ez is egy egyoldalú, cinikus hugyosmantra, kb. mint a film készítõié, kár hogy a tehetséges scorsese egy hack-é változott, mondjuk mindig is egy tehetséges, profi frusztrált megalomán volt,de itt nem igazán õ a hibás, félreértés ne essék.

jordan belfort egy primitív pörgõ romlott hantás kis senki volt,ami viszont egy sok szempontból képmutató rendszerben igen jelentõs gazdasághoz is vezethet, az igen ügyesen manipulált, mondhatni tenyésztett szellemi prolisereg hülyeségének köszönhetõen.
scorsese ezt helyenként szellemesen, de jobbára a rá jellemzõ kissé felszínes, öntetszelgõ stílusban mutatta be, egy nem felszínes prolishow mély társadalomkritikaként és mûvészetként tudtak eladni.
cinikus behülyítése az embereknek igazolva, hogy a film tartalma lényegében helytálló. a kör bezárult, kilépés nincs, a hugyosok uralnak mindent.

Valaki vagy ilyen gátlástalan és érzéketlen törtetõ, aki a jó helyen van jó idõben és így él, vagy nem az. Nincs átmenet, nincs középút. "

nettó marhaság.

ahogy a film is. cinema of excess--csakhogy a mûvészet pont ott kezdõdik, hogy amirõl te mérhetetlen hosszan szövegeltél, azt nem ilyen módon mutatom be. a sötétségrõl akarok filmet? forgatok tûzõ napon. realista akarok lenni? már olvasom a mágikus realista könyveket és tunningolom magam szürrealizmussal.
hiába van benne amit írsz, ez bizony nem több egy mérsékelt hitelességû prolisónál, evvan.
csak a huggyantszellemiség már minden másodosztályú szarba belemagyarázza, miért 10/10.

mintha jordan okos lett volna, LOL
amúgy egy cinikus szellemi hugyosproli világnézetét közvetíted, az olyanok istene a belfort.

Finoman szólva nem volt túl kidolgozott a jellemek és a szereplõk egymás közötti viszonyának alakulása, pedig lett volna erre 179! perc, ehelyett a film igen jelentõs részében orgiát, kokózást és a fõhõs buzdító beszédeit láthatóak. Ez utóbbit azért Leo rendkívül jól hozta; Matthew McConaughey frenetikus volt.

Leonardo jó volt nagyon. De Gyerekek! A film elején Hanna(Matthev Mc Conaughey) az valami kiba...tt nagy. Megnéztem az éttermi jelenetet vagy tízszer.Ót végig a filmben kellett volna tartani. Leonardó "bandájából" meg mindenki szar szinész,és semmitmondó arc volt.

ez a film jó és kész.

SPOILER kéretik :) Mi lesz a kövér haverjával, Donnie-val? Róla az az utolsó, hogy feladta Belfortot a sárga cetlivel, és hogy veszettül töröl mindent a gépérõl. De Belfort is feladta õt végül?

Úgy-úgy.
Örök dilemma: vajon az átverõ vagy az átvert a hibás? A vezetõ vagy a megvezetett?
Nehéz ügy ez, és sokszor nem egyértelmû, de egy biztos, a butaságra nincs mentség.

Ennyire jól még senki nem foglalta össze. Sajnos a terjedelme miatt félek, kevesen fogják elolvasni, pedig kötelezõvé tenném. :-D
Mindenre adtál választ a sekélyességre, az ürességre, hogy nincs „igazi” végkifejlet, arra is, hogy látszólag nem szól semmirõl a film, csak egy nagy orgiáról.

Ez a nagyhal kis hal érzékeltetés is jó, különösen a luxemburgi történet. Viszont azzal nem értek egyet, hogy a nagyok csinálták ki Belfortot.
Ugyebár a legnagyobb halak mind politikai, mind gazdasági értelemben összefonódnak. Ezért õk már teljesen más és hatalmas területen vannak jelen. Te is említettél pár esetet. Pont ezért nem hiszem, hogy szúrta volna a szemüket Jordan (hozzájuk képest tényleg porszem volt), még akkor sem, ha külföldre viszi a pénzét. Tény, Belfordnak nem voltak politikai kapcsolatai, ezért nem tudta megúszni hosszútávon, de ezzel õ tisztában volt. Tudta, hogy le fog bukni egyszer, csak az minél késõbb legyen. Ez is egy kihívás volt számára. A „lebukásban” inkább az FBI ügynök buzgósága játszott szerepet. Te is említed, hogy az ügynök is megszállott volt és a film is ezt sugallja, hogy mindenképp lecsukni a Jordan féléket. A nagyokat már õ sem tudná.
Egyébként a metrós jelenetrõl, ahogy ül ott és nézi a többi „szürke” embert, nekem az jött le, hogy nem változott semmi azzal, hogy õ lecsukta Belfort-ot, nem lett sajnos jobb a világ :-D
Egyébként teljesen mindegy, hogy kis vagy nagy hal, ugyanazokkal a jellembeli tulajdonságokkal rendelkeznek, kivéve a függõségeket, szenvedélyeket.
Igen jól rávilágítottál, hogy van egy gyenge pontja a legtöbb ilyen jóképességû beszélõkével és csavaros, agyafúrt elmével megáldott embernek, mégpedig az, hogy nem bírnak leállni a pörgésrõl, mert akkor unatkoznak, és ezért különbözõ általában függõséget okozó szerekhez nyúlnak.

