Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

Téma: Az ajtó

Spoiler
southwind 2014 ápr. 17. - 22:13:32
(114/154)
az eleje nem egészen életszagú, valahogy akciók és reakciók tekintetében kimódolt
Válasz
10/10
ezsuvatera 2013 máj. 16. - 11:21:58 10/10
(113/154)
Nekem nagyon tetszett ez a film, 10/10. Bármikor megnézném mégegyszer.
Válasz
7/10
Ktesibios 2013 ápr. 01. - 23:51:02 7/10
(112/154)
Hát, nem is tudom... Jó, jó, de ez most kivételesen nem Szabó István miatt jó, hanem a másik Szabó miatt. Az alapanyag, a regény az, ami igazán nagyszerû, aki teheti, feltétlenül olvassa el.
Ha lehetne, a film zenéjét még utólag is érdemes volna megváltoztatni, mert az idegen test a filmben, ahogy a hollywoodi "B" kategóriás effektek is. Kár értük, mert igen kevésen múlott, hogy remekmû szülessen.
Szabó Istvántól pedig joggal várhatunk a jövõben sokkal jobb rendezéseket, hiszen egykor, nem is olyan régen, õ volt a legjobb. De ehhez lehet, az kell, hogy visszatérjen a saját hangjához.
Válasz
8/10
Tibi5000 2013 márc. 08. - 20:47:49 8/10
(111/154)
Megrázóan kemény dráma. Szabó István ismét egy remek regényt vitt filmre, gratulálok!
8/10
Válasz
10/10
Kaktuszné 2013 febr. 05. - 18:27:35 10/10 Előzmény lamps015
(110/154)
Nekem még az is tetszett, ahogy az idõ múlását jelezték, ahogy Emerenc sepregette a járdáról, olykor a leveleket, olykor a havat...
Olvastam korábbi hozzászólásokat, h szélgép, meg miegymás, biztos én vagyok a béna, de egyszerûen, annyira lebilincselt a történet, az emberi érzelmek, h nem vettem észre semmiféle hibát a filmben.
Válasz
10/10
Kaktuszné 2013 febr. 05. - 18:22:20 10/10
(109/154)
Fantasztikus film, fantasztikus színészi játékkal, sírós-nevetõs elejétõl a végéig.
Köszönjük Szabó Magda!
Válasz
9/10
lamps015 2013 jan. 29. - 02:04:01 9/10
(108/154)
Nagyon klassz film. Félve ültem le megnézni, azt hittem, nem fog tetszeni. Nem így lett. Már az legelején a zene nagyon megtetszett. Nem is értem a sok negatív kritikát. A filmet úgy néztem meg, hogy nem olvastam a regényt, bár lehet jobb így. Helen Mirren és Martina Gedeck alakításával volt ilyen ez a film, jó volt a szereplõválasztás. Néha felnevettem Emerenc reakcióin, pl. mikor odacsapta a pezsgõsüveget az oszlopnak, majd azonnal feltakarította, vagy mikor a tányérról faggatta a mellette ülõ asszonyt. Egyetlen dolog volt, ami nem tetszett a filmben, mégpedig, hogy az ikrek elszenesedtek. Meglepõdtem ám rendesen! Villámcsapástól nem gyakran szenesedik el valaki, de mindegy. Ettõl eltekintve, a film nagyon tetszett, meg fogom még nézni. Nem értek a filmkészítéshez, rendezéshez, de számomra a film minden perce érdekes volt, egy percet sem unatkoztam, nem gondoltam a végére, nem is vártam azt. Lebilincselt, nagyon tetszett a film, ajánlom mindenkinek.

10/9
Válasz
8/10
csineva-xx 2013 jan. 18. - 01:58:23 8/10
(107/154)
Remek, remek film ez. Az alábbi monológjával az én szívembe is belopta magát Emerenc :)
„Az áccsal meg a fiával nincs bajom, azok munkásemberek voltak. A fiút zavarta a politikusok hazudozása. Mikor aztán már kellemetlen lett a vezetõségnek, ráfogtak valamit, hogy kivégezhessék. Én a legjobban szegény anyját sajnálom.”
...ahogy ez a nõ nyomot hagy a másikban, az káprázatos...
„...a jósága is természetes, engem viszont csak ráneveltek erre; amit én hitnek érzek, az talán csak fegyelem...”
Méltatlanul alulértékelt munka, még ha ez elsõsorban a regény érdeme is...
8,9/10
Válasz
1/10
Segítõ Béka 2012 dec. 31. - 11:39:34 1/10
(106/154)
"Furcsa nézni például a jól ismert hangú, igen remek Szirtes Ágit vagy Nagy Marit, akik szemmel láthatóan idegen nyelven beszélnek, viszont magyarul szólalnak meg, egészen közelrõl, egy majdnem süket szobából, miközben kint állnak a kertben. A lombok susognak, szellõ lengedez, még a levelek között átbucskázó napfénynek is van hangja…"

