Az ilyesmikrõl mindig az jut eszembe, hogy a nagyszüleimet (katolikus értelmiségiek) mennyit vegzálták az '50-es években, és a késõbbiekben is szívatták ahol tudták, nem léphettek följebb a ranglétrán (pedig egyáltalán nem volt "kivagyi" hozzáállásuk), de ugye volt egy neveltetésük, voltak elveik, viszont legalább egyenes gerinccel haltak meg, nem pedig úgy, hogy "sodródtunk az árral". Tehát nem kéne általánosítani. Bár az igaz, a Rákosiék elõtti rendszerben (Isten, Haza, Család) nevelkedettek között több volt a becsületes, mint azok, akiket már az '50-es évek neveltek, aztán a '70-esben kezdtek dolgozni... Errõl beszélt a filmben az igazgató, hogy érik már be a gyümölcs, aminek a magját a '45-90-ig hintették.

A másik: manapság egyáltalán nem ítéli el a közvélemény a besúgókat, kb azon hozzáállásból, és véleménnyel mint amit Ön is leírt. Sõt, a Kádár-rendszert sem, pláne a fiatalok. Számukra '56 sem volt hõsies, semmi, csak a csõcselék randalírozott. Ezért tartunk itt. Már semmire sem kell felnézni, ugyanakkor amit meg le kéne, arra meg legyintünk, "ugyan más is/mindenki aláírt". Hát nem.

Amúgy ez a '89-es megkeresés érdekes, mert több helyen hallottam már, hogy módszerváltás után is megfigyelték, és sosem értettem, mégis kik? Ma is tanultam valamit.

Tegnap megnézem a filmet.
Mást vártam, és folyamatosan azt is kaptam (nem a lényegre kérdeznek, bár voltak érdekességek). Aztán elkezdõdtek az egyházi személyekkel való találkozások, és azt mondtam, hoppá... õk tényleg papok. Teljesen intelligensen, nyugodtan fogadták a dolgokat, megbocsátóan, méltósággal. Node a lényeg a végén következett be. Már kamasz éveimben gondolkoztam, vajon miért élünk, mi ad értelmet az ember életének? Pénz, minél több csaj, vagy minél nagyobb hatalom? És rájöttem az, ha visszanézünk és azt látjuk, valamit alkottunk, maradandót letettünk az asztalra.
A film vége pedig pontosan megmutatta egy ember életét, aki saját maga mond ítéletet a munkájáról, és annak hiábavalóságáról, konklúzió: semmi értelme nem volt az életének. Még a családjában sem tudott kiteljesedni, mivel hogyan lett volna képes nevelni a gyerekeit, ha nincs egy õszinte mély beszélgetésük, csak annyi, hogy "jól tanuljanak".

Azért az hatalmas, hogy kegyetlen nagy keresztényüldözések voltak a Római Birodalomtól kezdve, Napóleonon, bolsevizmuson át, egészen a XX. sz.-i Japánig (hogy ne csak a nagyon ismerteket említsem). Mindig azt hitték, az Egyháznak csókolom, majd jön más. És mégis létezik. Nagyon durva.

Szerintem egyáltalán nem volt szájbarágós a film, sõt. Én teljesen más kérdéseket tettem volna fel az "úriembernek". Mindenesetre a tanulság nem maradt el.

-a tartótisztet kicsit megértem. Megértem, mert rossz tapasztalatok jöttek szembe az életében, és valami újban hitt.
-nem értem meg, mert az egyházi személyek soha nem akarták mondjuk a kommunizmus híveit kinyírni, nem vágom, minek kellett elkölteni egy rahedli pénzt a figyelésükre. Ennyire nem lehettek hülyék a Pártban. Vagy mégis?
-nem értem meg, mert ha valakit megzsarolt az anyjával, szeretteivel, akkor is tudnia kellett volna, hogy rosszat tesz fõleg, ha az illetõ késõbb alkoholista, öngyilkos lett miatta ( persze ha pl. papként építkezett, családja volt akkor nem a tiszt a ludas).

