Társadalomkritikaként is megállja a helyét, ahogy a kiskölök ott élvezi az emberáldozatokat, a sámán meg manipulálja a tömeget.

Én is csak dícsérni tudom a filmet, összeszorult gyomorral izgultam végig a moziban. Nagyon jó, Mel Gibson többi rendezéseihez hasonlóan.

Kezdetben erõsen dokumentarista jelleggel, de nem megvalósítással és egy maja indián törzs társasági életének, és mindennapjainak megismertetésével kecsegtet, mígnem a feszültséget lassan de biztosan adagolva Gibson bácsi véres dzsungel-drámát farag az eseményekbõl. Fenomenálisan megkoreografált akció és harcjeleneteket kapunk, amikhez hasonlatosat azonban már sokszor láthattunk másfajta filmekben. A hangulat a díszletek teljes hiánya, és egyhangú, tipikusan fényképezett jelenetek miatt nehezen ragadja meg a figyelmet, hogy aztán egy látványos képekkel bemutatott civilizációban, afféle "hulla-eldorádó"-ban csúcsosodjon ki, ami mindenképp emlékezetes, brutalitása miatt sokkoló, és a lassan keringõ esemény-lánc miatt gyomorra menõen izgalmas. Kifejezetten örültem, hogy ezekbe a képekbe nem került szentimentalizmus, és még kevésbé a kaland-mûfajra oly jellemzõ pátoszosság. Az almûfajtól még inkább pozitív elidegenedülést képez az, hogy a Rudy Youngblood által játszott fõhõs a már kívülrõl fújt törzsi-rítusok, és a néhol primitíven egyszerû mondanivaló és dialógusok ellenére nem merül ki egyszerûen izmos testalkatában, és acélos tekintetében. A többi, ha minden igaz amatõr szereplõk is külön személyiséggel rendelkeznek, ezekbõl következik, hogy nem csak az akció-jelenetekben, de játékukban is épp oly dinamikusak. Szintén örömünnepre ad okot, hogy kapunk egy remek korrajz-ot egy egytõl egyig elmebeteg tagokat számláló társadalommal, ez pedig újabb kiapadhatatlan forrása az izgalomnak. A rendezés a feszültséget remekül adagolja, mégis picit manipulatív, de ezen nem igen csodálkozom. A vágás nagyon jó ütemû, de néhol az akciókkal együtt elég ismétlõdõnek hat. A film egyetlen komolyabb hibája, hogy már sokszor látott, azonban merõben más témájú filmek eszközeivel operál. Ez kátyúkat okoz a már kitaposott ösvényen, és emiatt néhol átlagosságba süllyed egyszerû mondanivalójával. A film így is egész élvezetes tud maradni, ha azt akarjuk, hogy így is maradjon, dõljünk hátra és nézzük Jaguár-Mancs kûzdelmét a családjáért, életéért és dzsungeléért, hogy aztán lássuk, gyõzelme csupán ideiglenes, és napjai már sosem lesznek olyanok, mint azelõtt. 80%

Ez egy "igazi" film, és ilyen jót már régen láttam. Örülök, hogy ismeretlen szereplõk játszottak benne, és a helyszínek is csodálatosak voltak. Egyszer láttam egy hasonló filmet régebben, aminek nem tudom a címét sajnos. Azt hiszem a Húsvét-szigeteken játszódott, és az egyik jelenetben egy tojást kellett elhoznia a fõhõsnek egy szigetrõl, a leendõ törzsfõnöknek. Nagyon szeretném újra látni azt a filmet, örülnék, ha valaki megírná a címét!

Egyetértek az elõttem szólóval.

Szerintem fantasztikus volt! Napokig a hatása alatt voltam! Számomra sokkal többet mond a film! Élni félelem nélkül...
Mindenki nézze meg, és az igazi mondanivalót is értse meg belõle!!!

biztos vagyok benne, hogy jobban értesz a filmekhez, mint én. nem is merném "szakmailag" megítélni pl. ezt az alkotást. (nekem csalódás volt, de leginkább nyilván azért, mert a Passió után mást vártam, és tényleg egyedül a vérességet találtam párhuzamként...)

szóval nem is ragadtam volna billentyûzetet, ha nem bántott volna valami egyre jobban, ahogy olvastalak.
kérlek, ne moss össze dolgokat! attól hogy idõben esetleg egybeestek, még nem biztos, hogy erkölcsileg is ugyanazt a szintet képviselték az általad említett (vagy egyáltalán bármely) kultúrák! az például, hogy a hunokat barbárként próbálják beállítani, legkevésbé õrajtuk múlt - sokkal inkább talán azon, hogy a történelmet a gyõztesek írják, és nagyon úgy tûnik, hogy a hunok által is képviselt magatartás nem kifizetõdõ... (ld: Atilla visszafordult Róma falai alól, amikor az örök város püspöke az apostolok csontjaira hivatkozva erre kérte.)

