Edmond Dantes ápr. 08. 10:18:28
(1/1)
Dosztojevszkij Bűn és bűnhődése alapműnek (hivatalos szóval eszmeregénynek) számít a regény műfajában; csak most, hogy az Örkény Színház Gáspár Ildikó átiratában és rendezésében kihozta a regény dramatizált változatát, néztem utána és jöttem rá, hogy bizony többen, több helyen és nyilván többféle megközelítésben próbálkoztak színrevitelével, nálunk is: 1991-ben Kapás Dezső Veszprémben a még főiskolás Alföldi Róberttel játszatta el Raszkolnyikovot, pár éve Docekal a Vígszínházban rendezte, tavaly a kulthellyé vált budaörsi színház egy három szereplőre tömörített -az ő kifejezésükkel élve- tantermi előadást produkált.

Előrebocsátva: a regény "echte" és "kötelezően" nyomasztó orosz légköre, még inkább súlyos erkölcsi-filozófiai problémákat boncolgató kérdései csak nyomokban jelennek meg, noha idő, játékidő bőven van: a darabot két szünettel, bruttó 4 órás időkeretben játsszák. Raszkolnyikov a darab közepe táján egy fajsúlyos monológban nagyjából felmondja a mű fő üzenetét: van-e joga bárkinek embert ölni, ölhet-e a felsőbb- és alsóbbrendű(nek ítélt) emberek közül a felsőbbrendű(nek ítélt), ha ezzel állítólag quasi előbbre viszi a világot? Joga-e az erősebbnek, erőszakosabbnak, okosabbnak megragadni a hatalmat? Ha merészebb vagy, igazad is van-e, nyerni fogsz-e?

Aki arra számít vagy éppenséggel attól tart, hogy négy órán keresztül folyamatos köldöknézegetés mellett ezeket a zsíros falatokat tálalják fel, az így vagy úgy, de csalódni fog. Bevallom, én kellemesen csalódtam. Kaptam egy három részes, színvonalas irodalmi revüt, utóbbi műfaji meghatározás már az első rész végére kialakult bennem, aztán úgy is maradt, bár a "revü"elemek idővel hátrébb szorulnak. A "revü" magvát egy hattagú, színes álarcokat viselő kórus adja, amely változatos alakzatokban lép elő, majd tűnik el időről-időre, énekel-gajdol (zene: Matkó Tamás), kommentál, magyaráz, konferál; életet lehel a cselekménybe. Mert cselekmény is van, nem csupán állóképes filozofálás, minden jelentősebb szereplő megkapja a maga "nagy jelenetét", amiben kirajzolódik jelleme és viszonya a körülötte lévő emberekhez, a körülötte zajló eseményekhez. Marmeladov (Friedenthal Zoltán), Luzsin (Hajduk Károly), Szvidrigajlov (Terhes Sándor), Raszkolnyikov anyja (Kerekes Éva) és húga (Kókai Tünde): mindannyian 1-1 jól megformált karakter: Józsa Bettina (Marmeladovné), Borsi-Balogh Máté (Razumihin), egyetlen villanásával Pogány Judit (a zálogosnő) és a többiek is.

A főszereplők. Szonya kulcsfigura a regényben és Raszkolnyikov életében is. Nem tudom, a dramaturg (Ari-Nagy Barbara) írta-e kissé haloványabbra, szűkebbre a figurát vagy az őt játszó Szaplonczay Mária e.h. alakítását éreztem-e kicsit visszafogottabbnak, de maradt némi hiányérzetem. Mácsai Pál (Porfirij) a vizsgálóbíró alakjában mint egy Columbo-klón jelenik meg: ravasz és türelmes, mint az áldozatára váró pók, többször visszafordulva utolsó és utolsó utáni kérdéseket tesz fel gyanúsítottjának, tudja, sőt: várja, hogy a kétszeres gyilkos bűnös egyszer majd terhelő bizonyítékok híján is besétál hozzá és feladja magát. (Utóbbi eset mondjuk Columbo-nak nem adatott meg.) Raszkolnyikov: Polgár Csaba. Életkorban már jócskán kinőtt a "nemrég volt egyetemi hallgató" szerepköréből, de emlékezetem szerint ő régebben is nagyjából így nézett ki. Nyúzott alakja, csöndes (olykor hangos) lázban égő szemei, alakja, személyisége meggyőző. Izsák Lili a tervezéskor nem tudhatta, hogy a kicsitől a színpad-méretűig terjedő felfújható lufija(i) a közelmúlt más jellegű történéseire -vö. "kipukkadt a lufi" című politikai kórus- fog(nak) hajazni, a középső felvonásban a szinte üres színpadot is a lufi nejlon anyagából készült "tapéta" béleli ki. Szabados Luca Örkény-logós fekete jelmezei és pár szereplő fekete ruhája mellől élesen lóg ki Raszkolnyikov fehér pólója.
... és mindörökké Mozart jegyében, az előadás egyik drámai csúcspontján mi mást hallunk, mint Don Ottavio "Il mio tesoro"-áriáját...

PS Azért a darab megtekintése előtt nem árt legalább kis előtanulmány a regényről, ha nem máshol, nem többet, legalább a wikipédián. És azért kicsit rövidíthettek is volna ezen a színpadi adaptáción, lett légyen az, mint már említettem, mégoly cselekményes, "revüs". 2024-et írunk, tetszik-nem tetszik, sietős világ.