Na, egy utolsó hozzászólás. Rövid leszek. Köszönöm mindenkinek, aki mûveltséget feltételez rólam, de én egyáltalán nem tartom mûveltnek magam.

Troll? Én csak megpróbáltam kimerítõ választ adni a felmerült kérdésekre, nem elintézve egyetlen felvetést se egy kézlegyintéssel. Csak azoknak válaszoltam, akik engem megszólítottak és nem hiszem, hogy sértegettem volna valakit is. Ehhez képest James Dean barátunk utolsó hozzászólása mást se tesz, mint engem próbál leszólni. Személyeskedik, miközben információtartalma nulla. Lehurrog, nagy neveket röptet, és ennyi az összes magyarázata. Hogy azok hogy illenek ide, az nem számít. Marlon Blando egyébként is jó választás, látszik belõle a hozzáértés. Egy üres légbuborék az egész, kizárólag egy fölényeskedõ támadást leplez. Na, akkor most ki is a troll? Felõlem mindenki úgy mosolyog, ahogy akar, de elõbb célszerû lenne megpróbálni megérteni hogy mirõl is próbálok beszélni. Igaz, kedves James Dean? Az, hogy a túljátszás a színészet halála Latinovits Zoltántól származik, kedves bölcs barátom, úgyhogy a szakmaiságodat jó lenne, ha megtartanád magadnak, ha csak nem akarsz nevetségessé válni, mert nem engem szólsz le az ellenérveiddel, hanem azt, aki valószínûleg mindannyiunknál többet értett az elõadómûvészethez. Szakmai sötétség? Ne dobálózzunk már ilyen kifejezésekkel, ha kérhetem! Ki beszél itt szakmáról? Egyszerû természetes igényrõl beszélek, ami nem többet csak az élvezhetõséget célozza. Ha egy arckifejezés összhangban van a tartalommal teljesebb az élményem, remélem ez világos. Ennél fogva jogos (emberi és nem szakmai) igényem is lehet, hogy a filmben felhasznált minden kifejezõeszköz (arcjáték, hanghordozás, gesztusok, mozgás, stb.) a tartalmat szolgálja. Ha ezek valamelyike kidolgozatlan, jogosan lehet hiányérzetem. Nem kell ehhez szakmaiskodni. Ha két alakítás közül az egyiknél az arc részletei is játszanak a másiknál kb. annyi a kifejezõerõ, amit egy cementpakolás is megengedne, és a különbséget szakmailag indokolni kell, akkor no comment, ott nincs több mondanivalóm. Szóval tessék csak nyugodtan mosolyogni, engem nem zavar! Megpróbálok érzékletes lenni (nem szakmai). Ami egy arcon, egy gesztusban, egy mozdulatban megjelenik egy szituációban és ahogy az változik, az egy mini dráma, vagy mikro dráma, vagy nevezhetjük, ahogy akarjuk. Ezekbõl jó esetben sok van egy filmben. És ezekbõl épül fel a nagy, a teljes dráma. Mikro drámák nélkül viszont nincs nagy dráma se, mert az akkor tartalom nélküli héj csupán. Mondok még egy példát, csak hogy világos legyen. Az õsember úgy nyilvánított ellenvéleményt, hogy doronggal jól fejbe vágta a másikat. Ma ehhez sok esetben elég egy homlokráncolás. Nincs kedvem az elsõt elszenvedni (még egy filmvászonról se), ha a másodikban is lehet részem. Természetes emberi igény, nem szakmai. :)

Aki ki van akadva a film Jézus alakjától, azt megértem, gyalázatos. Jézus alakjának megformálásában jobb a régi Ben Hur, ezt el kell ismernem. Még akkor is, ha bennem még egy ettõl is különbözõ - jobban megformált - Jézus kép él:
http://files.blogter.hu/user_files/38001/nazareti_jezus_480_360.jpg http://kepfeltoltes.hu/110922/vlcsnap-2011-09-20-22h47m35s95_www.kepfeltoltes.hu_.png
http://cimszo.hu/wp-content/uploads/2011/05/Jezus.jpg

