Aláírásgyûjtésrõl hír:

Kedves Twilighter!

Újabb hírrel jelentkezünk az aláírásgyûjtésrõl. Az elõzõ levelünk óta már több mint a duplájára nõtt a regisztrálók száma, már meghaladja a 6100 fõt.

Úgyhogy ha a továbbiakban is így terjesztitek a hírét, minden esély megvan arra, hogy összejöjjenek az aláírások.

Közben úgy tûnik, nagyon sikerült eltalálnunk az ízléseteket az Evermore-ral és az Evernighttal is. Rengetegen kérdezik, mikor olvashatják már tovább. Biztató hír: õsszel jön mindkét sorozat 2. része.

Ha még nem olvastad az Evernightot, íme egy kis ízelítõ:

Klikk! :)

Üdv

Ildikó

Ez egy hát nem is tudom hogy mondjam milyen vélemény a Twilightról... le lehet vonni a következtetést :S itt megtalálható: http://nesztelencsiga.hu/archives/2009/05/20/a_twighlight/

2009. május 20., szerda

a twilightról

Nem tudok lekattanni errõl a családon belüli abúzusról, mint témáról, de úgy látom, az index sem (ami nagyon helyes, ideje, hogy minél több emberben tudatosuljon, hogy az ilyesmi nem olyan, mint a gyorshajtás, hogy tilos, de mindenkivel elõfordul idõnként, hanem csúnya, rút dolog).

A párkapcsolati abúzus egyébként is komplikált ügy, mert ott ugye elvileg két felnõtt emberrõl van szó, akik közül az egyiknek meg kellene tudnia védenie magát a másiktól, illetve az áldozatszerepet betöltõ fél gyakran elõsegíti a magatartásával a körülmények fenntartását (ugyanakkor az, hogy valaki áldozattípus, senkit nem jogosít fel arra, hogy bántsa az illetõt). És gyakran hallani azt, hogy de hát miért nem hagyta ott, vagy ha tényleg bántották volna, akkor biztos elhagyta volna, de ez nem ilyen egyszerû, mert egy ilyen kapcsolat nem úgy kezdõdik, hogy odamegy valaki az emberhez, megüti, majd felajánlja, hogy akkor járjanak. A függõ-erõszakos kapcsolatok lassan alakulnak ki, és egyenként nem veszélyes, de együtt legalábbis gyanúra utaló jeleik vannak, amiket egyébként érdemes lenne legalább egy osztályfõnöki órán átvenni középiskolában, a szexuális felvilágosítás részeként (és ha már itt tartunk, vannak további érdekes gyakorlati témák, amikre ha nagyobb hangsúlyt fektetnének, akkor nem lehetne annyi égbekiáltó baromságot olvasni kismamatopikokban: hogy mi az a molekula, hogy mûködik a mikrohullámú sütõ, miért humbug a Pi-víz, illetve a tündérvíz (erre elõször egy olyat asszociáltam, hogy biztos tündérbõl facsarják, de sajnos nem), satöbbi). Mert például Stephenie Meyer Alkonyatja is tele van ráutaló jelekkel, és mégsem kapja fel senki a fejét.

Az alkonyatot egyébként szakmai indíttatásból olvastam el, mert lehetséges, hogy lesz még Meyer-könyv a karmaim között, és soha nem árt, ha az ember minél többet kiderít az ellenfélrõl. Elsõ pillantásra egyébként olyan a könyv, mint egy bõ lére eresztett tiniregény, röviden arról szól, hogy a fõszereplõ lány, Bella, új városkába, új iskolába kerül, ahol meglátja Edwardot, és úgy érzi, a fiú szépsége és vonzereje felülmúlhatatlan. Késõbb kiderül, hogy téved, mert Edward folyamatosan felülmúlja önmagát szépség szempontjából, és a regény szerintem csak azért ér véget párszáz oldal után, mert Meyer kifogy az alkalmazható rokon értelmû szavakból. Ja, meg az is kiderül idõközben, hogy Edward vámpír, de ez a tény senkit nem zaklat fel különösebben.

Bennem viszont határozottan mindenféle piros lámpák kigyulladtak olvasás közben, és mostanáig nem tudom eldönteni, hogy Meyer direkt csinálta-e, de az egész sztori tankönyvi példája egy szép, kerek abúzív kapcsolat kialakulásának.

Ott van például a barátoktól/családtól való izolálás. Ez sem úgy szokott történni, hogy akkor a második randin bezárják az embert, slussz, hanem kifinomult lélektani eszközökkel. Hogy a domináns fél a tenyerén hordozza a másikat, elhiteti vele, hogy az õ kapcsolatuk különlegesebb bármely másik kapcsolatnál a világon (Edward például komoly arccal kijelenti valahol középtájt, hogy bár õ százvalahány éve tizenhét éves, de még soha nem volt nõvel, mert egyszerûen nem érdekelték - na mármost tapasztalataim szerint egy tizenhét éves fiú félórát nem tud úgy tizenhét éves fiú lenni, hogy eközben ne érdekeljék a nõk), és miért akarnának bárki mással idõt tölteni, amikor együtt is lehetnek. Edward továbbá arra is különösebb lelkifurdalás nélkül ráveszi Bellát, hogy hazudjon az apjának és a barátainak, amikor róla van szó.

A folyamatos kontroll: Edward mindig lehallgatja azoknak a gondolatait, akikkel Bella beszélget (az övéit közvetlenül technikai akadályok miatt nem képes, bár egy idõ után felmerült bennem, hogy esetleg a jel gyengesége ennek az oka), ami számomra a telefonlehallgatás ekvivalense, és ezt Bella cukinak találja. Mert hogy õ ennyire fontos Edwardnak. A vámpírgyerek továbbá váratlanul fel-felbukkan Bella közelében, és ez az utcán meg az iskolában még oké is, de a regény egy pontján kiderül, hogy idõnként éjszaka bemászott Bella hálószobájába, hogy kihallgassa, mit beszél álmában. Mit érezne ön egy ilyen információ hallatán?

