Hát én egyáltalán nem ájultam el tõle.

Ez a film olyan érzéseket váltott ki belõlem, amit eddig sohasem érzetem. Talán az egyik legcsodálatosabb film amit eddig valaha láttam.
Félve ültem neki, azt gondolván, hogy valami unalmas dokumentált, a háburú köré szövõdött film lesz.
Remélem készül még ehez fogható dolog.

100-at kapna, ha lehetne, de így csak 10 pont.

UI:
Ti lennétek Benjamin helyében?

Nagyon jó film régóta készültem megnézni csak soha nem volt ídõm. De volt értelme vele tölteni a délutánt. :)

Csak most néztem meg, pedig már egy ideje terveztem. Hát igen... ZSENIÁLIS és akkor ugye 10 pont

érdekes egy film, de eszméletlenül jó. nekem nagyon tetszett, 10bõl 11 pontot érdemel az biztos.

Csúcsrajáratott álomgyár.
Valahogy a film után -kétszer néztem meg -ez a mondat állt össze a fejemben, ambivalens érzéseim voltak.
Adott egy rendezõ, akit korunk egyik zsenijének tartanak, éjsötét filmek mestere, és alsó hangon 2 alapmozit pakolt le nekünk, amelyek megkerülhetetlenek -Hetedik, Harcosok klubbja -de talán a Játszma se lóg ki a sorból, meg a maradék mozikat is szeressük tõle, viszont az áldott -átkozott Oscar-t még nem köszönhette meg a szakma elõtt, ami azért piszokság.
Adott egy F. Scott Fitzgerald novella egy öregen születõ majd csecsemõként elhalálozó férfiról, amire lecsaptak és hoztak egy Eric Roth nevû forgatókönyvírót aki nem mellékesen az én személyes kedvencem, a Forrest Gump filmvászonra kerülésénél is bábáskodott, milyen furcsa hogy kismillió a hasomlóság, ami azért néha már zavaró.
És hát adott a nagy zseton és vérprofi filmesek gyümölcsözõ hozzáértése a háttérben, akik a Fincher álltal megálmodott világot zsinórmérték mentén hozzák hiba nélkül, úgy díszlet, ruha, látvány tekintetében, mint a káprázatos maszkokat értve.
Nomeghát itt a közönség, aki mindig is vevõ az ilyen nagyszabású történetekre, nem törödve a giccsfaktorral, az érzelmek néha tuldimenzionált voltával és hogy Benjaminnal néha....nem történik a világon egyszerûen semmi, de komolyan. Ám mert nem akárkik dolgoztak rajta és nem is akárhogy, ezt kevesebben veszik észre, mint Spielberg fizimiskáját a Párbaj címû moziban, amint a telefonfülkérõl visszatükrözõdik.
A Benjamin Button jó film, méghozzá mindazon dolgokért, amit sokunkból kivált, ami hat ránk és tisztelhetõ sõt szerethetõ profizmus árad belõlle, ami elõtt még a legidiótább bunkónak is fejet kell hajtani, elképesztõ munka van mögötte: ám hitem szerint labdába se rúghatott volna -így is lett végül -mondjuk a Gettómilliomos mellett, de írhattam volna a Frost/Nixon-t vagy amirõl nagyívûen megfeledkeztek a fõbb kategóriákból, a Dark Knigh-t mellett sem, ami ki tudja miért, elkerülte az Akadémia figyelmét, nehogy már egy képregényfilm fontos díjhoz jusson.
Én még hiszek ilyesmiben, mert roppant naív vagyok, hogy azért a Legjobb film kategória pl valóban olyasmi mûnek jut, vagy olyasforma filmeket jelölnek rá, ami adott mûfajában többet ad bárminél adott évben, nemcsak a mozi varázsa árad belõlle, hanem valami olyan plussz, ami sok ember számára láthatatlan sõt érthetetlen -lásd Nem vénnek való vidék -ám rendelkezik egyediséggel, mûvészi értékkel, amire ugyan kevesebben nyitottak, de ezért vannak a köznél a témához kicsit jobban értõ emberek, akik döntenek helyettük(más kérdés persze, döntésüket olykor mi befolyásolja....) A Benjamin Button az én szememben olyan, mint a Titanic, bár ott lehet azt is honorálták, Cameron életébõl mégiscsak több évet vett el a grandiózus mozi, én mindenesetre a Legjobb film kategóriát nem adtam volna neki, a technikai díjak viszont megkérdõjelezhetetlenek, mint Fincher mozijánál.
A felütés az óra történetével igazán erõs és keretet ad Benjaminünk életéhez, születése körülményei sõt a néger pótanyához való kerülése is remek és jótempójú, aztán kihagy kicsit a szufla. Meglátjuk nemsokára Jenny-t a Forrest Gump-ból csak itt Daisy-nek hívják és más a hajszíne, de fõhõsünk persze élete végéig õt szereti, még mindketten más karjában, Daisy más ondójával testében is egymástól köszönnek el, hát persze.....hisz ezért ül a nézõtéren a nézõ, hogy ezt elhiggye.