olahmiki1959:
Természetesen tudom, mit szimbolizál a kocsiverseny. Két probléma van ezzel összesen. Az egyik, hogy nem szeretem a szimbolizmust. :) Valamikor ált. iskola 8. osztályban kedvencem volt Ady aztán azóta se, legfeljebb, ahogy Latinovits szavalta, az jelentett élményt. A másik baj, hogy jelkép ide, jelkép oda, amikor eddig a beszélgetéseim során elõjött a kocsiverseny, mindig az jött ki belõle, hogy micsoda fantasztikus látványosság, sose az, hogy micsoda küzdelem a jó és rossz között. És valahogy nekem egy kicsit falsnak tûnik a dolog, ha mindig erre a látványra élezõdik ki az értékelés, és amikor ez mint érték kezd megkérdõjelezõdni, akkor elõjön, hogy de azért van tartalmi vonzata is, amivel egyébként egészen addig senki nem foglalkozott. Ha legalább úgy emlegetnék, hogy ez a film eszmei kifejezõdése ezért és ezért. És hogy ja, hát hogy ez látványos is? Hát igen, annak kell lennie, de nem csak az a lényeg... Szóval ha legalább egy szinten emlegetnék a tartalmat és formát, azt el tudnám fogadni. De írd és mondd, eddig egyetlen egyszer se találkoztam olyannal, hogy valaki ezt nyomás nélkül a tartalom oldaláról közelítette volna meg. Nem nagyon akarnám tovább fûzni a dolgot, de épp most beszéltem Valakivel errõl, és felmerült még valami a kocsiverseny drámaiságával kapcsolatban. Dráma, valóban, de ha már drámáról beszélünk, nézzük más szemszögbõl. Ez Ben Hur drámája, mert egyetlen dolog mozgatja, a bosszú, ami ugye nem egy nemes érzés. A dráma az, hogy nem képes a megbocsátásra, és ez jut érvényre a kocsiversenyben. A dráma feloldása pedig az, hogy a film végére, Eszter közvetítésével és Jézus hatására mégis képessé válik megbocsátani, és cserébe megkapja a csodát, hogy meggyógyul a húga és anyja. "a jó gyõzedelmeskedik, a rossz pedig elnyeri méltó büntetését" - Ez természetszerûen jó érzéssel tölti el az embert. De amikor egy bosszú jut érvényre, akkor nem a jó gyõzedelmeskedik. Az csak egy technikai kérdés, hogy a kocsiversenyre hagyja valaki a végrehajtást vagy direkt módon szerez elégtételt magának. A jó akkor gyózedelmeskedik, amikor valaki nem az ellenségét gyõzi le, hanem a bosszúvágyát, vagyis saját magát. - Semmi kifogásom ellene, ha egyszer valamiylen formában megvitatjuk a korabeli színészi jétékról, látványosságról a véleménykülönbségeinket, nagyon szívesen. :)

dantonb:
Azt azért nem hiszem, hogy mindenki véleményével szembe mentek a beírásaim, azt gondolom inkább, hogy akinek tetszik a film, az megtartja magának a véleméynét, mert nincs kedve pl. ilyen James Dean-féle ledorongolásokhoz. Én nagyon szívesen elvitatkozgatok bárkivel, de azt én se szeretem, ha engem támadnak a véleményem helyett, ha minõsítgetnek, ha sértésnek veszik azt is, hogy más a véleményem. Az megint egy nagyobb tréma, hogy csak azért, mert valami kosztümös és történelmi, kell-e akár a tartalom rovására is látványosnak lennie. Azt gondolom, hogy rengeteg történelmi filmmel lehetne igazolni, hogy nem. Igaz, azok nem kaptak 11 Oscart, de mint tudjuk, néha azért az Oscar díjak száma fordítottan arányos a film valódi értékével. :) Hogy potosítsam, kapott már egy látványos, netán giccses film is Oscar díjat egy igazi érték helyett. Mivel nem akarok errõl vitába menni, odáig módosítom a kijelentést, hogy nem feltétlen jelent mindent az Oscar díjak száma. Jó így? :) - Na ne! :)) Azért ne essünk át a ló túloldalára! :) Nem azt várom, amit egy Fellini filmtõl, csak annyit, ami a hétköznapi viselkedés jegyeinek érzékelése szintjén is hitelesnek számít. Vagy ami egy hétköznapi történésben is normálisnak tûnhet, ha nem egy emberi reakcióról beszélünk, hanem bármilyen egyéb körülményrõl. - Miért kellene feltételeznünk, hogy Dajka Margit egy drámai szerepet is ugyanúgy alakítana, mint egy vígjátékbeli figurát? Biztos vagyok benne, hogy egy drámát is megfelelõ szinvonalon el tudott volna játszani. Valószínûleg Kabos is. De hogy ne érje szó a ház elejét :), a Hannibál tanárúr úgye nem vigjáték. Sejtéseim szerint (bár most nem nézek utána) még öregebb film is, mint a Ben Hur, az én megítélésem szerint mégis magasabb szinvonal, pedig egy Oscart se kapott.

