/www.youtube.com/watch?v=mZrA_b4bFEw&feature=player_embedded

Nagyon sokáig halogattam ezt a filmet, mert úgy gondoltam úgysem fog tetszeni, ez nem az én világom. Természetesen már megbántam...
Iszonyatos módon tetszett, nagyon-nagyon. Az egész film, a hangulata, a története. És mindvégig ellene voltam Robertnek, már azt is megbántam:)
Tényleg van benne valami, ami megfog... Ami magával ragad. Pedig, mint férfi egyáltalán de nem az ideálom, de ebbe a filmbe teljesen magával vitt:)
Ma este pedig megnézem a 2. részét, és várom a 3.-at a mozikban.

Van olyan magyar szó, h 'mindha'? Félre biztos nem ütötted, mert kétszer is leírtad.

Imádom.Legjobb film

Minden elismerésem Catherine Hardwicke-nek, a rendezõnek, aki még ebbõl a hisztis, elviselhetetlen természetû színészbõl is, mint Kristen Stewart
kihozta a legjobbat.

nekem ez baromira tetszett tök jó a történet minden a kettes most fogom megnézni a hármast meg nagyon várom

A könyv is jó, a film is jó. Külön-külön. Hozzám véletlenül került a Twilight (könyv) és úgy kezdtem bele az olvasásba hogy "milyen hülyeséget találtak ki megint", és úgy tettem le h. aludni se tudtam amíg meg nem kaparintottam a második kötetet. A New Moon nagyon jó volt a moziban, egyszer, de nem hiszem h. mégegyszer megnézném. Edward karakterét nem szeretem, mert nem olyan mindha a pasija lenne Bellának hanem mindha az apja. Túlságosan félti, egyfajta kalitkába zárja.

Én elõször a filmet láttam, aztán a könyvet olvastam-Így tök jó volt. Késõbb ismét megnéztem a filmet, és így a könyv után tényleg egy nulla volt.(Azóta már elolvastam az összes részt, és valószínû a többi rész is csalódás lesz.)Ettõl függetlenül érdemes megnézni, hogy mit hoznak ki belõle a rendezõk...

A könyv is és a film is harmatgyenge.
Bocs a rajongóktól, csak nem vagyok elfogult.

Nem sokat vártam ettõl a filmtõl, de végül nagyon tetszett!

Egyet értek, a regény ezerszer jobb, mint a film, de ez majdnem mindig így szokott lenni és fõleg akkor csalódás egy film, ha elõtte már olvastad a könyvet. A szereplõk jó válaszotás voltak, ennyi, de a film szerintem nudli. Alig ad vissza vmit a naaagy nyüglõdésekbõl.:-))

Egy újabb trailer :D
http://www.youtube.com/watch?v=CScK6D3KROM
És a régebbi, hogy felfrissüljenek az emlékek:
http://www.youtube.com/watch?v=Q1D5goGz0SY

én nekem nagyon is tetszett a film már az újholdat is láttam!és már 100-szor láttam

Nézzétek már elõkerült a Twilight banyája !
Aztakurva !!! Ez már nem is fej,hanem fúj !
Ilyen rusnya teremtés még a kalendáriumban sincsen ! XD

Megnéztem, de nem tetszett. Középpontban a két fõszereplõ volt, a többiek csak úgy statisztának voltak benne, rendesen összecsapták a szereplésüket. Zavaró volt, hogy hirtelen bekerült egy baráti társaságba, majd benne is maradt, annak ellenére, hogy nem foglalkozott velük, csak mellettük ült. Túlságosan könyvhûen akarták az egész történetet megvalósítani.

Hát akkor ne nézzétek meg a többi részét se, mert azok is ilyenek...

Jól írod!!!

Ez a film faszság!

Óh Robert, miért is vagy te Robert
Budapest Robert Pattinson-õrületben ég, aki épp itt forgatja Maupassant A szépfiú címû regényének filmváltozatát.


Huszonéves csitrik százai ólálkodnak az Opera körül, a Pollack Mihály téren és az amerikai nagykövetség környékén, hátha leesik egy mosoly, egy fotó, egy autogram, és egy fél magyar mondattal több, mint "köszönöm, hogy csendben vagytok". Attól a kócos-édes, bátortalan, szófukar laklitól, aki két éve még az ügynökénél csövezett, örült, hogy egyáltalán kamera elé engedik és a francba kívánja a világhisztériát, amit kiváltott.

