Nem tudom milyen ugrásra gondolsz, ha megnézed a hozzászólásaimat, én a filmbéli főszereplő estén végig erről beszéltem. Véleményem szerint ez nem személyiségfejlődés kérdése, hanem erkölcsi alapállás, amit valaki vagy magáénak érez és megtart (vagy legalább próbálkozik), vagy nem. Különbözőek vagyunk.

tér.
na.

kicsit nagy az ugrás, de szerintem van még tét előttünk a személyiségfejlődésre.

Az egyre indulatosabbá (?) váló kommunikációjából eredő, tőlem idegen stilisztikai igénytelenségeire nem reagálnék.
Ha még mindig nem értené: nem a "hozzá" egyes/többes száma, hanem a kulcsmomentumok felcserélése a lényeges hiba! Nem vádoltam senkit, csak a tévedése tényét és annak két szerintem lehetséges okát rögzítettem. Arról, hogy ebből vádat csiholt saját magára, az nem énrólam mond el elég sokat. Ha csak figyelmetlen volt, akkor gondolom, megbántódás helyett pl. azt írhatta volna: "Pardon, figyelmetlen voltam."
Nem dícsértem senkit, önreflexív emberként, magamat meg kivált nem. Csak vázoltam a számomra természetes, de az Önétől merőben eltérő viszonyulásomat az élet nem egyszerű dolgaihoz, jelen esetben ehhez a filmhez. Lehet, hogy velem szemben nincsenek illúziói, de saját magával szemben annál inkább; az ítélkezésre felkentségének illúziója.
Amiket ír, azok nem egy kicsit visznek távolabb az élet valóságától, hanem teljesen elszakadnak attól.
A valóság házasságokra vonatkozó tényeiről, a pálcatördelő vehemenciája helyett, néhány megfontolásra érdemes adat: hazánkban 24-25 ezer válás történik évente, az 10 év alatt mintegy negyedmillió! 1000 házasságkötésre ~560 válás jut, melyek majd háromnegyedét a feleségek kezdeményezik.
Ha akárhányszor ismételgeti, akkor sem tulajdoníthat rám és a gondolataimba semmit; s az ekként csak a saját kreálmányára zúdított erkölcsi szólamaihoz továbbra sincs semmi közöm. Viszont, ha mégis többedszer is ideerőlteti, akkor vélhetőleg nem érti a megértés és együttérzés, valamint a mentegetés és ítélkezés, melyik-mikor-hová illik, elkülönült szempontjait. Egy hányatott sorsú emberekről szóló film apropóján elővezetett, az önbíráskodásba (?) vesző oksági sora pedig, amellett hogy irracionális, koncepciósan önkörű is. Egyébként, a differenciáltabb megközelítés érdekében azt is fontos leszögezni, hogy a szabálysértés, a vétség és a bűncselekmény szintű jogsértések között is alapvető különbségek van a társadalomra való veszélyességük szempontjából.
Az iráni nő sorsa iránti önérzetes érzéketlensége viszont: vagy a tökéletessége önvédelmét, vagy/és a valódi énjének a kendőzetlenül kíméletlen felszínre törését mutatja számomra.
A záró kívánságomat pedig egyáltalán nem bántó, hanem segítő szándékkal, több évtizedes hivatásbeli tapasztalatomból (is) leszűrve írtam. A konszolidált körülmények között élő emberek ugyanis, általában elutasítják azt, hogy velük bármi válsághelyzet előfordulhatna; illetve az erkölcsi elveiknek megfelelően nyilatkoznak, fogadkoznak, hogy mit tennének, vagy nem tennének, ha az mégis bekövetkezne. Aztán amikor tényleg megtörténik a nem várt dolog, akkor a korábbi fogadkozást és rigorózus moralizálást gyakran felülírja az életben-, talpon-maradás kényszere; és ez nem függ avval össze, hogy én mindebből mit helyeslek, vagy mit nem!
Ez pedig "csak" egy film, egy elgondolkodtatóan jó film; amelynek szereplői, teljes joggal, nem a belemagyarázós ítélkezésére várnak, hanem a többoldalúan mérlegelt megértésre adnak érdemi esélyt!

