Ebben a filmben van a legvalósabb fekete lyuk eddig! Kip Thorne-al közösen csinálták meg, õ az egyik legismertebb elméleti fizikus! Jó barátja valamilyen Hawkins.

Kinek a pap, kinek a papné. Látom megosztja a népeket ez a film is. Nem tudok újat írni én sem, nálam erõs 9-es, szinte tökéletes. Néha kissé vontatott talán, de egyáltalán nem unalmas. Az a néhány humormorzsa viszont nagyon a helyén volt és éppen idõben ütött nagyokat :)
Nekem a dráma és a sci-fi is mûködött, meg tudott hatni és le tudott nyûgözni.
/SPOILER ON
Az 5 dimenziós tér képi megjelenítése is szuper volt, amit mi ebbõl az emberi agyunkkal felfoghatunk, azt derekasan elénk rakták, le a kalappal. Azt pedig, hogy egy fekete lyukban mi lehet, felesleges találgatni. Persze a valószínûbb most az, hogy atomjainkra szakadnánk a közelébe érve, de nekem tetszett, hogy merészen gondolkoznak ilyesmirõl.
/SPOILER OFF
Nagy élmény volt, imádtam!

Ez Sci-Fi!!! Tudod, hogy mit jelent a szó? Tudományos fantasztikus film.

Tudod-e, hogy mi a definíciója a Sci-Fi mûfajnak? Nonszensz? Persze, hogy az. Ez Sci-Fi OMG.

Ez a film egyszerûen zseniális. Hihetetlenül igényes, már-már tökéletes.

"Lehet arról vitatkozni, hogy vajon ez a világ legjobb filmje-e..." - Szerintem, ha látta valaki, ez a legutolsó, ami errõl a filmrõl eszébe jut. Olyan pátoszosan beszélsz róla, mintha nem is egy filmet néztünk volna, én legalábbis ilyeneket nem láttam benne, de ami nagyobb baj, félrevezeted azokat, akik elhiszik, amit írtál.
[NAGYON NAGY SPOILER] Külön kiemeled a film végét, ami egy fekete lyukban játszódik (fizikai nonszensz). Bár ami ezután jön, az meg tiszta röhej. A fekete lyuk megszûnik körülötte, és visszazuhan a féreglyukon át a Szaturnuszhoz. Itt egy szál szkafanderben (levegõ nélkül, az abszolút nulla fok közeli ûrben, kozmikus sugárzásnak kitéve, a megrepedt sisakjában - bár ezt lehet, hogy lecserélte idõközben) lebeg, de szerencsére pont arra jár !!! egy õrhajó, ami megtalálja, és az ûrállomáson úgy ébred, mintha mi se történt volna. Majd találkozik a lányával, az kijelenti, hogy inkább a saját családjával szeretne együtt lenni, és az apját visszaküldi, aki gyorsan be is ugrik egy ûrhajóba, és elindul vissza a harmadik bolygóra, ahol a film szerint egy arizonai sivatagi tájon ott áll magányosan, szomorúan a semmibe révedve Dr. Brand, a volt szerelme halálán merengve, miután annak bázisára rádõlt pár szikla.
1. Honnan tudja a lánya, hogy Dr. Branddel mi történt?
2. Honnan tudta a lánya, hogy az apja érez iránta valamit?
3. Honnan tudja az apja, hogy eljutott a bolygóra, miután csak "szemmértékkel" tudták megadni a célt?
4. Honnan tudja, hogy a nõ szerelme már nem él?
5. Ha mégis tudtak vele kommunikálni, miért nem indult érte mentõcsapat korábban?
6. Azután, hogy beugrott az elsõ ûrhajóba, amit talált, azzal mégis hogyan jut el a bolygóig vagy hogyan találja meg azt? stb.
[/NAGYON NAGY SPOILER]
Már ne is haragudj, de ennél elfuseráltabb befejezést el se lehet képzelni.

***SPOILER***
Jó kérdés, szerintem ez valamelyest a nézõk fantáziájára van bízva. Lehet hogy még akkor nem terjeszkedtek át más bolygókra, csak ûrállomásokra, de idõvel biztosan fognak.

