. Háttérül szolgál a politika, a fekete-fehér ellentét, de a hangsúly igazán a szakasz ellentétein van. Szerintem a két õrmester az amerikai harcmodor két véglete, középút nincs a történetben. Az egyiknek a harcban és azon kívül egyaránt tanúsított erõszak a drogja, a másiknak a szer. Senki nem tiszta. Ami számomra igazán reálissá tette a karaktereket, hogy mindkét "pártban" inganak az érzések, egyszerre becsülik és utálják is egymást, minden szereplõ legalább két oldalról bemutatásra kerül, nem kimondottan egy-egy jellemrajzot. Vagyis senki nem csak fekete vagy fehér, hanem ez is, az is, és a háború mindennapi átélése rendkívüli körülmények között változtat az embereken.

A falu-jelenetnél durvul be, bontakozik ki az addig lassú film, mint egy fordulópont, ott ébrednek rá igazán az emberek, még a tapasztaltabbak is a háború mocskára, ahol a fegyver igazán az erõszak, a civilek pedig annak kiélésének eszköze lesz. Azt hiszem, még elõtte mondja a fõszereplõ, hogy "Már nem tudom, mi a helyes és mi nem", ami ennél a pontnál nyilvánul meg saját élményében is.

A végsõ összecsapásban mintegy igazságszolgáltatásként mindenki jelleme szerint megmérettetik. Ha a háború nem is volt ilyen igazságos, az élet szerintem mindenképpen ilyen. Aki végül életben marad, számot vet magával. A történet igazi gonosza a másik õrmester, akit még a saját sérülései sem érdekelnek, bár a végén éppen õ akar orvost, aki azelõtt inkább letolta a katonáit, hogy "nyafognak" egy sérülésen. Ahogy összerándul, mikor embere sokatmondóan egy ellenséges fegyverrel és ugyanannyi lövéssel teríti le, amennyivel õ is végzett a társával, számomra azt fejezte ki, hogy nem hitte, hogy ez meg fog történni vele. Ez az igazságszolgáltatás a legélesebb mind közül, mert nem a sors, hanem egy ember keze vitte végbe, de mintha a háborúban testet öltene a civilizált társadalmunkban megvetett "fogat fogért".

Nagyon tetszik a film záró gondolata, "mintha ezt a háborút nem is az ellenséggel vívtuk volna, hanem inkább saját magunkkal", egy másik megközelítés és valamelyik háborús katonánál talán tényleg így is volt/van. Az pedig, hogy "építeni kell, megtalálni a Jót az életben" valahol az igazságos, mégsem könnyû önbíráskodó gyilkosság terhe is lehet.

Szerintem jól megszerkesztett, kiváló karakterábrázoló film, még ha a színészek "katona" létükre talán kicsit "lazák" - de ez csupán szubjektum. És ezt a filmet ezért, a jellem, és nem a háború ábrázolása miatt lehet szeretni.

Hát még Sheen milyen fiatal volt. És már ekkor megmutatkozott színészi tehetsége, zseniálisan alakított - természetesen Berenger és Dafoe is, és persze a mellékszereplõk is. Filmzene hátborzongató és nagyszerû volt, szinte végig lehetett hallani a film alatt, még akkor is csengett a fülemben, mikor nem ment (még most is hallom). Óriási, zseniális alkotás, témájában fantasztikus, amely kíméletlenül szembesíti a társadalmat a vietnami háborúban elkövetett bûnökkel, és persze magával a háborúval. Szóval megérdemelte a sok díjat amit kapott, bár ne ez legyen a mérce a megtekintésével kapcsolatban.

jó ez a film. de rég láttam... kemény volt. én meg öregszem...

gyökér amcsik. azt kapták amit megérdemelek. oscar díjat 8)

Te jó ég, mekkora film-óriás! Kötelezõ.

klasszikus

A legjobb a támában. Bizony nem az az ömlengõ dicsõséges stílus. Nem "féldisznóért" kapta a díjakat.

Lány létemre imádom, már kétszer láttam.(L)

Detto (egy az izlésünk)

... És akkor még Az õrület határán-ról nem is beszéltünk. Szerintem a mûfaj csúcsa.

Egyetértek. A Szakasz kicsit túllihegett, és sajnos nem mentes némi jellegzetesen amerikai sallangtól
és túlzástól. A Ryan közlegény írójának-rendezõjének éppen ezeket a hibákat sikerült elkerülnie.

Sztem vietnami háborús témájú filmekben a legjobb, az Apokalipszistõl is jobb. Viszont XX. századi háborús témában ettõl jobb a Ryan közlegény megmentése. Ryan-tõl jobb háborús filmet egyenlõre nem láttam, persze ez abszolút szubjektív vélemény.

Alapmû. Vietnami háború + mozi = Szakasz

Azóta sem születtek jobbak a témában.

Ritka jól sikerült amcsi háborús film. Azon kevesek egyike, amely a valóságot próbálta bemutatni. Na persze azóta születtek jobbak is e témában, de én 10-est megszavaztan ennek is...