-bár itt a filmben érintõlegesen említették csak, ugyanakkor több helyen fölmerült, mi lett volna, ha mindenki feddhetetlen/beszervezhetetlen és ezért beszüntetik az Egyházat, amiképpen más bolsi országokban tették (mondjuk ott más okok miatt, mivel keményebb volt a diktatúra). Ti. "akkor ki tanította volna a gyerekemet hittanra?" Hát... errõl nekem az a véleményem, egy besúgó pap inkább ne tanítson semmit, mert-ha hibátlanok nem is lehetnek mivel õk is emberek-késõbb ha kiderül, õmiattuk sokan fognak csalatkozni az egész krisztusi tanításban.

Reagálnék 1-2 hsz-re:
-szerintem egyáltalán nem volt szájbarágós a film, sõt. Én teljesen más-vérmesebb-kérdéseket tettem volna fel az "úriembernek". Mindenesetre a tanulság nem maradt el. Teljesen korrekt volt, a felénél nem hittem volna ilyen befejezésben.

-azért mindig a "legalsó szinten" rugóznak, mert attól jobbat várnak, jelen esetben egy paptól. Egy kommunista gyárigazgatón/osztályvezetõn senki nem lepõdik meg, ugyanúgy, ahogy egy párttagon, vagy egyenruháson sem, azok önként és dalolva tették. A megdöbbentõ mindig a legalsó szinten van e téren.

-annyira irányítja a gondolkodásunk folyását, hogy értelmes, hasznos dolgokkal, idõtálló értékeket képviselõ témákkal kell elütni a ránk mért 70-80 évet, és nem vidéki papokat vegzálni azért, mert jóra sarkalják a fiatalságot, akik vhogy nem a KISZ-ben keresnek válaszokat az élet nagy kérdéseire... vajh miért?:D

Köszönet az õszinteségért Tyr-rex!
Engem is be akartak szervezni a 80-as években. Elmondták, hogy mindent tudnak a családomról. Ha elvállalom a munkát teljes védelmet kap a család minden tagja "bármit" is követnek el. Én sírógörcsöt kaptam, és csak annyit tudtam mondani, hogy én becsületes ember vagyok. X idõ múlva vissza kellett volna hívnom az általuk megadott számot. Én SOHA nem hívtam fel azt a számot. De két évig rettegésben éltem, úgy éreztem, hogy követnek, figyelnek. Ki akartam nyírni magam az állandósult üldözöttség érzésétõl. Csak a gyerekem miatt nem tettem meg. Aztán jött a gengszterváltás....és lassan elfelejtettem félni. Ma örülök, hogy egyenes gerinccel élhetek.

Én mint III/II-es "ügynök" éltem át azokat az idõket. Ha érdekel valakit a következõképpen szervezõdtem be:

A 70-es évek végén fiatal (majdnem)pályakezdõként egy ismert céghez kerültem ahol rám bízták egy olyan létesítmény beruházását és üzembe helyezését amihez nagyon sok nyugati berendezést importáltunk. ( A szovjet-orosz gépek, de még az NDK-sok sem ütötték meg a kívánt technikai színvonalat.) Egy napon behivatott a személyzeti osztályvezetõ és bemutatott valakinek, majd magunkra hagyott. X elvtárs teljesen képben volt, hogy én fogom irányítani a beruházást és azzal is tisztában volt, hogy 5-6 országból egy csomó nyugati szerelõvel fogok találkozni a munkám révén. Más nem tudott németül a cégnél, én voltam az egyedüli kapocs a nyugati szerelõk és a magyar munkások között. Azt is elmagyarázta, milyen fontos és közérdekû ezeknek az embereknek a szemmel tartása, a mozgásuk és tevékenységük figyelése. Ezután aláírattatott egy papírt amin vállaltam, hogy Z fedõnéven rendszeresen jelentést teszek.

Elvileg én akkor ezt megtagadhattam volna, de ez akkoriban nem volt "szokás". Azok a nagypofájúak akik ma elítélik az akkori ügynököket a nyakamat rá, hogy szintén aláírták volna. Nem kellett ehhez semmi különleges presszió, ezt egyszerûen az akkori rendszer hozta magával. A filmben van utalás arra, hogy sok embernél a sáros múltját vagy a fején levõ "vajat" használták ki. Biztosan ilyenek is voltak. Az se véletlen, hogy napjaink politikusai közül sokra rábizonyították vagy maguk vallották be önként ügynöki múltjukat. A 35 év körüli korosztály azért nem érintett mert õket már (talán) nem vonták be.