***SPOILER***
1. Mint ahogy elmondták a filmben is, a fekete lyukat egy ismeretlen faj helyezte oda, ami mint késõbb kiderült, maguk az emberek voltak a jövõben.
2. Nem hiszem, hogy említették volna hogy keringett.
3. A fizikában nincsen helye "szerintemnek", mivel számos fizikussal karöltve alkották meg ezt a filmet, valószínûleg nincsen jelentõsebb hatással a fekete lyuk az említett égitestekre.
4. Az egyik szereplõ perceken át magyarázza, hogy miért néz ki gömbnek a fekete lyuk - teljesen realisztikusan lett ábrázolva. És nem tükör, csak torzítja a teret, gázok meg porok meg nem tudom hogy hol voltak.

"A bolygók miért olyan sivárak? "Egyszínûek, egyféle anyagból valóknak tûnõk"? Ezek lennének a potenciális élhetõ bolygók? Pont az lenne az érdekes, ha többféle elem lenne jelen!"

Azért olyan "sivárak", mert ez nem az Avatar, a valóságban így néznek ki az idegen bolygók. Nem is értem mit vártál, földönkívüli metropoliszokat? Az emberek számára élhetõ körülmények nem a trópusi szigeteket jelentik, hanem a túléléshez szükséges alapfeltételek meglétét.

"Az is érdekes, hogy ekkora porszennyezõdésben és nyomorban(nem láttam a nagy nyomorúságot) milyen jók a fõszereplõk ábrázata: rózsás ajkak és bõr, egészséges haj, tiszta körmök, egészséges fogak. (pedig csak kukoricán élnek)"
Hát egészségesnek azért nem mondanám õket, látva hogy a fiatal generáció konkrétan haldoklott.

"Egy ekkora gravitációs térbe küldeni egy 1970-es típusú ûrhajót elég gyengusz fantáziára vall."
Egy olyan világban, ahol a NASA-t a középkori inkvizítorok módjára üldözik, és nulla támogatást kap a kormánytól, milyen ûrhajókat építsenek, csillagrombolókat?

5. Nem hogy kikérték a szakértõk véleményét, hanem velük együtt alkották meg a filmet. A fekete lyuk kép megjelenítése pedig tudományos bravúrnak is tekinthetõ, tekintve hogy teljesen a fizika törvényeinek megfelelõen renderelték azt le.

Teljesen egyetértek!
Viszont:
SPOILER

Arra talán Te tudsz válaszolni, hogy a végén az emberiség hol élt? Azt tudjuk, hogy több ûrállomáson volt mindenki (pl: Cooper-Space-Station) , de azt nem, hogy végül hol is tartózkodnak ezek az ûrállomások, átmentek-e õk is a féreglyukon, és vajon a Matthew-ék által látogatott 2 bolygó egyikére tart-e az emberiség?

SPOILER VÉGE

[kisebb spoilerek lehetségesek]
Mint ahogy a mondás tartja, Christopher Nolan nem tud hibázni.
Olvastam hogy többen is csalódtak a filmen, mert sokan az évezred legjobb filmjét várták, esetleg a választ a világ legnagyobb kérdéseire. Ezt nyilván nem volt képes teljesíteni a film (teszem hozzá nem is volt célja), de tegye fel a kezét az, akit tud még egy olyan filmet mondani, ami ilyen széles közönséget képes megszólítani, mindezt ilyen intellektuális és bravúros módon.

Felismerte Nolan a téma izgalmát és eddigi kihasználatlanságát, és elkezdett játszani a fizika törvényeivel és "összemosta" azt az emberi érzelmekkel - az eredmény pedig baromi szórakoztató lett.
Adva van egy ambíciózus történet, mely képes átadni valamit a nézõnek a felfedezés puszta örömébõl és izgalmából, szívszorító emberi drámával és lenyûgözõ látványvilággal karöltve. Valahogy nem is érezni azt hogy egy filmet nézünk, inkább hasonlít egy intergalaktikus hullámvasútra.