A tõzsdét azért te is beskatulyázod. Ez a film csak egy - igaz nem elhanyagolható - szeletére világít rá, azt viszont érthetõen elmagyarázza. A tõzsdén is, mint oly sok más területen, mindig akadnak kiskapuk, amikkel vissza lehet élni.
Szerintem nem nagyon lehetne konkrét tõzsdés filmet készíteni, mert ami jó lenne annak, az unalmas lenne. Inkább dokumentumfilmként lehet megvalósítani

Tetszett a film...és a hozzászólásod is.
Ajánlom mindenkinek, mindkettõt.

És engedelmeddel idézek belõle, mert tanulság van.Ezt éreztem én is.Csak nem tudtam ilyen jól tömören megfogalmazni:

<<Mert most már tudni fogja, hogy MILYEN az, aki a vonal végén van.

Ott egy olyan ember van, akinek a fejében nem a te jóléted, hanem ez a kép van arról, hogy õ hogy akar élni már ma a te pénzedbõl.

Ha ezt nem felejted el, nagy baj már nem érhet a befektetéseiddel kapcsolatban.

És pusztán ettõl már önmagában zseniális volt a film. >>

Tetszett a véleményed, és szerintem elég jól látod a dolgokat a filmmel kapcsolatban, bár erõsen kétlem, hogy eszmefuttatásodnak bármiféle haszna, építõ jellege lenne, mivel aki nem ért meg dolgokat alapból, az hosszú szájbarágós magyarázatból sem - ráadásul ez mind szubjektív, hiába érzed úgy, hogy te beleláttál a rendezõ agyába. ;)
Talán annyiból volt hasznos, hogy szép képet mutat a társadalom (mármint a Port-os) megoszlásáról.

Az értékesítés lényegérõl írt mondataidon jól szórakoztam; igen, mi sales-esek, érzelemmentes robotok vagyunk és a hülyékre vadászunk. Ez benne a legszebb. :D

https://www.youtube.com/watch?v=VXa9tXcMhXQ

Nem hivatkozok a tizenhatos karikára, tõlem ez meglehetõsen álságos, probléma-megkerülõ megoldás lenne, mert ha csak egy dolgot kellene megjelölni, hogy mivel teszik tönkre a világot, lehet, hogy pont ezt a karikázást említeném.

De értem az aggályaidat, viszont mindenki valamilyen elõélettel, családi háttérrel, neveltetéssel, erkölcsi normarendszerrel érkezik ehhez a filmhez, és ha egy alkotás formálja is negatív irányba valakinek a jellemét, annak az alapkövét már korábban elhelyezték a haverok, az oda nem figyelõ szülõk, illetve a suttyó gének. Ez a film a megerõsítés elve alapján mûködtetheti rossz irányban a jellemfejlõdést, elmélyítheti, de a mag már korábban el lett vetve, és egy szerzõ felelõssége, ráhatása a mûvének felhasználását illetõen erõsen korlátozott. Valahol a tartalomfogyasztásnál, az értelmezésnél, a befogadásnál lehetne ebbe a folyamatba belepiszkálni, no nem az hatástalan karikázgatásokkal persze. De egy szerzõ kezét megkötni nem szabad, illetve az alkotói fantáziát, a kreativitást bûn lenne megbéklyózni ilyen elvárások mentén. Kodexin meglehetõsen hosszú, ám tartalmas hozzászólásában adott is egy magyarázatot rá, hogy Scorsese miért nem állított fel ellenpólust ezzel a negatív pörgéssel szemben, érdemes elolvasni végig a gondolatmenetét.

Ja, hogy most már direkt szúrod el, legyen! Érdemi választ pedig Kodexin hozzászólása után már felesleges is lenne megfogalmaznom, mindent megírt, amivel letöri az egyszerû érveiteket. Nem lesz rövid, de bátran ajánlom a sorait, rendesen kitágítja a film értelmezési keretét, és rálelsz benne az ócsmány, kultúrálatlan hangvétel funkciójára is.

Te is szenvedsz a betegségben, hogy nem tudsz röviden írni, ismerõs...azt hittem elõször, nem foglak elolvasni, de megtörtént, érdemes volt, rendesen megrágtad a témát. Ül az egész elemzésed, csak azért nem hiszem, hogy Scorsese vagy, mert magyarul beszélsz.
Csehovi párhuzam nekem eszembe sem jutott, pedig szerintem pont egy idõben olvastam a drámáit, és néztem meg a filmet. Az mlm, illetve sales közeg adja magát, valójában porszívóügynöki munka a részvénykereskedés is (a brokernettel itthon is összekapcsolódott a kettõ), hát persze a társadalmi rangjelzése, az imázsa, a körítés megszédíti a fejeket, a tõzsdei tevékenységet tekintélytisztelet övezi, a hozzá kapcsolódó közgazdasági ismeretek egy átlagember számára akadémiai homályban leledzenek, és mivel racionálisan nem férnek hozzá, érzelmi úton, egyfajta vallásos hittel közelítik meg a témát (nyilván nem véletlen a karizmatikus egyházak és az mlm-rendezvények közötti kísérteties hasonlóság sem). Miközben a meló 99 százaléka marketingbõl, rábeszélõkészségbõl, gátlástalanságból, sziszifuszi értékesítésbõl, a vallás tanainak terjesztésébõl áll.
Akartam a Glengarry Glenn Rossal elõhozakodni korábban másik hasonló témájú filmként, az szintén szemfelnyitogató jelleggel készült már több mint két évtizede, de szerintem megállapíthatjuk, hogy hiába készül el mindegyik generáció számára a maga filmes sokkterápiája, még mindig az ostoba, vakbuzgó hit áll nyerésre, és aki cápának születik, továbbra is zavartalanul vadászhat az emberi hülyeségre.