Igazad van, nincs tökéletes kapcsolat. De én nem is a filmben lévő kapcsolatot elemzgettem, hanem egy külső szereplőnek az ehhez a kapcsolathoz való viszonyát. Mert amikor a főszereplő férfi észrevette, hogy az a házasság már nem működik tökéletesen, akkor ő romboló értelemben állt ehhez hozzá. Azaz ahelyett, hogy barátként segített volna a nőnek, hogy megújítsa a férjével való viszonyát, inkább elcsábította a nőt. És ezt a hozzállást kifogásolom. Általános értelemben számomra elfogadhatatlan, ha valaki bármilyen emberi kapcsolathoz ezzel a bomlasztó hozzállással lép fel. Amikor próbál szétrobbantani baráti/szerelmi/házzassági kapcsolatokat. Ez a viselkedés számomra nem elfogadható. Még ha egy kapcsolat "menthetetlen", akkor sem lépek bele olyan szándékkel, hogy tovább romboljam azt. Főleg mert a kapcsoaltban lévő két felen kívül senki nem kompetens megállapítani, hogy az a kapcsolat milyen állapotban van. Gondolom azért te is ismersz ilyen tipikus kapcsolat-bomlasztókat, olyanokat akik elcsábítnak, vagy állandóan sugdosnak, lázítják az egyik felet kívülről. Vannak nagyon erős kapcsolatok amelyek kibírják ezt, és vannak olyanok amik amúgy jól, kisebb-nagyobb bukkanókkal működnek, de az ilyen hatásokra tönkre mennek. Na a film férfi főszereplője tipikusan ilyen hozzáállást mutat, nemcsak egy házas nővel szemben, hanem az ország törvényeivel szemben is, amikor sorozatban bűncselkeményeket követ el egyfajta sajátos igazságszolgáltatás címén.

a hasonlatot nem egészen tudom erre a helyzetre vetíteni. vannak jól menthető párkapcsolatok és vannak teljesen menthetetlenek, a kettő közötti sávban elbeszélgetve a partnerekkel ki szokott derünli, hogy már csak agonizál és jobb mielőbb véget vetni neki, vagy sebzett, de gyógyítható.

válság nélküli párkapcsolat nincsen, aki a sajátját ennek nevezi, hazudik.

Ez teljesen lényegtelen. Ha valaki véres fejjel haldoklik a föüldön akkor te odamész és még bele is rúgsz, mondván úgysincs neki sok hátra? Neeeeee már.

Jajj, de tényleg, ezt a pitiánerséget. Tényleg hatalmas tévedés, hogy azt írtam le, hogy az iráni nő "hozzájuk" költözött és nem azt, hogy "hozzá". Felületesség, tévedés, oda nem figyelés akárminek hívjuk. Huha, ebből aztán tényleg messzemenő következtetéseket lehet levonni. Ön azt vonta le, hogy nem láttam a filmet, vagy távoli emlékezetből írtam. Egyik sem jött be. De nem várom el, hogy bocsánatot kérjen a vádaskodásáért, nincsenek illúzióim Önnel szemben. Az elég sokat elmond Önről, hogy egyből vádaskodott, és fel sem tételezte, hogy elírtam, figyelmetlen voltam stb. pedig ez utóbbi történt. De nem, Ön inkább az előítéleteti puffogtatta és egy totálisan lényegtelen momentumon rugozik itt nekem. Úgyhogy gratulálok, ahhoz, hogy olyan szépen tudja önmagát dícsérgetni, az empátiája meg a segítőkészsége miatt, remélem minden reggel vállon veregeti magát a tükörben. Haha.

