Az összeválogatott színész elvtársaknak kiadták parancsba, hogy beszéljenek olyan lassan és tagoltam, ahogy ember nem beszél a földön? Attól művészi, hogy minden mondat között tartanak három másodperc szünetet? Vagy ha szuper közeliben forgatjuk le az összes párbeszédet?
De azért volt számomra is üzenete ennek az alkotásnak. Léteznek olyan emberek, akik komolyan hisznek egy totalitárius rendszerben, hűen szolgálják azt, és csak évtizedekkel később jönnek rá (jó esetben), hogy milyen hitvány ideológiákat vallottak magukénak, és mekkora mocsok rendszerért lelkesedtek.

Annyira hiteltelen az 50-es évek ábrázolása, hogy az már fájdalmas. A dialógusok silányak, és fárasztóan szájbarágósak. Egy női börtön úgy néz(het)ett ki, mint a Franciska vasárnapjai, illetve az Ítéletlenek című filmben. És hogy a Chelsea fociklub egyáltalán meg lenne említve 1949-ben, mint egy "átigazolási" lehetőség, az is elég valószínűtlen. Aki a főszereplők sztorijára kíváncsi, az olvasson utána a neten, de ezért kár volt megcsinálni ezt a filmet.

"a jobbközép kormány" mármint az Orbán-féle fasisztoid bagázs? Hol vannak ők a középtől? Mint Makó Jeruzsálemtől! A film korhűségéről meg csak annyit, hogy az a Warszawa, amelyikbe a rendőrök betuszkolják Nagy Vincét, valamikor a 60-as években jött ki az olsztyni gyárból. Kálomista et.-nak pesze mindegy, hogy Pobjeda vagy Warszawa...

Szücs Sándor meg olyan mint a Freddie;(

"ez a szerelem rejtély"

4/10

Feszbaum kb. annyira alkalmas kegyetlen ÁVH-st játszani, mint Halász Judit.

Nem láttam még a filmet de mindenképp megnézem. Volt szerencsém Herczegh Péterrel nemrég együtt dolgozni és borzasztóan tehetséges színész.

Megrázó erejű film. Kiváló színészi alakításokkal (Tóth Ildikó, Szarvas József, Herczegh Péter és Blahó Gergely joghallgató szerepében).

Igazad van, láttam már rosszabb filmet. Nyakó Juli színészi játéka tetszett benne, ezért följavítom 3-asra.

"De a világ filmgyártása is amortizálódik. Igénytelen sorozatfogyasztás mindenütt. " Én is úgy gondolom, hogy nem szabad általánosítani, bár valóban tapasztalható ilyen tendencia. De vannak jó példák is, talán a BBC néhány kosztümös sorozatát említeném.

1 pont ? Nézhetetlen hulladék ? Ettől rosszabb filmet még nem láttál életedben ?

Tegnap este láttam az M5-ön, elvileg kulturális csatorna, néha művészfilmeket is adnak.
Az énekesnő nem az, szerintem tipikus kurzusfilm, lebutított mondanivalóval, feszültségmentes szituációkkal, művi párbeszédekkel.
Fekete-fehér film, hogy fokozza a drámai hatást, de szerintem nem fokozza. Van egy szabadban forgatott jelenet, két rendőr a randevúról viszi el a focistát, Bánovits Vivianne szeme csillog, de nem a könnytől, hanem a reflektoroktól, telibe van világítva az arca, semmi derítés, fény-árnyék, dráma, csak amolyan egynemű szürke.
Nincs kizárva, hogy A színésznő és Az énekesnő után jön még valami, hogy meglegyen a trilógia, és ha a Magyar Televízión múlik, garantált a sokszori ismétlés, permanens harc a kommunista veszély ellen.