Átolvastam a commenteket, nos, szerintem nagyjából senkivel sem értek egyet.

Spoiler az egész.

Ez a film ebben a formában egyszerûen DiCaprio vágya volt arra, hogy újra eljátszhassa a "Catch Me If You Can"-ben játszott szerepét, csak "felnõtt" módjára. Hát nem jött össze, hiába nyújtotta eddigi legjobb alakítását, sajnos még mindig ugyanaz a sablonszínész, ugyanazzal a korlátos mimikai tudással, aki mindig is volt. Igaz, ez a sablon most már egyre kidolgozottabb, ugyanakkor kezd fáradni, amire nem igazán jó válasz az, amikor Pierce Brosnan/Jack Nicholson vigyort vesz fel magára a hajóján.

Ettõl függetlenül a film zseniális, mivel valójában az egész film semmi másról sem szól, csak Jordan Belfort lelkivilágának sekélyességérõl. Amit nem mellesleg, Jordan Belfort mutat be a nézõk szemébe nézve Scorsese látványos SZÜRREÁLIS túlzásaival. Amit ugyanis szerintem sokan nem láttak meg ebben a filmben, amikor a mûfaját akarták besorolni az éppen ez. Ez a film nem volt más, mint egy csehovi cselekmény nélküli dráma, egy szürreális visszaemlékezõ álomkép mai köntösbe öltöztetve. Az egész filmrõl nyilvánvaló, hogy azt ""hõsünk"" meséli el a nézõknek, élõ egyenesben, amit pont azzal tesz teljessé, hogy a szemükbe mondja, hogy "úgyse érdekli õket, hogy mirõl beszél".

Mert ez így van.

Ez a film alapvetõen a birkáknak szól ébresztõ gyanánt, valamint azoknak az önjelölt álentellektüell esztétáknak, akik a szokásos kliséket kérik számon a filmen (meg nem értve az egyértelmû klisékkel le nem írható megvalósítást), majd megpróbálják skatulyázni, amibe viszont kíméletlenül beletörik a bicskájuk.

Ebbõl is látszik, hogy a film alapvetõen az emberi hülyeségnek, és önámításnak állít örökbecsû emléket.

Sokan felteszik a kérdést, hogy mi köze vannak ennek a filmnek a tõzsdéhez? Még többen osztják az észt, hogy van jobb tõzsdés film... pedig ennél tökéletesebb tõzsdés filmet még soha nem csináltak. Ez a film ugyanis éppen azt mutatja be, hogy a tõzsde nem más, mint egy kutya közönséges SALES-es munkakör, csak éppen a nagyságrendek és a körülmények mások mint egy rágógumi ügynök esetében.

Holott a hülyéknek az orra alá van dugva a lényeg és ezért nem látják - a film tökéletes keretbe van foglalva.

A keret lényege:

"Adja el ezt a tollat nekem".

Tényleg nem látszik, hogy ez a lényeg? Az, hogy egy sales-nek ez a feladata? Az, hogy az összes MLM errõl szól? Az, hogy minden MLM-es elõadás, minden 10x-es pénzt ígérõ nyilvánvaló csalás esetében TÖMVE vannak az elõadótermek? Hát mitõl nagyobb csalás a tõzsde, mint a nyugdíjasoknak drágán eladott marhaságok, lámpák, edénykészletek? Miért érzik úgy az emberek, hogy "ez más"?

A nagyságrend miatt?

Hiszen ezek az összegek, amikrõl beszélünk, valójában amerikai mértékkel mérve egyáltalán nem számítanak igazán nagy vagyonnak. Sõt mi több, nemrégiben kellett korlátozni a bankárok bónuszát, mert évente annyit kaptak, mint amennyivel ez az ember összességében átvert másokat. Igaz, azóta eltelt pár év, de azért mégiscsak figyelemreméltó, hogy amikor valaki bedöntött egy egész régi bankházat, amit utána 1 dollárért “vettek meg”, akkor sokkal nagyobb süketelést adtak le, mint jelen esetben, és valójában a bûntetési tétel is összehasonlítható volt a kezdetben belebegtetett tételekkel.

És ez még semmi.

El kell menni egy MLM elõadást meghallgatni, amiben az az alsó hang a lelkesítõ elõadótól, hogy "õ például nem elégedne meg ennyivel". És az is legális.

Na errõl szólt ez a film.

