Csak egyet tudok érteni. Jelzem még, hogy ez régi hagyomány nálunk. A 70-es, 80-as években készült magyar filmekben, amelyek a második világháború idején játszódtak, minden férfiszereplõnek fülére érõ és nyakába növesztett haja volt, amitõl édesapám szinte gutaütést kapott, hiszen ez abban az idõben teljességgel elképzelhetetlen volt, és csak a hatvanas évektõl a legmerészebbek merték így hordani a hajukat.

Valóban az volt a zavaró, hogy a titkosszolgálati tevékenység néhány elemi rendszabályát sem tartották be a szereplõk. Lehet, hogy a producer sajnálta a pénzt arra, hogy a forgatókönyvet átnézesse egy szakemberrel? Már éltem akkor, amikor játszódik a történet, igaz, csak 8 éves voltam. Sok minden hamis (pl. senkinek sem volt olyan kabátja és kalapja akkoriban Budapesten, mint a fõszereplõnek, még Bécsben sem... Talán Párizsban, talán.) Kicsit a sztori is sántít, hiszen 1957-ben (de akár 30 évvel késõbb is) a magyar titkosszolgálatban századennyire szofisztikált emberek sem dolgozhattak. Fikció az egész, de szórakoztató. Az adott pillanat történelmi szituációjáról nem volt sok közlendõje...

Miki: ha az anakronizmusoktól eltekintünk, nagyon jó film. Ez az egyik.
A másik, hogy azért nagyon figyelni kell, hogy a nézõt erõsen lekötõ cselekmény mellett néhány anakronizmusra figyeljen.
A harmadik, hogy minden, de kivétel nélkül minden film tartalmaz egy rakás "goof"-ot, ezek közt anakronizmust is. Nincs olyan film, amelyik nem tartalmaz. (Vegyük például az "isteni" Tróját Brad Pittel, teli van velük, de sok más is.)
Namost ezek vagy zavaróak, vagy nem. Engem nem zavartak. (A Trójában sokkal jobban zavart, hogy csupa frissen epilált hónaljú harcos volt ott akik tíz év alatt nem öregedtek, más ókori filmekben nadrágot hordanak amit késõbb a lovas nemzetek hoztak be, stb.) Itt engem nem zavart.
Az egyetlen, ami tényleg nekem is feltûnt, a dosszién a vastag betûs "ügynöklista" felirat, és a dosszié bedobva a fiókba (önmagában ezért megbukott volna a vizsgán). Még egy tinédzser is jobban dugdossa a szerelmes leveleit, és nem írja rá vastag betûkkel a dossziéra.
A többi nem zavart. Biztos úgy volt ahogy mondod, engem nagyon lekötött. Talán majd ha lesz szerencsém még egyszer megnézni (most láttam elõször), akkor odafigyelek a részletekre is, de most nem zavart semmi. Élveztem (és nyomasztó volt.)

...és egy az egyben a Csinibaba díszletei között forgatták a filmet.
Továbbá nem hiszem, hogy akkoriban egy telefonfülke ilyen fényesen lett volna kivilágítva, amikor ma sincs.
És az sem valós, hogy 57-ben egy külvárosi, teljesen forgalommentes becsatlakozó útnál jelzõlámpa lett volna, ami automatikusan éjjel-nappal (és Szenteste is) mûködik. Annak idején a nagyobb csomópontokban voltak már lámpák, de sokukat manuálisan kapcsolgatta a közelben álló bódéból a rendõr.

Kösz a kiegészítést.

Csak egyetlen apró részletben mondok ellent Neked!

Az ÁVO-t, illetve annak utódját az ÁVH-t nem "évekkel korábban" szüntették meg hivatalosan, hanem csupán egy évvel korábban. A Nagy Imre kormány egyik intézkedése volt (ha jól emlékszem, akkor 1956. október 28-án). A kékparolis (és civil ruhába öltözött) ÁVH-sok elleni hajtóvadászat egyik következménye volt az október 25-i Parlament elõtti vérfürdõnek, mivel a közvélemény (jogosan) az ÁVH-sokat tette felelõssé azért.

Az ÁVO névváltoztatása ellenére a köznyelv végig ÁVO-nak hívta az ÁVH-t is. Ez az elnevezés annyira megragadt a köztudatban, hogy '56 után is így nevezték a politikai rendõrséget. Ilyen értelemben korhû volt a házmester asszony kérdése, miszerint "az ÁVO-tól tetszettek jönni?".

Ez az ÁVO elnevezés annyira meggyökerezett a magyar köznyelvben, hogy 2006-os Forradalom idején a szemkilövetõ smasszereket is ÁVO-soknak hívták az emberek.

