A TELJES PREMIERE MAGAZIN INTERJÚ!

Remélem emlékeztek még arra, hogy a francia Premiere magazin mostani szeptemberi számának címlapján a mi Robertünk szerepel.:) Jó olvasást :) Ja és Rob, engem nyugodtan meghívhatsz reggelizni :D(L)

Premiere: Rob, mielõtt belekezdenénk, tudni szeretném a fodrászod nevét és a hajzselé fajtáját amit használsz.

Robert: Tudni akarod az igazat? Csak a forgatásokon szoktam vágatni a hajamból.

Premiere: Oh! És majd elfelejtem: Minden lány akit ismerek, üdvözletét küldi.

Robert: (nevet) Helló!

Premiere: Legutoljára a Twilight amerikai reklámozásának keretében láttuk egymást múlt novemberben. Akkoriban még nem úgy tûntél, mint aki tudja, mi történik.

Robert: Nem hinném, hogy bárki is értené azt, ami történik. Az ilyen dolgok csak ritkán fordulnak elõ. Ez egyfajta keveréke a szerencsének és a véletlennek. Felkelsz egy nap, és hirtelen már sztár vagy. Ez tényleg fura. Egyszer csak mindenki tudja, hogy ki vagy, miközben te cseppet sem változtál. Cannes-ban értettem meg igazán, mi zajlik körülöttem. Pihenésképp bementem egy étterembe, és amikor 2 órával késõbb kijöttem, 500 ember várt rám a kijáratnál. Teljes káosz volt. Szó szerint oda kellett cipelni engem az autóhoz. Ez elég nevetséges, ha belegondolsz. (nevet)

Premiere: Gondolom úgy érezted, meg kell kérdezned azt az 500 embert, mit csinálnak ott…

Robert: Természetesen, de biztos vagyok benne, hogy ha azt mondom az egyik lánynak: „Gyere, menjünk reggelizni”, teljesen zavarba hoztam volna, és nem sikítozna többé a nevemet a tömeg kellõs közepén.

Premiere: Nos, most aztán jól fején ütötted a szöget, meg kell hívnod reggelizni minden egyes rajongódat, hogy újra normális életed legyen.

Robert: Egyiket a másik után. Nagyszerû ötlet!

Premiere: Nehéz lehet higgadtnak maradnod, mikor hirtelen minden olyan gyorsan vett 180 fokos fordulatot körülötted.

Robert: Nem tudom… Igen, természetesen. Ugyanakkor nem gondolom, hogy változtam volna. A legkellemetlenebb dolog az, amikor a barátaid elhívnak, hogy találkozzatok, és azt kell mondanod nekik „Bocsi, arra a helyre nem mehetek”, mert a fotósok értesülni fognak a dologról, és ott fognak várni téged. Ilyenkor olyan egy görénynek érzem magamat, mintha a világnak körülöttem kellene forognia. Folyton hátra kell néznem, és szuper-elõvigyázatosnak lennem, mert bármelyik pillanatban lefilmezhet valaki, vagy felveheti amit mondok. Ettõl úgy érzem, megállás nélkül dolgozom. A forgatásokon legalább a biztonságiaknak köszönhetõen lehet egy kis magánéletem. Ez megkönnyebbülést jelent.

Premiere: A filmforgatás az egyetlen hely, ahol magánéleted lehet?

Robert: Õrület, nem? Még nem találtam egyetlen helyet sem a világon, ahol eltûnhetnék. Még a legtávolabbi helyeken is amit el lehet képzelni, valaki fel fog kérni egy közös képre vagy egy autogramra. Õszintén szólva, nem gondoltam, hogy ilyen könnyen fel lehet ismerni. (nevet)

Premiere: Ezzel együtt arra is kell figyelned, hogyan viselkedsz, ami nem lehet könnyû, fõleg hogy 23 éves vagy. Emlékszem arra, amikor én voltam 23… Jobb is, hogy nem szegezõdött rám semmiféle kamera a nap 24 órájában.

Robert: Pontosan. Ami a legjobban aggaszt az az, hogy nem tudom mikor fog elfogyni a türelmem, és csinálok végül valami hülyeséget. Várok és figyelek…

Premiere: Mondtad valaha is magadnak: „Én nem választottam ezt az egészet”?

Robert: Állandóan. Néhány hónappal ezelõtt elég közel kerültem ahhoz, hogy felhagyjak a dolgokkal, tényleg elég paranoiássá váltam. Aztán elkezdtem egy új munkát, és a dolgok a helyükre álltak. Nem fordíthatok hátat a helyzetnek és nem tehetek úgy, mint aki nem esz tudomást róla. Ha mondjuk holnap azt mondom: „Oké, elég volt, álljunk le mindennel”, az nem változtatna semmin. Úgyhogy megpróbálom elfogadni, és zen buddhistának maradni, mint akinek nincs hatalma a dolgok felett. Eléggé prûd személy vagyok, szóval ez nem mindig könnyû. De a siránkozás semmin sem fog változtatni.

Premiere: Milyen ironikus, hogy két év múlva, ha már végeztél a Twilighttal, harcolnod kell majd azért, hogy az emberekkel elfeledtesd a karakteredet, ami sztárt csinált belõled és talán rád is ragadt.

Robert: Ez egy kicsit megrémít. Amikor más projektek kapcsán megyek el összejövetelekre, az embereket akikkel találkozom, úgy tûnik csak az Edward Cullen és a közöttem lévõ összetartás érdekli. Így néz ki a dolog: „Ha érdekel a szerep, és el tudod hozni nekünk a Twilight közönségét, megkapod.” Szerintem még azt is engednék, hogy egy nõt játsszak el.

Premiere: Vannak hímnemû Twilight rajongók?

Robert: Néhány… Valójában egyre több és több pasas kér tõlem autogramot. Hacsak nem azért csinálják, hogy aztán eladják az eBay-en. (nevet)

Premiere: A New Moon forgatás után 3 nappal belefogtál egy romantikus vígjátékba Allen Carter-tõl, aztán pár nappal késõbb ezt követte az Eclipse, a harmadik film a Twilight Saga-ból. Ha Madeleine Stowe westernjét is hozzáadjuk, melyben ezután fogsz játszani, összesen 5 szabadnapod lesz egy évben…

Robert: És ha minden a tervek szerint halad, januárban el kezdem forgatni a Bel Ami-t Párizsban, 3 hónapig, aztán pedig a negyedik Twilight film jön, a Breaking Dawn.

Premiere: Ezek szerint le vagy foglalva 2 évre.

Robert: Elég tömör. Egyetlen hetem lesz a nyár végén arra, hogy meglátogassam a barátaimat, akiket a végére elõfordulhat hogy el is fogok felejteni. (nevet) Ez kész elmebaj.

Premiere: Van egy olyan érzésem, mintha így szöknél meg az õrület elõl, ami körülvesz téged.

Robert: …És nem tévedsz.