naaaa...

most próbáld meg úgy nézni, hogy nem akarod magadat magasabbrendûnek látni.

Ez a film egy nagy rakás... inkább nem írom le. Nagyon jól mondják, hogy ez a kielégületlen nõk bestsellere, és igazuk van. Elég megnézni az íróját is, egy ronda nagy darab nõ, valószínûleg így kompezált. Egyszerûen annyira fárasztó nézni, hogy már fájt, nem is tudtam végig nézni. A színeszek borzalmasak, ha az utcáról behívnak két embert, azok is eljátszák így, ahogy õk, a szinkron megint borzalom. Az a borzalmas az egészben hogy a sok "romantikára" vágyó nõ elé olyan hamis, torz és ferde képet ad, hogy ez megint csak félre viszi a dolgokat. Akinek ez a film és történet teszik az egyszerûen beteg, és annak valami nagyon, nagyon nincs rendben az életével, és ilyen könyvek olvasásával kompenzál.

Szürke Krisztián, mint férfiaknak követendõ példa?! :D

Tudjátok, Josef Fritzl mit mondott, és mondogat a mai napig az elmegyógyintézeti börtönben, ahol lassan már egy hadsereg védi a többi elítélttõl? "Az szerelem volt! Az szerelem volt!" Szerelem?! Szerelembõl tartotta fogva huszonnégy éven át egy pincében a lányát! Szerelem, pszichopata módra, na ja.
Szürke Krisztiánka agya is így mûködik, közel két órás manipulálással, leitatással, a szabad akarat teljes körû, aprólékos eltörlésével, agymosásával, pénzzel, és a mézes madzaggal, egy szavát sem hittem volna egy ilyen formának, sõt, áldom a sorsot, hogy nekem nem egy ilyen borzalom csapta elsõként a szelet.
Voltak gazdagok, igen, nem kell ahhoz New York, hogy az ember egy olyan kertbe kerüljön, hogy helikopter leszálló pálya van rajta. De ez kevés! Irtó kevés!

Próbáljon ki mindenki-mindent az ágyban, csak közben arra ügyeljen, hogy ne sérüljön meg se õ, se a párja. A nyakszívást, foltokat, heves csókok alkotta szájduzzanatokat nem számítom bele. :D Állítom, hogy monogám, vad szerelemben lehet a legjobban kipróbálni mindent, de tényleg szó szerint mindent, a lényeg a kapcsolatban, ami nálam mûködik, az az egyenrangúság. Ha én taknyolok, õ ugrik értem, ha õ borul, én húzom fel, és ezt a játékot lehet az örökkévalóságig játszani, élvezettel, olyan élvezettel, hogy idõ ide vagy oda, pénz, vagyon meg amoda, útkeresés meg a spájzba, lehet a köldökömbõl vodkanarancsot szürcsölni, vagy szájból-szájba inni, ki-be kötözni, könyvtárba, száj-befogva csinálni, combig húzott virágmintás szoknyában, attól félve, meglát valaki, a lehetõségeknek nincsen valójában határa.

Ez a Szürke Krisztiánka egy kettyós, beteg ember, akin a FÉRFIAK nagy része jókat rötyög, mert van humorérzékük. Ez a karakter még viccbõl sem a dominancia jelképe, ezzel az erõvel Fritzl is az volt, meg a többi barom, akinek pszichésen degenerált elváltozásai vannak, Krisztiánkának meg még vagyon is írtak az alkotásba, hogy biztos legyen tuti. Boááá.

Szerintem egy kapcsolat alapköve a bizalom, ami csak úgy jöhet létre, ha ezt mind két fél kölcsönösen akarja, ha egyiknek sincsenek trükkök, szerzõdések és manipulatív szándékok a hátterében, nem sajátos (!) célokra szeretné "használni" tárgyként, mondjuk egy játszó-szoba soron következõ darabjaként az egyént. Az egyéniséget tiszteletben kell tartani! Ebbõl fial a bizalom, nem másból.