Nomeg arról, hogy valójában a fõhösünk egy zseniális sales-es volt, aki történetesen VÉLETLENÜL bekerült a tõzsdén kívüli LEGÁLIS kereskedésbe, amit ADDIG senki sem vett komolyan. Ugyanakkor - a magyar hozzá nem értés miatt - ezt hiszik sokan errefelé annak, hogy ez lett volna illegális. Csak a nevét nem mondták ki, ezek az úgynevezett "bóvlikötvények", amelyek egyebekben teljesen legálisak voltak, és a mai napig azok. Szó sincs arról, hogy azzal vert volna át bárkit is, hogy ezeket eladta. Hogy mást ne mondjak, erre világosan utaltak azzal, hogy azokkal a kötvényekkel legálisan kereskedett az a cég, ahová érkezett. Nem kellett erre több szót szaporítani.

Mondhani, a zseni ekkor látta meg a lehetõséget, azt, hogy ezeken a kötvényeken irdatlan pénzeket lehet keresni, ha úgy tetszik, õ volt a kis kínai, aki a kici pénszeken naty hoszamó’ cinát. Nem véletlen, hogy hosszú idõn át nem is találtak rajta fogást. Az, hogy "rámenõsen értékesít" az nem bûncselekmény, maximum etikátlan. A sikeresség önmagában nem bûn.

Hol is látjuk ezt nap mint nap?

Hány embert is paliztak már be errefelé a "régi barátok", akik meghívják és egyszercsak, hipp-hopp egy MLM elõadáson van, ahonnan alig bir elszabadulni és larázni magáról X, Y és Z cég értékesítõit, hogy hagyják már békén?! Ez egy és ugyanaz, és ráadásul mindegyik egy és ugyanazt ígéri az összes behülyített értékesítõjének. A vicc csak az, hogy szinte soha egyetlen MLM-es ügynöknek nem jönnek be az ígéretek, csak a piramis tetején ülõknek – mig “hõsönk” alkalmazottainak valóban bejöttek az ígéretek, õk valóban nagyon jól éltek, jól kerestek. Akkor ki is a csaló?

Tehát vajon az az ember, aki azzal kezdi, hogy egy tollat ad a meggazdagodni vágyó emberek kezébe, hogy "azt el tudják-e neki adni", az lenne az igazi csaló? Hiszen õ legalább szembesíti az embert azzal, hogy hülye, nem tud eladni. Vagy az, aki lelkesít, hogy “bárki el tud adni”? Melyik az igazi csaló? Aki hiteget, vagy aki valóban sales-est csinál a motivációs rendszerével? Na erre akart utalni szerintem Caprio, amikor a hamisító-bûnüldözõ párhuzamot akarta létrehozni a szélhámos-tréner párosítással, azaz azzal, hogy ezt a fajta tehetséget lehet legálisan is kamatoztatni, méghozzá nem is akárhogy.

Node vajon errefelé hány embernek jutott eszébe, hogy el tud-e adni egy vadidegennek egy kutya közönséges tollat?

A sales egy mûvészet, egy szakma.

Ez a film mondanivalója.

Ezt nem lehet tanulni, erre születni kell - minden egyéb tanfolyam és ígérgetés ellenére. Ez errõl szól. Motiválni lehet, felhúzni lehet az embereket, belelkesíteni lehet az embereket, de a sales-esnek ezerrel kell pörögnie.

És az ezerrel pörgés kicsinálja az embert. Ahhoz egyre inkább stimulus kell, tehát egyre inkább jönnek azok a dolgok, amik a sikerélményt biztosítják, és a végén már öncélúvá válik az egész eladási spirál. A permanens pörgésre volt remek bemuató az, hogy ahogy az anyagi lehetõségek nõnek, úgy nõnek az igények is, vagyis egyre extrémebb és extrémebb stimulusokra van szükség, ha úgy tetszik, a kábítószerezés stációi is be voltak mutatva a szex irányából nézve is. Elkezdõdött az egyszerûbb dolgokkal, a luxus és a gagyi, végül a domina, mert már egyre nehezebb elérni az egyszerû KIELÉGÜLÉST, miközben észre sem veszik azt, hogy ebben semmiféle érzelem sincs. Ahogy ez kifogástalanul be volt mutatva azon jelenetben, hogy “azt sem tudja ebben a fázisban, hogy hol van és kicsoda”, miközben éppen ugrál rajta valaki. Akirõl történetesen semmit sem tudunk, az se, hogy egy pénzéhes nõ, aki rá akart mászni, azt se, hogy hivatásos volt-e, mert ennyire nem volt a számára jelentõsége ezeknek az aktusoknak.

Mire pedig észrevenné a családját, már régen késõ. No nem mintha a feleség ne érné meg a pénzét, node a lényeg mégiscsak azon van, hogy a nagy pörgés és a család nem fér össze. Ez egy ördögi kör, amibõl nem lehet kiszállni. A végére már úgy összefolynak az orgiák, a partik, hogy azok is csak futó szürreális kalandok lesznek, hogy elrabolja a gyerekét, ami mintegy "szóra sem érdemes", ÉRZELEMMENTES emlékké szintetizálódik az emlékeiben, azaz pontosan úgy kerül elõadásra, mint ami csak megtörtént, de amiben SEMMIFÉLE érzelem nincs. Még csak sajnálat sem, hogy “nem jött össze”.

