10/10
FElepHánt 2013 júl. 07. - 17:29:39 10/10
(1/1)
FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál www.toptipp.hu
CHIOGGIAI CSETEPATÉ  Rusznyák Gábor Kecskeméti K.J. Sz. Városmajor
Szép lassú indítás, á la Kaposvár, a makramé szálak kedves dallamívekbe fonódnak, Goldoni expozíciója célratörõen tömör, a szócsaták, pillanatok alatt, amazoni közelharcba fordulnak. Egybõl feltûnõ a viszonyulások kidolgozottsága, a világos értelmezés: Rusznyák Gábor rendezõi erényei még a verekedések impulzív koreográfiájában is pompás arányérzékkel érvényesülnek.
Tóth Ildikó Pasqua asszonysága mellett heves kontrasztként villog Téby Zita aktív és attraktív Luciettája, sugárzó arc, eruptív mozgás, talán a kitörések szorító dinamikájából lehetne visszavenni: még jobban hatna az alapregiszter átütõ deklamációja. Az energikus Decsi Edit hisztériába hajló élességét, a végre!!!, karakteréhez illõ szerepben lubickoló Trokán Nóra ellensúlyozza. Butus kislány, érdekeit azonban meglepõ okossággal képviseli, kiválóan poéntíroz, vibráló fluidummal telíti naiv bakfisát.
Hajdú Melinda komoly fiatalasszony, megfontolt realista, a kaotikus kavargás fölött ott szárnyalnak árnyalt orgánumának tündéri legátói, szerényen szürke öltözékén átsüt színpadi létezésének hétszín szivárványa. A férjek csapatában Sirkó László, a kisvárosi halászflotta parancsnoka álla súlypontban, Fazakas Géza imponáló flatterzungéval hozza a hadaró frázisok védhetetlen komikumát. A legtöbbször vesztes Toffolo parton rekedt rakodóját Szokolai Péter, összetett szerepéhez méltó sokarcúsággal állítja elénk, míg a
kissé bamba Beppe óriáscsecsemõjét Aradi Imre tölti meg, a komédiai szinten túlmutató, mélyebben emberi tartalommal. Hetyke kiállás, michelangeloi fizikum, villám-gesztusok, nagylegénységében is kamaszos báj: Orth Péter fölényes egyszerûséggel teszi érzékletesen vonzóvá parádés alakítását.
Rusznyák Gábor uralja a sûrûsödõ tempót, a legkisebb ziccert sem hagyja ki, a borosflaskót szorító ujjakat egyesével kell lefejteni, a tömegverekedésben halászhálókban vergõdnek a küzdõ felek, - de miért is mazsolázzuk a sistergõ gegeket, mikor minden percre tucatnyi jut! Az ismert vígjátéki helyzeteket is mesterien aknázza ki: Hegedûs Zoltán
húszféleképpen tud ki-be járni, tökéletes egykedvûséggel keresve gazdáját, vagy éppen önmagát. Szereposztási bátorsága fényes gyõzelem: a velencei jegyzõ nemesvonású fiatalember, akit Porogi Ádám elsöprõ játékkedvvel, fantasztikus invencióval jelenít meg. Végigskálázza a néphez leereszkedõ, leendõ nagyúr indulatváltásait, barátságosan leereszkedõ, keményen dorgáló, buján manipulál, kizsigerezve adja meg magát. Nem bír a kétkezi nép vitalitásával, lila fejjel veri a pulpitust, veszi nyakába a kínzóeszköz tüzes fogóját, miközben eszméletlen akrobatikával kápráztat el: száguld, összerogy, gesztikulál, kõvé dermed és úgy esik orra, hogy szemernyit sem gyengíti lényének arisztokratikus karizmáját.
Még akkor sem válik nevetségessé, amikor másodpercek alatt bukik alkoholmámorba, az isteneknek széles mosollyal nézzük el emberi tévelygésüket... A bírósági jelenet általa emelkedik az elõadás csúcspontjává, ahonnan már csak a végkifejlet hegygerincének tá-
gas panorámájához vezet az út.
Krajcsi Nikolett-nek kis szerep jut, de Chioggia nevezetességeit soroló poliglott mononológja, rövidsége ellenére teljes fegyverzetben mutatja sugárzó aurájú színészi lényét, erõs felütéssel indítva a páratlan élményt jelentõ, nagyszerû elõadást.