Majdnem elsírtam magam, olyan szép kerek moralizáló mondatokat volt képes ide kanyarintani. De tényleg. Annyira szépen tudja megfogalmazni, hogy Ön ott ül az erkölcsi magaslaton, osztja az észt, és aki nem úgy gondolja, ahogy Ön, az egy lelketlen gazember, hogy már magam is majdnem elhittem. Persze, persze, ez a szokásos puffogtatott egyen duma: nem érti meg a mondanivalót, nem érez együtt stb. Én meg azt mondom, pont azok akik csak ezt a rózsaszín mázt látják, azok nem képesek az emberi viselkedés valódi mozgatórugóit, következményeit felmérni. Nézik ezt a szép színes-mázas rágógumit, hajtogatják, hogy jajj szegény szereplők, de amikor valaki belerondít olyan kérdésekkel amelyek kicsit távolabb visznek, akkor jön az Ön által is ide szórt szoksásos vádaskodás és kedélyes leszólás. Képes olyan mondatokat megfogalamzni, aminek a felszínen a tartalma megértés, de amúgy a legmélyebb elítélés húzódik meg bennük. És akkor még engem vádol, hogy bárkit elítélek? Szánalmas.

Abban igaza van, hogy nem írta le, hogy a törvényeket érzelmi alapon meg lehete szegni, de a törvények betartásának szükségességét erősen relativizáló mondatainak ez a következménye, bárhogy is csűri-csavarja aztán a magyarázkodását. A film két főszereplőjének semmi köze a menekültek problémájához, ők egy érzelmi fellángolás miatt egyszerűen tönkretettek egy családot. Ez lehet, hogy az Ön számára elfogadható, számomra nem. Ehhez nem kell semmiféle erkölcsi magaslaton ülni, teljesen egyszerű a képlet: a társadalom alapját jelentő szöveteket nem romboljuk szét. Ezt a viselkedést nem lehet mentegetni, mint ahogy nem lehet a sorozatos bűncselekmények elkövetését sem mentegetni. Még azzal sem, hogy segíteni akart másnak. Mert ma erre hivatkozva mentjük fel saját magunkat, holnap már más indokkal és jöhet az önbíráskodás bármilyen ügyben. Az iráni nő ügye szintén egyértelmű: az, hogy csináltat magának egy zabigyereket, az nem menekültügyi kategória. Egyedülálló anyának lenni nehéz dolog bárhol a világon, és segíteni kell neki, de itt konkrétan Magyarországnak mi köze hozzá?
És hát köszönöm a hozzászólása végén leírt pikírt "jókívánságát". Lehet, hogy valamikor válsághelyzetbe kerülök én is. Lehet. Mint ahogy bárkivel megeshet. De én nem fogok külföldre rohangálni, hogy más oldja meg a problémámat, és főleg nem fogok sem én bűncselekményeket elkvövetni, sem mást erre rábírni.

azért ha egy családot ilyen könnyű szétrobbantani ott már nagyon kevés belső összetartó erő volt.

"Elnézést, ebben tévedtem." - válaszoltam volna fordított esetben.
Megtisztelt sűrű indulatú soraival, de számomra a tények rögzítése nem jelentett nagy erőfeszítéseket. (?)
Én nem támadtam senkit és semmit, csak leírtam azon érdekes tényt, hogy egybehangzóan téves időrendi kijelentést olvastam a kritikában, az ismertetőben és a hozzászólásában egyaránt. Úgy látom, valóban nem tudja elképzelni, hogy aki a filmet látta, annak nem kell "keresgélnie"
az időrend megmásításának szembetűnő sorait; melyeket vázlatos félmondatokban (?) sem helyes tárgyi tévedésként közzétenni. Egyébként a két felcserélt dolog, nyilván okkal, a film-időben is kb. félórányira van egymástól! Tiszteletben tartva a film alkotóinak a megjelenített szándékát, szerintem nagyon nem mindegy a két kulcsmomentum sorrendjének, a külön hangsúllyal (berobban, közbeszól) való felcserélése. Mivel én egy lényeges tény pontosításáról írtam, az előítélet többszöri (?) idekeverése fogalmilag értelmezhetetlen.

