Még az is lehet, hogy a kirúgás, új kolléga megtörtént, és:

- rémálma van, amiben így éli át a helyzetet [vizualizáció]
- berúgott, bedrogozott, de kőkeményen [hallucinálció]

Egy dolog azonban biztos: Még mindig csendben röhögök magamban azokon, akik szerint "a film megtörtént eseményeket dolgoz fel" :D

Már nem tudom az előzőt szerkeszteni, ezért ide:

Igen, Tarantinos volt a film! Azért voltak szürreálisak már a balesetet megelőző jelenetek is EGYET(!), a balesetet(!) kivéve, mert már azokra is csak visszaemlékezett! Azokat is csak "átpörgette" az agya a kómában, hogy MI VEZETETT a balesethez és ahhoz, hogy abban az állapotban van, amiben.

És így kerül a helyére minden > a nő az egész idő alatt [az egész filmben] a klinikai halál állapotában/kómában volt, és például ÍGY kerülhet a KÓRHÁZI ablakával szembe oda az új műsorvezető képe... és amivel el is indult benne az a fajta fantáziálás, hogy az valójában "ő"! Hiszen azt a karaktert, amit a fiatal nő vitt tovább - azt tulajdonképpen ő építette fel, az "ő volt". Ugyanazt csinálta tovább, csak más néven.

Ámde hiába változik a műsor neve és a főszereplő, az valahol akkor is az "ő gyereke", az valahol "ő", és azt el kell engedni egy "szülőnek" ha sikeres. És az lett végső soron, vagyis a "klónozás" az, hogy "belőle bújt ki az utóda". Ő alkotta meg, ő teremtette, csak nem így kellett volna ennek történnie, ahogy a bunkó producerek, meg a stúdió ezt intézte. És ezért nem lehet "megölni" az új showt, mert akkor valóban nem marad belőle semmi. Így pedig - még ha nem is a saját nevén - de túl fog élni, mert a MŰSORA(!):

megy tovább egy "younger, better version of herself."

Királyság :)

A nő az autóbalesetnél kómába, a klinikai halál állapotába kerül. Ez onnan tudható, hogy ADDIG minden jelenet érthető, elfogadható, és bár "szürreálisan van fényképezve" (Quaid rulez!), de teljesen hihető, és reális, olyan, ami meg is történhet. Onnantól viszont SEMMI SEM lehet reális!

Ez rögtön onnan tudható, hogy egy ekkora autóbaleset után SENKI sem száll ki úgy egy autóból, hogy "rögtön haza is engedik", "meg sem figyelik" - mert egy KARCOLÁS sincs rajta! Ilyen nincs! Ezt már csak a halálközeli élményben éli át, amikor ÉRZI azt, hogy a teste darabokban van, mállik, omlik szét, folyik ki belőle minden. Látja, hogy próbálják megmenteni és az agya még próbál "kapaszkodni" az életbe.

És akkor indul a film zsenialitása, az, ami nem jutott az eszetekbe (igaz, nekem se egyből, aludni kellett rá egyet), ez a film a GYÁSZ FELDOLGOZÁSÁT mutatja be, a gyász fázisaival együtt. Pontosan! Vagyis ez bár egy alternatív művészfilmnek I.o. lenne, de azért ez nem egy Oscar díjra esélyes film, lássuk be. Még így sem.

Most nem sorolnám fel a végtelenül sok célzást arra, hogy NEM LEHET valami valóság:

- nyilvánvalóan nem lehet olyan, hogy 1:1 méretű ember kikászálódik egy másik ember hátából, MIKÖZBEN(!) a test sértetlen marad
- ha varrod a testet, VÉRZIK [kivéve, ha halott vagy -> lásd, kóma -> boncolás! -> fentebb:boncterem!]
- nem terem hirtelen a semmiből egy nagy helyiség a szobád és a fürdőszoba között
- pöröllyel ajtót nyitsz, majd TÖKÉLETES élben elvágott helyiséget találsz
- a csajszi megcsinál egy TÖKÉLETES rejtekajtót, élben elvágólag? Saját kezűleg, házilag? LOL
- betolnak egy ÓRIÁSPLAKÁTOT(!!) az ablaka elé? CSAK NEKI?! LOL
- beengednek egy szörnyet egy előadásra, mert rá van ragasztva egy HATALMAS KÉP?