konkrétan arról sem vagyok persze meggyõzõdve, hogy az indiánok viselkedésérõl hiteles képet kapunk-e a filmben, (mindenesetre érdemesebb lett volna talán a spanyolok, angolok, franciák, portugálok "hódításáról" ilyen vérengzõs filmet készíteni - õk tényleg ilyen embertelenül bántak amerika õslakosaival!), de abban biztos vagyok, hogy rossz érv, hogy "de a többi is biztos ugyanilyen rossz". egyrészt ugye nem biztos (biztos nem...), másrészt meg attól még alapvetõen ez nem befolyásolhatná az erkölcsi ítéleteinket. szerintem.

ennek az összemosásnak a betetõzõdése volt a felnégyelés emlegetése a népmesékkel kapcsolatban... mondanál akár egyetlen egy ilyet?

szerintem bõven van elég érve az embernek, ha azt szeretné elmondani, hogy miért jó ez a film. (soha ne add fel életelv, csalásért való küzdés, stb.) nincs ok -és mentség- az igazsággal való szakításra.

Mérhetetlenül örülök, hogy jó megérzésemre hallgattam és nem dõltem be (ahogy soha nem szoktam) azon véleményeknek, amik legalább egy egyszerû értelmesebb magyarázat nélkül lesz*rozzák, ZS kategóriázzák, mások mûveit, vagy személyes ismeretség hiányában is ostobának és mûveletlennek tartanak valakit. Különösen, ha a kritikus annyira leegyszerûsíti a dolgokat, minthogy a Passió egy pornófilm. Hát ugye, ki mit lát meg benne, mi körül jár éles, éhes esze. Akkor nekem a Hamlet egy izgalmas krimi. Ezért kíváncsian megnéztem a filmet. Azaz, több mint két órára leszegezett. Amit elõtte tudtam, hogy nagyon véres, és hogy M.G. Nem vagyok különösebben M.G. fan, de nem a Mad Max az egyetlen, amit tõle láttam, és úgy általában nem tartom véresebbnek a filmjeit, mint az átlag hollywoodi kaland- vagy akciófilmeket vagy egy átlagos Grimm mesét. A konkrétan ezt a filmet sem tartom véresebbnek, mint pl. a Tarantino mûveit, különös tekintettel Alkonyattól pirkadatigra vagy Desperadora, de a gyerekek által jól ismert Grimm testvérek is tudtak ám igazi borzalmakat produkálni.

Azt hiszem inkább az ölés minõsége más. Itt találkozhatunk elõször egy kevésbé gonosz, de inkább rendkívül hideg és kegyetlen öléssel, ami nem gyilkosság. Mint az állatok. Itt ölnek a létfennmaradásért, hivatásból és játékból, vagyis gyakorlásból és csak két esetben gonoszságból, de hát gonosz emberek akkor is voltak. Azon túl, hogy a ma is pont ugyanígy bánunk egymással (csak az eszközök változtak), ne feledjük, hogy kissé korábban a mi elõdeink pont ugyanígy éltek itt, Európában és Ázsiában. Germánok, kelták, hunok, mongolok és más népek vadásztak, errefelé, ölték egymást, lemészárolták a férfiakat, az asszonyokat megerõszakolták és/vagy elvitték. Még békeidõkben is becsúszott egy-egy felnégyelés, kerékbetörés, karóba húzás. Capuccino – tejeskávé, Amerikában szívet téptek, Európában az élõ ember végbelébe hegyes karót nyomtak, amíg az ki nem jött a nyaka tájékán. Ha szerencséje volt, akkor a karó létfontosságú szervet ért. Embert ugyan nem áldoztak, de egy kicsit büntettek. Mennyivel humánusabb!!!