Pont ez volt a lényeg az egész rendezésben, hogy ezzel az emberrel bármi történik, abban igazából semmiféle érzelem nincs. Nem csak akkor, amikor be van állva, akkor sem, ha nincs. Nem egyszerûen a "drámának látszó" jeleneteket nem éli meg "hõsünk", hanem valójában az élvezeteket sem. Ez a másik lényeg a filmben. Az, hogy ez nem gyerekesség, hanem közönséges sekélyesség, pótcselekvés.

És ez kifogástalanul átjött a filmen, ahogy az is, hogy az emlékek erõsségét azért mégiscsak a pörgés, az orgiák határozzák meg, méghozzá abszolult dominánsan. Ami maga volt a kábítószer, valójában a tényleges kábítószer csak a gyorsító volt ennek az állapotnak az eléréséhez.

Ezért volt futó jelent a család, még futóbb jelenet a gyerek ellopása még a Ferrari lezúzásához képest - az ugyanis többet jelentett számára, mint az egész gyerek és család jelenet. Pont az volt a lényeg, hogy az ""érzelem"" - azaz a félelem - a drogos hazajutásra jutott, a gyerekre és a családra pedig a "futottak még" kategória. Azaz, ezt a két jelenetet kell párba állítani a történet megértéséhez. És így tovább, tessék csak szépen újra végignézni, hogy a "hiányzó" drámai jeleneteket mindig ellenpontozza egy erõteljes emlék, amiben "coolnak érzi magát" a hõsünk. Hiszen szinte hõstettként mondja el azt, ahogy hazatért a Ferrarival, miközben teljesen érdektelenül jelzik azt, hogy összetörte a Mercedest. Pontosan úgy, ahogy az ember dicsekszik a haverok elõtt. Ahogy egy nagy mesélõ, egy Münchausen elmondana egy történetet, hogy szórakoztassa a közönségét.

Számára az EGÉSZ bírósági eljárás csak egy "villanás", aminek nincs jelentõsége, ahogy a börtönnek sem. Valójában csak teniszezett. Jelentéktelen apróságok a számára, hiszen a sekélyes, érzelemmentes embert nem viseli meg a bezártság, de különösen akkor, ha amúgyis egyedül van, mert már nincs családja.

És pont ezért csodálkozom azon, hogy senkinek sem tûnt fel az a jelenet, amikor ott ül a házában a film vége felé, és leginkább egy öreg kisnyugdíjasnak látszik, ahogy maga a ház is inkább egy nyugdíjas háza, mint egy trendi brókeré. Az egész varázs elszállt, szinte csórónak tûnik a kertjében, aki már csak vegetál, de nem él. Ott és akkor rá volt írva az, hogy MENNYIRE unalmas is az élet, ha nem az a pörgés van, amit korábban élt. Hiába a nagy ház és a - magyarok számára - elképesztõ vagyon, valójában ott derült ki, hogy nem élt semmit és így nem is él igazán. Mert õt a pörgés éltette. Ezért is éli meg úgy az életet, hogy abból csak a legnagyobb orgiák maradtak meg, nomeg a “törpdobálás”, meg az, hogy elszámolták költségnek a szexuális szolgáltatásokat. Ez már-már stadleri magasság, amiben az Utolsó Vacsora áfáját szerette volna visszaigényelni. Ennél szürreálisabb jelenetet ebben a formában nehéz lenne elképzelni, fõleg úgy, ahogy ezt teljes mértékben hihetõen el is játszották. Eleve az, hogy mekkora vicc volt az egész cég vezetése, hogy kik ültek benne, hogy hogyan alakult meg… node idézzem most azt, hogy egy másik filmben úgy mutatták be a programozók kiválasztását, hogy ki esik az asztal alá utoljára miközben berugatják õket? Vajon melyik a komolyabb vállalkozás?

Az, amibe a nagyok tolják bele a pénzt és nem az, amiben a “kis ember” akar a nagyok pályáján játszani. Nem kis tanulság ez sem szerintem.

Ezért is értelmetlen és értelmezhetetlen például számomra az az elvárás önjelölt álentellektüell esztéták részérõl, amely a "karakterfejlõdést" hiánylja, hiszen éppen az a lényeg a csehovi drámákban, hogy NINCS történet, nincs fejlõdés, valójában minden marad úgy ahogy van. A “kis ember” marad a “kis ember” ezen a legkevésbé sem változat a pénz, sõt, igazából ez mutatja meg igazán azt, hogy hiába a sok pénz, a jellem ettõl nem változik meg, ha pedig megváltozik, az legfeljebb torzulhat.

És csak gondoljuk végig, valójában mi változott meg a filmben szereplõ mentalitásokban?