[satöbbi]

Ezek mind-mind EGY KORÁBBI FILMRE utalnak, ezeket mi is MIND LÁTTUK, ezek a nőnek az EMLÉKEI. Ezekből próbál "menekülni" és "valamit összerakni" az agy, és látható, hogy ez egyre nehehezebben megy.

Ergo, ha megnézitek, ez történik:

Tagadás: NEM hiszi el, hogy ez történt vele [kirúgták/baleset]. NEM fogadja el, hogy kómában fekszik a kórházban, majd a boncteremben.

Harag: NEM fogok hagyni, hogy ez történjen, akkor tegyenek át egy másik testbe. Akkor legyek újra fiatal, ha ez kell ahhoz, hogy tovább élhessem az életem! Akkor tegyenek ki ebből a testből és tegyenek át egy másikba! Ehhez tartozik amúgy a tehetetlenség érzése is, hiszen szó szerint "moccanni sem tud" CSAK FEKSZIK ÉS TÁPLÁLJÁK, hetente némi változással... ismerős?

Alkudozás: Menjen tovább a gépeken(!), SZEREKEN(!!) [substance] tartása? Legyen torzszülött, aki össze-vissza van csonkolva, akinek hal el a keze-lába szép sorban? [kóma > felfekvés > mozgáshiány]. Egyre inkább azon kezd gondolkodni, hogy EGYRE TORZABB, sokkal torzabb, mint amilyen a valóságban. Itt utalnék arra, hogy amikor kezd "megöregedni", akkor egy darabig nettó öregséget lát, DE EGY IDŐ UTÁN MÁR TORZUL, a végén ("de jóval a szer újbóli beadása előtt") már kifejezett szörnyszülöttnek néz ki. Aki amúgy ismerős pár filmből ;) Itt utalnék egyetlen alkalommal a 6. napon című filmben arra a jelenetre, amikor félkész klón öli meg a haldokló eredetit. Még a látvány is ugyanaz, a maszkmester király volt :) Amúgy, Tarantino módjára még az is lehet, hogy valójában nem az a jelenet volt a kezdete a filmnek, amit láttunk, HANEM A BALESET, és MÁR A FILM ELEJÉTŐL(!) azt látjuk, ahogy átéli a múltját, a vele történteket! Így méginkább megfelel ennek a "stációnak" a filmbeli történet.

Depresszió: Amikor "legyen vége" van, utána az üresség, a semmi érzése. Nem bírja ki, hogy elveszítse azt, AMI MÉG megmaradt belőle, vagyis a SAJÁT megálmodott énképét. Nem bírja se elengedni, se megtartani, nem bír megoldást találni... és akkor elmegy, felvállalni ömagát, elképzeli magát torzan... és akkor megy végül az utcára, szép lassan, egyedül meghalni.

Amikor végre eljut oda, hogy "ELFOGADÁS", amikor megbékél azzal, hogy meg fog halni. Ekkor "szó szerint" és belemenekül AZ ARCÁBA, ami "nem örgedett úgy, mint a teste", a kinézetébe és abba, hogy ő egy színész, akinek csillaga is van(!), és hogy úgy akar meghalni, hogy AKKÉNT emlékezzenek rá. Ezért megy "tudat alatt vissza oda", ahol UTOLJÁRA boldog volt. Hiszen, ha belegondoltok, egyedül volt, nem volt családja, gyereke, senkije, mert ez komplett hiányzott a visszaemlékezésből. Csak a karrier, a show műsorok, és ennyi. De akkor már inkább haljon meg, mert akkor nem látják ilyen torznak, és legalább az emberek emlékében "szépként" marad meg.

A történet paradoxona pedig az, hogy ez valóban elhozza a számára a megnyugvást és ez az, aminem a tudatában - jól láthatóan - végre békében hal meg, mert megbékélt önmagával és a világgal is. A film tehát azt mutatta be, hogy milyen LEHET ami egy végzetes baleset és a halál között zajlik le egy a világra és mindenkire haragvó ember fejében. Akinek EGY(!) ember jut csak eszébe, akinek VALÓBAN tetszett, aki valóban önmagáért szerette, de az sem kellett neki. Mondjuk, ránézve a fejére, érthető - de egy ilyen állapotban ezt is másként éli meg az, aki éppen meghal.

És hát, az igazi társadalomkritika valójában az, hogy talán ha hárman voltunk, akik felismerték, hogy ez nem egy paródia(!), nem egy klasszikus - öncélú - horror, hanem valami egészen más.

És ez az igazán szomorú ebben a történetben.