Ez a kölcsönösség ebben a filmben akkor lenne hiteles, ha Krisztiánkát is kiköthetné a lány - amúgy nagyon izgi egy ilyen, mikre nem késztet valakit a csikisség :D -, kiporolhatja a popsiját, na nem durván, csak óvatosan, ahogyan vele is teszik, ugye, a lány vágyai éppúgy szerepet kaphatnak (kaphattak volna!), róla, a másik egyénrõl is szólhatna a film - legalább néha, és ne abban merüljön ki, hogy rettentõen buta karakternõnk okosnak (:DD) vélve magát bambán rágja a ceruzákat -, na jó, azért szerencsére erotikus, asztali hegyezõt nem kell bevetnie, mert a végén a nézõk hódnak hiszik, és hát ebben nagy árnyalatos marhaságban, legalább egy önálló, felnõtt nõkre leggyakoribb jellemzõvel, a döntés képességével ne csak akkor éljen, amikor kimondja azt "Vörös!" :D Ez volt az egyetlen emberi-nõi mivolta ennek az agymosott nõi (???) karakternek.

Nem! Ha van Férfi a világon, az még poénból se hajazzon egy ilyen gyagyás karakterre, mint ez a Krisztiánka.
Két felnõtt ember egymást vezeti! Egymással él! Egymást szereti! Egymással játszhat, a végtelenségig.


Keressetek, csajok, csak ésszel! Mindig józanon (!), és ha valamit nem akartok, vagy nem érzitek azt a bizonyos bizalmat, ha egyoldalúsodni kezd valami, álljatok meg, és ne engedjétek magatokhoz közel a pasast. Így meg lehet úszni azt, beleszeress egy gyagyás tódiba, akit ebben az esetben Szürke Krisztiánka alakít.

Vigasztal ezeknek a pasiknak a története? Egy jellemzõ életú (több közü): kisgyerekkel egyedül maradt nõ aki férje/exe iránti haragját a fiúgyerekén vezeti le. Nehéz innen talpraállni, fõleg, amíg felnõttként is úgy emlékszik, hogy anyja egy hõs volt...

Én csak próbáltam magyarázatot találni, miért ilyen megosztó ez a sztori. Hogy mit kifogásolnak benne.
Egyébként szerintem lehet egy férfi figyelmes, domináns és oltalmazó BDSM nélkül is. Remélem! :)

Persze, abban igazad van, hogy helyén kell kezelni ezt a sztorit. A fantázia szüleménye. De szerintem nem árt, ha erre felhívják a kevésbé tapasztalt nézõk figyelmét. Ahogy a kamasz fiamnak is azt mondom, ne a pornófilmeket vegye alapul majd a szexhez. :)

Nem, nem a filmre fognak hivatkozni. Amúgy is megvan a társadalmunk egy részében az a régi jó elképzelés, hogy "az asszony verve jó", meg hogy ha elcsattan otthon egy-két pofon, akkor biztos megérdemelte, aki kapta. A regény és a film népszerûsége csak megerõsíti hitükben az így vélekedõket, hogy hát biztos azért zabálják ezt a sztorit, mert titkon erre vágynak. Hogy megalázzák, megverjék õket. Sõt, talán még pár fiatal lányka is elhiszi, hogy ha elég jóképû és jómódú a pasi, akkor megbocsátható némi erõszak, sõt, talán uncsi is a szex anélkül. Ha mégsem élvezi, biztos vele van a baj.

Lehet, de azért vigyázz magadra.
A film/regény kapcsán: azt írod, " ...de az sem igaz rá, hogy családon/párkapcsolaton belüli erõszakról lenne szó. Kissé bosszant már ez az állandó félreértelmezés."
Szerintem nem ezt állítják. Hanem azt, hogy azt sugallják, minden nõ erre vágyik titokban, s ez hivatkozási alap lehet akár a családon belüli, vagy egyéb erõszakhoz. Ami már nem két ember közös megegyezésén alapuló bizarr szex, hanem sima erõszak. De a bántalmazó, erõszaktevõ hivatkozhat rá, hogy hát a nõ is ezt akarta (hiszen minden nõ erre vágyik!). Pedig nem, csak legfeljebb fantáziált ilyesmirõl. De egy pillanatig sem akarta, hogy megvalósuljon.

