A film jó, de rég láttam olyan mozit, ami ennyire nyomasztó hatású lenne. Egyúttal remélem, hogy az ilyen sztorik nem adnak újabb ötleteket néhány beteg embernek... Nem hiszem, hogy megnézem újra.

Én is szívok mint a torkosborz, de azért kicsit megnyugodtam hogy nem géphiba, nem vagyok egyedül.A film viszont nagyon jó volt, nálam 7/10.

én is kiakadtam a fészbukos-indapaszos reg. miatt.... ráadásul most tele van reklámmal, amik beragadnak, lefagy a gép...nyomják a facét 1000-rel, van más mûsoroldal is,
max. marad, hogy napi cetlit gyártok, mit nézek majd meg....

húú,megértelek én is belebonyolodtam....és azt se tudom végül hogy talláltam itt magamra..De szerintem megvan a profilod.Próbáld úgy,hogy ahol tudod,hogy írtál hozzászólást,ott kikeresed a sajátod,és ráklikkelsz a nevedre.Az ezüstliliomra.

Rég l`attam ilyen filmet ami ennyire megérintett!
Végig r`azott a hideg.
10*

Jó film, imádom az ilyen filmeket, de egy kicsit talán sok ezért IMDB-n a 8.2 körüli pont! Végig számítottam egy nagy csavarra, egy végjátékra, de semmi, a film második felében nem sok minden történik, igaz, ennek is megvolt a maga szerepe. Ugye elsõ fele spoiler: a szobában, ahogyan élnek elkülönítve a világtól, a másodikban pedig, hogy hogyan alkalmazkodnak (fõleg a kicsi) a kinti világhoz. Egyébként sokáig én is azt hittem, hogy lány, mondom miért hívja Jacknek? :D :D spoiler vége

A díjazáson némileg csodálkoztam, mert az anya alakítását nem éreztem kirívónak, a kisfiúét viszont elég profinak tartom. Azon viszont nem csodálkozom, hogy a nõ nem tudta feldolgozni a szabadulás utáni idõszakot, mert szerintem azt is szégyellte, hogy a világon van. Egy ilyen gusztustalan sztorit nagy valószínûséggel sosem lehet feldolgozni.

A kisgyerek fél óra után kimondta a lényeget a filmrõl: \"ez a történet uncsi\"
Teljes mértékben egyet értek. Fél óra alatt semmi nem történt, ami kicsit is érdekessé tenné ezt a valamit. Ki is kapcsoltam. Igazi Idõpocsékolás. 1/10.

SPOILER


Nekem tetszett a film elsõ fele, viszont a másik felére kicsit leült persze ott más volt a lényeg.
Én amíg le nem vágták a haját a fiúnak végig azt hittem hogy lány. Persze furcsálltam hogy miért hívják Jacknek de gondoltam hogy a fazon akarta hogy mindenképp az legyen a neve. A szinkron is elég lányos volt. De jól fel volt vezetve az egész hogy kitaláljuk vajon miért vannak bezárva.

Tetszett a film, de érzelmileg nehéz feldolgozni. Pont egy hasonló korú fiam van és nagyon sok párhuzamot találtam a filmbeli Jack és a saját gyerekem reakciói között. Ebbõl a szempontból rendkívül hiteles a film és a kisfiú alakítása is. Az anyát játszó színésznõé már kissé darabosabb, de neki is voltak szenzációs pillanatai, jól elkapott érzelmi reakciói. Nekem a történet második felével se volt gondom, az utolsó jelentettel pedig szép és megható keretet adtak neki.

Mert ennél azért bonyolultabb volt a helyzet, a film második felében az anyának is be kellett illeszkednie, stb-stb. Ez okozta a fiával való türelmetlenséget.

Nekem egyébként nem tettszett a film, egy ilyen történet azért sokkal jobban megvalósítható lett volna a vásznon.

A könyvet nem olvastam szóval arról nem tudok véleményt mondani, hogy ahhoz képest milyen, de a film összességében tetszett nekem, fõként az elsõ fele.

SPOILER tartalmú
Alapvetõen gyönyörû az egészben, hogy az anya tudja úgy nevelni a kisfiú ilyen körülmények között is, hogy az semmit ne érzékeljen abból, hogy õk bezárva élnek és a kisfiúnak teljes élete van a szobában és számára tényleg az az egész világ.
Hatalmas hatással van az emberre a film érzelmileg. Fõként a szökési rész, én szinte lélegzetvisszafojtva néztem és izgultam, hogy sikerüljön, illetve amikor aztán az anyát is kiszabadítják és újra magához ölelheti a fiát, ott meg aztán szó szerint bõgtem.
Azt nem értettem a filmben, hogy az anya miért gondolta azt, hogy a fiú majd egybõl úgy viselkedik, játszik, kommunikál, mint bárki más normális gyerek, a szabadulás után az otthoni környezetben eléggé türelmetlenné vált Jackkel. Persze azt értem, hogy neki hatalmas trauma volt ez lelkileg és eddig Jack elõtt 5 évig úgy kellett tennie mintha semmi probléma nem lenne, de azért mégiscsak furcsa volt ez nekem.
Viszont ami tetszett a film második felében, hogy látjuk, hogy a kisfiú elõtt hogyan nyílik meg fokozatosan a világ. És erre a korona a befejezõ jelenet volt, amikor visszamennek a szobába és Jack már kicsinek látja azt.