HIRDETÉS


- Robert Pattinson (hiányzóknak: Alkony, Újhold) momentán a párizsinak álcázott pesti flaszteren hódítja Uma Thurmant, Kristin Scott Thomast és Christina Riccit Maupassant A szépfiú címû regényének filmváltozatában. A fotókból ítélve komoly képpel, frakkban és cilinderben legalább olyan vonzó, mint zavartan heherészve, kócos hajába túrva, félregombolt ingben és csípõjére csúszott farmerben, amivel megtisztelte legutóbbi New York-i beszélgetésünket pár nappal azelõtt, hogy elindult Budapestre.

- Az összes pesti kollégám azt lesi, mikor kaphat mikrofonvégre, de ismerlek már annyira, hogy munka közben nem adsz interjút. A pesti szabadnapjaidon mit tervezel?

- Soha nem voltam még Kelet-Európában, és mindig csiklandozott, hogy be kéne csavarogni. Képzelheted, milyen kíváncsi vagyok. Több haveromtól hallottam, hogy gyönyörû város Budapest. Akit ismerek, és járt nálatok, mindenki oda van érte, de sajnos, nem lesz sok szabadidõm... Névtelen turistáskodásra pedig az ismert okok miatt nincs sok esélyem.

- Pedig a magyar könnyûzenei élet pezseg, és te szeretsz muzsikálni.

- A srácok, akikkel felnõttem, mind zenészek lettek, és állati jók, velük szoktam elpötyörészni.

- Milyen hangszeren játszol?

- A hegedûvel küszködöm, nem tanárral, csak úgy magamban, de nem mindenki rajong érte körülöttem. Meg komponálok. Érdekes, mindig az adott szerepemtõl függ, hogy mennyit. Új filmem, a Remember Me hõse nagyon mély érzésû srác, mikor azt forgattam, sok nótát szereztem. A Bel Ami fõszereplõje viszont abszolút felszínes fickó, akit a világon semmi nem hat meg, a mûvészet aztán meg végképp nem, és mivel most már az õ bõrében vagyok, teljesen leblokkoltam.

- Zenekarod van?

- Volt egy szedett-vedett bandám, de szétestünk. Most már egész más úgy zenélni, hogy nem ez a fõcsapásom, csak kirándulok, mint színész. Ezt egy kicsit nyálasnak érzem. Persze, ha egy bárban akad egy mikrofon, ma sem kell kétszer szólni, Los Angelesben is fölruccantam itt-ott a színpadra, de aztán gyorsan elijesztett, hogy a nézõk közül valaki lefilmezte és föltette a netre. Erre nincs szükségem. Ki fogom várni, míg elcsitul körülöttem az õrület, és majd megint zenélek.

- Mint részben muzsikust, gondolom, a magyar zenei élet is érdekel.

- Hogy is hívják azt a New York-i bandát? Gogol Bordello! Nem õk csinálták azt a dokumentumfilmet a kelet-európai roma zenészekrõl? Kiskoromtól izgat az etnikai folklór, persze, szívesen belekóstolnék a magyarba is.

- Kérd meg a producereket, hátha lezárnak a kedvedért egy pesti klubot.

- Áh, az egyrészt nem lenne fair, másrészt nem lenne olyan, mint beolvadni a csápoló tömegbe és odaadni magam a zenének.

- Akkor beszéljünk a Bel Amiról. Eredetileg Nicole Kidman játszotta volna a szerelmedet.

- Nem tudom, mi történt. Lemondta... ebbe nem folytam bele... Uma Thurman vette át a szerepet.

- És te miért vállaltad el? Mert tény, hogy Londonban dolgoztál már klasszikus színházban, de filmen csak a Harry Potterbõl emlékezhetünk rád, és az Alkonyat-sorozat Edwardja fényévekre van Maupassant Bel Amijától.

- Egy éve küldte el az ügynököm a forgatókönyvet, amit úgy olvastam el, hogy nem ismertem a regényt, és õszintén szólva Maupassant-ról se volt sok fogalmam. Azonnal bejött nekem ez a könyv, mert a feldolgozás során érzelmileg elkaptak valamit, ami mai szempontból rettentõen ütõs. Csupa ilyen fickóval van tele a világ, mint Georges, a frakk meg a cilinder csak külsõség. Mindenkire irigy és féltékeny, semmi nem elég neki, még akkor sem, ha eléri, amit akar. Meg úgy gondoltam, ha már váltok az Alkonyat három része után, akkor nincs nagyobb ugrás, mint eljátszani egy ilyen velejéig romlott, önzõ, nyers pasit, akit kizárólag a saját érzelmei vezérelnek és mindenkin gondolkodás nélkül átlép. Nagyon ráéreztem a figurára, szinte láttam magam elõtt. Meg az is tetszett, hogy ilyen epikus, színes-szagos-szélesvásznú filmeket ma már ritkán látni, tehát kapóra jött ez a lehetõség.