"egy igazi férfi kemény és gyengéd is egyben, azaz egy igazi domináns férfi."

igen, a mesében.

"ha tökéletesen mûködik a kapcsolat, akkor olyan mély bizalom alakul ki, amilyen semmilyen "normális" kapcsolatban nem tud."

ha tökéletesen mûködik, akkor a normális kapcsolatban is kialakul, mert van kommunikáció :)
nincs sok értelme egy idealizált kapcsolatot összevetni egy rossz kapcsolattal, majd azt mondani, hogy az én példám jobb, mint a tied. leginkább, mert idealizált kapcsolat nincs. a kapcsolat eleve azért jön létre, mert a két fél kihívást érez a másikban.

"Ideális esetben egyszerre fejlõdnek a kapcsolatban, a szub fél ugyan úgy, ahogy a dom fél."

csak ahogy (egyetlen, nem jellemzõ, hanem lehetséges példában leírtam), a kapcsolatokban sosem párhuzamos a fejlõdés. az a kapcsolat maradhat meg, ahol legalább az egyik fél biztosan kötõdõ, de a biztosan kötõdõ személyiségek aránya eleve nem túl magas, optimisa pszichológusok szerint 25-30%.

"A munkahelyi fejlõdésüknek semmi köze a kapcsolatukhoz."

Ez egyetlen példa volt :) a jelenségre, ami viszont általános.

Szerintem sem könnyíti meg a beszélgetést, hogy értetlen hülyének tartasz :) de ez nem az a hely, ahol számítana. szép estét!

Egy szóval sem mondtam, hogy tilos. Csak néha nem pont úgy valósulnak meg, ahogy szeretnénk.

..." amit én amúgy normális nõi vágynak neveznék, szóval a férfi álmaimban a domináns...ebbe belefér egy kis pofozás és alázás."
Egészségedre. Nem árt vigyázni azért, mit kíván az ember, mert még megvalósul. :)

"Mert a lelkük mélyén a nõk erre vágynak..."
Nos, pont ez az az "üzenet" ami miatt támadják ezt a sztorit.

a vívódásokat a producerek kivágják a filmekbõl.

igen, ez az írónõ ezt álmodja. sõt: valójában ez lenne a személyiség gyógyulásának az útja.
azonban az a tapasztalat, hogy kapcsolaton belül gyakorlatilag nincs esély a gyógyulásra.

"bdsm" nélküli kapcsolatokban is napirenden van a "szétfejlõdés", vagyis amikor a pár egyik tagja (az életében megjelenõ kihívásokra adott válaszul) a saját személyiségfejlõdésében elõbbre lép, a másik pedig még nem. ez gyakran vezet konfliktusokhoz, és ha egyikük vagy mindkettõ bizonytalanul kötõdõ, (ön)bizalomhiányos akkor szakítás vagy a végleges elhidegülés. a "bdsm" ebben extra teher, mert jellemzõen a szubmisszív fél az, aki elõrébb van a saját személyiségfejlõdésében, ennek ezer oka lehet, például a munkahelyén elismerik a munkáját és teljesítményét és elkezdi kitágítani a határait -- otthon azonban erre nincs fogadókészség, sõt, a domináns fél a "bdsm" keretein belül akarja ezt is kezelni, a játék részének tekinti a lázadást és még jobban büntet. nagy kedvem lett volna konkrét példát leírni, de nem lehet. szóval, sajnos nem az a jellemzõ, hogy a kapcsolaton belül megszelídíthetõ a domináns fél.

az amerikai filmek gyakran vetítenek elénk mozaik-személyiségeket - hidegvérrel lelövöldözi a rosszfiúkat, majd otthon puszit ad a kisfiának és gyengéd a feleségével. ilyen személyiségek valójában nincsenek. akinek szimpatikus a kemény fiú, számítson arra, hogy otthon is kemény lesz, vele is meg a gyerekkel is. akinek az érzõ szivû pasik jönnek be, ne nagyon várja el tõle, hogy a kocsmában szájonvágja a nõjére megjegyzéseket tevõ suhancokat. a disztingválást nem tagadva, a személyiség alapvetõ vonásai koherensek.

