Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

Téma: A tanú

Spoiler
10/10
Mianserin 2008 nov. 16. - 21:20:12 10/10 Előzmény Lovag Úr
(26/206)
Kötelezõ darab! :) Utódokkal megnézetõs.
Válasz
10/10
Lovag Úr 2008 okt. 27. - 20:22:57 10/10
(25/206)
Nagyon nagy. Szerintem a legjobb magyar film. És a legõszintébb.
Válasz
molnibalage 2008 márc. 02. - 20:27:34 Előzmény Ancsocska
(24/206)
Azért te már nem vagy annyira fiatal, én a 14-16 éves korosztályra gondoltam itt.
Válasz
dacruz 2008 jan. 24. - 15:29:35
(23/206)
"Kicsit sárga, kicsit savanyú, de a mienk", így ott van a helye a legjobbak között, alapfilmnek számít, ezért szavazatunkkal http://www.kihagy6atlan.hu/temak/film/?o=rep&p=2
segítsük az élre kerülését !
Válasz
Siliana 2008 jan. 07. - 09:46:19 Előzmény molnibalage
(22/206)
A mai fiataloknak van sok más, amit meg majd az õ gyerekeik/unokáik nem fognak átélni és megérteni sem úgy. Megélni és megérteni két külön dolog, és ez így van rendjén.
Válasz
efes 2008 jan. 06. - 11:43:22
(21/206)
sokan élnek még, akik átélték.

nem hiszem, hogy annál többet el lehet mondani errõl a filmrõl, mint hogy MINDEN EGYES MONDATÁBÓL SZÁLLÓIGE LETT.
Válasz
Rocco 2008 jan. 05. - 22:16:35 Előzmény molnibalage
(20/206)
Természetesen nem éltük át azokat az idõket, de azért át tudjuk érezni, s nem csak a történelemkönyvek alapján, erre a szépirodalom, s azon bellül a kortársirodalom is lehetõséget ad. Pl: Esterházy Péter és még sorolhatnám.
Válasz
Ancsocska 2008 jan. 05. - 13:51:08 Előzmény molnibalage
(19/206)
Dehogynem! Én mondhatni, hogy mai fiatal vagyok, és mégis egy nagy kedvenc.. :-)
Válasz
molnibalage 2007 dec. 28. - 00:47:32
(18/206)
Egyetlen szóval lehet jellemezni. Remekmû. A mai fiatalok sajnos már nem tudják értékelni és nem is értenék.

Ja, az leesett valakinek rajtam kívûl, hogy Virág elvtárs szabó volt régen mielõtt fonots ember lett? Amikor elõször találkozik Pelikánnal és megjegyzi, hogy "mi mindent tudunk..." és elmodja, hogy milyen kabát (zakó?) van Pelikánon vajon honnan ilyen profi? :)
Válasz
Omachel 2007 aug. 10. - 16:35:27
(17/206)

Érdekes, ez eszembe se jutott, szinte evidens volt számomra, de igen, tényleg így van...

Hoppá, és végre valaki, aki látta az Álombrigádot...
Légyszi, menjünk át dumálni annak a filmnek a topicjára, úgy szeretnék konstruktív vitát folytatni róla!

Hiszen:
„A mi országunkban olyan összetettek a kérdések és olyan komplexek a problémák, hogy ezek nem oldhatóak meg egykönnyen…”
Válasz
*Bátorszív* 2007 aug. 10. - 16:13:53
(16/206)
(k...) Elnézést! abszolute véletlenül került (keveredett) a " joggal" a szövegembe... ( ezért, vagy Tímea, vagy Melus a felelõs!... be nem áll a szájuk, az ember képtelen így... ) :)) áhh!
... Szóval a "joggal" mintha ott se lenne;! xXx visszavonva, törölve, radírozva, sztornó, !... stb... A többi az maga a tökély...!

Na csókolom! Virág(h) elvtársnõ !:)
...Mentem... !
Válasz
*Bátorszív* 2007 aug. 10. - 10:59:21
(15/206)
(Kieg.) ,---> Ami a filmszatírákat illeti...(!) ( ( ...Ha nem lett volna evidens...(!) ) )
Válasz
*Bátorszív* 2007 aug. 10. - 10:50:15
(14/206)
Nomármost kérem szépen. ;, A helyzet a következõ.; a 'Tanú', egy rendkívül szellemes, néhol sziporkázó-, néhol fanyar humorral csillogó, és kíváló szereplõgárdával elkészített filmszatíra., Kétségkívül,(-( el kell ismerni )-) még ma is joggal hallatlanul népszerû; de azért ne felejtsük el, hogy ebben a mûfajban, a 'Letûnt Kor' legfontosabb szatíráját mégis Milos Forman alkotta meg, a 'Tûz van babám !' címû remekmûvével.;
Válasz
Omachel 2007 febr. 04. - 11:43:53
(13/206)

A Tanú vagy a Kard szatíra: sírni is lehet rajta, meg röhögni is, ebben áll az erénye. De a végén mégis csak egy fájdalmasat röhögünk...

