Ez nekem magas.
4/10.
Történetzabáló vagyok, én nem bírom sokáig a képek villódzását.Szívem szerint rendesen le húznám, de tudom sokaknak tetszett, kicsit más beállítottságú embereknek, akik képesek képek által befogadni valamit, ami nekem sajnos nem megy.
Viszont tudom, mennyire fájna, ha pl.Quentin Tarantinót bántanák, ( biztosan van, akinek meg az nem tetszik )ezért nem bántom Malickot (pedig az Új világ-gal nagyon kiakasztott )csak annak örülnék, ha az itt elõforduló hsz-ek és kritikai írások nyitva hagynának néhány kérdést, nem kiválasztottak õk, ugyanolyan emberek, mint mások.
Pl.Malick nagy rendezõ, szép képekkel mesél.Ilyesmi.Ez az isteni megközelítés, aki nem szereti, az nem is érti és egy hülye, ez nem tetszik.

:o)
Tegnap estére ez jutott:
http://www.port.hu/a_belso_ember_inside_man/pls/w/films.film_page?i_film_id=75385
Ott is muszáj volt hozzászólnom...

így van, egyetértek.

ez jobb, mint a teljes film:
Funeral Canticle (From "The Tree of Life")
http://www.youtube.com/watch?v=GCxDZaWRAvo&list=FLWav128xLebY55_HbRC05jQ&index=2

furcsa, hogy a teljes film kétórás videóklip csupán, beszédszünetekkel.
sean pean szerepe olyan önsajnáló, olyan szentimentális üres, felszínes giccsklisé, hogy tönkreteszi a teljes videóklipfilmet.
persze a film igazi lényege a fenti linken elérhetõ.
a film esszenciája :) mondanám, de nem vagyok sznob. és nem is lenne igaz, hisz nem tömény sûrítmény, hanem ennek kellett volna lennie a filmnek, ennyinek csak.

Na most a félreértések elkerülése végett ez az egyik legjobb film ami valaha készült.
Megközelíti a 2001: Ûrodüsszeia-t.

A filmrõl röviden ennyit, most a sok idiótáról, akik itt "véleményt" írtak.
EZ EGY FILMES fórum, azoknak akiknek a Twiligt egy film, meg a Transformers, meg a többi 5 éves szellemi szintû ember minek véleményez olyat, amihez nem ért?
Nem tetszett egy film, oké, akkor lehet tovább menni, de neki állni fikázni egy Terrence Malickot, aki bármelyik filmjével többet tett le az asztalra, mint sokan, aki ha filmet csinál akkor megmozdulnak az igazi színészek, hogy szerepelhessenek benne (gázsi nélkül), az enyhén szólva is némi hozzá nem értést sejtet.

Ennek a filmnek sem véletlenül volt Brad Pitt a producere, nyilván nem üzleti okok miatt éri meg egy ilyen filmet támogatni,(pont az ilyen hozzáértõk miatt) hanem azért mert ezzel igazi mûvészi értéket hoznak létre.
Nos ez sikerült nekik, úgy hogy le a kalappal a készítõk elõtt!

Már most elnézést kérek érte, s azt gondolom ez az elsõ ilyes formájú megnyilatkozásom komment formába öntve, s tudom, hogy mindenki mást szeret, és más mûfaj fekszik az embereknek, és Én általában mindent meg is értek............de: ez egy (elõször 3 hatalmas betûvel annyit akartam írni hogy F.O.S.),túl hosszúra összevágott érthetetlen, túlmûvészieskedett, túlságosan lecsendesített és lefinomított káosz, amibõl kb azt hiszem még így is jól tudtam kijönni, mert legalább 3. nekifutásra sem jutottam túl az 1 órán ébren. Ergo = 3 esetbõl harmadjára bírtam a leghosszabban (1 óráig) nézni, ám ekkor már úgy tûnik a szervezetem többi része sem bírta a harcot.

És hát akkor maradjunk annál, hogy nem ez lesz minden idõk "leg"filmje, max a rosszak közt valahol.......

10/1

Nagyon elvont film, szigorúan a mûfaj kedvelõinek! :)

Fati te nagyon korlátolt vagy :D zörögve kalimpálva nevetek rajtad.

Sziasztok! Csak kérdezem, hogy valóban van valami "párhuzam" a '2001 Ûrodüsszeia' és e-között az alkotás között, vagy csak én látom úgy?