Közben hallunk pár életbölcseséget amit már eddig is tudtunk felnõttkorunkra, jut pár eredeti ötlet azért-a villámcsapásos bácsika zseniális-Benjamin elveszti szüzességét, a háttérben ott az apa figurája: és akkor most mi van?
A filmmel itt a legnagyobb probléma, túl azon hogy nyiltan lopkod Forrestbõl, valahogy Benjamin más az elsõ perctõl szimpatikus srác, kedvelhetõ, majdhogynem hiba nélküli, azért ez a fordított életciklusra rácsodálkozás nem tart ki 160 percig, és egyszerûen nincs konfliktus se életében. Nem mellesleg nem történik semmi különös vele, ami bármelyik átlagemberrel ne történhetne meg, feküdtünk mi is le másik nemûvel, szereztünk barátokat és haltak is meg belõllük, sõt ismerünk olyan embert is, aki egyik szülõjét mondjuk felnõttkorban ismeri meg, vagy ismeri meg igazán. Mivel az idõ így lassan megy a moziban és ez mégiscsak egy fiktív pasi élettörténete, Forrest vietnami kalandja után szabadon jöjjön Benjamin sorsába precízen behejezhetõ II. világháborús hókamóka persze fájdalmas veszteséggel, és egy kissé valószínütlen ám mégis a könnyzacskók megnyitásához elengedhetetlen szükséges kolibrifeltünéssel.
Mindeddig leírtamból talán az tünne ki, nem tetszett a film: nem, ez nem így van, olykor bizony elvarázsolt ideig -óráig, sõt édesapja halála, ahogy apa -fia eggyütt lélegzik, ül a molón és nézi a Nap uralkodásának eljövetelét, örökkre agyamba égett, gyönyörû pillanat volt erõlködés nélkül. Talán néhányan elsiklanak felette, de Fincherék Jean-Pierre Jeunet-tõl is nyúlnak, mégis az egyik legötletesebb pillanat lesz az, tökéletes képi ötletekkel elmesélve. A vizualitása a mozinak amúgy is döbbenetesen erõs, nemcsak a helyszínek szaglanak az életszerûségtõl, hanem néhány olyan képet is kapunk, amit akár szobánk falán is szívessen látnánk. Az öregkortól fiatalig változó Brad Pitt maszkjaira nincs kifejezés mert a tökéletes elkoptatott mostanra és Blanchet fizimiskájára se lehet rossz szavunk. Többen sérelmezték barátaimnál, hogy két szálon fut a cselekmény igazából, számomra ez olyankor volt zavaró, ha épp valami szépbõl rángattak ki az idösõdõ Daisy és lánya jeleneteivel, persze hogy kinek volt meglepetés, ki az apa személye, arra azért kiváncsi lennék. Színészi játékra sok panasz nem lehet, de az álltalam nagyra tartott Brad Pitt balszerencséjére sokszor elveszik a maszkmesterek zsenialítása mögött, csak élõvé teszi karrakterét, Blanchet is volt már meghatározóbb, ellenben a mellékalakok brilliroznak.
A vége, mi szíven ütött és ahol éreztem az egész addig látott dolog összeségét, egy szerelem nagyívû lezárását, ahogy Benjamin elveszti járólépeségét, értelmét.....a teste, kinézete az, ami az embereket boldogságra, örömre késztet(ne), de belül õ már öregember, haldokló tudat, értelem. Átéreztem a helyzet profánságát, hogy az óra a legelején akár fájdalmat is hordozhat, egy nõ felelõsségét és szeretetét azon férfi iránt, akivel néha nem érdemei szerint járt el és aki gyermeke apja, aki csecsemõként nézz rá a halál pillanatában, megismerve arcát.....aztán eltünik, elveszik, marad a halott hús, apró test lélegzet nélkül kezében.
Ez a Benjamin Button igazi értéke, Fincher itt nem hibázik, valahogy úgy érzelmes és csodálatos, nem érzed a megfeszülést azért, hogy itt most rínod kell, összejön magától, nemcsak a zene miatt. Benjamin Button élete bár párszor sekékyes és unalmas, ám halála felejthetetlenül tiszta és szép.
A hurrikán persze lecsap, az órát elmossa a víz, egy idõs nõ majd kileheli a lelkét és ki így ki úgy, emelkedett -avagy éppen nem -állapotban emelkedik fel tv-je elõtt, a film hatása megkérdõjelezhetetlen mindkét esetben. Nem kell figyelni arra a hangra, aki túlságossan odáig van értve, széplelkûeké nem lehet a világ, de annak sincs igaza, aki szerint egy szirupos rémlátomás: nem, az igazság valahol a kettõ közt leledzik-már szerintem persze -és bizony Fincher új mozija arra példa, giccs és érték sõt szépség belefér 160 percbe, a nagy játékídõ akár hibákat feledtet és erényeket felnagyít, mert világunk olyan mértékben üres, érzelemmentes, steril tud lenni mára, hogy sokan az ilyen álomgyári termékeken töltõdnek fel vagy tudnak felejteni rosszat és hisznek jobb dolgokba.
Ha ez a film ilyesmit ad, legyen hát, elérte célját, de díjat többért adjanak, mintahogy most úgy is járt el az Akadémia.