Semmi. Bár a svájci bankárok jelentõs ma már nem röhög a SEC-en, azért a gátlástalanságukban semmi változás nincs. Vajon azok, akik tudottan elbújtatják a pénzeket, azok jobbak lennének "hõsünknél", pusztán azért, mert "törvényesen" mûködnek? Ugyan már. Vagy éppen, a nagy bankházak, brókerházak, amelyek becsomagolták a szemét kötvényeiket, felminõsítették õket AAA-nak, majd eladták õket a nyugdíjalapoknak, azok jobbak lennének? Vagy éppen meddig tartott, mig Luxemburg és Ausztria beadta a derekát a banktitok feloldása ügyében? Vagy említsük meg Luxemburgot, amirõl kiderült, hogy de facto egész Európát károsították meg azzal a gyakorlattal, hogy államilag támogatott üzletszerû adóeltitkolást valósítottak meg tömeges méretben Európa kárára?

Hol is van az a miniszterelnök, aki ezt a gyakorlatot létrehozta, üzemeltette és titkolta el Európa elõl?

Ja, õ az Európai Bizottság Elnöke, akit mikor le akartak mondatni, akkor masszív többséggel megszavazták, hogy ne mondjon le, hanem maradjon elnök.

Na és vajon ott mennyi embert sitteltek le ezekben az ügyekben?

Gyakorlatilag senkit, esetleg érdemei elismerése mellett felfelé buktatták õket.

Vagyis mi derült ki ebbõl is?

Hogy "hõsönk" esete azért érdekes, mert a tõzsde és a nagy pénzek világában Õ VOLT A KIS EMBER, ahogy arra az FBI embere is rávilágított (szintén méltánytalanul ki nem emelt jelenet), aki egyszerûen nem volt tisztában azzal, hogy ezt a játékot a "nagyok" hogyan játsszák. Hogy is mondja a régesrégi nóta?

"A császárság oly ingatag,
Az alakzat már elrohadt.
A kiscsalók mind bebuknak,
A nagyok sorra befutnak.
A játék most már tétre megy.
Be kell dobnunk mindent.
S ha ráhajtunk, még összejöhet egy igaz nagy siker."

Hát errõl szólt ez a film. Arról az õsi mondásról, hogy

“Quod licet Iovi, non licet bovi”

Arról, hogy a kis ember egy darabig bemehet a nagyok játszóterére, de egy idõ után kellemetlen lesz, és akkor eltávolítják. No nem azért, mert õ lenne a bûnös, vagy a nagy bûnös, hanem azért, mert ráirányítja a figyelmet a játékra. Egy darabig jó, ha bohóckodik, mert sok hülye fejében ülteti el azt a képzetet, hogy “meg lehet gazdagodni munka nélkül”, de amikor már olyan játékokat kezd el játszani, ami veszélyes a nagyüzemi pénzügyekre, akkor gyorsan le kell zárni a karrierjét.

Akárcsak a Casinoban, egyszerûen arról van szó, hogy túl nyíltan voltak hedonisták és túl egyszerûen játszották a játékot a strómannokkal. Azt úgy kell játszani, hogy a Lehmannt fel kell minõsíteni AAA-ra, majd idõben felvenni a pozíciókat és végül bedönteni. Motoroskasza a köbön, különösen azoknak, akik idõben adtak el és idõben vásároltak vissza. Legálisan, adófizetõi pénzekbõl megtámogatva.

Ezzel szemben viszon az az eset, amikor valaki azt játssza el, hogy úgy visz tõzsdére céget, hogy bennfenntesen kereskedik már a bevezetéskor a részvényekkel, avagy a saját kezében tartja a részvények árfolyamát, az már csalás. Nem véletlen tehát az, hogy a SEC mindössze azért ajánlott alkut kezdetben, mert bár rájött arra, hogy nem tiszták a tõzsdei ügyletei, illetve manipulálják a piacot, ezt azonban nem tudták akkor még bizonyítani. Ezért nem volt akkor még semmiféle olyan ügy, amire az FBI rámozdulhatott volna. A félreértések elkerülése viszont ez csak hatásköri ügy, a SEC egyáltalán nem játék, ahogy ezt is megemlítették a filmben.
Az FBI akkor lép a képben, amikor szövetségi ügy lesz valamibõl, így például a fekete jövedelmek kezdenek külföldre vándorolni. Ezek voltak a vádpontok, ezzel lehetett megfogni.

Egyebekben természetesen a cége sokáig mûködött, jó eredményeket hozott és sokan gazdagodtak meg mind a cégében, mind azok között, akik beléjük vetették a bizalmukat, nem véletlen, hogy egy évtizedig mûködhettek.

Szóval, ez a film azoknak szólt, akik azt hiszik, hogy a brókerek azért vannak, hogy nekik keressenek pénzt. Nem, a brókerek dolga az, hogy maguknak és a cégüknek keressenek pénzt (õsöreg film, juszt is cím nélkül: "The good part, William, is that, no matter whether our clients make money or lose money, Duke & Duke get the commissions."), és ez így természetes.

Ehhez pedig hülyék kellenek.

Olyanok, mint te.

Hogy utána õk úgy élhessenek, mint amit láttál. Te nem élhetsz így, mert te még náluk is kisebb ember vagy. De az illúzió ez, amit elhúznak az orrod elõtt, a nemi szervek és a pénz illata. Vagy csak véletlen utalás lenne az is, hogy a brókerek tömegében, illetve a meggazdagodni vágyók tömegében nõt... nem is látni? Nem, nem volt véletlen. Te vagy az igazi kisember, a lúzer, aki csak veszíthet. De mivel meg akarsz gazdagodni, ezért csak jó beszélõke kell és máris megveszed az MLM kezdõcsomagot, vagy éppen az üdülési jogot, vagy a bróker által ajánlott “tuti befektetést”.