Engem nem tud beszorítani az önellentmondásos morálizálásának az ellenoldalára sem; mert számomra e filmet nézve is a megértés szándéka és az együttérzés volt a fontos, és nem az ítélkezés! Én ugyanis Önt is megértem: nyilván erkölcsileg feddhetetlenként, egy filmben is csak ilyen embereket és példákat lát szívesen.
Nem írtam, hogy a törvényeinket érzelmi alapon meg lehet szegni; ezért sincs közöm és vitapartnere sem vagyok a rámtulajdonításaiból levezetett további önkörösségeihez sem.
Nekem úgy tűnik, hogy az iráni hölgy, a tanárnő és Wilson helyzetéből és sorsából is elég keveset értett meg, ha ilyen sommásan biztos a maga igazában. Sőt, szerintem a film sem, egyáltalán nem az az egyszerűen minősíthető szerelmi történet, aminek a maga szája íze szerinti szűkítéssel leírta. E szemléletmódbéli különbözőségeink ugyanakkor áthidalhatatlanul lehetetlenítik el az e filmről való érdemi párbeszédünket.
Válságkezelési szakemberként is, őszintén azt kívánom: soha ne kerüljön olyan végletesen kényszerű helyzetbe, amikor másoktól kell fájó reménytelenséggel szembesülnie a saját, itt tanúsított, empátiát nélkülöző viszonyulásával!

Kedves Nótárius, nagy-nagy örömmel értesültem, hogy ekkora erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy igazái nótáriushoz méltán alá tudja támasztani az érvelését, ami nekem inkább előítéletnek tűnik. Időt és fáradságot nem kímélve keresgélte ki az idézeteket, amivel igazolja előfeltevését, hogy nem néztem meg a filmet, illetve már az idők homályába veszve idéztem fel és már azt sem tudom miről beszélek. El kell keserítenem: egyik sem jött be. El sem tudom képzelni, hányszor olvasta el a kommentemet mire találta egy Ön által logikailag támadhatónak vélt félmondtatot, amibe végre bele tudott kötni, bár az erősen elkerülte a figyelmét, hogy én nem az időrendet szigorúan betartva olvasónaplót írok, hanem csak nagy vázaltokban, félmondatokban írtam le miről szól a film. Az Ön által említett tény meg aztán a történet szempontjából marhára teljesen mindegy is, hogy milyen sorrendben történt. Így aztán téves következtetésekre jutott, de hát így járnak akik az előítéleteikhez próbálják a tényeket igazítani.
A film tényleg esendő embereket mutat, be, de az már nem mindegy, hogy erkölcsileg helyesli vagy nem ezeket a cselekedeteket. Az, hogy Ön nem ítéli el más szerelmét az szép dolgok, én sem azt tettem. Én a főszereplők cselekedeteti ítéltem el. Mert igen, lehet egy kapuzárási pánikban lévő férjes asszony újra szerelmes, de ő akkor is hűséget fogadott a férjének, ott vannak a gyerekei stb. Így jelen esetben az érzelmeinek engedve, a családját rombolja szét, amit már nem lehet helyeselni. Ugyanígy a főszereplő férfinak sem szabadna egy családot szétrombolnia. Ezek erkölcsi alapelvek, amelyek a társadalom alapszövetét adják. De ha Ön nem így gondolja, majd akkor ugráljon örömében, ha ez az Ön közvetlen családjában történik meg. Az meg elég nagy demagógia, hogy szegény menekültet erkölcsi jogunk lenne társadalmunk törvényeit súlyosan és sorozatban megszegve valamiféle saját igazásgszolgáltatás szerint segíteni. Vannak törvényeink, amelyek védenek és köteleznek is minket, amikor valaki képes leírni, hogy hát érzelmi alapon ezeket meg lehet szegni, azt úgy hívják anarchia. Az iráni hölgy sztorijában elég sok minden mellébeszélés, és elég nehéz lenne őt menekültnek hívni, a filem egyébként sem róla szól, hanem arról, hogy a két főszereplő mindenféle kötelsséget felrúgva és törvényeket sorozatban megszegve, hogy rombolja le addigi felépített körülményeit.