Ilyen filmek láttán visszanyerem a hitem az emberiségben...

Nem a Twilight védelmében, de inkább az, mintsem a High School Musical, vagy Hannah Montana :)

"Mert mély érzések vannak benne és nem csöpögõs sziruposság?"
El is mondtad a lényeget! Nem sértésként, de akik Twilighton és hasonló egynyári filmeken nõttek fel, azok nem is fogják soha kedvelni ezt a gyönyörû filmet!
Én sosem voltam igazán Brad Pitt rajongó, de azt el kell ismernem, hogy ebben a filmben nem hogy 100 de 1000%-ra teljesített..
Én a film végét alaposan megkönnyeztem, és annak idején sajnáltam is, hogy nem Brad nyerte az Oscart.. Én neki adtam volna..

Az ilyen filmek befogadása egyeseknek tényleg komoly gondot okozhat - de akkor miért a filmet kell fikázni? Mert gondolatokat ébreszt? Mert mély érzések vannak benne és nem csöpögõs sziruposság?
Azért is: hajrá Benjamin Button különös élete!!!

Nagyon tetszett a film, megható, romantikus, mélyérzésû. Az tény hogy nem mindenkit szórakoztat az ilyesmi de szerintem a maga nemében nagyon jó film, Brad Pitt pedig nagyon jól alakít! Érdemes megnézni!8/10

Semmi gond,nem tehetsz rola.Talán kinövöd

lol... saját hszmat visszaolvasva kirázott a hideg:D ahogy elovlastam h miylen befejezés let volna jó, belegondoltam és tényleg 1000x ahtásosabb lett volna, már csak attól kirázott a hideg h belegondoltam XD de én iylen vok XD sztem ugy sokkal jobb lett volna de giy is jó^^:D

Azok valóban pörgõsebb filmek, de lehet, hogy te is átlagon felül pörögsz.Ami nem baj, de néha azzal jár, hogy néhány jó dolog mellet is képes vagy elszaladni.

Maga a történet jó. De szerintem a film egy kicsit hosszúra sikeredett. Én személy szerint egy kicsit eluntam magam a végére. Nem azt akarom mondani, hogy rossz a film. Csak nekem a kevesebb néha több.

nagyszerû film az elmúlásról, a szeretetrõl, a mindennapokról és persze magáról az életrõl. gondolatébresztõ egy film. igazi remekmû.

Bezzeg ha a Gerard Butler játszott volna benne, akkor állva pisilted volna össze magad a filmtõl:)))

Jha kérem, aki a Butler topikban él......

Ez a film teljesen felkavart. :)
Teljesen magával ragadt, és a film végén csak járt az agyam. Eredeti, fantáziadús történet, és teljesen mindegy hogy hihetõ e vagy sem. Elõször azon agyaltam, hogy milyen borzasztó lehet öregen, betegen világra jönni, gyermekkor nélkül felnõni, és csodabogárként élni. Majd elérkeztem arra az álláspontra, amikor úgy éreztem, milyen jó lehet napról-napra egyre fiatalabbnak lenni... De aztán megint elkeseredtem, mert mit ér az élet, ha minden szerettem megöregszik mellettem, és szép sorban elveszítem õket. Igaz, ez a való életben sincs másképp, de talán mégsem mindegy mennyi idõt töltünk együtt, 20 évet vagy 40-et.
Az öregkor és a gyermekkor sok tekintetben hasonlít, és a film sem sugall mást, azt gondolom teljesen mindegy milyen külsõvel éljük az életünk, ugyan oda tartunk.

Lenyûgözõ. Egyedi. Megható.
10 pont:)

Nagyon magával ragadó,most láttam elõször,tetszett nagyon.10.-es

freetibet!mert ahogy stunder is írta ezt nyugodt körülmények közt jó nézni.
Én példáúl ma láttam a HBO-n és teljesen megtetszett
10/10(mondjuk nem tok jól pontozni de sztem megéri)