Programkereső

Téma: Antigoné

Spoiler
FElepHánt 2011 máj. 22. - 17:24:59
(1/1)
FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál www.toptipp.hu

ANTIGONÉ Gigor Attila Szputnyik Tantermi Projekt
Az osztályfõnök helyett egy komplett zenekar sétál be a tanterembe, gitárok, dobszerelés, hangfal. Ahogy Ljubimov Hamletjének egérfogó jelenete kezdõdött, minden színész kezében hangszer, amely nem akadálya, gazdagítója a teljes értékû játéknak. Jankovics Péter bele is vág, krónikásként mesél az elõzményekrõl: - tucatszor láttuk a szophoklészi alapmûvet, de most derült ki elõször, hogy pl. Kreón csak gyámkirály, végsõ fokon trónbitorló...
Máthé Zsolt, megõrizve az eredeti szerkezetet, mai fülekhez igazította a szöveget, eleven ritmusú, a karakterekhez illeszkedõ textust alkotott, érzékenyen egyensúlyozva a klasszika és a szleng között. Matkó Tamás dalbetéteihez emelkedetten szellemes, fürge invenciójú szövegeket írt, melyek a történet tagolása mellett a cselekmény továbblendítõi is.
Gigor Attila az elsõ padtól az utolsóig teljes teret bejátszatja, a ordulópontokon graffittikkel is illusztrál, gondos elemzése az emberi viszonylatok hajszálpontos képét rajzolja fel. Az együttes minden pátosz nélküli természetességgel játszik, egy orrunk elõtt zajló, közvetlenül érzékelhetõ esemény résztvevõi vagyunk.
A zenei alapot Szabó Zoltán, nagydobbal erõsített basszusgitárja adja, de Õ az is, aki az apjával szembeszálló Haimónt szikrázó hevességgel állítja elénk. A címszerepben Hay Anna a tõle megszokott, elsöprõ energiájú játékot ragyogó dikcióval hatványozza, ókori SzentJohannaként a megszállott erkölcsi helytállást testesítve meg. Igazsága meggyõzõ, szuggeszivitása ellenállhatatlan, a mindennapi hõsiesség mitologikus ikonjává istenül. De mennyire emberi tud maradni! Tudattalan mélységekre rezonáló, fájdalmas blues-ában egy boldogságra termett fiatal lány búcsúzik élettõl, szerelemtõl. Dalát Petõ Kata halk énekszólama kíséri, mely észrevétlenül úszik át a gyász-ária gyönyörûséges largo-jába.
A Hirnök alakját Lajos András a dráma gyújtópontjába emeli. Még a harmonikája is fújtat, midõn a rossz hírrel futva érkezik, szédületes mimikával, pazar gesztusokkal elõre mentegeti magát, még a nézõket is bevonja önigazoló magyarázataiba. Második jelenésében hangszerével kisípolja az idézett obszcén szavakat, kétségbeesetten libikókázik a félelem és a
remény között. A baljóslatot is Õ exponálja, a mobilt az agg jós, Teiresziász csörgeti meg, a jószimatú elõérzet veszélyt jelez: "...mindig mi szoktuk hívni, de most õ jelentkezik !?!"
Sokkal több, mint Hirnök: a hatalmi téboly, a diktatúra eszelõsségei között reszketve lavírozó, túlélésért küzdõ nádszál-létünk önképe.
Az utóbbi idõkben reményteli divatja támadt a Tantermi Színházaknak. Fontosabbnál fontosabb elõadások költöznek az iskolafalak közé, Mohamedként mutatva meg a kötelezõ színház-látogatásoktól görcsölõ fiataloknak, milyen is a nekik s fõleg róluk szóló igazi theátrum.
Ha csak ennyit tett volna az Alternatív Szcéna, - hiszen a legtöbb produkció innen származik, - csak ezért megérdemelné a legnagyobb elismerést és támogatást.
Válasz