Delia Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek c. könyvéről a véleményem az alábbi:
A könyv a 2019/20 év sláger könyve volt. Kétszer olvastam el a könyvet, mert röstellem ugyan, de először nem jöttem rá, nem éreztem rá arra az ízre, hogy miért lett sláger könyv?!
A könyv első fele tetszett, az írónő részletesen taglalta és nagy hozzáértéssel írta le a helyszínt. Főleg a mocsaras tájat. De nem csoda a táj élethű leírása, hisze Delia Owens biológia szakon végzett, majd PhD fokozatot szerzett az állatok viselkedéséből. Sokáig élt Afrikában, a botswanai Kalahári-sivatagban is. Majd a zambiai Nemzeti Parkban. Azaz, közelről ismerte az afrikai vadon élő állatok viselkedésének ökológiáját. (Vannak akiket nem igazán érdekel mindez, mert teljesen más az érdeklődési körük, szerintem.

Érdekes volt a könyv azon része, ahol megtudhattuk, hogy Kya kislányként hogyan birkózik meg a világgal, hogyan talál ötleteket kisgyerekként, a megélhetésre. Egyébként én annyira nem tudtam elképzelni, hogy egy kislány egyedül él ebben lápi-mocsaras-bogaras világban - pláne egy részeg apával, akitől még menekülnie is kell -, hogy nem is szíves olvastam ezeket az oldalakat. Sajnáltam nagyon a gyereket. Mert elsőre el sem tudtam képzelni, sőt magát a tényt sem tudtam elfogadni, hogy egy 8-10 éves kislány, hogyan tud önellátó lenni?! Hogyan tudja átélni, megélni a furcsa évszakokat, mint a forró nyár, hideg tél hozta napokat??!! Egyedül! Nem tudtam elképzelni, hogy ez a gyerek nem fél?! Engem mindez felkavart első olvasatra! Szokatlan táj, szokatlan szereplővel! Ezért az elején beszippantott a könyv!
A könyv második fele másodszorra sem tetszett. Miért?! Azért, mert Kya, mint karakter, örökösen elfutott a problémák elől. És minél többet élt ezzel a lehetőséggel, annál antipatikusabb is lett.
Még akkor is, ha az ember tisztában volt azzal, hogy hogyan telt a gyerekkora, hogyan élt a mocsárban, hogy elzártan élt, de akkor is vállalni kell a felelősséget a tetteinkért. Nem pedig büntetlenül megúszva mindent, élni tovább az életet?! Ezáltal szinte kiszámítható lett a történet vége is. Azóta sem vettem elő a könyvet egy újbóli olvasásra. Pedig igencsak egyedi volt a történet, de akkor sem.
A könyv legfőbb érdekessége továbbra is a helyszín! Ahová elrepít a zoológus-írónő, a Dél -Karolina mocsárvidékére, az 1950-1960-as évekre.
És nem mellékes, hogy az írónő, Delia Owens szíve, lelke ott van a sorok között, ahogy leírja a lápon élő emberek mindennapjait. A Dél-Karolina, a déli élet bonyolultságát, a természet szépségét, a szegénység, a vidék és közösségének megosztottságát elénk tárja.
( Megjegyzem, szó se róla nagyon szép a könyv borítója is, de a könyv ára is szép volt!)

Egyébként pedig a fent leírtak csak az én kizárólagos véleményem tükrözik. Egyben tiszteletben tartva mások eltérő véleményét!
Kíváncsian várom a filmet és az arról alkotott véleményeket is. :)
A filmhez jó szórakozást kívánok Mindenkinek!

A könyv, mindig jobb, mint a film, de azért kíváncsi vagyok a filmre is. (nem mindenki tud elvegyülni, a jó emberek között...)

Kíváncsi vagyok a filmre. A könyv nagyon jó volt.