Ennyi voltam, köszönöm a türelmüket azoknak, akiknek volt. :)

Szerintem sem érdemtelenül kapta a régi film azt a sok Oscar díjat.
Ez a mostani film - ha nem lenne a régi - egy jó közepes, vagy attól picit jobb is lenne, azért úgy egyszer meg lehet nézni.

Amit Jézusról írsz, azzal egyetértek, szerintem is kár volt mutatni ezt a középszerû, vagy annál is gyengébb figurát (hacsak nem a kersztény vallás lejáratása volt eleve a cél)

Lehet, hogy nincs igazam, de úgy vettem észre, mintha mostanában némelyek úgy éreznék, hogy az õ feladatuk Jézus alakjának, nimbuszának dehonesztálása.
Eszembe jut, amikor néhány évvel ezelõtt amerikai egyetemisták számítógéppel elkészítették Jézus - szerintük - legvalószínûbb portréját, amelyet leírásokból, antropológiai adatokból, az ókorban élt közel-keleti emberek arcberendezésének típusaiból következtettek ki, a lényeg, hogy a végeredmény borzasztó lett.
Egy barnabõrû, göndör fekete hajú, kissé keresztbeálló szemû, láthatóan idiotikus arckifejezésû, elhízott néger rapperre hasonlított leginkább a számítógép által kreált figura.
Azt remélem, senkivel sem tudták elhitetni a világon, hogy így nézett, így nézhetett ki az az ember, aki egyébként minden más forrás és leírás szerint nemes arckifejezésével, szuggesztív tekintetével, egész lényébõl a szeretetet sugárzó egyéniségével, és nem utolsó sorban tanításaival az egész emberiség történetére hatással bírt, és ez a hatás a mai napig töretlenül tart.
Az egész akció csak arra szolgált, hogy a Jézus alakja köré szõtt legendát, nimbuszt valamilyen módon megpróbálják szétrombolni.
A régi Ben Hur-ban kitûnõen megoldották Jézus megjelenítésének kétségtelenül meglévõ kényes problémáját, mégpedig úgy, hogy - amint írtad is, - minden alkalommal hátulról mutatták, az arcát soha, viszont még hátulról is látszott az a környezetébõl kiemelkedõ, sugárzóan nemes alak, az a tekintélyt parancsoló testtartás, amelyet soha nem felejtett el, aki egyszer látta.
A mostani filmváltozat - rengeteg egyéb hibája mellett, amelyeket alaposan kiveséztünk már itt a fórumon, - azt a kapitális hibát is elkövette, hogy Jézus figuráját egy abszolút jelentéktelen külsejû, semmiféle szuggesztív kisugárzást nem mutató, névtelen, ismeretlen színészre bízta, ami a nézõkbõl fennkölt érzések helyett maximum egy szánakozó félmosolyt tudott kicsalni.
Tegnap megnéztem a régi Ben Hur-ból a kocsiversenyt, és azt kell mondjam, olyan élmény volt, hogy utána nagyon sokáig remegõ gyomorral ültem a fotelban, és csak néztem magam elé, annyira a látvány hatása alá kerültem.
A két filmet, - a régit és a mostanit, - nem lehet egy napon említeni, az összehasonlításnak még a puszta gondolata is nevetséges. Mintha összeráncolt homlokkal, és komoly arckifejezéssel egy Rolls-Royce-t és egy Trabantot akarnál összehasonlítani.
Persze bárki megteheti, csak aztán ne csodálkozzon, ha a környezete megmosolyogja.

Köszi, hogy egyetértesz, én ezt már korábban megjegyeztem!

Ha csak Jézuson lehetne kiakadni, de Ben Hur se semmi. Egy ilyen vézna nyápic alak 5 percet nem bírna ki gályarabságban, vagy fogathajtó versenyen. Egyszerûen nem hiteles. Választhattak volna valaki kevésbé gyerekarcú, erõsebb fizikumú, sportosabb alkatú színészt.

