Szentesi születésű,ma is Szentesen élő vagyok. Koromból adódóan (70) ismerem a korszakot és ismerem Szőke Andrást. Röviden értékelve a filmet, sz@r. Ismertem András édesapját és üzenem a fiának,Ő becsületesebb volt,mert amatör képeiért csak a vászon és keret árát kérte. Fülembe cseng, a Delelőben két fröcs közt mondta- "a kép nem de a vászon és a keret érték. Ki tudja egyszer valaki még a festménybe is meglátja azt!" Azt meg cak félve idézem amit a szobafestésről és a történelemről mondott. András nem a meg nem értett művész, ő a ripacs aki méltatlanul Szentes Dísz Polgára!?

Szőke filmjei közül 10-ből 9 és fél ócska hulladék. Ez se kivétel.

Ennek a filmnek az összes olyan szereplője - márpedig sok szereplője van -, akit mondjuk fél percnél többet lehet látni, és pláne még szövege is van, az életkorban kivétel nélkül mind ötvenes, hatvanas és hetvenes, valamint egyetlen kivétellel mind férfi. Egészen bizarr, hogy az alkotók már eleve ilyen felállással akarják "bemutatni a 70-es-80-as évek néha burleszk szerű mindennapjait", idézve a tartalomismertetőből (egyúttal vélhetőleg a hivatalos szinopszisból).

A film ezen túlmenően is ezer sebből vérzik, leginkább mert gyakorlatilag minden humortól mentes, cserébe viszont valami rettenetesen fárasztó. Az ötletesség, a kreativitás a papíron ígéretesnek hangzó alapkoncepcióban (fellelt brigádnapló alapján a tervgazdálkodásos közegben élő és túlélő kisvárosi brigád éveinek-évtizedeinek a szeretetteljesen humoros-szatirikus bemutatása) ki is merül, azaz a forgatókönyvbe, aztán magába a filmbe ezekből már szinte semmi nem kerül... Györgyi Anna és Gáspár Tibor alakítása elég jó, többen hozzák a kötelezőt, némelyek viszont sajnos azt sem, vagy adott esetben elvesznek a manírjaikban, mint Reviczky. De a kevésbé míves alakítások tényleg még a legkevesebb, nem ezen bukik az egész.

Kár minden szóért. csak tudni kell értelmezni és a helyén kezelni a látottakat.

Óriási!

Teljesen egyetértek veled. Szőke az Szőke. Imádom a munkásságát, a filmjeit.

Szőke az Szőke. Ez is teljesen beleilleszkedik az "életműbe" (stílus, történet/vezetés, színészi játék, párbeszédek, képi világ, stb, ). A szereplőválasztás sem véletlen, 'kipróbált, saját" csapat (mostanság melyik filmben szerepel két Kossuth-díjas?). Az egész nem jó vagy rossz kérdése, hanem ez "Szőke"...
Éppen ezért nem is érdemes hasonlítgatni sem "anyagi", sem "művészi" szempontból máshoz...

Nagyon jó film!!!

3 percet bírtam, mint valami ócska Jancsó film. inkább nézem a pucér túlélőket a discoveryn amig kezdődik az isteni műszak márnemtudommelyikadón..

ez nagyon sz..r volt

  Ez volt az eddigi legrosszabb, leginkoherensebb és legfárasztóbb magyar film, amit valaha láttam. Olyan elmeállapotba kerültem tőle, hogy egy Crocus City Hall típusú terrortámadást már cseppet jobbnak ítéltem volna meg a moziban, mint hogy ezt a ’kádárripacs sufnituning-tákolányt’ nézzem.

 

  Még a legrosszabb magyar filmként számon tartott ’Holnap történt’ is messze felülmúlja ezt a vontatott szerencsétlenkedést. Anettkáéknak legalább sikerült anno összehozniuk egy gagyibb indiai szappanopera dramaturgiáját, ami a maga együgyű módján még szórakoztató is volt.