Az én nem tehetek róla, a környezetem a hibás, ha szeretsz, ilyennek fogadsz el diszpozíció, illetve az áldozat hibáztatása az esetleges erõszakos cselekményekért: Edward ugye vámpír. Tegyük fel, hogy errõl tényleg nem tehet, illetve igyekszik is leállni a szerrõl, bla-bla. De a könyvben folyamatosan felbukkannak olyan kijelentések, tréfás vagy kevésbé tréfás formában, Bellának címezve, hogy te tehetsz róla, kihozod belõlem a vadállatot, illetve egy idõ utána lány is elkezd bocsánatokat kérni, illetve kérdezgetni, hogy mit csinált rosszul, miben kellene változnia. Az ilyesmi csak az elején romantikus, késõbb egy ilyen kapcsolatban mindketten leginkább az áldozatot fogják hibáztatni minden rosszért, és ezért is nem szokták a nõk elhagyni azt az áldott jó embert, aki verik õket, hiszen õk a hibásak, õk provokálták ki.

Az áldozat infantizálása: Edward folyamatosan azt sulykolja Bellába, hogy mennyi baja eshet a lánynak nélküle, hogy milyen ügyetlen õ egyedül, és bár lehet, hogy Bella valóban kamaszosan esetlen egy kicsit, de azért valahogy sikerült az elsõ tizenhét évét túlélnie. Bella ugyanakkor azon az állásponton van, hogy Edward valamiféle istenség, ereje határtalan, ítélete bölcs, szava arany (objektíve, tehát a leírásból és a saját szavaiból igazából csak annyit tudunk meg Edwardról, hogy egy jó külsõvel megáldott, értelmesebb fajta tizenhétéves benyomását kelti, ami százvalahány évesen szerintem nem nagy kunszt). Igen nagy esélyük van rá, hogy kilakuljon köztük egy tranzakcióanalítikus szempontból klasszikus szülõ-gyerek kapcsolat, és pár év múlva Edward határozza meg Bellának, mennyit költhet körömlakkra, és milyen filmet nézhet meg a moziban.

És igazából ezeknek a dolgoknak a megléte részben vagy egészben külön-külön nem feltétlenül ártalmas egy kapcsolatban. Két ember viszonyába az fér bele, ami mindkettõjüknek jó és megfelel, de pont így szoktak indulni azok a dolgok, amik egy idõ után az egyik félnek nagyon nem felelnek meg, viszont kiút sem látszik belõlük.

És azt sem állítanám, hogy egy vámpírral csak és kizárólag ártalmas párkapcsolatban lehet élni (ezt fontosnak találom leszögezni, még mielõtt az engem olvasó vámpírok tiltakoznának az implicit negatív diszkrimináció ellen). Pozitív példaként Angelt tudnám felhozni, már azon túl is, hogy David Boreanaz sokkal szexisebb, mint egy üres arcú kamaszfiú. Angel például simán beilleszkedett Buffy saját baráti körébe, állandóan magát hibáztatta minden rosszért (a brooding menõ nálam, de amikor például gonosz volt, akkor büszke volt arra, amit tett, nem pedig másra hárította a felelõsséget), Buffyval körülbelül egyenrengú partnerekként küzdöttek a gonosz ellen, meg mentették meg egymást kiegyensúlyozott arányban, illetve Angel sokkal kevesebbszer bukkant fel váratlanul bárhol, mint azt Buffy szerette volna.

További disclaimerek: nem állt szándékomban azt implikálni, hogy bármi gond lenne a tizenhétéves fiúkkal úgy általában, akkor sem, ha még nem voltak nõvel. Nem állt szándékomban azt implikálni, hogy erkölcstelen lenne, ha egy fiú és egy lány tizenhét évesen közös hálószobában töltik az éjszakát, plátóian, és/vagy megfelelõ védekezés mellett. A bejegyzés megírása során egyetlen élõ állatnak sem esett baja.

Ma már péntek és Peter Facinellinek még csak 252,440 ismerõse van, pedig 500,000-re van szüksége ahhoz, hogy ne veszítse el a háttámláját (ez milyen viccesen hangzik így!)! Csak néhány lépés létrehozni egy felhasználót a Twitteren, így ha szeretnétek látni, ahogy Peter barátja meztelenül futkorászik, ill. szeretnétek megnyerni azt a bizonyos háttámlát, akkor regisztráljatok és jelöljétek be Petert!

Más: Ha kiváncsiak vagytok Rob 30 legszexibb nézésére, kattintsatok ide: http://www.people.com/people/package/video/0,,20283823_20285422,00.html

Megint más:

Az Eclipse rendezõje, David Slade (aki nekem -egyelõre- nem valami szimpatikus) elmondta, h a Saga harmadik része sokkal sötétebb és akciódúsabb lesz, mint az elsõ kettõ, ill. sokkal objektívebb is lesz, tehát nemcsak Bella szemszögébõl látjuk majd a történéseket. David korábban nem ismerte a könyveket, de nemrég elvégezte a háziját. Azt mondta, nehéz volt átrágnia magát a sorozaton, mert ezt a könyvet 15 éves lányoknak írták. Azt azért hozzátette, h meglepõen (?) jónak találta a könyveket és nagyszerûnek a sztorit. Annak különösen örül, hogy Melissa Rosenberg lesz a forgatókönyvírója ennek a résznek is. Az Eclipse-et az év végén kezdik el forgatni, jelenleg az elõkészületek folynak.