Gyönyörû, drámaian szenvedélyes film, gyilkos szerelmi sokszög + II. világháború, érthetõ "carpe diem" hangulattal, mert lehet, h holnap már nem élsz...csodás beállítások, felvételek, Cillian Murphy játéka nagyszerû...különös hatású a szülés és a nagyon naturális harci jelenet összevágása...nekem nagyon bejött a film

"Pár ilyen és megérem, h KK fan leszek." XD XD XD XD XD XD

Nem érte meg látni. Annyit dicsérték, hogy nekiveselkedtem. Többnyire unalmas, lassú, hatástalan film, ez a furcsa négyes viszony érdekes és ebbõl származik némi feszültség is, de ez édeskevés egy egész filmre. A látvány nagyon nem tetszett, annál meglepõbb, hogy a zene sem, Badalamenti zseniális, de úgy látszik, hogy állandó alkotótársa nélkül félkarú óriás (most komolyan, ilyen jellegtelen filmzenét). A fordulatok sem tartogatnak meglepetést, Thomas figurája a háttérben egészen tûrhetõen van megrajzolva és alakítva, a két színésznõtõl mindenki oda meg vissza, engem nem nagyon fogtak meg, Millerre tényleg nem lehet panasz, Knightley viszont többször is kisiklik, amúgy õ sem rossz. Ármin korábbi írásával egyetértek, a Vágy és vezeklés sokkal jobban mûködött, mint hasonló tematikájú mû, ez inkább és fõleg csak nõknek, én adok rá egy hatost, bár talán még ennyit sem érdemelne.

Nagyon meglepõ, hogy ennyire negatív élményként maradt meg a film sokakban. Kritikát jót is, rosszat is olvastam az itthoni premier elõtt.
Nekem nagyon tetszett; pedig egész másra számítottam. Számomra újdonság volt, hogy egy film megmutatja azt a banálisnak mondható élethelyzetet, hogy a háború közepette hogyan alakul egy 'szerelmi háromszög', és bepillantást enged a szereplõk hétköznapjaiba. A két nõ barátságát igen jól ábrázolta a film, a lányok nagyon jól játszották a szerepüket (persze nem tagadhatom Kiera szokásos modoros játékát, azért így is az egyik kedvencem). Szeritem hagyni kell, hogy meglepjen egy film, hogy ne ragaszkodjunk annyira az elõzetes elvárásainkhoz, meg ahhoz, hogy korábban mások, hasonló alaptörténetet hogyan vittek vászonra. nyitottnak kell lenni más látásmód iránt is. Persze ez az én véleményem.

közepes film lenne gyenge, hatásvadász forgatókönyvvel, sablonos, papírmasé karakterekkel; ám ami még ennél is rosszabbá teszi, az az, hogy megpróbál egyensúlyozni egy alapvetõen romantikus és megható, hagyományos, klasszikus szerelmi szál (ami Keira karaktere és a katona között van) és a mûvész (Dylan Thomas) formabontó, de ugyanakkor mindent felforgató szenvedélye között, úgy, hogy végül mindkét típus bemutatása közben csak a közhelyek felvonultatására futja.
Ja és nyugodtan kitalálhattak volna legalább egy fiktív mûvész-költõ karaktert, mert Dylan Thomast (aki pedig zseniális költõ volt) "használni" egy ilyen ócskaságban enyhén szólva elég gáz dolog...
A fentieken a színészek játéka sem javít- bár Cillian Murphy a nem túl sok lehetõséget nyújtó szerep ellenére is fantasztikus (mint mindig), azért Keira Knightley esetében az ember nem ájul el attól, hogy most magához képest még õ is viszonylag jó, ugyanis ez utóbbi általános mércével sajnos még mindig csak a futottak még kategória.