lenne hangja, és mintha tényleg a kinti felvételek is teljesen sterilek lennének
Válasz
1/10
Segítõ Béka 2012 dec. 31. - 10:44:03 1/10
(105/154)
ja és a film vége a szélgéppel, egyértelmû paródiának hinném, de szerintem a rendezõ nem vette észre, micsoda szánalmat alkotott
Válasz
1/10
Segítõ Béka 2012 dec. 31. - 10:42:01 1/10
(104/154)
Olyan ez a film, mint a szögletes kerék. a jó kerék kerek (mily meglepõ), hogy gördülni tudjon, hogy szabályosan, folyamatosan és enyenletesen haladjon, de ez a film, ez a kerék egy kocka. Nem tud gördülni, csak ostobán, lomhán és sután egyik lapjáról primitíven a másikra zuhan, így próbál haladni, és észre se veszi magát, nincs igazi történetvezetés, nem áll össze a semmi, a rossz kockafilmet, a modoros, affektált, sablonos, unalmas történetet a két színész nem is tudja elfogadhatóvá varázsolni, nem is tud játszani, olyanok a vásznon, mint egy kimûvelt, sznob karikatúra, egy olcsó b-kategóriás tévéfilmre milliárdok, fõként a színészekre, ezek olyan nagy színészek? olyan minthogy a nagy magazinban a címlapokon photoshoppal mindenki szép lesz, de ha egy egyszerû géppel fotózod le õket, már nem is tûnnének ki a tömegbõl.

tegnap néztem pont a Gosford parkot, az egy jó film, ugyanabban a kategóriában van az ajtóval, és ezután a film után az egyértelmû mestermû.
el kell ezt az ajtó felejteni a rendezõjével együtt, borzalmasan tehetségtelen és idõpazarló alkotás, se a Rokonokat, se az Ajtót sem kellett volna megfilmesíteni. a besúgó szabónak valaki súghatott volna most az egyszer neki is, hogy ez sem jó út. ne lépjen rá újra
Válasz
djoci 2012 dec. 29. - 20:03:40
(103/154)
Nem olvastam a film alapjául szolgáló könyvet, ezért nem tudom megítélni, hogy a filmnek mennyiben sikerült megragadnia az eredeti hangulatát. A filmet nézve viszont megerõsödött bennem az érzés, hogy Szabó István már jóval túljutott fénykorán. Igazából semmiféle magyarázat sem jutott eszembe arra, hogy vajon minek csinálta meg ezt a filmet. Ha netán ez az egyik kedvenc könyve, vagy a szerzõ tartozik a kedvencei közé, az sem jött át. Szóval eléggé színtelen-szagtalan alkotással van dolgunk.

Magával a megvalósítással kapcsolatban legkevésbé a számítógépes viharfelhõk és a flashbackek tetszettek. A felhõkön még túltettem magam, hiszen csak pár másodperces jelenésük van, de fel nem foghatom, hogy Emerenc visszaemlékezései közben minek kellettek a képi flashbackek? Annyira azért a mainstream filmekre kíváncsi közönség sem hülye, hogy mindent készen kelljen eléjük tolni. Szerintem bõven elég lett volna vagy képekben, vagy hangban elmondani a múltbéli eseményeket. A Szerelmesfilmben Szabó sokkal ízlésesebben oldotta meg ezt a feladatot a párizsi visszaemlékezéssel és a korlát felidézésével. Arról már nem is beszélek, hogy a legnagyobb hóvihar közben is - amikor Emerenc nagy hévvel söpörte a járdát - a faleveleken azért látszott, hogy a jeleneten kívül hét ágra sütött a nap. Az ilyen kis bakikon is sok múlik, sokkal jobb lenne a film, ha legalább az ilyen apróságokra több figyelmet fordítottak volna.