  Úgy látszik Nacsa Olivér után másik ”régi nagy nevetettőnk”, Szőke András is bejelentkezett egy közéleti pofonért. Azt hittem legalább egy amolyan szódával elmegy, ”oké nyuggeresen” múltidéző Koltai Róbert utánérzés lesz, de nagyobbat nem is tévedhettem volna.

 

  Mire emlékeztet ez a film? Tudjátok anno, mikor a Disney a 90-es években az ún. ’reneszánszát’ élte, és adta ki az újabbnál újabb sikeres, mára már kultikus alkotásait, ócskább animációs stúdiók megpróbálták legyártani a saját verzióikat, hogy a gyanútlan és kevésbé tehetős szülők megtévesztése által anyagi haszonra tegyenek szert.

  Az egyik ilyen hírhedt stúdió volt a brit Bevanfield, ami kifejezetten vontatott, száraz és ocsmányul megrajzolt alkotásokat tudhatott a magáénak.

  Nos, a ’Brigádnapló’ a ’Tanú’, az ’Egészséges erotika’, a ’Legényanya’ a Jancsó Miklós és Hofi Géza életmű ”Bevanfield verziója”. Sőt tovább megyek. Mert meg kell hagyni, hogy a Bevanfield és a többi ilyen himi-humi stúdiócska legalább nem vette komolyan magát, és nekik tényleg csak a nem túl becsületesen és könnyen szerzett bevétel volt a fontos.

 

  Szőke András viszont úgy adja elő ezt az egészet, mintha maga Jancsó Miklós szelleme élne benne tovább, s játssza a meg nem értett művészt, s úgy tesz, mintha rajta kívül az átkos nyárspolgári, imbecilisen autoriter nyomoráról nem csinált volna még senki sem filmet.

No, de mi is a cselekmény?

  Valamiféle aluljárós Kovács Gergely és Dada Suzy találnak egy ”elátkosozott” ereklyét, az ún. brigádnaplót, amibe ha valaki belepillant, akkor egy örökkévalóságnak tűnő 110 perces játékidőn keresztül, leszázalékolt kádárproli-zombik szívják ki az agyát. Na, hát innen indul el a bonyodalom kérem szépen. Egyébként a brigádnapló fogalmát a film elején alaposan, már-már irritálóan a fejünkbe verik. Persze én vagyok a hülye, hisz nem értem Szőke kapitány művészi zsenialitását, ahogy naturalista eszközökkel megpróbálja átadni a nézőnek ezt a korhű, imbecilisen autoriter közlésmódot, csak az a baj, hogy azt nem kifigurázza, hanem magáévá teszi.

  Aztán megjelenik a napló gazdája, egy jóllakott futár bácsi, aki felültet minket az eme varázslatos emlékkönyvet övező nosztalgia-vonatra.

  Szőke és Badár hozzák az ’álszemérmes nyuggerbarát’ Kapa és Pepét, akik a ’létezett focializmusban’ ritka déli gyümölcsöket hámoznak, és sikerül nekik, különösen Bandi bátyánknak még retardáltabbul viselkednie, mint a többi főszereplőnek. Szóval ő tényleg új szintre helyezi a ’fullba nyomni a kretént’ fogalmát.

  A hivatásos színészek közül Reviczky Gábor és Györgyi Anna egyébként olyan elgyötörtnek tűnnek végig, mintha nem is egy Kádár-, hanem egy Rákosi-rendszerről szóló filmben szerepelnének.

  A film nagyrészében mindenki össze-vissza és igénytelenül zabál, s amolyan ”hungaro kádárikuszi” Rob Schneider-ként juttatják a néző eszébe, hogy az alkotás címe akár a sokkal találóbb ’Idegölő’ is lehetett volna, ha azt a címet már 2006-ban nem nyúlták volna le Fonyó Gergelyék. Ja, meg kapunk egy dagályos, pátoszos magyar paraszti néphagyományos vonulatot olykor-olykor, ha mindez nem lenne elég.