Jézus ábrázolása röhejesen sematikus lett. Nem erõltették meg magukat a film készítõi, hogy a film többi szereplõjéhez hasonló "hétköznapi" nyelvezettel beszélõ hús-vér emberként ábrázolják. Úgy tûnik, szerette idézgetni saját magát.

A Bibliában ezt kellett volna olvasnunk:

Amikor pedig odaértek ahhoz a helyhez, amit Koponya helyének neveznek, megfeszítették õt és a gonosztevõket, egyiket jobbkéz felõl, a másikat pedig balkéz felõl. Jézus pedig azt mondta: "Atyám, ahogy azt már a múltkor Ben Hurnak is említettem: bocsásd meg nekik, mert nem tudják mit cselekszenek".

A régiben Ramon Novarro játszotta Ben Hurt.

Sajnos Anditos-szal kell egyetértenem. Ezt a filmet azért kellett leforgatni újra, hogy a mai ifjúság hajlandó legyen leülni elé, mert a mai Ben Hur helyes srác, Esztert már látta egy másik filmben, stb. A klasszikus változatban meg õskövületek játszanak, 60 évvel ezelõtti "bárgyú" stílusban. Szóval a fogyaszthatóság érdekében kell ma mindent remakelni, mert a klasszikus az aktuális felfogás szerint kezd az "elavult" szinonimája lenni.

Én meg sem próbálok az eredetihez hasonlítgatni, a film önmagában sem jobb 1/10-nél. Kár.

Egy akkora klasszikus után, mint a régi feldolgozás volt, azt hiszem fölösleges volt megrendezni ezt a 2 részbõl álló filmet. Párszor próbáltam belenézni az újba, de akarva-akaratlanul, mindig a régivel hasonlítottam össze, amibõl gondolom(mint nekem is) mindenki számára következik, hogy az '59-es feldolgozás, úgy 11 Oscarral jobb, mint a 2010-es.

Nekem tetszett!

teljes mértékben egyetértek! remek az analógia is, amit felvázoltál troll barátunknak.. szerinted érti majd? ;)

Látom komoly vitákat váltott ki Elog hozzászólása. Más közösségi oldalakon, fórumokon trollnak hívják az ilyen egyént és ignorálják.
Amiket alapvetõen leír az teljes szakmai sötétségrõl árulkodik. Hogy a lényeget kiemeljem: egy sima B movie kategóriájú filmet próbál hasonlítani egy klasszikus A3+-os filmmel, és ezekre még szakmai(nak) álcázott érveket is felsorakoztat.
Nos, mindez olyan mint a Kaposvár futball csapatát hasonlítani a Barcelonához, és azt állítani, h a Kaposvár nem csak h szebben-ötletesebben játszik, de simán veri Messiéket.
Én ezen a ponton csak mosolyogni tudok egy ilyen egyénen, mert amíg az elõzõ szempont még lehet egyéni megítélés kérdése, az utóbbi már a hozzáértés teljes hiányát hivatott jelezni; és bár azt elismerem, h esztétikáról vitatkozni alapvetõen nehéz, mert nagyfokú szubjektivitást rejt magában értékítéletünk, de a két Ben Hur film összehasonlítása, illetve önmagában már egy lapon említése túlmegy mindenféle ízlés kérdésen: a két film csak címében azonos, minden másban egyszerûen nincsenek egy kategóriában (lásd futball hasonlat). Ezen álláspont pedig tény,s nem ízlés kérdése.

És még annyi: ami a régi korok színészeinek színpadias túljátszását illeti, létezett egy Marlon Brando nevezetû színész, aki külön színésziskolát teremtett a játékával (lásd a Módszer) ami mind a mai napig példaértékû az újabb színészgenerációk számára (lásd még Johnny Depp, Caprio stb), vagy még korábban Humphrey Bogart ( a valaha élt egyik legcinikusabb színésze, a "cool" tökéletes megtestesítõje (lásd Casablanca és Máltai Sólyom), avagy Montgomery Clift, akit sokan miden idõk egyik legkifinomultabb színészének tartanak. És a példákat még lehetne sorolni. Ezek a színészek simán jobbak szakmailag is, mint bármelyik most futó befutott sztár.
És persze ott van Charlton Heston is, aki nem csak h kitûnõen hozta a szerepet a Ben Hurban, de kellõen hitelesen is tudott lenni ahhoz, h elfogadható ellenpárja legyen - a mellesleg kitûnõen megjelenített - kemény, férfias Messalának. AZ Oscar-díj teljesen megérdemelten került hozzá.

