Ez természetesen szintén nem igaz,kedves Péter.

A kitömött száj nem közhelyes mivel a fazon tényleg állandóan bagót rágott. ;)

Korántsem ez volt Cooper "legjobb" alakítása ,ahogy azt több helyen is beharangozták,de a film nem rossz, aki kedveli a háborús frontvonalak bemutatását,annak biztosan tetszeni fog.Különösebb színészi megeröltetést nem jelenthet a fõszereplõnek,a kitömött szájüreg már uncsi(lásd:Keresztapa,Túlélõ)már- már közhelyesen röhelyes.A történet nem rossz,csak talán ez az ellenséges orrvlövész sztereotípia nagyon áthatja a filmet,mintha csak ez számítana,ez volna fontos,lebutítva ezzel a nézõt(tisztelet a kivételnek)sokan azt várva,mikor futnak össze,hol a nagy összecsapás ami persze szintén fikció.Szerintem a könyvet érdemesebb elolvasni!A film nekem egyszer nézhetõs kategória,szerintem ezzel nem vagyok egyedül.. Volt már jobb rendezése is Clint-nek.Bár a témában elismerem,nehéz NAGYOT ALKOTNI.

Ennek a filmnek pont annyi értelme volt, mint az autós üldözéses jelenetekbõl egy komplett filmet összevágni. Lõnek benne. Ennyi történik. Kyle pont olyan a háború elõtt és alatt, mint utána. Legfeljebb arra csodálkozik rá, hogy nem mindneki úgy gondolkodik, mint õ. Nem derül ki, hogy a túlbugyogó hazafiasságán kívül van-e bármiféle más gondolata. Az sem derül ki, hogy ez miért ilyen domináns benne, és miért olyan frusztrált, miközben adja a hidegvérû cowboyt. Nem kerültem közelebb a redneckek lelki világához. Ha van ilyen.

Valaki itt a hosszú hozzászólásfolyamban azt írta, hogy "egy katonának nem szabad mérlegelnie, hogy gyereket vagy nõt kell e megölnie, vagy sem, hiszen katona, és õt háborúba KÜLDTÉK, ez a feladata. Ha nem öl, õt ölik meg". Ezt az álláspontot maximálisan elfogadhatónak tartom, ha mondjuk azokra a 19-20 éves szibériai nagyon egyszerû parasztgyerekekre gondolok, akik 1956-ban érkeztek hazánkba a szovjet hadsereg tagjaiként. Õket valóban KÜLDTÉK. Besorozták, és vitték. A szovjet hadseregben nem volt közös lelkigyakorlat vagy családállítás... Egyik fele Szuezba ment, másik Budapestre. Azt se tudták hol vannak, miért jöttek, csak ültek a tankban meg a páncélautókban. Ezzel szemben ennek a filmnek a fõhõse elvileg egy demokratikus országból érkezõ, szabad akaratából katonának álló harmincas éveiben járó férfi. Õ pénzért ment el egy másik országba, embereket ölni. Az egyik kenyeret süt, a másik gyerekeket tanít, a harmadik agyat mût, emberünk szellemileg a katonaságig vitte. Õ másokat öl, pénzért. Ezt a munkát választotta, ezért kap fizetést. Tehát õt nem KÜLDTÉK. Õ maga választotta, és maga ment, pénzért. Mert alkalmatlan volt másra (traktorvezetésre, orvosnak, nyomdásznak, benzinkutasnak, pilótának. Éppen ezért õ nem más, mint egy bérgyilkos. Más országba ment, általa ismeretelen embereket ismeretlen célból pénzért megölni. gyerekeket, anyákat, bárkit.
God bless America!:)