Igen, nehéz szembenézni önmagunkkal, állati mivoltunkkal. Nekünk, akiknek a húst egy piros vagy fehér korong vagy pogácsa jelenti, nehéz ezt elfogadni. A rendezõ, nem elõször, ebben a filmben is az igazságra vágyik. Azt próbálta átadni, hogy konkrétan hogyan élhették meg ezek az emberek ezeket az eseményeket, hogy milyen lehetett egy nagyon szerencsés egyszerû vadász nagyon szerencsés néhány napja egy hanyatló kultúrában, ami a nagy elõdöktõl leginkább már csak a barbarizmust tudta tovább vinni és amirõl õ még talán nálunk is kevesebbet tudott. Már sokadszorra is nem arra kíváncsi, hogy xy szupersztár z millió dollárért, hogyan tudja eljátszani. Örülök, hogy számomra ismeretlen színészeket láthattam a „B kategóriás, amatõr” rendezõ „horrorfilmjében”, akiknek olyasvalami tûz van a szemükben, amivel nem volt szerencsém (vagy pont fordítva) találkozni mexikói útjaim során.

Persze, nem egy Oscar reményesrõl van szó, és el kell fogadni, hogy az amerikai piacon tálalható, amúgy komplex történettel kell, rendelkezzen. Ebbe az is belefér, hogy szerencsére arról szól a film, aki az egészet túlélte, nem pedig arról, aki az elsõ tíz percben meghalt. (feltételezem, ki kell termelje azt néhány száz dollárt, amit ebbe „felszínes amatõr” filmbe belefecöltek). De ha már érezzük (már aki képes rá!), hogy nem szalámit, hanem tatár bifszteket eszünk, akkor lenyûgözve csodálhatjuk a „jelmezeket” és a „színészeket” egy olyan ízt, olyan világot, amit sokan se lenyelni, se kiköpni nem tudnak. Annak is ajánlanám, aki emlékszik arra a szaladó maszáj fiúra a Távol Afrikától címû filmben. Az mást is látni fog ebben a filmben a véren kívül.

És bár nem tudjuk tökéletesen, hogy milyen lehetett pontosan az akkori élet, mint ahogy tavaly látott rokonainkat sem tudjuk, csak fényképrõl egészen pontosan felidézni, de ugye nem várjuk a filmipartól, hogy a még most is John Weissmüller játssza a Tarzant persze fekete fehérben, mûteremben, papírlándzsával, sztanyiszlavszkij módszer nélkül. A naturalizmus ilyen szempontból nem egy cél, hanem egy törekvés.

De ha ez nem tetszik, akkor bízzuk a maják és aztékok életszerû bemutatását Gojko Miticre.
Vagy olvassunk inkább mesét, de ne népmesét mert ott valakit felnégyelhetnek, ne Grimm mesét, mert ott valakit megehetnek és ne Andersent, mert ott a fõszereplõ tutira meghal.
Benedek Elek, Weöres Sándor. Az jó lesz!!!!
Ja, és messze van a távírányító???

na, rég volt már, hogy elkapcsolás nélkül ültem volna végig egy filmet. Nagyszerû munka, köszönet a készítõknek!

Mindenkinek felhívom a figyelmét aki nem a szappanoperák és a szirupok kedvelõje,hogy nézze meg filmet!Nagyon jó,hogy nem volt szinkronja a filmnek!

Régóta olvasok filmkritikákat, de eddig nem igen szóltam hozzá. Sok a nagypofájú, magát szakavatott ítésznek tartó, zseniket lefitymáló, (pl: Mel Gibsont buta, filmekhez nem értõ, stb, embernek tartó),filmeket lealázó, filmbarátok rajongását fölényes nagyképüséggel lekicsinylõ, egyszerüen ostoba ember ezeken a filmkritikai topikokon. A Te (Ön) hozzászólásod igencsak jól sikerült filmtörténet dióhéjban. Kösz.

A fo mondanivalojaval semmikepp nem ertek egyet. Nincs semilyen mentseg arra, amit a feher ember ott (es mashol) tett. A film viszont teljesen lekotott, izgalmasnak talaltam a kis falu elmenyt, a varos jelenetei mar nem tetszettek, eroltetettnek ereztem. Egy vad kalandfilm. Voltak ugyan giccses elemei, de nekem tetszett.

aha, nézd meg;) kicsit bruti,de sztem nem kéne kihagyni ;)

Jó fílm, nézhetõ?

Ja, még valami: nem szívesen éltem volna ott.:D

Igaz, de akkor is ilyen vad világ volt. Mire számítottunk? Majd virágot szednek, vagy mi?

Hiteltelennek nem mondanám.

Nem is nevezhetõ "bandának", hiszen fejlett kultúrájuk volt. Bár ez megkérdõjelezhetõ azzal, amit az áldozatokkal csináltak.

Akkor aztékok voltak, mármint a városiak, ez biztos.:)

Bizony. Sokkal inkább a bukásukról, ebbõl láthattunk egy szeletkét.