„Igénytelen sorozatgyártás mindenütt.” Sok igazság van a konklúziódban, de azért, ha az élvonalat képviselő országok filmgyártását vesszük, rendszeresen lehet az átlagot meghaladó színvonalú filmeket találni, amint a nem átlag feletti színvonalú filmek közül is sok egészen nézhető jórészt azért is, mert nem is kérdés, hogy a filmes technikai „eszköztár” használata a helyén van bennük. (Ha ez a film nem is, de pl. a szintén közelmúltban készült Elkurtuk, vagy a Magyar Passió teli van elemi hibákkal.)
Összehasonlításként szerintem reálisabb a hozzánk hasonló kondíciókkal rendelkező országok filmgyártását venni, és azért pl. a lengyelek megcsinálták a „Katyn”-t, vagy a „Rózsaszál” (más fordításban: „Kicsi rózsa”) című filmeket, és lehetne még néhányat említeni. „Az énekesnő”-nél bennem felmerült, hogy mintha lenne egy színész-team, és ha nem is minden esetben, de egyes epizódszerepeknél mintha ennek a tagjaira írták volna a szerepeket, pl. Györgyi Anna vagy Reviczky Gábor által alakított szereplők esetében. (Hogy nekik is jusson a „gázsiból”?)
Mint színészt, becsülöm és kedvelem Eperjes Károlyt, de milyen rendezői múlt alapján kapta meg ő a „Magyar Passió” rendezési jogát? Az a baj, hogy ez egyáltalán nem egyedi eset, kellő szakmai háttér nélkül juttatnak embereket fontos pozíciókba, és ez sajnos nem csak a filmeseknél van így. Azok közé tartozom, akik úgy vélik, hogy a jobbközép kormány sok mindent jól csinált az elmúlt 12 évben, legalábbis eddig! Ha a jövőben lehetetlen helyzetbe hozzák, akkor ez sajnos változhat, én az eddigi teljesítményükről beszélek. Akadnak, akik ezt még az ellenzéki oldalon is elismerik, ami tudvalevő, hogy nagyon nem jellemző. Lásd: Farkas Attila Mártonnal készített: „Én négyötödre számítottam” c. interjút a Mandineren.
Sajnálatomra azt kell mondanom, hogy a kultúrának vannak olyan területei, amelyekre a fentiek nem érvényesek. Gyanítom, ezeknek a hiányosságoknak is komoly része van az előző hozzászólásomban szóvá tett jelenségben, hogy az utóbbi három évtizedben egyetlen olyan ikonikusnak nevezhető film sem készült, amilyenből a megelőző 30 évben minimum tíz. A részletekbe nem bocsátkozva az újabb belengetett magyar filmes giga-vállalkozás, a Petőfiről készítendő film sem sok jót ígér hasonló, vagy ugyanolyan okok miatt, mint amikre utaltam, konkrétan, hogy a megfelelő szakmai szelekció úgy tűnik, továbbra sem működik.

Mit nem értesz? Volt a magyar kultúrának egy fantasztikus időszaka, legalább 4-5 világszínvonalú rendezővel, és további 10 jó mesterrel. Ma legfeljebb 2-3 jó mester van. De a világ filmgyártása is amortizálódik. Igénytelen sorozatfogyasztás mindenütt.

Nem értem, miért nem tudjàk manapság visszaadni a korhangulatot úgy, mint a régi filmekben? Ha csak hallgatom, akkor is tudni lehet, hogy nagyon hamis, mesterkélt színêszi produkció. A hangzás árulkodó. Sem a hangmérnök, sem a rendező- egyik sem hallja?!?
Régen így nem beszéltek, szóhasznàlat szempontjából sem. A korabeli filmekben vaskos szocialista magyarsággal szólaltak meg a szereplők.
Ez akkor is kirívó, amikor pl. Csányi Sándor, vagy Pindroch Csaba hadarja a szövegét olyan idegen hangzással, hogy nem hiszem el nekik Móricz Zsigmond történetét sem.
Gyatra rendezés, gyatra színjàtszás, süket hangmérnök.
Lassan már szinkronizalni kellene ezeket a magyar filmeket, hogy élvezhetők lehessenek.

Hehe!
Ez értékelés? Független? Objektív? Esztétikai alapon? Olyan, mintha indulati lenne, ráadásul alacsonyra pozicionált, vagyis politikai. Ha nincs mondandód, nem muszáj erőlködni...