Egy kalap szamócát sem ér szerintem. 1/10
A legunalmasabb film, amit valaha láttam.

***SPOILER***
Miért érdemes állítólag megnézni:
- Szép képek vannak benne. Akkor képeket nézegetek, nem filmet. Vagy esetleg a Baraka-t. (Engem ezek a képek nem nyûgöztek le. Láttam már mozgóképen sejtosztódást, meg vulkánkitörést, stb... a dínók meg gagyik voltak.)
- Csodálatos a zene. Igen, az, hallottam már Mozartot... nem alkottak semmi újat.
- Jó a történet (?) Ez a legunalmasabb történet, amit valaha láttam. Amikor az erdõben botorkáltak és kínjukban kõvel dobálták a ház ablakát...juuj...kín volt végignézni. Azt leszámítva, hogy meghal a testvére (amúgy mikor hal meg? Mert aki belefulladt a tóba, nem úgy tûnt mintha az õ testvére lett volna...) semmi különös, egy szar unalmas gyermekkor. "Hú az apja milyen.." Milyen? Semmi, átlagos. Néha ad 1-2 pofont, néha ad jó tanácsot, nem sok pozitív érzelmi kontakt, dolgozik, otthon kitölti a dühét, semmi extra.

Ez a film mindenkinek annyi, amennyi, s amilyen emócióval saját maga bír. Nem akar a nézõtõl mást, csak befogadást és feldolgozást. A mondandó lényegét a nézõ maga fogalmazza meg, s ez a cél. Hatalmas film! 10/10

Utólagos élménybeszámolót írok, ebbõl adódóan több helyütt ***SPOILER*** -es leszek:
Elõször a sokak által vitatott „mûvészieskedõ” ominózus kb. 20 percrõl a film elején... Engem személy szerint könnyen megfognak az ilyen képek, végig az az érzésem, hogy akár én is készíthettem volna – na nem azért, mert tudok ilyet rittyenteni, inkább csak mert magam is szeretek merész helyzetekbõl megcsodálni egy vízesést, a hatalmas platánokat, képzeletben sejt-szinten létezni, befogadni, sõt, izzó lávaként fortyogni is... De ne feltétlenül keressünk értelmet a képekben, csak ámuljunk az elemek játékán, meg persze a filmes technikai fogásokon. Hagyjuk magunkat szabadon fantáziálni és ne álljunk ellen a részleteknek. Sõt, ne magunkkal, ne a gondolatainkkal foglalkozzunk, csak feküdjünk rá... Vagy legyen egy spirituális utazás, vagy bármi... S amikor a történet folyni kezd, ne csak bámészkodjunk az O’Brien család életén, hanem a lehetõ legmélyebben azonosuljunk a tagjaival, éljük át, vagy legalább sejtsük meg az érzéseiket, vagy akár egészen õszintén saját érzéseket hívjunk elõ a képek láttán. Ehhez a finom érzelmi bevonódáshoz maximálisan alkalmas az az ominózus kb. 20 perc. Aztán persze a jobb képességûek (bocs, senkit nem akarok megbántani...) értelmet, konkrétabb tartalmat is rendelhetnek hozzá, és összevethetik a késõbb kibontakozó családi történettel. Hajrá! Sajnos nálam itt azért egy kicsit elvérzett a produkció: Zavaró, és szerintem értelmetlen is a két fõ témát összezsúfolni: helyünk, értékünk, szerepünk az univerzumban illetve az elfuserált szülõi viselkedés rombolása – mindkét téma fontos, mindkét téma elég jól, sõt kiválóan kerül terítékre, viszont a kettõt kár egymás mellé erõltetni. Sõt! Olybá tûnik, hogy a családi dráma megbújik az élet és a természet univerzálisabb kérdéseinek árnyékában, és ez hiba, szerintem. Szép, amint szinte imaként hangzik el a történet maga, mégis az az érzésem, hogy ugyan a film fel akar kavarni, és fel is tud, ezzel valahogy mégis mindent, vagyis sokmindent szõnyeg alá söpör.