Elõször a könyvet olvastam, csak aztán néztem meg a filmet. A könyv sokkal jobban bemutatja a szereplõket, a vívódásukat, érzéseiket. A filmben ezek a dolgok hiányoznak. Szóval, a könyv sokkal jobb, mint ahogy ez a film sikerül. Akinek nem tetszik a film, olvassa el a könyvet (ha van rá ideje).

"engem pl. sosem bántalmaztak"

lehet.

"de sosem bántalmaztak"

talán.

"ebbe belefér egy kis pofozás és alázás"

eszembe sincs fórumbejegyzések alapján távdiagnosztikáni bárkit (pedig néha viszket a tenyerem).
lehetséges, hogy ezt keretek között tudod tartani, pontosabban: a partnered is keretek között tudja tartani.
bennem (hormonális és kulturális okokból is) jelen van a domiancia, a szexben is - de a kedvesemmel kapcsolatban sokkal inkább védelmezõ semmint uralkodó szerepben érzem magam. nem tudom átélni azt, amikor a dominanciát veréssel kell kifejeznem, ezért nem tudom, hogy mennyire tud önfeledten szeretni valaki, akinek vigyáznia kell, hogy ne üssön túl nagyot, ne okozzon sérülést.

"értelmes emberekre nem tud negatívan hatni, mert azok nem ilyen könnyen befolyásolhatóak"

szó nincs arról, hogy valaki erõszakossá válik a film hatására. (mint ahogy az is szamárság, amikor valaki attól tart, hogy egy melegfilmet követõen lesz valaki homoszexuális.) arról van szó, hogy legitimálja a bántalmazást. magyarországon ez nagyon kevéssé látható, sajnos, a rendõrök, orvosok, sõt, a bírók is meglepõen toleránsak azzal szemben, amikor a férj vagy apa súlyosan (értsd: csonttörés) bántalmazza a családját. akkor lesz belõle újsághír, amikor a nõ nem bírja tovább és felkapja a konyhakést, vagy ami a keze ügyébe kerül.

"Egyébként egy amerikai felmérés szerint, az amcsi nõk 60%-a fantáziál nemi erõszakról, köztük én is fantáziálok ilyesmirõl."

lásd az alább hivatkozott cikket, amit nem akarsz megnézni.

"anasztézsa visszasírja még a kikötözõs szexet"

az írónõ fantáziáj, aminek biztosan megvannak a háttérmotívumai.

röviden
1. Nem tudom jobban leírni mint az alábbi hivatkozás.
2. Igen, a legtöbb kapcsolatban marják egymást azok, akik valamikor legjobban szerették egymást. Nem teljesült elvárások stb. A pusztulást itt konkrétabban értettem.
3. Elítélésrõl nem volt szó, a homoszexualitást sem ítélem el. De míg a homoszexualitás sokkal inkább veleszületett, az erõszak egy mélyen eltemetett kisgyerekkori sérülés tünete. A bdsm talán szabályozott kereteket ad ennek, ami a súlyosabb következményekkel szemben valami védelmet ad.? De igazi bdsm-et (nem romantikus filmet) megfigyelve a mozdulatokban, hangokban, indulatokban szinte egy az egyben ott volt a kegyetlen apa és a kiszolgáltatott kislány képe... Tragikus, nem izgalmas.

Az írónõ ÁLMODOZOTT egy ilyen alávetett helyzetrõl... A gyakorlatban azonban nem ilyen idealizáltak ezek a kapcsolatok és kilépni sem nagyon tudnak belõle. Pusztulás szokott lenni a vége.