Szerintem már annyira magas lett a nézõk ingerküszöbe, hogy nehezen lehet kielégíteni. A kapkodós képvágás, hogy alig bírom követni hogy mi történik és a szemem is jojózik tõle, a hangos és túlzott effektek, a számítógépes technikák, stb már olyan "magasra" tették az elvárásokat, hogy már nem nagyon tudnak újat mutatni. Nézzük meg pl az összes mai amerikai bûnügyi sorozatot: a helyszínelõk a technikai kütyük, számítógépek nélkül már ki sem tudnának nyomozni egy bûnügyet. A nyomozó már nem lehet "átlagember", valami különleges képességgel kell rendelkeznie (Felejthetetlen, Mentalista, stb) mert különben már nem lenne érdekes.
(Az egyik helyszínelõkben egy lányt megtámadtak a parkban, véresen eltántorgott a park széléig, majd összeesett. A nyomozók ki akarták deríteni, hol érte a támadás, ezért számítógépen írt programokkal a lány ruháján lévõ virágporok alapján fél nap alatt ki is derítették a pontos helyét. Ahelyett, hogy hoztak volna egy rendõrkutyát, aki szépen a lábnyomok alapján elvezette volna õket seperc alatt ugyanoda. Ez már a röhej kategória. Bocs az OFF-ért.)
Szóval egyetértek veled, rengeteg jó könyv van, amit filmre lehetne vinni, gondolom vannak forgatókönyvírók is jó páran, és mégis, mintha nem lenne ötlet és fantázia. :-S

na pont a kocsiversenynél néztem bele

most komolyan: EZ volt A kocsiverseny? az 1959-es után?


komolyan nem érzik, hogy ennek semmi értelme? minek égetik magukat ilyennel?

Szerintem is fölösleges újra és újra feldolgozni ezeket a filmeket helyette találtak volna ki valami mást.
Engem személy szerint idegesít hogy mindig ha nincs ötletük akkor egy filmet újrafeldolgoznak.
Nem is kapcsoltunk oda ép futólag mondom minek ha már láttuk(még ha csak a régebbi verzióját ) nem tudnak mást akkor arra tudnak.
Van rengeteg regény, van szép vastag történelem, van mítosz, legenda ,van fantázia .
Akkor miért a csökkent agyúak kerülnek oda és mért nem tudnak teljesen új történetet leadni.

Csak addig néztem, amíg a felnõtt Messalah-t meg nem láttam. Az a modern, katonásra vágott kommandós tüskefrizura elvette a kedvemet a továbbiaktól.
Gondolom azért csinálták meg ezt a remake-féleséget, hogy a fiatalok, akik valamilyen okból nem néznek olyan régi filmeket mint a Ben Hur vagy az Elfújta a szél, is megismerjék ezeket a klasszikusokat.

Nagyon tetszik a zenéje!

És a Quo Vadis filmmel kapcsolatban egyetértek,de ott sem az a fõ probléma hogy a színészek milyen stílusban játszanak ,hanem az hogy az egséz úgy ahogy van egy gagyi ,és a könyvhöz semmi köze nincs.Azaz jóval több sebbõl vérzik ,olyanokból ,amik a Ben Hurra nem jellemzõek.

Miután a bejegyzésed szembement csaknem mindenki véleményével,ez természetes dolog.
Másrészt a Ben Hur egy filmtípus, kosztümös, történelmi elemekkel vastagon átszõtt romantikus sodró erejû mese.Ezt lehet nem szeretni,de akkor ne akarjunk e helyett egy szegényes kiállítású mûfajpótlékot csinálni némi reálstílussal eladva.Mert abban sokkal jobbak pl Fellini filmjei.Aki ezt a témát válaszja az ne akarjon neorealista elemekkel operálni ,mert elöbb utóbb a nézõ ásítozni fog ,mint a példa mutatja.
Akiket említesz Kabos ,Dajka stb azok többnyire vígjátékokban szerepeltek ,méghozzá a stílussal egységben és remekül.Egy ilyen filmben szerintem pl Dajka játéka, ha ugyanolyan lenne mint pl a Harapós férjben ,biztos bukás lenne.