Programkereső

Téma: Cserenadrág

Spoiler
9/10
surviver 2013 máj. 11. - 20:21:53 9/10 Előzmény virata
(4/4)
Vicces, ugyanakkor emberien mély, drámai elõadás.
Sok jó jelenettel teli, a legmulatságosabb, az Anya és a Matróz kettõse.
Válasz
virata 2012 nov. 25. - 15:37:10 Előzmény FElepHánt
(3/4)
Amellett, hogy halálra röhögtük magunkat a poénokon és a színészi alakításokon, igen mély értelmû volt az elõadás. Az ötven éves felügyelõ, aki már a harmadik érthetetlen gyilkossággal találkozik, amelyet fiatalok követtek el, dühösen fordul az elkövetõhöz: hát honnan a picsából jöttetek? Én 26 éve melózom, teszem a dolgomat, ti meg odamentek a padtársatokhoz, és bele eresztetek hat golyót a fejébe. Egyáltalán honnan van pisztolyotok, honnan van ez a drága öltönyötök, miért az a legfontosabb, hogy a frizurátok az esõ után is felálljon, miközben a csapatunk még a döntõbe se jut be. Értsétek meg, focizni kell! Miért csináltok úgy, mintha élnétek?
Generációs probléma. A fiatal fõszereplõ nem hajlandó cserenadrágot húzni az uszodában, mert szerinte az alsónadrágja is elég tiszta. S azt kérdezi a nagybátyjától: ha semmi sem úgy van, ahogy mondjátok, akkor minek ez a cirkusz? - és megmérgezi az anyját és egész családját.
Válasz
10/10
elszabó 2011 márc. 09. - 00:18:05 10/10
(2/4)
A TÁP Színház groteszk világa, a videobetétekkel jól operáló kitûnõ rendezés, az emlékezetes színészi alakítások (pl. mikor betoppan az Anya, miközben Olga kézimunkázik Válján vagy amikor a Rendõrkapitány kifakad a mai generáció defektességét illetõen) igazi élménnyé teszik az elõadást. Örülök, hogy Vajdai Vilmosban Pintér Béla mellett van a hazai avantgardnak más jeles képviselõje is. Végre Színház!
Válasz
10/10
FElepHánt 2010 okt. 31. - 20:19:32 10/10
(1/4)
Áldozatkaszkadõr címmel, három éve láthattuk a Presznyakov fivérek darabjából készült filmet, a kivételes tehetségû Kirill Szerebrennyikov rendezésében, többen észlelték, hogy a fõhõs úgy néz ki, mint a FeHér ElepHánt kölyök/elefánt/ korában... Bánki Gergely viszont egy felnõtté nem érett Tiszavirág, aki harmincévesen is kegyetlen kamasszemmel, rideg logikával kérdõjelezi meg az életet. A filmbeli Válja, a mimózalelkû Jurij Csursin maga volt a nyílt sebként lüktetõ, csalódott fájdalom, a mi fõszereplõnk mereven tébláboló logikai gépezet, akit még extrém foglalkozásának szélsõségei sem zökkentenek ki az örök tagadás nihiljébõl.

Vajdai Vilmos rendezése már az elsõ pillanatban csatát nyer: a színrõl kiviszik/!/ a kevéske bútort (micsoda felütés!!!), bekerül egy ágy, a szendergõnek rémálomban jelenik meg a hamleti apa-szellem, aki ultraibolya derengésben, bosszúra tüzelõ szavakkal tûnik el... Több gyilkosság helyszíni szemléjén veszünk részt, az áldozatot mindig a metszõ élességû Bánki Gergely játssza, míg a civilebb szereplõk eredeti figurái a rendezõ éles-szemû választásait dicsérik. Janklovics Péter ártalmatlan kisember, de elfojtott dühe váratlan tettre sarkallja, Igor Lazin addig úszkál a reménykedõ tagadásban, míg maga böki ki a beismerést, Schönberger Ádám vigyori ordítása joggal váltja ki az elfásult fõnyomozó haragját: Lengyel Ferenc, az addigi, inkább groteszk keménykedés után, elementáris hitelességû kitörésben ítéli el az ifjabb menedzser-nemzedék hitványságát.

A rendezõ érdeme, hogy alakítását eddig nem látott új színek gazdagítják, ahogy a nagyszerû Terhes Sándor is csúcsformában abszolválja mementóként állandóan visszatérõ figuráját. A szédületes aszex-jelenetben Gera Marina gusztusos gesztusai dominálnak, a családi életszférában Csoma Judit, mint értetlen anya és vérnõszõ némber hasítóan erõteljes, a cserenadrág-követelõ uszoda-pecér delirálás is velõtrázó, - Tamási Zoltán majszoló muzsikból és a némafilmek gonosz intrikusából gyúrt proli Claudius-a páratlan telitalálat.

A rendészeti szerveket Szabó Simon brutális bunkója és a fürge mimikájú kamera-woman, a policáj-keccsel csábító Gergely Katalin erõsíti. Az utolsó bûnügyi színen aztán igazi zenés pantomim is kápráztat: Tabeira Iván többszöri mellõztetés után végre megcsillogtathatja harcmûvészetét, a tájszólásával leleplezõdõ ál-gésa, a lenyûgözõ szuggesztiójú Huzella Júlia kimonós ritmusokra tombolhat, amely a teljes bûnözõi-nyomozói közösséget féktelen vitus-táncba sodorja. Ezután már csak a shakespeare-i vég jöhet, a hullahegyeket újabb, beugró kaszkadõrök jelenítik meg, a fehér tengerésztiszti egyenruhában pompázó Terhes Sándor szólójával ismétlõdõ hullámokban árad a fergetegessé gyorsuló Kálinka, grandiózus fináléként koronázva meg Vajdai Vilmos és társulatának remeklését, amely máris az idei Év Legjobbjai között követel helyet magának.
Válasz