Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

Téma: Boni és Klájd kereket old

Spoiler
10/10
FElepHánt 2009 márc. 29. - 13:04:38 10/10
(1/1)
***moderálva***

BONI ÉS KLÁJD KEREKET OLD Benedek Judit Kolibri

Nekik legalább rossz anyukájuk volt... Nem szívesen emlékszünk vissza az emberek, barátok
nélküli magányos otthontolanságra, különösen azok az iskola és legalább felületes tanulási
kapcsolatok nélküli, siváran hosszú nyarak!...amikor az egyetlen menekülési utat a heti há-
rom nagyregény elolvasása jelentette. Dani is a híres gengszter-páros életrajzába fantáziál-
ja magát, Boni pedig csak egy jelre vár, hogy felrúgja azt a semmit, amiben él és világgá
fusson. Anders Duus mûve újabb példája annak, hogyan tudnak Északabbra ifjúsági színda-
rabokat írni, a kioktató felülnézet helyett, az empatikus egyenrangúság vállalásával. A svéd
gyermekversek óta tucatnyi alkotást ismerhettünk meg a Kolibri jóvoltából, reményünk,
hogy egyszer nálunk is gyökeret ver ez a szemlélet. Benedek Judit fürge tempóban perge-
ti a percenként változó helyszíneken zajló cselekményt, amit átgondolt fényváltások, hang-
és zenei effektusok segítenek. Színészvezetése is példás: két anyai alkalmatlanság élezi az
ellentmondásokra annyira kényes kamasz-lelkek konfliktusait: Tisza Bea a hiszteroid bizony-
talanság kapkodó kórképét rajzolja meg, Erdei Juli önhibáján kívül válik gonosszá érzelmi
fogyatékos merevségében. A hetyke gengszter-ideál és a félszeg kiskamasz ábrázolásában
egyaránt nagyszerût nyújt Mészáros Tamás, kihívó mosolya vakít, tétova kisfiúsága tökéle-
tesen hiteles. Mestere az ajtókirugásnak, mûvésze az apró gesztusoknak, rezdülésnyi mimi-
kának. Kettejük közül Boni a felnõttebb, õ küzd az igazáért, õ kezdeményez, õt már a va-
csora-kötelezettség sem béklyózza, pizzát minden sarkon lehet kapni... Megyes Melinda
a süvöltõ kitörések mellett az összeszorított szájú halkság szuggesztív eszközeit is megtalál-
ja, a kudarchoz szokott lélek gyönyörûséges csöndjével nyugszik bele az újabb veszteség-
be. Alakításában szemünk láttára lépi át a lázadó gyermekkor és az alkalmazkodó felnõtt-
ség aláaknázott határmezsgyéjét. Reméljük, nem mindenkiben mozgat meg ennyire mélybe
süllyedt emlékeket, de mi, minden ésszerûséget vesztve, végig sírtunk.
Válasz