Téma: Boldogtalanok

benji26 2010 jan. 17. - 11:16:45
(3/3)
Kezdjük azzal hogy a darab önmagában is gyenge... van egy nagyon jó alapötlet - amibõl millió fantansztikus variációt ki lehetne hozni. de nem sikerült. A végén a két p. évõdése egyátalán nem drámai volt hanem idegesítõ.
Színészek: Csányi Sanyi:közepes - valahogy mintha nem lett volna ott (szerintem õt sem sodorta magával ez a ,,mélyen felkavaró dráma"). Schneider Zoltán és Wéber Kata - abszolút rendben voltak, Csomós Mari fantasztikus volt (de a figurája is :) imádtam az öreglányt a menorexével együtt). Petrik Andrea meg szerintem túl fiatal volt ehhez a szerephez (hogy úgy mondjam, nem az a jól megedzõdött, rafkós élettárs), de egy szavát se hittem - úgy hogy õ egyátalán nem tetszett (hiába a sok átöltözés). a rendezéssel sem értek egyet - én személy szerint nem azért járok színházba hogy ennyi gusztustalan embert lássak - a már elõttem említett anyagcseréikkel, és májdarabjaikkal - mert ezt ingyen is megkapom bármelyik aluljáróban.
Ahhoz hogy a romlottságot ábrázoljuk nem feltétlenül a prolikhoz kell nyúlni. Nagyon sok tisztességes(nek látszó), jól szituált romlott ember van ám :)
1/10
vzsuzsi 2009 dec. 20. - 17:59:16 1/10
(2/3)
Sok éven át szerettem színházba járni, mert ott feltöltõdtem pozitív érzelmekkel, átszellemültem egy olyan világba, ami kedves volt számomra. Tegnap a Radnótiban újra kerestem ezt az érzést, de nem találtam. Talán nem drámára kellett volna beülnöm. A színpadkép kiábrándító volt, sekélyes és közönséges, gipszkarton panelek és saniterek. Bár a végére megértettem, hogy az egész történethez ez illett. A vértõl csepegõ kilónyi májdarab, mint kellék, már átlépte azt a határt, amit befogadhatónak érzek. Elég volt a baltával szétvert gipszkartonból szétáradó por. Kétlem, hogy ez lenne a legkifejezõbb módja annak az érzelemnek, amit "papi nyomdász úr" szavakkal nem tudott kifejezni. Bár nem tapsoltam a végén, a színészeknek kijár a tisztelet munkájuk elvégzéséért. Vajon õk élvezték az elõadást?
2/10
thölgyess 2009 dec. 19. - 12:43:39 2/10
(1/3)
Rejtély, miért szedik folyton elõ Milán bácsi gyengus melodrámáját, melyben a kimódolt verista cselekmény indítékait homályos vulgárfreudiánus magyarázza. Esetünkben a rendezõ ráadásul a mába helyezi, tovább gyengítve az erõsen mácsó-szemléletû sztorit. Fõszerepben az egyre gyengülõ Csányi Sándor, aki minden mondatot tök-egyformán mond, miközben mosolyogva bólogat, mint az aluljárói játékkutya, ismétlõdõ hanglejtése kántáló imamalom, - még néhány fõszerep és Hidrogénné változik: színtelen, szagtalan, íztelen, GÁZ!!! Sok jót a többi férfirõl sem mondhatunk, kivétel a siheder Klem Viktor szimpatikus lendülete. Csomós Mari fölényesen abszolválja az egyetlen jól megírt szerepet, Wéber Kata a feléig bírja, a kirobbanó tehetségû Petrik Andrea végig, lépésrõl lépésre gazdagítva extrém figuráját. Drámai erõ, eszelõs szenvedély, gyermeki ellágyulás, kimódolt ravaszság jellemzik extrém hõsnõjét. A lehetetlen szerepet Õ sem képes teljesen hitelesíteni, de önmagát immár másodszor helyezi a legnagyobb színpadi reménységek közé. A rendezõ fantáziája szaniter-promócióban merül ki: a lakószobában 4 WC-csésze, zuhany, mosdó és mosogató található, a zuhany alatt még elnéznénk Róza, öncélúan mutogatott, eszméletlen szépségét, de a tipikusan elhízott, szétesett arcú magyar férfiszínészek anyagcserefolyamatait kikérjükmmagunknak. Legfeljebb az egész elõadás összhatásának jellemzésére alkalmasak: valóban, többször hánytunk.