...most már "dézsavü" a németek megcsinálták ezt a sztorit, vagy legalább is nagyon hasonlót és nagyon jól! Nem emlékszem a címére sajnos, de az egy nagyszerû film volt. Ahhoz képest ez olyan magyar "kojak" féle. Ezt sajnálom! Egy barátom könyvébõl idéznék: "A magyar piac, a magyar producer természetesen más fajta, nem
amerikai. Míg az amerikai producer egy jó ötlet hallatán azt mondja: „De jó ötlet. Megveszem, filmet gyártok belõle, és mind jól járunk.”, addig a magyar producer a következõ
t gondolja: „De jó ötlet. Ez nekem is eszembe juthatott volna. S
õt, nekem jutott eszembe!” És a szerzõ
dés vajmi keveset ér. Legyen a zsebedben a pénz, az a biztos. Ne feledd, a kreativitásnak magas ára van!" Sajnos itt is ezt látom.

...és vágás hibák is... Azért nézem mégis, mert Tóth Zsolt volt az operatõr.

Ebben a filmben számos dramaturgiai hiba van. Régi magyar filmek szokásaihoz híven...bár ez nem is olyan régi...

Tetszett a film, a színészek alakítása kiváló volt, azonban, hogy mégis árnyaljam kissé a képet, a filmnek rögtön a legelején van egy orbitális hiba, amit csodálok, hogy sem a forgatókönyvíró, sem a rendezõ, sem a stábból senki nem vett észre.
Mégpedig az, hogy a fõszereplõ srác, amikor otthon kihúzza a fiókot, és kivesz belõle egy dossziét, akkor a dossziéra nagy betûkkel rá van írva, hogy ÜGYNÖKLISTA. (És benne a névsor.)
Na most.
Életszerû az, hogy valaki, akit kiképeznek, aki a hálózat megbízható, jó képességû embere, ráírja egy dossziéra, hogy Ügynöklista, és benne is tárolja a listát a nevekkel, hogyha véletlenül valaki csak benéz a fiókba, abban a pillanatban megtalálja ezt a dossziét, még csak keresgélnie se kelljen?
Ennyire nem hülye senki a világon, pláne nem egy titkosszolgálatnak a tagja.
Ez egy akkora hiba, amilyet nem is tudok mihez hasonlítani.
A lakás messzirõl való megfigyelésérõl meg csak annyit, hogy ha a srác behúzta volna a függönyt, ahogyan a végén meg is tette, akkor az egész megfigyelés azonnal megbukik.
Az ötvenes években egy feltûnést kerülõ, a titkosszolgálatba beszervezett ember egy lakásban, a rádióban nem hallgatta bömböltetve a Szabad Európát, miután õ azután pontosan tudta, hogy a házmester, és a többi lakók közül is esetleg néhányan figyeltek mindent és mindenkit, éppen ezért Vámosi Jánost, Hollós Ilonát, Kazal Lászlót, Ákos Stefit, Putnoki Gábort, vagy Kovács Erzsit kellett volna hallgatni, mégpedig nem külföldi, hanem valamelyik magyar rádióállomásról.
A telefonfülkék alakja, és a bennük lévõ készülékek formája teljesen más volt, tantusszal mûködtek, a telefon csengõ hangja sem volt ennyire tiszta és világos, inkább egy kissé halkabb, fojtottabb volt.
A filmben látható összes jármû, a ház elõtt parkoló Skoda, az oldalkocsis motor, az autóbusz, a föld alatti folyosón a teherautó mind-mind vadonatúj volt, mintha most jöttek volna ki a gyárból, az autóbuszok színe akkor sokkal sötétebb kék volt, a belsejében meg az ülések formája és az üléshuzatok anyaga volt teljesen más, sötétebb, vastagabb, olyan érzésem van, mintha Magyarországon egyszerûen nem találtak volna használt, de még mûködõképes akkori jármûveket, és jobb híján ezeket a szinte díszletként szolgáló kocsikat, buszokat, motorokat lettek volna kénytelenek felhasználni.
A egyik legfontosabb dolog pedig, - már ami a részletekbe menést, és Hámori Gabriella figuráját illeti, - az az, hogy a nõk akkoriban Magyarországon még nem hordtak se nadrágkosztümöt, se nadrágot. Az csak a hatvanas években kezdett elterjedni, a francia és az olasz filmek hatására.
Ez is akkora hiba, hogy szinte nincs rá szó.
Érdemes megnézni az akkor készült magyar filmeket, - "Kétszer kettõ néha öt", "Egy pikoló világos", "Állami áruház" és hasonlók, - nadrág, vagy nadrágkosztüm még véletlenül sincs egyik nõn sem.