Az aláírást egy oktatás követte. Ennek során elmagyarázta a tartótiszt ( ezt a kifejezést akkoriban nem is ismertem :-) ), hogy milyen módszereket, eszközöket használjak a megfigyelés és kapcsolattartás során, hol fogunk találkozni stb. Vért izzadtam mire megszületett egy-egy jelentésem. Lényegében semmi érdemlegeset nem tudtam leírni, de valami miatt ezzel a minimummal is maximálisan meg voltak elégedve. Idõnként egy-egy magyar munkásról is érdeklõdtek, de állítom miattam senkit se akasztottak fel, internáltak vagy tettek taccsra. Ez akkor - az '56 utáni kádári idõkre kell gondolni- egy puha gulyásszocializmus puha diktatúrája és szervezete volt. Még mindig sokkal jobb, mint amit a többi akkori szocialista ország bevett gyakorlatként alkalmazott (talán a yugókat kivéve).

A tevékenységem közel tíz évig tartott (mivel a rendszeres karbantartás miatt idõnként fel-fel bukkant egy-egy nyugati szerelõ.) ezalatt 5-6 "tartótiszt" adta egymásnak a stafétát. Lesírt róluk, hogy tele van a tökük az egésszel, de valamivel ki kell tölteni a munkaidejüket.

'89-ben ismét megkerestek a folytatás reményében és megerõsítést várva. Akkor én ezt szelíden elhárítottam, de ehhez - ismerve az akkori eseményeket már nem kellett eszméletlen nagy bátorság. Néha eljátszom a gondolattal vajon mi lett volna, ha akkor igent mondok. Ma nem kellene azon tûnõdnöm ki fog orrba vágni vagy megbélyegezni.
És vajon mi lett azokkal akik '89-ben igent mondtak. (Talán azok készítenek ilyen filmeket ? )
Nem mintha be lennék szarva, de néha az is eszembe jut vajon szabad-e nekem errõl - még , ha rejtve is egy nick név alatt- ezekrõl a dolgokról beszélni. A titoktartás alól azóta se oldott fel senki. Olyanok vagyunk, mint azok a második világháborús japán dzsungel katonák akiknek a háború vége után 10 évvel még nem szóltak: Uraim, vége a háborúnak, letehetik a fegyvert, hazamehetnek.

Még egy fontos dolog amit kevesen tudnak. A III/I-II-III ügyosztály nem csak a belsõ, külsõ "elhárítással" foglalkozott. Ha az országban történt egy súlyos (nem rendszerellenes, csak egyszerûen köztörvényes ) bûncselekmény akkor igen rövid idõn belül megkérdeztek mit tudok az esetrõl. A sok ügynök között lehetett olyan aki érdemi információval szolgálhatott.)Szerintem az akkori bûn felderítési arány jobb lehetett a mainál.

A film a címének megfelelõen a tartótisztek oldaláról kívánja bemutatni az akkori rendszert. Bár nem ismerem személyesen a szereplõket magát a filmet hitelesnek és jónak tartom még akkor is, ha a riporter kérdéseiben és hozzáállásában érzek némi késztetést, hogy megfeleljen a mai hivatalos - az akkori rendszert mélységesen elítélõ- elvárásnak. Ebbõl a témából többet is ki lehetett volna talán hozni. (Nálam 8-9/10)

Persze nem kell szentté avatni sem a tartótiszteket sem az általuk irányított ügynököket. Még csak nem is áldozatai az akkor rendszernek. Valahogyan belesodródtak (belesodródtunk) egy folyamatba amibõl nem lehetett kisodródni.

A nézõk korát és arckifejezését valamint az idõnkénti beszólásokat tekintve talán csak egy harmaduk volt semleges. A maradék két harmad fele ügynök másik fele megfigyelt lehetett.

Mivel azonban nem csak a 3x20 éveseké a világ (Aradszky Laci után szabadon) ezért bátran ajánlom a fiatalabb korosztálynak is.

A téma izgalmas, a megvalósítás silány.
Felkészült riporterre lett volna szükség, nem ilyen szánalmasra.

A filmrõl nem mondtam véleményt...
Ismerem a rendezõnõt, elõször azért ajánlottam.
Majd megnéztem az irritáló mûsorvezetõnõt, és utána lenyomtam a videorec gombot, mert nincs idõm prompt megnézni.
Hát ezért nem írtam a filmrõl. Még.

