Csodálatos film. Meryl Streep minden filmben tökéletes.

Könyvben is és filmben is felejthetetlen. Olyan, amit mindig el kell olvasni, és amit mindig meg kell nézni, ahányszor lehetõség adódik rá.

10/10. Röviden: minden nõnek kötelezõ, és a 30-40 év feletti pasik sem fognak benne csalódni.

Akik már többször látták a filmet talán egyetértenek velem abban, hogy ilyen "természetesen" "megrendezett" film nem sok van: a lábbal becsukott hûtõ ajtó, a beszélgetés közben elkergetett légy. Abszolút közelivé, és bárkivel megtörténhetõvé teszik a filmet.

Aki figyel magára, visszaemlékszik arra, hogy mik voltak a NAGY ELVEI és egy adott szituációban aztán hogy dõltek meg ezek a nagy elvek: az tudja: négy nap története nem feltétlenül banális és egy ilyen történet jó néhányunkkal megeshet és jó néhányunkkal megesett.

imádom ezt a filmet!! romantikájával szomorúságával együtt.!!!!

Aki ezt a filmet tartja Meryl Srteep legjobb alakításának, javaslom, nézze meg a Sophie választása címû filmet...

Adok Clint Eastwood miatt 10/2.

ez még az én ártatlan lelkemnek is túl romatikus volt :)

Elképesztõ, hogy Clint Eastwood az õ filmes elõéletével ebben a témakörben ilyen jó filmet tudott rendezni és eljátszani a fõszerepet. Tényleg nem néztem volna ki belõle. Nyilván beskatulyázták korábban a rendezõk.
Hihetetlen finomságról tett tanúságot, hogy egy ennyire érzelmes történetet úgy tudott tálalni, hogy egy pillanatra sem billent át a giccs, a Danielle Steel regények oldalára. Külön pozitívum, hogy két viszonylag idõs ember tudta megmutatni a filmben, mi az igazi szerelem. Két szép fiatal részérõl sokkal egyszerûbb feladat lett volna. Talán az egyik legbiztosabb jele, hogy jó úton járt, hogy nem csak a nõk számára nyújtott élményt a film.

Egyik kedvenc (romantikus)filmem. Annyira örülök, hogy véletlenül megláttam a TCM mai mûsorán, annyira magam alatt voltam ma, majd ez segít. Annak pedig különösen örülök, hogy angol nyelven nézhetem meg ismét, legutóbb tavaly nyáron láttam egy tengerentúli repülõúton. 3. vetítés és ebbõl 2 angol nyelvû, juhej.

Vajon mi a beteljesült? Az ember életének legfontosabb jellemzõje, hogy semmi (SEMMI) sem tart örökké benne, hisz maga az élet sem tart örökké. Én úgy érzem, pont annyira teljesedett be, amennyire a lehetõségek megengedték, és még szerencsésnek is mondhatják magukat, hogy ennyire összejátszottak a véletlenek nekik. Azt hiszem, mindkettejük élete boldogabb lett ettõl a pár naptól. Valamit visszakaptak, amit elvesztettek, vagy eddig hiába kerestek.

Nos...szerintem a film nem a szerelemrõl szól. Persze-persze, az a legszembetûnõbb benne, fõleg azoknak, akik nem tudnak, vagy nem akarnak a mélyére/mögé látni, de akkor sem!!!!

Ez egyszerûen a választásról szól. Én, vagy a család? Én, vagy Õk? Mi, vagy Õk? Lemondjak, vagy önzõ legyek? Kötelesség, vagy szabadság? Ha a "szabadságot" választom, mi a garancia arra, hogy egy idõ után nem válik-e az is rutinná, szürkévé, lapossá?? Megéri-e a kockázatot??? Ezek a kérdések amik végig kísérik a filmet. Legalábbis amikor néztem (többször is) mindig ez jött le. Francesca egy "bevándorló" elszigetelt háziasszony, egy távoli farmon, valahol a világ végén, tele kötelességekkel és a férje iránti hálával, aki magával hozta, ha úgy tetszik elmenekítette a "lehetõségek hazájába"!!! Az unalmas napi rutin szürkeségében és biztonságában tölti a napjait, miközben a családja nem is sejti, valóban mire is vágyott, vágyik igazán. Aztán mint derült égbõl a villámcsapás megérkezik egy idegen, érdekes, vonzó férfi, ráadásul a legjobb idõben, amikor egyedül van otthon.:)))
Végre az lehet, aki valójában is.....igaz, csak pár napig, de ez a pár nap a legszebb az életében!!!!!

És itt nem az a lényeg, hogy megcsalja-e a férjét, vagy sem, mert igazából az alatt a pár nap alatt nem is a családja által ismert ember, hanem az a nõ, akit a környezete nem is ismer. Tehát ha úgy vesszük, nem házas, nincsenek gyermekei...stb..!!!!
"Robert" mellett élheti a valós énjét, teljesen õszintén és szabadon. Tulajdonképpen mellette döbben rá, hogy más is lehetne...másképp is élhetne...!!!!!
A kezdeti flörtbõl, ami a kölcsönös szimpátiából, vonzalomból indul, feltör a szerelem, a valós, amit elõtte még nem tapasztalt!!! Talán egyikük sem. Ez a sokkoló a filmben, mert itt válik drámaivá az egész történet. El lehet e menni, itthagyni az egészet úgy, hogy hátra sem fordulunk, vagy elfojtjuk...tovább csináljuk a semleges szürke "boldognak" elkönyvelt nyomorult kis életünket, mindezt elsõsorban lelkiismeretünk megnyugtatása céljából, hogy elmondhassuk, nem hagytuk el a gyerekeket, hanem a kötelességeknek eleget téve, meghajolunk. Vagy választjuk a bizonytalan ismeretlent, ami lehet, hogy ugyanígy végzõdik!!!???

Õ döntött. A legszigorúbban, saját magát háttérbeszorítva, ahogy szerintem a legtöbb nõ döntene. A család mellett. Így elnyerte a lelki békét, de csak a konvenciók szempontjából, mert a saját érzései miatt élete végéig boldogtalan maradt......egy beteljesületlen szerelem, kapcsolat tudatával a háttérben.

Okulásul pedig, vagy talán a "bûnei" feloldozásául megosztja gyermekeivel a TITKOT, ami az õ életükre is végül nem kis befolyással lesz!!!

Ez a film nem lett volna az, ami, ha nem Meryl Streep Francesca!!! Ez biztos!!!!!
Felejthetetlen, mindig aktuális történet, ami bárkinek, bármikor igencsak elgondolkodtató lehet!

Ennyi.

Ezek szerint kedves Gyula, nem érezted még a mindent majdnem elsöprõ szerelmet még ebben az életedben... majd megtudod, és emlékezz!

Vannak filmek, amiket akárhányszor meg tudnék nézni. Nos, ez nem az. Ezt maximum tízszer tudnám megnézni. Most tartok az ötnél....

Ebben a szerelmes filmben a legjobb Meryl. Imádtam nézni és vele sírtam a végén, gyönyörû film, legalább egyszer mindenkinek látnia kellene