Nekem a külföldi színészek alkalmazásával nincs semmi problémám, régebben is elõfordult már, és magyar színészek is fel szoktak tûnni külföldi alkotásokban. Sõt, mintha a filmben egyes magyar színészek is eredetileg angolul mondták volna a szöveget és csak utólag szinkronizálták volna magyarul õket. (De ez csak egy tipp, mert idõnként a szövegtõl teljesen eltérõen mozgott a szájuk.)

Szóval katasztrófának nem nevezném a filmet, de nem is tartozik Szabó jobban sikerült alkotásai közé.
Válasz
1/10
offtopic
Segítõ Béka 2012 dec. 28. - 23:55:32 1/10 Előzmény giggs985
(102/154)
akkor minek adtál rá 7 pontot?
Válasz
far vik 2012 dec. 24. - 23:39:15 Előzmény Heathcliff
(101/154)
:) Áldott Karácsonyt!
Válasz
olahmiki1959 2012 dec. 24. - 22:55:30 Előzmény Heathcliff
(100/154)
Merre jártál, tékozló gyermekem?...

Békés, Boldog Karácsonyt kívánok Neked, és szeretteidnek!
Válasz
offtopic
Heathcliff 2012 dec. 24. - 17:28:02
(99/154)
"ez nem a szellem, hanem a biológiai test küzdelme. A tudatánál lévõ haldokló kinyilvánított ragaszkodása mögött vagy a hit hiánya, ezért a Semmitõl való félelem, vagy az elintézetlen dolgok miatti aggodalom, a meg nem értett-meg nem élt dolgok miatti készületlenség-érzés állhat. Harmonikus életek végén hála Istennek sokszor "könnyebb" elmenetelek álnak."

Persze, bizonyos tekintetben igazad van. De jusson eszedbe Jézus, aki vért izzadt a Getsemáné-kertben, annyira nehezére esett feladni az életét. Élni akart, mert Õ maga az élet. Nehéz volt elfogadnia a halált.
Szerintem Hitler sokkal könnyebben elfogadta a halált. Nem kellett vért izzadnia, hogy rávegye magát az öngyilkosságra. Õ nem ragaszkodott annyira az élethez, nem becsülte meg annyira, mint Jézus.

Ettõl függetlenül persze az is igaz, amit te írtál le - valóban, ha valaki könnyû szívvel, bizakodva éli az életét, annak a halál gondolata is öröm, hiszen tudja, hogy jó helyre megy, jó dolgok várnak rá. Aki viszont retteg attól, hogy a halál után mi vár rá, az szûkölve menekül tõle.

De általában mégis azt lehet látni, hogy aki bízik Istenben, az életet akarja megélni, az életre rendezkedik be, és mások életét is megbecsüli. Aki elutasítja Istent, az sokszor öngyilkos tempót diktál magának és másoknak is, szinte hívogatja magához a pusztulást.
Szóval a hívõ könnyebben meghal, de könnyebben meg is gyógyul; a hitetlennek viszont a halál és a gyógyulás is keserû.
Válasz
offtopic
Heathcliff 2012 dec. 24. - 17:09:34
(98/154)
Nézd, ha kórházba kerülsz, akkor általában nem halsz meg (szerencsére). A mentõsök a legtöbb embert nem azért viszik kórházba, hogy ne otthon haljon meg, hanem közintézményben - hanem azért, hogy meggyógyítsák. Akik tiltakoznak ez ellen, azok vagy szégyellik a kiszolgáltatott helyzetüket, mint Emerenc is, vagy nem bíznak az orvosokban, félnek a kezelésektõl stb. A mentõsök, orvosok, ápolók viszont nem megszégyeníteni akarják a betegeket, nem szórakozni akarnak rajtuk, se megölni nem szeretnék õt, hanem bíznak abban, hogy sikerül meggyógyítaniuk. A betegségbõl való felépülés, a kórházi kezelés egy lehetõség, sõt bizonyos tekintetben ajándék, még akkor is, ha sok kellemetlenséggel, kényelmetlenséggel jár. Ezt meg lehet ragadni, bele lehet kapaszkodni, persze meg is lehet vetni.
Ha valaki nem tudja, miért keljen fel, ha nincs célja az életének, azt sokkal nehezebb rávenni a gyógyulásra, mint azt, aki tudja, hogy még dolga van, amit el akar végezni; még célja van, amit el akar érni.
Ha valaki reménytelennek, üresnek, kaotikusnak, értéktelennek látja az életet, azt nehéz motiválni:
"Nekem úgy tûnik, egyszer a szél megkavart mindent,
Ezért létezünk mi is olyan rendezetlenül,
Egyszer belöktek minket egy ajtón, s majd kilöknek,
S közben mi tûrünk mindent olyan rendületlenül (...)
S maradtak hétköznappá szürkült színes álmok,
S maradtunk valósággá törpült óriások, (...)
Kiáltanunk ezért nem lehet. (...)
már engem rég nem érdekel, (...)
A dolgok úgy szakadnak félbe, mint az élet: (...)
Én is beálltam, és beállsz te is a sorba, (...)
Hogy egy évben egyszer boldogok legyünk, (...)"
http://www.youtube.com/watch?v=Yq44JFO90WE