- És az Alkonyat Edwardjában mi fogott meg?

- A második regény sokkal jobban tetszett, mint az elsõ, mert igazán ott kezdtem el kötõdni a figurához. Ha az ember fiatal, vagy lehet akár öreg, és beleszeret valakibe, elõször elkezdi idealizálni, aztán piedesztálra emeli, végül tükröt lát a másikban. Csakhogy egy idõ után ebben a tükörben a saját hibáit is kezdi észrevenni, és minél jobban látja, annál inkább fölnagyítja, míg végül képtelen elviselni és szétrombolja a szerelmet, mondván, hogy erre nincs szüksége. Ez nagyon így van, tanúsíthatom. Fura, hogy egy ilyen csöpögõs lányregény hozta meg nekem a világhírt, de ha már így történt, nem tiltakozom.

- Ha már a szerelemre terelted a szót...

- Tíz évig megszállottan bele voltam zúgva egy lányba, akivel két szót sem váltottam. De máig jól jön az a napló, amit akkoriban vezettem, mert ha gubanc van a szerelemben, elég elõvenni, megéri-e az illetõ a tipródást annyira, mint az a másik? Mikor annak idején végre megmondtam neki, hogy mit érzek, tátott szájjal nézett rám, hogy még egy jó szavad se volt hozzám soha...

- Hány éves voltál?

- Tizennégy.

- És nem lett belõle semmi?

- Nem, mert teljesen ütõdöttnek tartott. De neki köszönhetem, hogy színész lettem. Miatta igazoltam le egy amatõr társulathoz.

- Azóta szex-szimbólum lettél, akinek nem könnyû megtalálni a lelki társát, ha egyáltalán hiszel abban, hogy létezik.

- Szeretném hinni, de nagy bajban lennék, ha idejekorán találnám meg, mert még túl fiatal, túl éretlen vagyok és valószínûleg elrontanám. Ami pedig a szex-szimbólumot illeti, ne irigyeljen senki, hogy 14 éves kislányok rajonganak értem, nekem is fura. Ha belegondolok, hogy két éve ilyenkor még egy randira se voltam jó senkinek, most meg mindenki beindult rám... Fura.

- Közszájon forog, hogy véletlenül kaptad meg az Alkonyat fõszerepét, de a hiteles részleteket tõled szeretném hallani.

- Londonban éldegéltem és bevallom, egy kicsit tele volt a hócipõm a színészkedéssel, inkább zenéltem. Mondhatnám, magamban már úgy-ahogy le is írtam a szakmát. De az amerikai ügynököm, aki egy aranyos nõ, csak nem hagyott békén, hogy egy éve a színemet se látta, üljek már föl arra a gépre és dugjam ide az orromat. Szót fogadtam, eljöttem Los Angelesbe, elkezdtem válogatásokra járni, így kerültem az Alkonyat közelébe is, és meg se fordult a fejemben, hogy ekkora robbanás lesz belõle. Tök hülyeségnek látszott.

- Ha ilyen könnyen lemondtál volna a pályáról, miért lettél színész?

- Véletlenül. Annyira nem volt a véremben ez a dolog, hogy még a színész-szakkörbe se iratkoztam be a suliban. Azért csöppentem be egy amatõr színtársulatba, mert oda járt az a bizonyos csaj, akibe belegabalyodtam, és megengedték, hogy sertepertéljek, mint ügyelõ. Épp egy musicalt próbáltak, és egyik napról a másikra belém csapott, milyen jó lenne eljátszani a fõszerepet. Életemben nem énekeltem nyilvánosan, de jelentkeztem a válogatásra, és a fõszerepet ugyan nem kaptam meg, csak mint kubai táncos debütáltam. Aztán ahogy lefutott a darab és a jó színészek szétszéledtek, kitûzték Thornton Wildertõl a Mi kis városunkat. A megmaradt társulatban én voltam az egyetlen magas srác, aki alkalmasnak látszott a fõszerepre. A premier után odajött hozzám egy ügynök és leszerzõdtetett. Neki köszönhetem, hogy játszottam Reese Witherspoonnal a Hiúság vásárában, aztán bekerültem a Harry Potterbe, és közben szépen kifutottam az idõbõl, hogy beiratkozzak valamilyen egyetemre. Tehát kineveztem magam színésznek.