Úgy vettem észre, h van átfedés az általunk preferált filmek között, szóval talán megengedsz nekem egy tanácsot: ne ülj be a filmre túlzott várakozással, mert akkor garantáltan csalódni fogsz!
Elsõ látásra valóban a Vágy és vezeklés hozta monumentális, szentimentális hatásvadászat kisebb költségvetésû testvérének látszik A szerelem határai. Még a "come back, come back to me"-féle Keira-lihegést is ellövik közkívánatra, de annál több is, kevesebb is. A forgatókönyv ott sokkal tehetségesebb kezek munkája, ha éppen eredetinek nem is mondható, de a mûfaján belül szinte makulátlan, itt errõl nem beszélhetünk, helyenként teljesen leül a sztori, de amiben a Vágy és vezeklés összehasonlíthatatlanul jobb, mint ez a munka az a film kép világa. Most nem arról beszélek, h abba nagyságrendekkel nagyobb összeget öltek, hanem arról, h ameddig ott esztétikus és profi volt végig a kivitelezés itt helyenként majdnem dilettáns. Persze ez rém véleményes. Abban is hasonló a két film, h helyenként olyan ostoba közhelyeket mondtak egymásnak a szereplõk, h azt zord férfiúi lelkem nem túl könnyen emésztette meg. :-)
Gondolom, már kitaláltad, h mi volt az, ami mégis az Edge of love oldalára billenti nálam a mérleg nyelvét. Igen, a színészi játék. Fél éve ezt még teljes mértékben elképzelhetetlennek tartottam volna, ha látom, h a négy fõszerepet Keira, Sienna Miller és az elõttem szinte teljesen ismeretlen Matthew Rhys játszák a zseniális Cilian Murphy mellett (azóta csak annyi változott, h az Interview bizonyította számomra, h SM kiváló színésznõ). Hát a férfi szerepek nem voltak kimondottan hálásak, jelentõsségüket tekintve eltörpültek a nõiek mellett -azért annyit megjegyeznék, h Murphy ezúttal is tökéletes-, de azt hiszem, ezt utólag kevesen bánták, mert a hölgyek egészen meglepõen jól oldották meg a feladatukat. Sikerült élettel megtölteniük, vibrálóvá tenniük ezt a nem túl reményteli anyagot, még némi mélységet is kölcsönöztek a filmnek. Sienna Miller sokkal kiforrottabb, tudatosabb színésznõ benyomását tette rám, de -na soha nem hittem volna, h ezt leírom, ég is miatta a fejem rendesen :-)- Keira Knightley ugyan néha bántóan ügyetlen, de azért a néhány elkapott pillanatért, amikor ösztönösen, manírok nélkül játszik érdemes megnézni egy filmet. Arról nem is beszélve, h soha olyan szép nem volt még, mint ebben a filmben akkor, amikor minimális sminkben, jelentéktelen ruhában jelent meg a vásznon. Soha nem értettem, h ha egy nõ érdekesen, egyedien szép, akkor erre miért akar úgy rájátszani, h a lehetõ legextravagánsabban öltözik fel, amikor egy teljesen szimpla ruha sokkal jobban kiemeli az õ nem mindennapi szépségét éppen azáltal, h mindennapi...
Összességében ajánlom a filmet, csak mondom, ne úgy ülj be rá, h az év filmjét fogod látni, mert ez a film azok közül való, amelyekbõl sok készül egy évben -erõs közepes-, némi plusszal, amirõl már írtam! Pár ilyen és megérem, h KK fan leszek. :-D

Az origo pozitív kritikája a filmrõl:

http://origo.hu/filmklub/blog/kritika/20081105-ket-no-egy-eset-kritika-a-szerelem-hatarai-cimu.html


Ami azonban az igazi csoda, hogy a Pesti Estben Mesterházy Lili a filmet 5-ösre értékelte, s ez igazán ritkaság tõle! :)

Na,megnézem:))(már le lehet jó minõségben ngolul tölteni torrent oldalakrõl)
Nekem nagyon nagyon tetszett.Szeretem az ilyen filmeket,nem is hiába néztem ki egykor ezt a filmet magamnak:))
Ajánlom azoknak,akik szeretik a 2. világháborús,nem csupán szép az élet és minden jó,szerelmi történeteket.Keira nagyon jó benne(szerintem szokás szerint,mert tök jó színésznõ),Siennát eddig cak a Csillagporban kis mellékszerepként láttam,itt persze nagyobb szerepet kapott,õ is jó volt,meg a fiúk is.

Hú, engem is nagyon érdekel ez a film, a sztorija nagyon ígéretes, és elég jók a színészek is, csak az a fránya ,,Come back to me" ne lenne benne. De egy próbát mindenképp megérne. Esetleg a magyar bemutató idõpontjáról nincs hír?

a bemutató,a leírás és a kor alapján jó filmnek ígérkezik.kíváncsi vagyok rá már nagyon.