Nekem errõl a filmrõl egybõl A bombák földjén ugrott be, csak az sokkal jobbra sikerült. Egyébként ez sem volt rossz, és egyáltalán nem éreztem benne a nagy amerikai büszkeséget. A végén még megható is volt, hogy mennyien kimentek õt búcsúztatni.
Én rengeteg hasonlóságot vélek felfedezni a fentebb említett filmmel, de legfõképpen azt, hogy mindkettõben, a fõszereplõk, amikor otthon voltak, akkor nem találták a helyüket.
A bombák földjén filmben van az a jelenet, amikor áll a pasas a boltban egy hosszú termékekkel teli polcrendszer folyosóján és valami pelenkát vagy tápszert kell vennie, de mivel van vagy 30 fajta belõle ameddig a szem ellát, ezért csak áll ott és nem tudja mit csináljon. Na ezt a jelenetet soha nem fogom elfelejteni, ez nekem akkor nagy élményt adott, és ettõl is lett, többek között szenzációsan jó az a film.
Ennél a filmnél viszont nem volt ilyen érzésem, jó volt, megvolt, de semmi több.
És nem is fog tartozni Clint Eastwood nagy dobásai közé. Szerintem ezzel a filmmel csak emléket akart állítani.

Abba meg nincs kedvem belemenni most, hogy milyen ember volt a fõszereplõ, meg hogy az USA mit keres hol és miért?

Arról viszont megvan a véleményem, hogy mostanság nagy „divat” úgy háborúzni, hogy közben ne veszítsünk embert. Nonszensz háborút vívni áldozatok nélkül. Ezen mindig annyira felhúzom magam. Ahelyett, hogy lerohannák a nagy létszám és erõ fölényüknek köszönhetõen az egész „kócerájt” inkább partizánkodnak. Aztán a vége ugyanaz, meg rosszabb, mintha mindent bele durr lenne.
Nem tudom eldönteni, hogy ezt most direkt csinálják, mert a hosszúra nyúló konfliktus nekik kedvez, vagy tényleg a 22-es esete áll fenn, hogy ne veszítsünk sok embert, mert, ha igen akkor az otthoniak fellázadnak és akkor még baszhatjuk ezt a fajta háborút is. :D

Eastwood legnagyobb mellélövése.

1994-1997-ig azon a térségen éltem. Az USA, az ENSZ támogatására küldött oda kisebb csapatokat, megközelítõleg sem olyat, amit a közel-keletre. Akik abban a térségben szoptak, az a Francia idegenlégió (a Szomáliai partok felügyelete), mert minden szarra õket küldték elsõnek. Az amcsik mentek elõre,mint a faszok, két elbukott(és az ENSZ által nem engedélyezett) akciójuk miatt többen haltak meg (amcsi katonák),mint az egész konfliktus alatt.
Szóval csókolom.
Az amcsik csak két okból mennek bárhova is:
1. olaj
2. ha meghallják azt a szót, hogy Al-kaida
Minden mást leszarnak! Ha egy átlag amerikait megkérdezel, miért veszélyes az iszlám, azt mondja,mert hallotta a tv-ben. Ennyi!

Félve kérdezem meg, hogy te szoktál külügyi híreket olvasni? Végülis, ha a kalifátus tombolását és terjeszkedését nem tekinted problémának, akkor nincs mit tenni. Na de be is fejezem, messzirõl látom, hogy nem érdemes veled vitázni...

Nem mennek Afrikába? 1993, Szomáliai polgárháború, csókolom.

Kellett idõ, hogy leülepedjen a film! Ráadásul nézegettem, hogy néhányan ölre mennek itt, holott szerintem sokan még katonák sem voltak :D