Ezzel együtt nagyszerû, figyelemreméltó, nagyon értékes, mindenképp megnézendõ, sõt, gyûjteménybe illõ mûnek tartom. Néhány észrevételem még:

+ Nagyon érdekes és eredeti ötletnek tartom, hogy hol a már felnõtt testvér, hol a feleség-anya, hol az apa szemszögébõl pásztáz a kamera és mesél a mese, kerekedik a mû. Bár elismerem, hogy ez akár zavaró is lehet.
+ Az idõcsúsztatás a végén, mely nem cél, csak eszköz, amikor a különbözõ idõben létezõ családtagok találkoznak – ez ugye teljesen álomszerû, mégis egyszerre valószerû is, hisz az emlékek felidézése során is elõfordulhatnak ilyen „elcsúszások” – ez tetszik, nagyon-nagyon emberi.
+ Számomra elképesztõ az a mód, ahogy a fiúk játszanak, ahogy a testükkel kifejezik a megalázottságukat, a szorongást, az apától való félelmüket – elképesztõ, hogy ilyen kicsi gyerekek ilyenre képesek. Nem is színészet az, amit õk produkálnak, hanem valami sokkal több annál...
- Mindennel együtt végig az volt a meggyõzõdésem, hogy a líraisága, a festõisége, a zeneisége – túlságosan direkt, túlságosan meg akar fogni...
- Valahogy mintha az egész inkább elismerésre apellálna, nem pedig „csupán” önmagáért volna – kár.
Úgy érzem, több a filmben az akarás, mint a bölcsesség, itt borul az egyensúly. Az, hogy tetszik-e? Azt hiszem, valahogy úgy van ez, hogy azt a verset szeretjük, ami úgy hangzik, mintha mi írtuk volna, ha tökéletesen szabadon tudnánk bánni a szavakkal, ritmusokkal és dallamokkal; azokat a képeket szeretjük, amiket mi a legmerészebb fantáziáinkban látunk; azt a zenét szeretjük, ami együtt zúg a vérkeringésünkkel. De nem puffogok. Ha nem lenne ilyen formabontó, sokan elmennénk az egész mellett!

sztem ez egy iszonyatosan nagy film...aki szerint nem az, az nem érti a film mondanivalóját...kicsit elvont ez tény, de tökéletesen mutatja be az egész életet, kezdve az õsrobbanástól, a dinók-on át egészen az ember megjelenéséig és a tulvilágba való távozással zárul a film...megspékelve erkölcsi tanítással amit a fiatal Sean Penn kap apjátol Brad Pitt-tõl a filmben, hogyan kell élni az életet. Továbbá elhangzik a filmben, hogy 2féleképpen lehet élni szemét módon (természet útja) vagy kegyelem útja( segíteni másoknak, stb)...Mit nem lehet ezen érteni hm????

sztem ez egy iszonyatosan nagy film...aki szerint nem az, az nem érti a film mondanivalóját...kicsit elvont ez tény, de tökéletesen mutatja be az egész életet, kezdve az õsrobbanástól, a dinók-on át egészen az ember megjelenéséig és a tulvilágba való távozással zárul a film...megspékelve erkölcsi tanítással amit a fiatal Sean Penn kap apjátol Brad Pitt-tõl a filmben, hogyan kell élni az életet. Továbbá elhangzik a filmben, hogy 2féleképpen lehet élni szemét módon (természet útja) vagy kegyelem útja( segíteni másoknak, stb)...Mit nem lehet ezen érteni hm????

aláírom amit írtál ..

A film középsõ része hibátlan és gyönyörû. A jóval elvontabb kezdõ és befejezõ képsorozatok értelmezése a nézõre van bízva, aminek megítélése szubjektumtól függõen széles skálán mozoghat. A filmnek talán sokak számára pont ez a legnagyobb baja, hogy a befogadásához tapasztaltnak kell lenni a szimbólumok világában tehát alaptudást feltételez. Valószínûleg örökre megmarad majd rétegfilmnek, sõt aki meg is érti a szimbólumokat se feltétlen ért majd egyet a film mondanivalójával. Mindenesetre gyönyörûszép próbálkozás de nagy volt a falat.

Számomra nehéz eldönteni, hogy tetszett-e vagy sem, de a mondatod elsõ felével egyetértek, azt "túl kell élni" :)

ment egy kövér 1/10 ennek a szuperszarnak

ha az elsõ fél órát kibírod ás ráhangolódsz az utóbbi évek egyik legnagyobb filmélménye. 10/10