Ebben a filmben minden jelenetnek jelentése van.

De leginkább az, hogy egy jó beszélõkével megáldott szélhámosságra is kapható ember ilyen könnyedén vesz rá bennetek arra, hogy elhitesse veletek hülyék, hogy meggazdagodhattok. És ezt a pörgést nagyon nehéz lerakni, mert a siker garantált, a világ tele van hülyékkel. Egyszerûen aki ebbe belekóstol, rákap az ízére, az nem bírja abbahagyni, mert annyira várják a bírkák a nyírást, hogy már úgy érzi, hogy egyrészt kötelessége megnyírni õket, hogy jobban érezzék magukat, másrészt ha nem õ teszi meg, akkor megteszi más. Ha nem csinálja, számára értelmetlen az élet. Akkor legalább beköp mindenkit, mert az is tartogat izgalmakat. Még a börtön is változatosság. Mert ha otthon van, akkor megbolondul az unalomtól.

Nem véletlen, hogy nincsenek is sokan ebben a mûfajban. A tanulság ugyanis az, hogy ehhez a “sikerességhez” pontosan ilyen gátlástalan, jellemtelen, érzelemmentes zseniális sales-esnek kell lenni. És meg kell látni, hogy ebbõl a szempontból is a “kis embert” láttuk. Hiszen ennek a mûfajnak is vannak sokkal nagyobbjai. Ott volt például ugye Madoff, akihez képest "hõsünk" igazi kispályás volt. És még csak Ponzi sémát sem csinált, egyszerûen ügyeskedett, variált és hülyére vette azokat, akik azt akarták, hogy hülyére vegyék õket, mert amig rá nem jöttek, hogy hülyék, addig “ügyesnek és boldognak” tartották magukat. Van aki az egyházaknak adakozik, van aki a brókerének.

És ahogy a film elején ezt kifogástalanul meg is fogalmazták, az egész csak egy illúzi és hit. Éppen ezért aki hitet ad, az pénzt kap.

És most olvassa újra a kommentárokat az, akit ez a téma érdekel, amiben vannak, akik képesek azt mondani, hogy "ez az élet és ilyet akarnak". Pedig hát, jól látható a film felépítésén az, hogy valójában milyen tökéletesen lett felépítve az, hogy ezt a túlpörgetést is csak egy darabig lehet csinálni, egy idõ után csak ugyanaz ismétlõdik. Nincs tovább, nincs fejlõdés, hiszen nincs hová. Már az is csak egy lényegtelen részlet, hogy valaki alig 35 évesen belepusztul ebbe az életbe. Uncsi. Pont ezért kezd UNALMASSÁ válni a szex jelenetek halmaza is, túlzóvá az egész, hiszen ez így normális – egy idõ után már szinte teljesen érdektelenné válik a szex közben az inas meleg jelenete. Ide a rozsdás bökõt, hogy az emberek többsége már olyan unottan nézte azt a jelenetet, hogy fel se tûnt, hogy férfaikat lát, pedig azért a heteropornon élõ férfiak többsége általában nem bírja a melegpornot. Itt pedig a zseniális rendezés miatt ezt LEGFELJEBB feleslegesnek tartják, de valójában semmiféle felháborodást sem váltott ki senkibõl – holott nagy valószínûséggel bármely más filmben minimum a fél topic egy ilyen nyílt meleg jeleneten történõ kiakadással lenne tele. A film lényege éppen ez, egy idõ után úgy megcsömörlesz, hogy valójában oda sem figyelsz arra, hogy a kép tele van férfiakkal. Észre sem veszed azokat, tulajdonképpen már a meztelenséget sem. Ez volt a jelenet lényege.

Ez az egész világ ilyen, pusztán ennyi idõ, alig pár óra alatt kezd már az ember immunissá válni az ingerekre, telítõdni azzal, amit lát, már kezdi únni is az egészet amellett, hogy belátja, hogy ezt õ úgysem tudja elérni. Innentõl kezdve egy-egy nõi jelenet talán még megfogja, de igazából már nem érdekli az egész, tudat alatt már inkább zavarja.

És furcsa módon ez pontosan azt a reakciót váltja ki, ami ki is jött, aki tudja csinálni, az ekkora már inkább csinálni akarja, aki meg nem tudja csinálni, az meg felháborodik azon, hogy minek tolják ezt az orra elé.

Valójában eddigre a film már csak sekélyes és unalmas lesz.

Pontosan az az érzés, amelyet be akartak mutatni a filmmel, azt, hogy milyenek ezek az emberek és hogy milyen ez az élet, olyan, mint amit az FBI ügynök érez, amikor megy haza a metrón. Mindkettõ sekélyes, unalmas, érdektelen – csak másképpen. Hiszen az egyiknek az az élvezet, hogy szerez egy hajót, a másiknak meg az, hogy elveszi tõle. Jó és rossz ismét párba kerül, vajon melyik a jó? Az, amelyik a hülyéktõl szedi el a pénzt és hajót vesz belõle, vagy az, akinek az a célja, hogy ezt elszedje tõle? Jelen esetben a kérdést azonban ne abból a szempontból vizsgáljuk meg, hogy mi a törvény, hanem abból, hogy milyen a jellemük. Valójában nem nagy a különbség. Mindhettõnek a másik tulajdonának az elvétele okozza az örömet, utána pedig vagy a házában ül a kertben unottan, vagy a metron hazafelé.