Az Álombrigád vagy az Amerikai Cigaretta szintén szatíra: néhol ezen is lehet röhögni, csak a végén ordítani tudnánk, ha igazán átéreznénk a filmet.

A szatíra errõl szól: nem tudjuk, hogy sírjunk vagy nevessünk rajta... Csak az nem mindegy, hogy a végén inkább sírunk, vagy inkább nevetünk...
Mi, magyarok mindkettõben nagyon jók vagyunk...
Sõt, véleményem szerint ez az a mûfaj, amiben ot vagyunk a világ legjobbjai között (mondjuk a csehek mellett).
Válasz
Facing.the.Plastic 2007 febr. 04. - 09:38:00
(12/206)
:))

De tényleg..most erre mit írjon az ember??? Köszi a tájékoztatást, és tényleg D.Sz.-szel vagyok..az érdeklõdést felkeltetted...

nagyon nem vagyok jártas a magyar filmekben..sajnos...úgyhogy én köszi... :):):)

a tanúnak egyik erénye, hogy azon nevet, ami valójában nem vicces, kifigurázza azt, amitõl sokan szenvedtek, azé gyorsan megemlítem, hogy bár a szocializmus nem egy leányálom volt, mégis sokaknak jobb volt mint most...
na de a lényeg...közönségfilm, hát persze, de egyben szatíra is... néha nevetni jobb a dolgokon, mint inkább a sarokban ordítani és depresszív hangulatoknak, érzelmeknek teret engedni..néha nevetni kell és nem sírni...a tanú ebben jó :)
Válasz
Omachel 2007 febr. 04. - 08:20:31
(11/206)

Ez az önmagammal folytatott párbeszéd, kezd kissé idegesítõvé válni...
Válasz
Omachel 2007 febr. 04. - 08:14:00
(10/206)

Na, akkor még egyszer a vége (valamiért nem másolta ide): azt hiszem, ennyi elég lesz, akit érdekel, annak az érdeklõdését úgyis felkeltettem, akit meg nem, az úgysem fogja megnézni... Csak még a stáblistát kopizom ide, hátha van olyan, akinek a meggyõzéséhez erre is szûkség van:

Haumann Péter (Bojti Sándor)
Szemes Mari (Bojti felesége)
Õze Lajos (Rimányi)
Kállai Ferenc (Képviselõ)
Sinkovits Imre (Nemzeti Múzeum igazgatója)
Tordy Géza (Újságíró)
Válasz
Omachel 2007 febr. 04. - 08:12:50
(9/206)

És ha már a magyar szatíráknál tartunk szerintem a Tanú és az Álombrigád mellett a harmadik legnagyobb magyar szatíra Dömölky János "Kard"-ja.

A "Kard, avagy én vagyok a falu rossza egyedül" címû opus 1976-ban készült, de a tûrt kategóriába számûzték, így aztán sosem válhatott olyan ismertté, mint a "tiltott" filmek, for example a Tanú... Bemutatták pár kis moziban, írtak belõle pár kritikát és utána sem nagyon mutogatták...

Pedig a Kard igazi közönségfilm, könnyen emészthetõ poénokkal, but with serious massage... (Szerencsére erre a Filmmúzeum is rájött, amely mostanában, már vagy egy éve, gyakran tûzi mûsorára ezt a filmet.)

A szatíra-triumvirátus harmadik tagjának fõszereplõje egy harmadik elvtárs: Bojthy Sándor, vagyis Haumann Péter színmûvész úr, aki a belvízelvezetõ vállalat munkatársa és nyugatra küldik, hogy okosodjon...

Bécsben jár, mikor a délutáni pornómozizás helyett a feleségével egy árverést választ szórakozása célpontjául. Szerencsétlenségére ott felfedezi azt a kardot, amivel 1671-ben lefejezték a Wesselényi összeesküvés fõ résztvevõit Zrínyit, Nádasdyt és Frangepánt... Bõsz telefonálgatások kezdõdnek: konzulátus, Nemzeti Múzeum... De a kard valamiért senkit sem érdekel annyira, hogy pénzt adjon ki rá...

Bojthy Sándor elvtárs drámai dialógust tart, hogy szabad-e neki nevetségessé válnia, majd végsõ elhatározásra jutva eladja trabantját és megvásárolja a kardot.