Mindegyik 2016-os Oscar jelölt filmet megnéztem, nálam ez kapta az Oscart.

Nem csoda, hogy ilyesmirõl film készül, egyre több ilyet látni, az életben is.
Egy gyerek szemszögébõl is jól átérezni, a történetet.
Jól megfilmesítették, ezt a dolgot.

Szívesen!

Csak neked, csak most, csak itt, elnézést kérve azoktól akik 1xr már olvasták vagy elsõre kontextusba kerültek a szavakkal.

"
perry

| Válasz | Hozzászólás szerkesztése | Hozzászólás törlése | Felhasználó IP-címe | ontopic
máj. 16. 23:41 | 45/52
A hozzászólás S P O I L E R adatokat tartalmaz.
perry

| Válasz | Hozzászólás szerkesztése | Hozzászólás törlése | Felhasználó IP-címe | ontopic
máj. 16. 23:40 | 44/52
A szoba nem más mint az élet maga, hiszen a világ szépsége mellett egyre sötétebb lesz. "Ordasok" lakják akik ember bõrben járnak, fittyet hányva társadalmi, emberi, erkölcsi és etikai értékeknek.
Hiszen köztünk járnak az "osztrák rémek" és más sötét vágyakkal kószáló kívülrõl semmitmondónak tûnõ alakok.
A történet kezdõdhetne magával az elrablással, de nem már 5 éve él az áldozat elzárva a világtól és már itt szembesülünk az erõszak gyümölcsével Jackal aki nélkül Ma talán ki sem bírta volna ész vesztés nélkül.
A szûk tér és a fényképezés bravúrja, hogy érzem részese vagyok a történteknek. Ma és Jack mindennapjainak és szenvedéseinek. A szûk térnek, az égett sajt orrfacsaró szagának, akár a székrõl figyelném kettõjük alvó lélegzetét.
Vagy tehetetlen düh érlelõdik bennem mikor színre lép "Patás", hogy erõszakot tegyen.

Majd zajlik tovább az élet Mo tudatos élete és Jack világa amely a gyermeki képzelet mesés alakjaival népesül be a tojás kígyóval az egy dimenziós TV emberekkel, Lewis Carroll mesehõseivel és az égre nézõ ablakkal. Ezzel az egyetlen vizuális csodával ami az idõ múlását, az évszakok pergését és a világot tükrözi. Mo meséi a világról Jack számára nem a valóságot tükrözik csak egy másik mesét ami a képzeletben fogant.
Hiszen Jack nem látott és nem érzékelt mást mint a szobát, ez a világa, ez számra a valóság. A másik elmondott világ csak valami kusza, idegen képzelet visszatükrözése. Ezt érezvén a valóságnak gyermeki öt évével, biztonságnak és létezõnek.

Így aztán szinte dermesztõnek hat rá mikor anyja ki akarja innen "szakítani" és egy számára idegen helyzetbe kényszeríti. A film egyik drámai pontja a szökési elõkészületek valamint maga a szökés végrehajtása Jack találkozása a külvilággal amiben pontosan olyan elveszett mint mondjuk egy dzsungelben talált gyermek újra szocializálása.
Amikor pedig azt hiszed, hogy megoldódtak a gondok keblére öleli a két embert akkor jön az igazi "fekete leves".
Kapzsi haszonlesõk, a média mosolyokba csomagolt "hiénái" és a döbbenet, hogy a visszakapott család is darabjaira hullott. Apa aki nem tud szembe nézni az erõszaktevõ "mûvével" Jackal, anya és lánya konfliktusa, a fel nem dolgozott lelki trauma amely Ma elkerülhetetlen összeomlásához vezet.
Talán Jack gyermeki volta miatt könnyeben megtalálja az utat a világhoz egyre több élménnyel gazdagodva kinyílik és befogadja a másik lét létezését.
A szoba kor és kórtörténet napjaink világából, arról, hogy az értékek hiánya a köztünk járó rémek mit okozhatnak a hír és a média lélektelen kufárai mit tehetnek velünk.
A nyomasztó valóság torkon ragad, fogva tart és nem enged, létezik ilyen, kibírnám-e ép ésszel?
Megannyi kérdés és a válasz súlya pedig a mi vállunkat nyomja.

Brie Larsont nem méltatom mert már megkapta a maga elismerését.
Számomra az a nyolc éves gyermekszínész zseni Jacob Tremblay alakítása igazán emlékezetes aki nélkül Larson sem nyújtotta volna azt a teljesítményt amit díjaztak.

A szoba nyomasztó és a határokat feszegetõ film azzal az ijesztõ valósággal, hogy te is lehetsz áldozat....aztán szervusz szék, szervusz asztal, szervusz szekrény....

A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára perry máj. 16. 23:44-kor.

Sajnos nem olvastam a könyvet, de bepótolom. Csodás film, fõleg az elsõ egy óra, az tényleg a földbe döngölt. A Jacket játszó fiúcska is megérdemelt volna egy Oscart. Nem is értem, hogyan tudta ilyen hitelesen eljátszani a szerepet. Amikor az "apja" viszi az autóval, az képileg, érzelmileg a csúcsokat döngeti. A rendõrnõ is parádés volt ahogy beszédre késztette Jacket. Lehet, hogy könyvben jobb (biztosan, hiszen ritkán lehet visszaadni egy könyv gondolatmenetét), de nálam így is 10/10. Mindenkinek ajánlom!