ezekkel felesleges leállnod vitatkozni,de szerintem erre rájöttél Te is :)

...aztán Ádám szívét darabokra töri Éva. :)))

A Déja Vu-ról azt gondolom, genetikai emlék. :))) "A vérünkben van" Ez egy...hát, a Föld történetének sajátos legendáin nevelkedtem. (Nagyon sajátos! Noha sok mindent ellenõriztem az információkból, és eddig sok minden mutat afelé, hogy nem is annyira legendák ezek) Olyan legendákon, eredet-elméleten, olyan távoli idõkbõl, olyan meteorokon át, Csín keresztül, hogy...irtó sok az információ. Anyai dédszülõktõl maradt a családunkra, és szájról-szájra adják tovább; mili pontossággal. Magyar nyelv történelemmel. :))) Vo-dédszülõktõl. :)) (Na igen, mit jelent a Vo? :))) Ebbe nem megyek bele, mert egyrészt vaskos off - nagy feladat lenne úgy fogalmazni, hogy az alkotás tematikájánál maradjak, még nekem is -, másrészt, hiába logikus - félelmetesen! -, hiába vagyok úgy egy legenda hallatán másnap, miután aludtam rá egyet, "hogy ezeket én mindig is tudtam...", tényleg nem való ide.

Csak nagyon röviden próbálom megfogalmazni, milyen elmélet a Deja Vu egy Vo...nak. ;)

A fogakkal álmodás legendáját.
A nép hiedelem szerint, vagy az álmoskönyvekben - Krúdyéban, például -, de közhelyesen szólva is, a foggal álmodás mindig valami rosszat jelent, sok esetben a halál hírnökének tartják.
A fogak...- fú, de nehéz errõl írni?! :D -, a Föld történelmének különleges történetében, amiket homokba, talajba rajzolt a dédapám, egy már kifejlett életet katasztrófa sújtott. (Ezt is ismerem, a "Futó föld legendáját, Csírõl, a "másolóról" (ez maga a genetika), azt, miként pusztult el az elsõ keletkezett élet a bolygón.) Két faj, egy-egy egyede élte túl: egy Vo kisfiú (Vo=egy békés, nyugodt, vízi-faj, növényevõ, még foga sem volt.) és egy Ragadozó. (Ragadozó= világ leg-leg-leg kegyetlenebb, legönzõbb, legkíméletlenebb, legöncélúbb kannibál faja. Egy brutális nõstény.)Összeházasodtak.
Kettejük genetikája szép eredményhez vezetett; noha máig fog nélkül születünk, és legtöbbünk megszenvedi az összes kibújását, sõt, el sem fér a szánkba - a szemfog?! van, akinek máig vámpírszerû, és kiálló -, a bölcsességfognak gyakorlatilag semmi-de semmi funkciója nincs, csak úgy van, kellõképp sok problémát okozva az ínynek. Rendre eltávolíttatja, aki csak tudja.
Az õsi magyarok a fogukat - a férfiak kiváltsága volt -, gyógyításra használták. Szó szerint kiharapták a betegséget, a bajt a testbõl a legenda szerint. Elõfordult, hogy egyszerûen kiköpték, de volt olyan is, hogy a fogat a betegséggel együtt eltávolították. (Vadul hangzik? ;)
Namármost: ezekre a tettekre a genetikánkon keresztül emlékszünk. Gyakran csak tudat alatt. Álmainkban visszaköszönnek az õsi gyógyítások. :)) Ha a valóságban beteg valakink, aki közel áll hozzánk - de van, hogy megérezzük a közelgõ bajt, fõleg a nõk -, vagy csak vészjóslóan megjelenik a fog valamilyen formában egy álomban, szinte azonnal tudjuk a megoldást, csak már használni nem, nem ismerjük már a módját, a titkát, de tudjuk, hogy létezik. Bennünk maradt az õseinktõl, a genetikán keresztül.
Tehát az õsi magyarok legendája szerint a fog nem a halál (!), hanem a gyógyítás szimbóluma. (Csak olyan mélyen van, hogy mesterségesen nem tudjuk elõhívni az emlékét, gyakorlatilag vagy jön magától, vagy nem - intenzíven csak álmainkban.)

Ilyen az "ismétlõdés" is - számomra.
Mintha valakinek az emléke lenne...Szinte a miénk. :)))

Szerintem az agy, az emberi agy a titok kulcsa. :))) Szerintem több mindenre képes, mint amit eltudunk képzelni. Talán okkal van a nagy része blokkolva, olyan, mintha kivették volna a kezünkbõl a teljes uralmat felette. Szerintem elképesztõ kölcsönhatások, komplikált, bonyolult kapcsolat rendszerek együttállásával, vegyi és elektro-mágnesesség, hullámok, a rezgése - ami szerintem sosem lesz mesterségesen elõállítható, sõt, állítom, mi magunk, az egyén sem képes a mûködésébe beleavatkozni, csak rendkívül kis mértékig -, dimenziót lehetne nyitni - vajon innen ered a hit kérdése? -, valami olyan energia szabadulhat fel, ami személyhez köthet "szellemet" - ebben szkeptikus vagyok, mert szerintem ezt is (!) az egyén idézi elõ azzal a bizonyos energiával -, szó szerint világokat mozgathat meg.
Az emberi szervezet néha olyan, mintha az Univerzum egy sajátos tükörképe lenne: megfejthetetlen. :)))) Lehet képlettel dolgozni benne - anatómia? -, lehet vázolni, kutatni, a mozgások törvényszerûsége, a kettõ szisztémája hihetetlen azonosságokat mutat.
"Önmaga tükörképére teremtette" ? :)))
Úgy gondolom, hogy ha megfejtjük az agyunk összes titkát, megfejtjük magát az Univerzumot is. :)))