 

  Kicsit Györgyi Anna karakteréről, minthogy ő az egyetlen nő ebben a filmben. Kedves kis eufémiával megkapjuk, hogy belé mindenki ”szerelmes” ebből a heteró férfiakból álló társaságból, s szerencsére nem is mennek bele ebbe ”húsbavágóbban” amolyan koltais ’kangurgulázással’, inkább marad az Uhrin Benedek-féle ártatlan csodálkozás élménye. Az egyik jelenetben a hölgyemény egy Puzsér elméjéből kipattant ’feminimalista’ szintjén kesereg, hogy miért nincs nőkről utca elnevezve, a másikban (a nőnapiban) meg az egyik brigádos kényszeríti őt ”finom erőszakkal”, hogy maradjon és ne mondjon fel az étteremben. Utóbbi hatásos is lehetne, de erről több szó nem igen esik, és Györgyi Anna a film további részében vígan elvigyorog a bárgyú elvtársakkal.

 

  Meglepő, de filmnek vannak fénypontjai, számszerűen három, habár kellően szerencsétlen a kivitelezésük, s nem igen javítják fel ezt a csapongó, silány történetet.

  Egyik ilyen a reklámarcként használt Fábry Sándor, aki alig 1 percet szerepel a filmben, azok is inkoherens bevágások. Így is Fábry pezsgő, dinamikus, karizmatikus személyisége még ha rövid ideig is, de üdítően hat. Azt mondjuk nem értem, hogy ő, aki ezt a korszakot és az ehhez kapcsolódó puhadiktatórikus szartapicskolást szívből gyűlölte, miért adja a nevét egy olyan filmhez, ami perverz és élveteg módon tobzódik a szartapicskolásban a szatíra helyett.

  Aztán ott vannak a Lenin fejű sütemények, amit hajjal és bajusszal Petőfivé formálnak, viszont az egyiket Marx-szá, amit Adam Sandler-i elánnal fogyasztanak el hőseink.

  Az utolsó ilyen fénypont az a Nagy-Magyarország és Kis-Magyarország rántott hús, bár deja vu élményem volt, mert mintha már lett volna szerencsém ehhez hasonló mémekhez a 2010-es évek elején.

 

  Próbáltak még vicceskedni azzal, hogy ’János bácsi gyermekei’ nem igen tudtak ’nyelvül’. Csak az a gond, hogy ezt a ’Vakáción a Mézga család’ sokkal ügyesebben és humorosabban összehozta már 1979-ben.

  Meg volt még valami hiperaktív Elvis-imitátor csávó, akinek bár adtak volna egy ejtőernyőt (Önkényes Mérvadó utalás).

  A történet vége még növeli a csapásszámot az inkoherencia tengerén, először megjelenik Kautzky Armand, aki elmondja milyen buta és értelmetlen volt ez a brigádnapló (utalva burkoltan a filmre), meg hogy ebben a társadalomban csak az számított, amit leírtak, nem az amit csináltak (na, ezt a gondolatot Bandi úr is magáévá tehetné).

  Aztán heje-huja hasas-pasaskodás jön, meg a jóllakott futár bácsi, - szerencsére Uhrin Benedek-i visszafogottsággal, de így is számomra kissé ízléstelenül - flörtöl egy fiatalabb nővel, aki talán a lánya vagy az unokája? Majd aluljárós Kovács Gergely és Dada Suzy is elbúcsúznak, és záróakkordként bevágnak nekünk egy dagályos néptáncolást felnőttekkel és gyerekekkel.

 

  Mivel premier előtti vetítésen voltam, így kaptunk egy magyarázkodásba hajló beszélgetést pár alkotóval. Sajnos mivel nem szombathelyi vagyok, ezért nem Szőke kapitány jutott nekem személyesen, csupán pár háttérben munkálkodott szürke eminenciás, akik a filmhez hasonlóan inkoherensen és összeszedetlenül fogadkoztak annak mibenlétéről (szerintem az egyik be is volt baszva, bár ebben az országban sokaknak már nem is kell alkohol ennek a megvilágosodott állapotnak az eléréséhez).