Sokan nem tudtunk erről a történetről, de hála az alkotóknak ez sem marad feledésbe. Újabb és újabb borzalmak derülnek ki ...és bizony aki manapság nosztalgiázik nem árt ha ilyeneket is néz. Az ÁVH-s leszármazottak persze nem tehetnek szüleik-nagyszüleik bűneiről....de az mégiscsak érdekes? , hogy mind a balliberális oldalon tesznek amit tesznek. A filmről: az első 20 perc "lógatós" fordulata után pörög a film a szereplők többsége kitűnően alakítja a karakterét. Bánovits Vivienn ebben is nagyszerű (és szép).

Adott egy megtörtént szerelmi dráma a legsötétebb 50-es évek elejéről a kor két népszerű, sok más ismert személyhez valamilyen szálon kötődő egyénisége között. Utólag jól kideríthetők, feltérképezhetők a tragédiába torkolló dráma lefolyásának a részletei. Maga a főszereplő, az énekesnő Kovács Erzsi több interjúban is elmondta a részleteket a megismerkedésüktől kezdve a végkifejletig, de nyilvánvaló, hogy rengeteg egyéb forrásból lehetett volna még válogatni. A Kovács Erzsivel készített interjúkból tudható az is, hogy egy zenés-táncos estén került sor a sorsdöntő találkozásukra, ahol a kor más ismert személyiségei közül is sokan jelen voltak. Mennyi lehetőség lett volna csak ennek apropóján, némi művészi szabadsággal élve a kor neves szereplői közül jó párat bemutatni! Amint a későbbi történések során is, hiszen ismert az is, hogy Puskás és Bozsik is megpróbált interveniálni Szűcs Sándor ügyében – sikertelenül. Egy árnyaltabb expozíció helyett a film elején minden átmenet nélkül, mindjárt dúl a szerelem a két főszereplő között. Ahogy a film elején, úgy a későbbiekben sem sokat foglalkoznak a korról sokat mondó, jellemző részletekkel a film készítői. Ez a film elsősorban arról szól, hogy milyen szörnyű volt az ÁVO, valamint az 50-es évek elejének a diktatúrája - a szerelmi tragédia is lényegében ennek van alárendelve -, ráadásul még ez a fő mondanivaló is sablonokkal teletűzdelve van megjelenítve. A tájékozatlan nézőnek akár olyan benyomása támadhat, mintha Sebes Gusztáv fő tevékenységi köre az ÁVO-val való egyeztetés lett volna. (Sebes Gusztávról is igen sok emlékezés maradt fenn, nyilvánvaló, hogy nem egy ennyire szimpla egyéniség volt, mint akit Pindroch Csaba megjelenít. Ez a szerep nem neki való, ahogy egyéb hasonlóan vitatható megoldások közül a Reviczki Gábor által alakított negatív figura is nagyon leegyszerűsített.)
Nem kétséges, hogy az 50-es évek elején rettenetes dolgok történtek, hogy a diktatúra borzalmas volt, de ha a szerelmi dráma részleteit állítják előtérbe és bontják ki, az ÁVO szörnyű tetteiről, a diktatúra embertelenségeiről is jóval érzékletesebb kép alakulhatott volna ki a nézőben.
Ha készítenénk egy listát az 1958 és 1990 közötti időszak tíz legjobb filmjéről (beleértve sorozatokat is, mint „A fekete város”, „Abigél”), akkor nehezen lehetne egy ilyen listát úgy elkészíteni, hogy ne lehessen ellenvetéseket tenni, ez vagy az a film igazságtalanul maradt ki. Ezek a filmek ma is nézhetők, és nem kétséges, hogy a magyar filmtörténet maradandó értékei közé tartoznak. Ehhez képest az 1990 és 2022 között eltelt 32 évben készült egyetlen-egy olyan ikonikus film, amilyenből a megelőző időszakban akár tíz is? Abban a 32 évben, amikor diktatúra és ennek megfelelően cenzúra volt, még ha hivatalosan nem is így nevezték, miközben az ezt követő 32 évben, amikor ilyen akadályok már nem álltak az alkotók előtt, legfeljebb jó pár olyan „elmegy” kategóriába tartozó film készült, mint talán ez is, de egyetlen-egy igazán „ütős” sem. Nem értem!

https://24.hu/kultura/2022/01/15/kovacs-erzsi-szucs-sandor-koncepcios-per-disszidalas-futball-ujpest-az-enekesno-megafilm/ Vigyázat spoiler!