FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál www.toptipp.hu
A VÁGY VILLAMOSA  Kiss Csaba Miskolci Nemzeti Színház

Erre vártunk, erre vágytunk! Az új igazgató, Kiss Csaba rendezõi bemutatkozása legoptimistább elõérzeteinket is felülmúlta. Tennessee Williams, kiváló karaktereket, nagyszerû helyzeteket felvonultató, ám erõsen giccsbe csábító darabja, minden változtatás nélkül, eredeti textusában, a keményem fogalmazó kortársi színház nyelvén szólal meg.
Cziegler Balázs mélységben tágas játéktere, a vékony oszlopokon lebegõ függõfolyosók jellegzetesen new orleansi képével, a zsebrádióval együtt, megejtõ közvetlenséggel danolászó asszonykákkal, azonnal meghatározó atmoszférát teremt. A kevés tárgynak mind funkciója van, a frizsider bárszekrény, az autógumik ülõalkalmatosságok, a háttérben zörgõ munkapad az ünnepi lampionokat felhúzó csörlõ is egyben.
Györgyi Anna már belépésével hatni tud, dallamos lépte, feszes dereka álcázza ûzött tekintetét, remek jelzés, ahogy sóváran bedönti az életmentõ whiskey-adagot. Tud hódítóan csevegni, vitában határozott riposztokra képes, taktikus suttogásaiból drámai erõvel vált éles kitörésbe. Állja Stanley, a "polák" férj gúnyos megjegyzéseit, reszketve várja a mindent eldöntõ elsõ randevút, leleplezése után imponáló bátorsággal vállalja múltjának bélyegét. Nagyformátumú alakítása a megtépett önérzet, a kihívó nõiesség, a kétségbeesett kapaszkodás különös kevercse, gyönyörûen kimunkált figurája méltán kerül az elõadás gyújtópontjába.
Ellenlábasa, a bunkóságában is rokonszenves, derûs háztáji boldogságát féltõ, õserejû sógor, Kocsis Pál megfogalmazásában, nyers durvasága ellenére, kivívja együttérzésünket. Nagyon jól megvan õ csinos kis feleségével, útban a baba, jut sörre, bowlingra a kétkezi
munka bérébõl, - erre idejön ez a fensõbbségét sértõ módon hangoztató bájhölgy, aláaknázza békés hétköznapjait, majdnem elfordítja tõle élettársát is. Nincs igaza, mikor kifogást emel, amikor nyomozni kezd, hogy megtalálja a sebezhetõ pontot? Csak akkor fordul a kocka, akkor válik gusztustalan intrikussá, amikor megtorpedózza Blanche házasságát, amely mindannyiuk számára csodás megoldás lehetne. Hiszen pandúrból lesz a legjobb zsandár, a sokat élt férfifalóból a nyugodt békéjét mindenek fölött értékelõ, jó feleség. Micsoda szerencse, hogy a kaposvári társulat lerombolása ide vezette ezt a félelmetes szuggesztiójú, alkotóereje csúcsán járó, páratlan férfiasságú színészt!
Szomszéd párként Kokics Péter és a hamisítatlan blues-fílinget hozó Szabó Irén leplezetlenebb formában mutatja meg az egymást tépõ-imádó kapcsolat párhuzamos képét. Görög László tétova, gátlásos, mélyen emberi Mitch szerepében, végtelenül árnyalt eszközökkel, finommechanikai mûszerészhez méltó precizitással munkálja meg egyszerûségében is roppant összetett alakját.
Mosolygós fiatal lány, aki kitépte magát otthona fojtogatásából, ideszabadult az izzó szerelmet kínáló városba, melyek minden zugából a fekete zene édes csábítása árad. Lovas Rozi elsõ évadjában máris érett hozzáállással rajzolja meg a nõvére és férje között õrlõdõ kismamát. Színészileg is imponálóan ellentart nagymultú kollegáinak, egyenrangú partner, pontosan fogalmazott, önálló személyiség. Egyetlen halk mondatával megállítja testvére agresszív kirohanását, de úgy szól rá dühöngõ párjára, hogy beleremegnek a sörösrekeszek. Szülési fájdalmak: fennakad a szeme, ájultan roggyan meg, alig jön ki hang a torkán: " vigyél a kórházba", - felejthetetlen pillanat.
Az írói-rendezõi bravúr, a Világtalanok, vagy a kellõen nem méltatott, kihívóan merész Boris Vian abszurd, a Mindenkit megnyúzunk! után, nem voltak kételyeink Kiss Csaba alkalmasságát illetõen, az új társulat felépítése, a sokszínû darabválaszték, az egész színházi koncepció és most ez a lehengerlõ elõadás megmutatja vezetõi erényeit is. A társulatnak, a Miskolci Nemzeti Színház-nak egy fél évad se kellett és máris színházi életünk élvonalába lépett.
Befut az Intercity a Tiszai pályaudvarra: a jövõben még sokszor felülünk bizakodva az elsõrangú színházba vivõ, 1-es jelû Vágy Villamosára.