Tényleg: "Miről is szól a film?"
A lényeges időrendi tévedéséből következtethetően úgy tűnik, hogy a hozzászólása éppúgy a film megnézése nélkül (vagy azt feledve) íródott, mint a fenti kritika és ismertető. Ugyanis azon állításokkal szemben, hogy:
1. "... beleszeret az asszonyba, ám egy nap lakása ajtajában megjelenik egy iráni menekült lány, ..." (a kritikában)
2. "Azonban váratlanul berobban a történetbe Shirin, a fiatal perzsa bevándorló lány, .... " (az ismertetőben)
3. "... de közbeszól a kiutasított iráni nő aki szintén odaköltözik hozzájuk,..." (a hozzászólásában) ;
ebben a filmben pont fordított az időrend. Sokkal előbb történt az iráni nő befogadása és a szülés, majd csak jóval azután a tanárnő odaköltözése a Wilsonhoz.

Szerintem, a nem a lényegét érintő hibáival együtt is, megrázó valóság-erejű, mély emberségű, érzékenyítőn elgondolkodtató film, hiteles köznapiságú környezettel és hangulatokkal; a normális élet reményébe kapaszkodva jól/rosszul döntő, esendő szereplőkkel. Én a mások szerelméről sohasem mondanék ítéletet. Vannak viszont olyan végletes borzalmú életkilátások, melyek fenyegetettsége, bármi áron való elkerülési kényszere biztosan nem vethető össze a felsorolt büntethetőségekkel. Egyebek mellett, szerintem éppen ez a film egyik fontos, örökérvényű üzenete, hogy ezt átérezve és megértve; a segítségünk helyett (!), ne (csak) a jogkövetést kérjük számon az életveszély elől menekülő, hazátlan kiszolgáltatottakon!

Elsőre a kitűnő Hivatal https://port.hu/adatlap/film/tv/hivatal-hivatal/movie-162538 jutott eszembe, hasonló téma, ott tömörítve, itt bő kétszeres terjedelemben. Nagyjából egyetértek az előttem szólókkal: meg-kell-nézni kategóriába sorolom, másrészt nem mentes bizonyos dramaturgiai hibáktól...amiket azonban szívesen elnézek az alkotóknak, mert fontos filmet csináltak. Máhr Ági számomra nagy felfedezés volt.
Érdekesség (ha valaki nem tudná): a főszereplő közgazdász végzettségű amatőr színész, fia országgyűlési képviselő..Magyarországon https://hu.wikipedia.org/wiki/Kocsis-Cake_Olivio

Két évvel később látva, épp olyan nagyszerű és élményt nyújtó alkotás! A többi, 10 pontot adó hozzászóló remekül megfogalmazta miért olyan jó a film,csak ismételni tudnám őket.
Mari problémájára válaszolnék. 50 iksz évesen felad mindent amit addig elért egy új szerelemért,ami végül is nem úgy alakul,ahogy elképzeli,de bezárul a visszaút is. Először is szembe kell néznie egy ismeretlen,fiatal nővel,aki bent lakik az életükben,és nincs mód kiléptetni belőle. Féltékeny (önző?) - de nem a nőiségre vagy a fiatalságra - hanem,mert Wilson megosztja figyelmét és idejét kettőjük között. (Wilson felelőséget vállal az anyáért és gyermekéért,mert tapasztalatból ismeri a menekültek nehéz,életveszélyes helyzetét,illetve eltűnt lányai is motiválhatják.) Mari anya,aki konszolidált körülmények között nevelt fel két gyereket és látja,hogy a pici babának szükség lenne orvosra,védőoltásra stb. ,nem megnyugtató a helyzete eltitkolva,ellátatlanul. Amikor a film készült,a menekültválság még nem érintette olyan közelről a magyarokat,keveset tudtunk arról,mi elől szöknek az emberek,és mi vár rájuk otthon. Ez utóbbit nem mérte fel Éva,amikor feljelentette Shirint. Óriási hibát követett el,s erre nincs mentség. Ha kivár,ha képes gondolkodni és együttműködni, találtak volna megoldást,mint ahogy Wilson egyfolytában kereste is.
Tulajdonképpen a halálba küldte őket,és ezt egy olyan ember,mint Wilson,nem bocsájthatja meg!