Néhány anakronisztikus kifejezés is elhangzott a filmben, az egyik például a "tesztelés", amit akkoriban egyszerûen senki nem használt, talán nem is nagyon ismerték még nálunk, a másik ilyen a "szép munka", amit mostani amerikai filmekbõl vehetett a forgatókönyvíró, akkor ismeretlen volt, természetesen csak abban az értelemben, ahogy itt használták, aztán a "na, én húzok" kifejezés meg teljes melléfogás, ilyen akkor nem volt, ez kb. húsz évvel késõbb kezdett csak használatos lenni.
A könyvespolcokon található könyvek nagy része a hatvanas években jelent meg, elsõsorban a Szépirodalmi kiadó regényei voltak, a kötések anyaga és minõsége teljesen eltért az ötvenes évek meglehetõsen szegényes könyvborítóinak anyagától, elsõsorban az alacsony költségek miatt, vászonkötést csak nagyon ritkán használtak, sokkal inkább a vastag keménypapírból készült borító volt elterjedt.
Amikor este a Povjedával elindulnak, a sofõr a legmagasabb fokozatra állítja az autó világítását, holott az akkor kifejezetten tilos volt, egy sokkal halványabb, úgynevezett városi fénnyel közlekedtek az autók.
A házak kapujának faanyaga, festése, lakkozása és színe, valamint üvege akkoriban teljesen eltért attól, amit a filmben láthattunk.
A lakások ajtaján a zárak, a kulcslyukak függõlegesek voltak, a Wertheim zárak vízszintes, kéttollú kulcsokhoz illõ rései jóval késõbb, a hatvanas évek derekán kezdtek elterjedni.

Miután 1957-ben az ÁVÓ, már évek óta nem létezett, egy házmester, - akikrõl egyébként mindenki tudta, hogy "megbízható", beépített, "csacsogó" emberek, - nem kérdezhetett olyat, semmiféle meggondolásból, hogy "ÁVÓ-soknak tetszenek lenni?"
Ez megint egy egetverõ butaság.

A színészi játék nagyon jó volt, - errõl már sokan írtak, - kivéve egy szereplõt, a fõhõst játszó Nagy Zsoltot.
Azt hiszem, õ a jelenlegi fiatal színésznemzedék talán legalacsonyabb színvonalú beszédkultúráját tudhatja a magáénak.
Az esetek többségében hadar, motyog, nem beszél és nem artikulál tisztán és érthetõen, annak idején Vágvölgyi B. András filmjét, a szintén 56-ról szóló "Kolorádó Kid"-et tette gyakorlatilag élvezhetetlenné Nagy Zsoltnak az egész filmen végighúzódó, szinte elviselhetetlen hadarása. (A film is nagyon rosszra sikeredett, mellesleg.)

Ha ezeket az apróságokat leszámítjuk, amiket bátorkodtam megemlíteni, akkor a film, "A vizsga", valóban egy nagyon jó, izgalmas, elgondolkodtató, sok tanulságot hordozó film...

Vinogradov: ez mind igaz, de ez el is hangzik a filmben. Mikor a Duna-parton sétál Kulka és Scherer, éppen õk beszélik, hogy Kádár megszüntette az AVO-t és létrehozta a PNyF-et, azért kell mindenkinek vizsgázni. És igen, a végén nyitva marad a kérdés, mi történik Markóval (Kulka), mert semmi sincs lezárva még 57-ben sem. De az a nézés az üres tányérra...épp elég.
...Az az érdekes, hogy "európai" értelemben nem thriller szerintem. Amerikában úgy sorolták be, itt dráma. Aki ezt a stílust kedveli, nagyon ajánlok egy etalont (itt tartom a kezemben jogtiszta DVD-n), talán kevesen látták, mert nem "plázaképes" film, "A per" (The Trial). Franz Kafka mûvébõl rendezte David Hugh Jones, persze angol (BBC produkció), olyan csekélységek fõszereplésével, mint Kyle MacLachlan, Alfred Molina, Jason Robards, és - Sir Anthony Hopkins.
Félelmetesen jó, a nagyon kevés tizesek közé tartozik.
De plázákban ne keressétek.

így van, most a Variety-t olvastam, az operatõri munkát õk is dicsérik, és (tényleg pár perce olvastam) valami olyasmit írnak, hogy "kiemelkedik az ötvenes évek kommunizmusát taglaló filmek közül", különösen - írják - figyelembe véve, hogy kimondottan a kis költségvetésû (low budget) filmek közül való, a rendezõ alig használt digitalizációt, a kamera sokszor kézi(!) kamerás. Le a kalappal.
(Azt írta korábban valaki, hogy Markót (Kulka) nyilván lelõtték, lehet, de nem is érdekes. a Haumann-karakter nyilván nem fogja neki megmondani, hogy baleset fogja érni. De az utolsó kép, mikor teljesen érintetlenül hagyja a karácsonyi halászlét, és csak némán néz maga elé, sejteti: Markó tudja, mi következik. Az meg, hogy sejtjük elõre, hogy végül kiderül, a megfigyelõt is megfigyelik, a vizsgáztatót is vizsgáztatják, szerintem nem hiba, erre rá is kell jönnie mindenkinek, itt a kérdés az, Markó mikor jön rá. Markó az utolsó percig bízik abban, hogy õ jót cselekedett, és tényleg hiszi, hogy azzal a "kis csalással" megint jót tett a rendszernek.)