Az ember karaktere nem változott ma sem,csak a forma más.
Zseniális film,nincs fekete és fehér,csak árnyak,amelyek minden sarokból másképpen látsznak mozogni.

Csak annyit tudhattunk meg, amennyit meg kellett tudnunk.
Hogy egy kicsit bent érezzük magunkat, pedig ismét csak eszközök vagyunk egy rendszer kezében,
amely ezzel a filmmel is irányítja a gondolkodásunk folyását...

Azért volt benne pár érdekes infó. Legalábbis nekem. Pl. hogy az ügynökök (besúgók) többnyire megzsarolt figurák voltak.
Továbbá, ugye, az ügynökök a hálózat legalsó szintjét képviselték.
Talán nem véletlen, hogy mindig csak az ügynökökön (azokból is csak egy-kettõn) megy a rugózás, és nem a hálózat magasabb szintjein. Pláne nem, a hálózat jelentéseinek címzettjein.
Egyébként persze...titkos hálózatot minden rendszer mûködtet.

Megnéztem a filmet, bár nem vártam tõle sokat. Õk igyekeztek abban a stílusban értelmezni, hogy hú!, meg ha! - milyen nemtelen eszközökhöz folyamodtak RÉGEN a nemzet védelme:) érdekében. De rossz idõpontban történt a bemutatás- csak itt, csak nálunk - , mert elhalványult a múlt ténykedése a jelené mellett. Gondolok itt L. NH fõigazgató, és P. Tamás bûnözõ, napjainkban felröpített "munkakapcsolatára". Minden korban jellemzõ az adatgyûjtés.Voltak is, és lesznek is arra törekvések,ha valakit el kell távolítani a posztjáról, akkor kihúzunk egy fiókot, és találunk benne kompromittáló tényeket rá nézve. Tehát az adatgyûjtés bevett szokás, a besúgás is, már az óvodás kortól. Talán a legnagyobb bûn az, ha nem találnak semmit, akkor gyártanak. Ezzel aztán ki lehet csinálni egy ártatlan embert.
Egy sajnálatos volt abban a korban: kézzel, gyöngybetûkkel kellett megírni azt a mázsányi jelentést. Ma már elég magnóra mondani.
Szóval a film nem mondott semmi újat, semmi szokatlant, semmi eget rengetõt. S mindig voltak is, és lesznek is feltörekvõ emberek, akiket így, vagy úgy, de rá lehet venni hasonlatos dolgokra, hogy vágyaikhoz közelebb jussanak. Akik meg megelégszenek azzal, hogy lassan, csak csupán érdemeik alapján araszoljanak elõre, nem szúrnak ezáltal senkinek szemet, azok elkerülhetik ezen nemes feladatokat, megbízatásokat.

Bizony. De bölcsesség híján illett volna legalább egy kis tárgyilagosságra törekvés.
Ami viszont, szerencsére, nem hiányzott a dokumentumfilmbõl.
Le a kalappal Varga Ágota elõtt, és a film "hõsei" elõtt, akik nem akartak a - húsz éve divatos! - UTÓLAG okos, tisztességes szerepében tetszelegni.

Jelenits tanár úr hozzáállása viszont mintaadó.
Lándzsarázás, kerékbetörés helyett egy kis bölcsesség is megteszi.

Egyetértek.

Kár, hogy ilyen tenyérbemászóan egyszerû és "küldetéses" a mûsorvezetõnõ...
Olyan kevés dokfilmet adnak, pláne fõmûsoridõben, nem kéne a nézõk szájába rágni, hangulatilag rádolgozni...
Szerintem.

Nagyon kíváncsi vagyok erre a mai adásra.

Végre egy normális, szakmailag jegyzett dokfilmes készít dokumentumfilmet a félmúltról (féljelenrõl).
Így remélhetõleg nem indulatkeltõ és manipulatív módon közelít az (egyébként számos játék- és dokufilmben már boncolgatott) témához.
Az érdekes, hogy egy beszervezett személyesen beszél a témáról. Az pedig tanulságos, hogyan vehették le a morális terhet a válláról, hogy úgy érezze, neki nem kell mérlegelni. Pedig mindenkinek kéne...