Ez egy nagyon erõteljes volt a film, amely az idõ rövidsége miatt nagyon erõsen nyomatja az érzést arról, hogy mi mindent engedhet meg magának az, akinek ennyi pénze van. Ennek okán megkockáztatom, hogy az álprûd debileken kívül nem sokan vannak, akinek nem fordult meg a fejében, hogy így éljen legalább egy kicsit.

A film azonban éppen arról szólt, nincs olyan, hogy "kicsit".

Valaki vagy ilyen gátlástalan és érzéketlen törtetõ, aki a jó helyen van jó idõben és így él, vagy nem az. Nincs átmenet, nincs középút.
Ha valaki nem ilyen, akkor annak jobb, ha megkeresi a boldogságát egy McDonald's-ben, MERT OTT IS MEGTALÁLHATJA, és megtanulja, hogy milyen gyors ritmusban küldje el a francba azokat, akik meggazdagodást akarnak számára kínálni, vagy devizahitelt, vagy áruhitelt, vagy hitelkártyát, vagy MLM kezdõcsomagot, vagy üdülési jogot, netán “visszautasíthatatlan ajánlatot” hallgat meg.

Mert most már tudni fogja, hogy MILYEN az, aki a vonal végén van.

Ott egy olyan ember van, akinek a fejében nem a te jóléted, hanem ez a kép van arról, hogy õ hogy akar élni már ma a te pénzedbõl.

Ha ezt nem felejted el, nagy baj már nem érhet a befektetéseiddel kapcsolatban.

És pusztán ettõl már önmagában zseniális volt a film.

10/10

Az " Isten hozta, õrnagy úr" egy más kategória. Teljesan normális és nézhetõ film.
Hogy némely hozzászóló intelligenciáját kérdõjelezed... Amikor egy útszéli, trágár filmhez tetszésükkel szavaznak, akkor már maguk szóltak.
Ehhez azért fûztem megjegyzést, hogy aki ezt nézné legyen tisztában vele mire számítson. (Ez tény!) Subkultúrálisan Gyõzikét is alulmúlja, témájában jelentéktelen. Tõzsdés filmre számítottam, de a film ócsmány primitív kocsmai szintre vitt el.
Tehát felhívtam a figyelmet erre. Kultúráltan viselkedni, beszélni, netovább filmet készíteni pedig nem álszentség, hanem a mások és önmagunk megbecsülése. Igy még a legsuttyóbak sem beszélnek a szüleikkel, tanáraikkal, hanem disztingválnak. Aki ilyen filmet készít, az legeslegsuttyóbb.(És/vagy szándékos.) Akit ez nem zavar, annak szabad figyelmen kívül hagyni a jelzést.

A filmet még valamikor tavaly április-májusban láttam, nem frissek az élményeim. Ugyan a brókerek világából merít, gyakorlatilag értelmezhetõ a kereskedelem, üzleti világ bármely területére, általános kapitalizmuskritikaként is felfogható, egymás lehúzása, becsapása, taposása a túlélés alapvetõ törvénye. Hogy nincs társadalmi igazság, és egy ilyen féreg még az élettörténetébõl is hasznot tud húzni, végighaknizva vele fél Amerikát, hát ezen lehet bosszankodni, de azon, hogy Scorsese nem futtatja ki happyendre, nem hazudja el, hogy a bûnöst ma megjutalmazzák karóbatörés helyett, felesleges a kezünket tördelni. Merthogy - ha jól emlékszem - ha dramaturgiai szempontból egyes jelenetek fel is lettek tuningolva, a történet váza valós.
Van itt egy mocsok figura, Scorsese nem vállalt többet, minthogy a kamerájával körbefilmezve megmutatja a maga undorító valóságában.

A didaktikusságot, szájbarágást meg egyenesen tiltanám, mert ez az egyszerû propagandaeszköz ma már általában kontraproduktív, annyira átlátszóvá és unalmassá vált ez a fajta érvelési mód, bármilyen megjelenési formában okoskodásnak szokott hatni. A drog rossz, gyerekek, ne drogozzatok, a drog rossz, mondja Etus tyúkanyó, és senki nem hisz neki. Szerintem Scorsese rábízza mindenki egyéni erkölcsi értékítéletére a meséjét, õ csak a tényekkel foglalkozik, és nem épít lelkiismeretet a filmjébe. Azt gondolja, hogy az ott található a képernyõ túloldalán, és bár biztosan ki lehetett volna találni egy ellenpólust (mondjuk egy-két becsapott és megvágott, tönkrement családot is képre rakni), nem élt ezzel az eszközzel. Szerintem aki ezt a filmet megnézve mégis pozitív figuraként könyveli el magában Belfortot, annak már régm ettõl a filmtõl függetlenül is meg van borulva saját morális értékrendszere.