  Jött egy kis Mészáros Lölő, meg Rákay Fülöp szidás (érdekes, hogy az elvileg Fidesz közeli Fábry, Reviczky és Kautzky szerepeltek a filmben, bár tudom, ők azért mégis csak nagy nevek, akik pártokon átívelnek).

  Fel is tette Bandi úr beosztottja a költői kérdést, hogy ’Pilip’ ilyen alacsony költésgvetésű produkcióból mégis mit hozott volna ki. Hát itt a válaszom – ’Pilipet’ jómagam sem szívlelem, de neki lett volna erre esze nemet mondani, meg hát őt egyedül a pénz motiválja, megsúgom most ezt a kis titkot.

  Megtudtuk, hogy Bandi bátyánk 15 éve nem csinált már filmet, ez idő alatt ilyen ”természetgyógyászos” kencéket kotyvasztott meg masszírozott, s pl. a filmes továbbképzéseket mellőzve, inkább full-time ezo-sámánkodott (hát jó Grabovszky meg Thoreau-t olvasott és nyers koszton élt). S hogy ő nem egy igazán humoros ember, hanem egy kifejezetten marcona, mogorva valaki. Micsoda meglepő fordulat.

  Megemlítették, hogy elvileg 500 millió forintot sikerült összegyűjteni erre a független filmre (amit egyébként a Kulturális és Innovációs Minisztérium is támogatott, (ha jól tudom Enyedi Ildikó még ilyen támogatást sem kapott) habár nem tudjuk mennyivel. De Szőke kapitány 29 millából megcsinálta okosba’ az egészet. Hát nem tudom, hogy ez hogy jött össze, volt valami szerencsétlen hablaty, hogy elvileg Szentes városának is jutott a pénzből.

 

  Aztán azon ment a sírás-rívás, hogy hát pl. 1 millió forint egy hangmérnök bére naponta, mivel ez nem egy állandó munkahely, így be kell magukat biztosítaniuk ilyen magas bérekkel, szóval kedves közönség ne nyafogjanak, mert szar a hang. Meg hát erős volt a forgatókönyv azért, csak hát így jött ki ennyi pénzből, ez van csinálják utánunk. Hisz ez az alkotás egy hagyma, a nézőnek csak le kell bontania a rétegeket… hát megkaptuk a szokásos ’művész-hátsóbejáratos’, homályos eligazítás, amolyan Shrek-i köntösben.

  Akkor mégis miért élvezem többek közt Godard, Greenaway, von Trier, Passolini filmjeit ilyen hagymalovagi műveletek nélkül is?

  S a kedvencem - ennek a filmnek 20-30 évvel ezelőtt kellett volna elkészülnie, s sajnos a mai fiatalok már nem értik ezt, pedig itt szállóigék hangzottak el kérem szépen (ja, csak azt a szar hang miatt valószínűleg nem hallottuk őket).

  A low-budget részhez. Van ebben az országban egy angoltanár végzettségű Martin Csabánk, aki a 2010-es évek elején elhatározta, hogy amatőrfilmes karrierbe kezd. Voltak bénázásai, de vegyük a Johnny Gold websorozatát, ami azért ha nem is lett közönségkedvenc, de sokan érdekesnek tartották. Koherens, jól megkomponált, fordulatokkal teli történet egy Pumped Gabo-szerű, a menedzserek és a bulvár által rángatott és kihasznált egyszerű proligyerekről, egyfajta kritikája a médiának és a celebvilágnak. Amit ígér a sorozat, az meg is valósul, s jól is működik, mivel Martin Csaba valószínűleg nem csak a költségvetésen óbégatott, hanem mert kreatív és találékony lenni, amely szavak tudom nagyon idegennek és külföldinek hatnak a magyar boomerek számára.

  Lehet egyébként azt is csinálni, mint Nepp és Romhányi, hogy rajzfilmekhez ír valaki forgatókönyvet, amely módszer adott esetben költséghatékonyabb is lehet, mondjuk egy Kerekmese-szerű produkciónál például. A Kerekmesét kifejezetten nem kedvelem, de el kell ismernem, hogy egy jól működő koncepció.