volt benne talán egy-két jó ötlet, pl. a Bartókos zenehallgatós 'gag', ilyenekből lehetett volna sokkal több, mert amúgy csak 3 nehéz élethelyzet lett egybe gyúrva, ebből az egyik egy bevándorlóé, de ennyi... a rendező kicsit több fekete humort nézhetne, ebben Ny-Eu-ban nagyon jók, itt is elviselt volna pár szituáció. Szóval 6 pont + 1 pont a rendezőnek, hogy amatőrökkel jól tudott dolgozni + 1 pont, hogy 2016-ban Mo-n ilyen létrejöhetett.

SPOILER
Az egyik "drámai szál", hogy a nő elhagyja a családját, finoman szólva NAGYON nem volt kibontva, ez valamiért végig zavart :D se szó-se beszéd, azért ez nem ennyire egyszerű általában :)

Spoiler is lesz:
Miről is szól a film? Van egy Magyaroszágon állampolgárságért küzdő fekete férfi, aki sok év alatt sem képes egyedül megtanulni egy tankönyvnyi anyagot, ezért felfogad egy női tanárt aki ebben segít neki, végül is sikeresen, és közben ezt a tanárt elcsábítja, összeköltöznek, de közbeszól a kiutasított iráni nő aki szintén oda költözik hozzájuk és akit a férfi próbál Magyarországon tartani, sikertelenül, erre a pár szakít és a férfi elmegy Ausztriába. Ennyi. A sztorinak semmi köze sem benvándroláshoz vagy beilleszkedéshez sem a rasszizmushoz, bármennyire próbálják sokan belemagyarázni. A fekete férfi már rég beilleszkedett a társadalomba, sikeresnek mondható a munkahelyén, az, hogy van pár fikázó rasszista megjegyzés semmit nem ad a sztorihoz, mert nem a főszereplő fekete mivolta vagy a többi szereplő rasszizmusa viszi előre a sztorit, sem pedig nem hátráltatja a főhőst (és tenném hozzá: ma bárki bárhol sokkal több fikázást kap az életből másoktól: a németek még a kelet-németeket is utálják, sajnos itthon a magyarok és a cigányok kölcsönösen, a franciák máig nem békéltek meg a németekkel, napesitg lehet sorolni ). A történet erkölcsi-emberi vonala inkább arról szól, hogy egy középkorú férfi elcsábít egy házasságból egy feleséget, családanyát, ami már önmagában aljasság. Ennyit a hűségről, a jóban-rosszban kitartásról, meg, hogy nem rombolunk szét egy másik családot. Aztán amikor megjelenik a kiutasított nő (akiről semmit nem tudunk, pl miért utasították ki), akkor már direktbe bűncselekmények sorozatát követi el a férfi: bűncselekmény elhallgatása, gyerek veszélyeztetése, hatóság akadályozása, névházasság szervezése, ezek mind BTK-s cselekmények. Aztán az, hogy a legjobb barátját pont a barátságukra hivatkozva zsarolja meg, és vonja bele a bűncselekménybe, az már csak hab a tortán. És amikor mindezért a nyakába zuhan a gond, akkor fogja a cókmókját és irány Ausztria. Pedig a film elején olyan szépen elemezgették a Szózatot, hogy mit is jelent az "itt élned-halnod kell" mondat. Úgy látszik mégsem vette olyan komolyan annak tartalmát.

Az arra érzékenyek érteni fogják... Kifejezetten jó film (tény, hogy szeretem a drámát, mint műfajt).
Szerintem egy szóval lehet kifejezni, milyen is igazából: emberi.

Az utolsó mondat (szó) pedig egy tőr az ember szívének (és lelkének) közepébe...

Mindenképpen ajánlom, akit érdekel a téma.

Nekem van olyan afrikai ismerõsöm, aki ékezetek nélkül írta le a Himnuszt, és átment a vizsgán; a kínaiak puskáztak a vizsga alatt stb.