Kyle egy igazi redneck Texasi cowboy, aki, ha nem vonul be, éli a többi Texasi életét, marhákat, lovakat tart,stb. Mivel Amerikában már gyerekkorban erõsen a hazaszeretet, a nemzeti öntudatra nevelés megy, nem meglepõ, hogy bekattan azon, hogy terroristák a hazájában robbantanak. Egyenes út a seregbe. Még jó, hogy a seregbe ment, ennyi erõvel lehetett volna belõle egy sorozatgyilkos is, aki Amerikában, békésen élõ muszlim közösségeket robbant fel.
Az, hogy ott, Irakban semmi keresnivalója az amcsiknak, azt hiszem, nem is kérdés.Ha nem lenne ott olaj, egy amcsi katonát se látna ott senki. Ahogy nem mennek Afrikába sem, ahol több millió embert öltek már meg kegyetlenül a kisebb diktátorok, ál-katonai vezetõk, és gerillák.
Hogy mi hogyan történt ott, egyedül Kyle tudja. Arra kell hagyatkoznunk, amit leírt. Ha az 60%-ban kamu, akkor sem tudjuk meg. A lényeg, hogy a sereg vezeti a mesterlövészek találatait, és abból tudjuk, hogy 160 feletti a találati száma. Megint csak nem tudni, ebbõl mi a jogos, mi az, amiben úgy vélte, ellenséget lát.
A film alatt teljesen bele tudtam magam élni sajnos a tûzharcokba, és higgyétek el, koránt sincs eltúlozva a bajtársiasság ebben a filmben. Amikor katona vagy, semmi más nem számít, csak az, aki veled van ott.
A harctér után fellépõ poszttraumás stresszhez, depresszióhoz és bekattanáshoz nem tudok hozzászólni, én nem éltem át. Valószínû, aki ebben szenved, az így nézhet ki. Olyat viszont láttam, aki leszerelt és a sereg után nem találta a helyét. Nem illett már bele a "normális" életbe, mert olyanokat élt át, amikrõl hiába mesélt bárkinek is, nem tudták felfogni, hiszen nekik az elképzelhetetlen. Õ akkor, rövid, alig 8 hónapos otthonlét után, a közel-keletre ment zsoldosnak. Nem tudom, mi van vele.
Cooper nagyon jól játszik. Jól felhízott a szerephez, nagyon jó a texasi akcentusa is. Az operatõri munka és a hang effektek is szuperek. Megható a film végén a dokumentum rész és az, hogy a felirat alatt nincs zene, csak a csönd. Ha valami irigylésre méltó, akkor az az amcsik összetartása.

Hogy hõs volt-e? Katona volt, aki egy propaganda háborúban védte a bajtársait, s azt jól csinálta, így abban igen is hõs volt. Az más kérdés, hogy ezt egy idegen, megszállt földön tette, olyanok ellen, akik a hazájukat, a meggyõzõdésüket, hitüket, családjukat védik. Azt hiszem, ha minket megszállna a Román hadsereg, én sem tennék mást, nem nézném ölbe tett kézzel, ahogy mindent felforgatnak.

Összességében ez egy jó háborús film, Eastwood nem hazudtolta meg magát, kiváló rendezõ. Többször biztos nem nézem meg, de ez nem hibája a filmek, hanem pont az erõssége. Ezt egyszer érdemes látni, de nem olyan, mint a piszkos 12, amit 50x biztos láttam. Ez nehezebb annál.

8/10

A facto ad ius non datur consequentia. - azaz - Egy cselekedetbõl annak jogosságára nem lehet következtetni. Ez alapvetés.
A filmre mentem be, és filmrõl jöttem ki pedig ugyebár annyit jelent, hogy nincsenek elvárásaim, így nincsenek csalódásaim. Valamiért ezt te nem vagy képes dekódolni, ami nem lenne baj, hiszen különbözõ adottságokkal születünk, de akkor mégis hogyan gondolsz kritizálni egy filmet, miközben -látszólag és vélhetõen- egy kevéssé összetett gondolatsor értelmezése is felér számodra egy gordiuszi csomóval? Nem számít, valete et plaudite!

Jó, de te nem vagy megrögzött Amerika fóbiás, ez így nem ér :)

Totál egyetértek!

Nem értem, hogy mi a problémátok. Clint csinált egy filmet Kyleról a saját szája íze szerint. Van valóságalapja, de mégis csak egy fikció.
A film maga jó, de háborús filmhez nekem kevés (az akciók darabosak, nem látok folyamatot, csak feladatokat és két jeleneten kívül túl sok izgalmat nem találtam bennük). Szóval én inkább azt mondom, hogy egy mesterlövész életérõl készült egy film. Viszont annak meg nem hiteles, szóval nem egészen értem én sem a rendezõt, hogy mit akart ezzel. Vagyis de, tisztelegni egy számukra hõsnek tekintett harcos elõtt.
Az a baj itt sokakkal, hogy irtózatosan kevés az empatikus képességük és még odáig sem jutnak el, hogy a katonaság nem mûködne bátor katonák nélkül. De abban is lehetne okoskodni ti nagy Amcsi-ellenesek, hogy ti hogy oldanátok meg az Iraki konfliktust. Just thinking.