De ha valaki megbecsüli az életet, ha értelmet akar neki adni, ha célt akar benne találni, akkor küzdeni fog a gyógyulásért is; és könnyebben elviseli a szégyent és kellemetlenségeket.
Válasz
far vik 2012 dec. 24. - 14:12:28
(97/154)
"...egy sincs közöttük, aki ne ragaszkodna utolsó percig az életéhez" - a fuldokló valóban levegõt szeretne kapni, ez nem a szellem, hanem a biológiai test küzdelme. A tudatánál lévõ haldokló kinyilvánított ragaszkodása mögött vagy a hit hiánya, ezért a Semmitõl való félelem, vagy az elintézetlen dolgok miatti aggodalom, a meg nem értett-meg nem élt dolgok miatti készületlenség-érzés állhat. Harmonikus életek végén hála Istennek sokszor "könnyebb" elmenetelek álnak. Persze ez egyáltalán nem törvényszerû. Aki a földi létet annak elõzményeivel és folytatásával együtt egy állomásnak hiszi-érzi, vagy esetleg épp a Semmibe való elmerülés hite nyugtatja meg, annak az elmúlás vágyott dolog lehet és könnyebben átadja magát neki. Ettõl függõen az utolsó órák levegõért való küzdelme attól tartok, ritkán spórolható meg. Az eutanázia egy más téma. Az eutanáziában a kutyánkat talán kicsit késõn, de még a legnagyobb szenvedés elõtt mi is részesítettük, de azt hiszem, ez a házi kedvencek sorsának lehet része, én nem tudom, szeretném-e, ha adnának egy injekciót... A halál elõtti szenvedés az élet része, kiegyenlít és ledolgoz, legalábbis remélem, hogy jól gondolom. Ha ott leszek, remélem, lesz hozzá erõm.
Válasz
sdt 2012 dec. 24. - 13:52:17
(96/154)
A másik élet valóban hit kérdése. Magánügyünk.
Az pedig, hogy nem érted, mire válaszoltam és mit írok, a felületességedre utal. De lassan írok, hátha egyértelmûbb. Az elõzményben arról írtak, hogy a félelmetes küzdelmet, melyet az életért folytat a haldokló, befolyásolni kell, engedjük el (hogy óvatosan fogalmazzak). (Olvasd el az elõzményeket.) Én pedig azt írtam, hogy jobb, ha nem látjátok (mert mérhetetlen számban van) azon haldoklók küzdelmét, akik igen, az utolsó percig ragaszkodnak életükhöz, s ez életszerû, természetes. És igen, csak egészségesen merünk, tudunk arról beszélni, hogy mit vállalnánk ekkor és mit nem. Nem a hozzátartozó haldokló becsületes ellátásról beszéltem. Kéretik minõsítés elõtt figyelmesen olvasni - bár, ahogy gondolod.
Válasz
far vik 2012 dec. 24. - 13:42:30
(95/154)
A mentõsök, a kórházba szállítás elleni tiltakozás mögött sajnos sokszor tapasztalat áll, illetve az a vágy, hogy ha menni kell, hát otthonról lehessen elmenni. A mai kor kisajátítja az emberi élet végét. Nem halhatsz meg otthon. Legfeljebb, ha végstádiumos rákos vagy, és elalszol. A holttestet hiába kéred, hogy ne boncolják fel, megígérik, aztán elutasítják, a halottak testét hegyére-hátára dobálják a hullakamrában, a vért-nedveket leengedik a lefolyóba a szennyhez, az összemiskárolt agy- és szervdarabokat belevarrják a hasüregbe, és szakadt ronggyal tömik ki a koponyát... a hamvakat dupla dobozban temetik, nehogy visszatérhessen a por a porba... Embertelen, értelmetlen, megalázó, felháborító.És szomorú, végtelen szomorú.
Válasz