10/9.
Kulka zseniális.

Erõsen emlékeztet a régi szoci krimikre(Berkesi, Szilvási). Kimódolt és kissé nehézkes. De százszor inkább egy közepes magyar, mint valami amerikai szar "thriller".

Megvan. Zene: Parádi Gergely, fényképezés Tóth Zsolt. Lehet, hogy ti tudtátok, én lemaradtam az elejérõl, a végén meg késõn kaptam észbe. Ja, és Chicagoban Hugo-díj.

Ja, az kimaradt, hogy a PNYF-et 1956-1957 fordulóján hozták létre. Másrészt még azt is megemlíteném döntõ különbségként, hogy az ÁVH esetében a megfélemlítés és a betörés, a PNYF és a III. fõosztály esetében a nyomozás volt a jogi eljárás kitûntetett jelentõsségû epizódja. Ez meg már a Rákosi- és a Kádár-kori koncepciós perek közötti különbségekhez is elvezet minket. Szóval minden mindennel összefügg - de a film belügyi tisztjei a már nem létezõ ÁVH-val csak erõsen áttételesen.

Kedves hölgyeim és uraim!

Az mondjuk érdekes, és a kommentekbõl látszik is, hogy kevesen tudják, hogy a filmben látható konspiratív, operatív és felsõbb beosztású tisztek, NEM az 1956-ban feloszlatott ÁVH, hanem a Belügyminisztérium Politikai Nyomozó Fõosztályának kötelékében teljesítettek szolgálatot (rövidítve: PNYF). A PNYF 1961-ig mûködött és a BM ekkor zajlott nagyszabású strukturális átalakításának következtében öt önálló alosztállyal rendelkezõ fõnökséggé szervezték át, mely nemes egyszerûséggel a "harmadik" nevet kapta. E fõosztály öt alosztálya közül általában véve a III./3-as (így kell helyesen írni) neve került be leginkább a köztudatba. Pedig mind az öt a belsõ elhárítással kapcsolatos feladatokat látta el, csak ott csoportosult az ügynökállomány.

Ez azért fontos, mert az ÁVH politikai erõszakszervezet volt, "rendõri" funkcióval, míg a PNYF, majd a hármas fõosztály elsõsorban nem erõszakos, hanem sokkal rafináltabb módszerekkel dolgozott. Ez a magyar államszocializmus sztálinista és a sztálin utáni politikai gondolkodása közti alapvetõ különsgéet is magában hordozza.

Egyébként,hogy még kicsit árnyaljam a képet, hozzátenném, hogy a PNYF számos "régi szakembert" az ÁVH-tól vett át, hiszen 1956. után hiány volt a "jó szakképzettségû és felkészültségû munkaerõben".

(SPOILER) Pont ezért nem valószínû, hogy a film végén ilyetén módon szabadultak volna meg Markótól (BM-alkalmazás és párttagság felfüggesztése). Az már más kérdés, hogy lehet, hogy ezzel inkább csak rá akartak ilyeszteni. A film a kérdést nyitvahagyja, egyébként. (SPOILER VÉGE)

Ez a mozi egyébként minden szempontból rendkívüli - hibái eltörpülnek erényei mellett. De errõl majd akkor írok, mikor kicsit leülepedtek a dolgok bennem és lesz is rá idõm.

Most látom, hogy a film a Chicagoi filmfesztiválon a fiatal rendezõk fõdíját nyerte.
Még keresem, ki készítette a zenét, és az operatõri munkát ki vezényelte, mert mindkettõ dicséretes, éppen úgy mint maga a rendezés.
....Azt nem tudom, hogy 56 kapcsán miért mindig mindenütt a "Szabadság, szerelem" c. Vajna (Dobó Kata, Csányi Sándor, stb.) c. harmatgyenge Holliwood ízû marhaságot mutatják, mikor (szerintem) ez a film MÉRFÖLDEKKEL jobb. Az összes színész, a rendezõ, és a nagy érzékeny pontom: a forgatókönyv, mind kitünõ. A film nálam..
..Jelesre vizsgázott.

A film jó. Azért nem sokszor nézõs, mert a csavar tudtával - amire valahogy rá lehetett jönni, (mintha az érintett egyébként máshogy kezdett volna játszani és ez nem dicséret...) - már nem ugyanaz az élmény. De jól játszanak és a cselekmény is rendben van.