És elkezdõdik a kálváriája: határõrség (Bojthy: "Ezzel a karddal fejezték le a Wesselényi összeesküvés fõ szervezõit." "Határõr: Eddig"), nagykövetség ("Magát azért küldtük ki, hogy tanuljon , nem azért, hogy mûtárgyakat vásárolgasson..."), rendõrség ("Akinek pénze van az ilyesmire, az eleve gyanús"), Nemzeti Múzeum ("Igazgató (Sinkovits Imre): Értse meg, jól jönne nekem egy telefon ebben az ügyben, mert anélkül nem tehetek semmit." "Bojthy: Zrínyinek és Frangepánnak is jól jött volna egy telefon a Habsburg-Lotharingiai háztól, de érdekes, valahogy senkit se érdekelt a dolog..."), aztán ellehetetlenítés, majd elbocsátás a hivataltól ("Bojthy: Miért kéne engem ezért elbocsátani?" "Miniszter elvtárs (hopp, ez éppen Kállay Ferenc): Azért, kérlek, mert ez nem egy normális emberi cselekedet"), ismét a Múzeum ("Igazgató: Nézze, Bojthy. Szerintem vigye haza ezt a kardot, akassza fel az ágya fölé és - ha adhatok egy jótanácsot - ne lakkozza, ne szidolozza."), ideggyógyász (vagyis Tahi-Tóth László: "Nézze, szerintem be kellene ismernie, hogy amikor a kardot vásárolta, nem volt beszámítható állapotban")...

Hõsünk vidékre vonul vissza, múzeumot nyit a kardnak, majd, amikor ez is befuccsol bedobja a kardot a Balatonba... De ekkor, egyszercsak, teljesen váratlanul elkezdõdik a diadalút: újságcikk, a Kardot kotróhajóval kihalásszák a vízbõl, Bojthy nemzeti hõs lesz és portréfilm készül róla, hogy aztán...

Na: azt hiszem, ennyi elég
Válasz
Omachel 2007 febr. 03. - 17:37:41
(8/206)

Jó, igazad van...

De az Álombrigád zseniális.

Amikor az üzem sötét zugában Duba elvtárs, a népmívelõ külsejû egyén és a munkások Hölderlinrõl és a világ végérõl vitatkoznak...

Amikor Czuczor elvtárs, aki úgy néz ki, mint egy részeg és eldeformálódott fejû puttó, beszédet mond...

És amikor Duba elvtárs elszavaltatja a munkásokkal örökbecsû versét:

Ne bóbiskolj!
Nevembe beszélj!
Egészséges a képe,
Pisztoly az oldalán,
Az én rendõrségem
Vigyáz reám.
Mutatja botja,
Jobbra, gyalogló!
Fordulj jobbra!
No ez nagyon jó!
Felettem égbolt,
Kék, színes lobogó,
Még soha,
de soha
Nem volt ennyire jó…

A különbség a Tanú és az Álombrigád között hatását tekintve lényegében (és nagyon leegyszerûsítve) csak annyi, hogy a Tanú végén röhögünk egy keserveset, amolyan magyarosat, az Álombrigád végén meg a szoba sarkában a fal felé forduló, meztelenül térdelõ Oláh elvtárssal ordítunk és legszívesebben öngyilkosak lennénk...
Még most is, pedig hál' Istennek már szinte-szinte elmúltak azok az idõk...

Na ezek után mindenki döntse el maga, hogy melyik a zseniálisabb és melyik érint meg mélyebben...
Válasz
Omachel 2007 febr. 03. - 16:28:57
(7/206)

Na hát igen: örök vesszõparipám gyün itt elõ megint csak...

A Tanú tényleg zseniális, remekmû, (a hatvanas-hetvenes években még) non plus ultra...
De hát ugye elsõsorban azért ilyen népszerû, mert amellett, hogy zseniális szatíra, még ma is mûkszik, mint közönségfilm...

Van a Tanúnál zseniálisabb magyar szatíra is a témában: az Álomrigád. Három hete mutatták be, szintén a filmmúzeumon: buzgón ajánlgattam, persze senki sem nézte meg, senkit sem érdekelt...
Hogyisne, hiszen nem közönségfilm: jó nehéz, súlyos, ellenben sokkal zseniálisabb, zsigeribb, felépítettebb és tökéletesebb alkotás még a Tanúnál is...

Jeles András filmjét '83-ban csinálták, de csak '89-ben hagyták bemutatni... Asszem szinte az egyetlen betiltott film volt a nyolcvanas években... Csak hát, úgye Oláh Gyula brigádvezetõ elvtárs elvont intellektuális sztorija nem volt annyira vonzó, mint Pelikán elvtárs gátõr története...
Meg amúgy is marha kellemetlen film...

"Végül is a legfõbb bajunk nem az építõanyag-hiány, hanem, hogy nem tudunk szervezni…" - ez például az Álombrigádból való...

Vagy: "A munkás mûvészek és a mûvész mûvészek egy napsütéses szombat délutánon találkoztak, hogy eszmét cseréljenek..."

Na mindegy, biztos csak a falaknak beszélek...
Válasz