  Vagy ’nem is szőke, inkább kicsit sárga, de a mi Bandink’ Chaplin-i kíváncsisággal fejleszthette volna filmes készségeit, hisz ma már pl. a Youtube-on lehet tanulni ezt-azt, lásd a leleményes Pál utcai Attilánkat. Ő ehelyett csak masszírozott. Talán, ha Csák Jánost, Demeter Sziszit, Mészáros Lölőt személyesen masszírozta volna, akkor bőségesebb lett volna a büdzsé, de akkor nem hivatkozhattak volna a sameszai a ’csúf, rósz’ Rákay Pilipre. 

  Ami a mai fiatalokat illeti, hadd idézzem Bandi bátyánkat: ”Hogy az 1970 és 1989 közötti időszak miért érdekes 2024-ben? Mert valódi közösséget keresünk, van hiánygazdaság, van öngondoskodás, vagy legalábbis kellene hogy legyen. Csupa olyan kérdés merül fel a filmben, ami szerintem a fiatalabbaknak is aktuális.” Akkor mi volt a fentebbi ’maifiatalozás’? A középső mondatnak egyébként semmi értelme, az öngondoskodásról pedig nekem örökké az a nyugdíjas jut eszembe a Gyurcsány-korszakból, aki anno betelefonált Puzsérék BP tévés Médiagecik című paródia adásába.

  Szőke kapitány pedig annyira tud kommunikálni a mai fiatalokkal, mint mondjuk egy Whisperton a boomerekkel. Az idézet engem valamiért kísértetiesen emlékeztet egy ’Szomszédok’ monológra.

  Az meg nevetséges, hogy ezt a mai fiatalok nem értik. A ’Tanú’, a ’Legényanya’, az ’Isten hozta őrnagy úr’, akár Jancsó Kapa és Pepéje, ’A mézga család’, Hofi, Fábry, stb. mind örök klasszikusok. Sőt az amúgy debil ’Drakulics elvtárs’ is jobb szatírája a Kádár-korszaknak. Oh, vagy ott van az ’Indul a bakterház’, ami nem is az átkos nyárspolgáraiból, hanem az azt megelőző Horthy-korszak parasztságából űz gúnyt - érdekes azt sokan szeretik máig is. Vagy a ’Hannibál tanár urat’ már ne is említsem. Ezek mind jól működő koncepciók.

 

  Amúgy Banditánk állítólag tervez még valami 48-49-es forradalom és szabadságharc utáni, császári pöffeszkedőkön revansot vevő betyárokról is filmet forgatni… szerintem ezt inkább adja át a Pilipnek (vagy jobb esetben mondjuk Enyedi Ildikónak). Remélem ezután csak és kizárólag a kenceficék, meg a masszázs miatt jön neki pénz a házhoz.

 

  Tiszta szégyen… még az oroszok is tavaly az átkosról egy sokkal jobb sorozattal rukkoltak elő, a Szlovo Pacanával, amit itt meg is lehet tekinteni magyar felirattal: https://videa.hu/tagok/a-vitez-ur-2460201  (pedig viszonylag ellenzékibb beállítottságú emberek készítették egy nálunk jóval autoriterebb rendszerben). De még elnézve a kazah, kirgiz filmeket, sorozatokat itthon elég pocsék a helyzet (jó tudom az orosz nyelvű piac azért kellően nagy és profitábilis). Bár 2023-ban a ’Magyarázat mindenre’ legalább jó kis film volt.

Végszó: Igazából, ha valaki rászánja magát arra, hogy megnézze ezt az alkotást, akkor gondoljon úgy rá, mint Szőke András kísérletére arra, hogy elkészítsen egy zombifilmet az ő sajátos stílusában. Mit nekünk náci-cápa-vámpír-zombik? Jöjjenek a kádár-proli-zombik! Akik nem vérszomjukkal, hanem erőltetett ripacs megnyilvánulásaikkal és egy termelési regény vontatottságával gyötrik, hozzák feszült állapotba a nagyérdeműt!