Remélem, nem offoltam szét - igyekeztem úgy fogalmazni, hogy releváns maradjak a témához -, a fórumot, és elnézést, hogy ilyen hosszúra sikerült a hozzászólásom. :)))

Ui.:
"A magyarok a nyelvükben õrzik a történelmüket." :)))

OFF:

Lehet, hogy Spekiman abból indult ki, hogy néhányan válaszoltak - mert õk sem látták a hozzászólásokat, akármi -, és a feleletet a kérdezõ felhasználó minõsítette. Vagy valami ilyesmi. (Én sem tudtam, hogy voltak már ilyen jellegû hozzászólások, de jó képben lenni, és ha legközelebb nem ért valaki valamit a filmmel kapcsolatban, akkor odairányítom.:))))

Csak jelzem, hogy szerintem irgum76 szándékosan kérdez újra és újra, úgyhogy próbáljátok visszafogni magatokat a válasszal. Kissjani irigyellek a türelmedért, hogy próbálod itt magyarázni neki, aki nem elég, hogy idióta, de még kérkedik is vele. Felesleges pocsékolni az idõt és energiát rá, hisz szándékosan nem akarja megérteni, de ha akarná se tudná. Vagy érti csak provokál, hisz azért kérdezni azt tud, igaz jó nagy baromságokat.

SPOILER!

Utolsó töltény a csehovi puskához: számomra a "szellemes" mondat, az óra, a tudomány és szeretet, ami apa és lánya között van, illetve a gravitáció, féregjárat miatt az elsõ gondolatom egy másik gravitáció volt. :))) Ezekbõl az elemekbõl nem is tudtam másra következtetni. Apróságok, de a részbõl valahogy mindig kijön az egész. Tény, hogy szabadidõmben amatõr sci-fi írók novelláit (is) szegelem. ;) Tény, hogy a környezetemben szinte - fõleg írók :))) -, olyan téma a dimenzió, vagy az fantázia, tudomány, lélektan, mint mondjuk az árfolyamok változása. És ehhez hozzájön egy nagy adag sci-fi rajongás, és a sajátos, kislány koromból fennmaradt elméletem: mi szerint "Apu! Ufók nincsenek. Szerintem idõutazók, azért tudnak ilyen hirtelen felbukkanni és eltûnni, szórakoznak a térrel. Apu! Ezek mi vagyunk."
Báj hatodikos elemi elgondolásom. :D
Szóval, nem, engem (sajnos!) nem lepett meg a dimenzió. ;) Sem a speciális tér-idõ egybe-esése. Sõt! ;)

SPOILER VÉGE!

A Dolog? A sejt-szintû sci-fi, pazar Morricone zenével? Kamaszkorom egyik legegyedibb, legmeghatározóbb sci-fije volt, máig kedvelem. :))) Karakterek közül pedig a Predatort. Minden idõk egyik legötletesebb idegen-harcosának tartom, ritka eredeti ötlet alapján. :))) (Érdekesség: úgy tudom, a karaktert eredetileg Jean-Claude Van Damme-nak szánták.)
Illetve a Nyolcadik utas a halál. (Könyvben is tetszett. :)))

Hogyne, a csehovi puska, avagy az értelmezhetetlen, ami késõbb válik értelezhetõvé. :)));) Vagy a periódus rendszer, amibe szerintem simán beleférhet olyan elem, ami csak egy tudósra vár, aki megtalálja - esetleg fantázia, vagy sci-fi írók elméletein át vezetõ úton. ;)Vagy a poltergeist, ami szerintem egy olyan energia, amivel az emberiség még nem találkozott, illetve igen, csak nem tudja megnevezni, még lokalizálni sem, a jelenség furcsa találós kérdést játszik a tudósokkal: pulzál, mint az áram, ereje van, mint a víznek, megváltoztatja a levegõ hõmérsékletét, mint a tûz, gyors, mint a fény? És még lehetne sorolni. De egyenlõre csak olyan szavakkal, ami a jelenlegi ismereteinkbõl áll, pedig én is úgy érzem, hogy csak el kellene vonatkoztatni attól, hogy amit nem ismerünk, az nem zárja ki annak lehetõségét, hogy nem is létezik.

Egy fikciót azonban sok minden bezár, rengeteg apróság korlátozza: van célja a csehovi puskának, elvileg, sok szerzõ kerüli a "cilinder esetét a nyúllal", vagyis a légbõl kapott lezárást egy történethez, amire semmi, de semmi jel nem utal, ki kell dolgozni a karaktereket, és ez csak a jéghegy csúcsa; egy sci-finél, ha az ember közönséget akar, közérthetõvé kell tenni, a szakzsargonokkal is óvatosan kell bánni, hogy úgy mondjam, olyan, mintha végig-egyensúlyozná az alkotást. És lehet, hogy túlzónak hatok, vagy a mûfaj iránti rajongásomnak tûnik a véleményem, de nem beszélek haza, amikor úgy érzem, Nolannak ez nemhogy sikerült, és nem esett le a cselekmény a kötelérõl, hanem kijöhet a moziból, velünk, bennünk, és visszük is magunkkal egy jó darabig. :)))

És most már tényleg rohannom kell. :)))