Nyilvánvalóan nem hibátlan a film, néhány momentuma erõsen kiszámítható, de nem megy az élmény rovására.

Amikor a film a vége felé közeledett, erõs félelmem volt hogy bizonyos jelenetekkel túlságosan is elrugaszkodik a valóságtól, de utólag visszagondolva minden egyértelmû. Képes volt úgy felhasználni létezõ tudományos tényeket és elméleteket, hogy azok a dramaturgia fokozását szolgálják, és pont csak annyira rugaszkodott el, amennyire az az tudományos-fantasztikum definíciójából adódik, és hiába tûnik néhány jelent mai szemmel elképzelhetetlennek, valójában nagyon is elképzelhetõ.

Többen is kritizálták a mondanivaló banalitását, pedig szerintem kifejezetten érdekes és elgondolkodtató. A történet során többször is hallhatjuk azt, hogy a tudomány nem képes összeegyeztetni a relativitáselméletet a kvantummechanikával, ez adja az egyik központi problémát is a filmnek. Erre hajaz az a kérdéskör is, hogy az olyan emberi, az univerzum méretéhez képest jelentéktelen tényezõk mint a szeretet látszólag mennyire eltörpülnek a fizikai jelenségekhez képest, és a film vége pont ezt a kettõt kapcsolja össze. Képes a film egyszerre monumentális is lenni, és végtelenül személyes is. A csontunkig hatulóan érezzük azt, hogy mi, mint az emberiség mennyire eltörpülünk az univerzum egészéhez képest, a végén még is felveszik ezekkel a kimondhatatlan méretekkel szemben a versenyt az emberi érzelmek, és megmutatja hogy a kettõ nem két eltérõ fogalom, hanem egy harmonikus egész.
Különösen tetszett az a gondolat is, hogy hiába a világ tudós krémjérõl van szó, ha szélsõséges körülmények közé tesszük õket, akkor mennyire eltörpül a józan ész és a logika az emberi ösztönökhöz és érzelmekhez képest, hisz hiába látunk zseniális tudósokat, mindegyikük cselekedetét az érzelmük irányítják végsõ soron.

Sokak szerint túl kényelmes a film befejezése, nem elég merész, de pont azáltal lesz merész az Interstellar, hogy nem próbál meg trendi lenni, és kiszámíthatóan kiszámíthatatlan módon véget érni, csak hogy mindenki errõl beszéljen.

Lehet arról vitatkozni, hogy vajon ez a világ legjobb filmje-e vagy sem, lehet elveszni a technikai részletekben és a túlelemzésben, de én személy szerint örülök hogy elkészülhetett egy ilyen film, számomra mindneképpen maradandó élményt okozott.

Köszi szépen a kifejtést!
Végre teljesen megértettem a filmet, eddig is efélék voltak a sejtéseim, de mostmár mindent értek! :)

Na még tegnap megnéztük. Hát nem fogok köntörfalazni.
Lehengerlõen fantasztikus film. Az üteme, storyja, felépítése, karakterei, helyszínei, mind zseniális. A végén pedig egy akkora katarzis éri az embert, hogy kész.
Az utolsó 20 perc magáért beszél, ott van lelkileg, látványilag, agyilag, egyszerûen tökéletesen eltalálták.
Maximum annyi kifogásolhatót emelnék ki hogy néha itt-ott sok benne az üresjárat, de hát ez velejárója egy normális filmnek, csak hozzá vagyunk szokva a gyors tempóhoz, vágásokhoz, agyatlan akciókhoz.

Mindenkinek bátran ajánlom, egyszer meg kell nézni, már csak azért is mert igenis újat mutat és nem is akármilyet, ráadásul még hitelesen is (nem hiába konzultáltak a Nolan tesók Kip Thorne-nal és Stephen Hawkings-szal) utána pedig mindenki döntse el magának, hogy tetszett-e vagy sem. :)

Nekem ez egy erõs 10-es. Felõlem itt fikázhatják Nolan-t páran, dehát tény, hogy ez az ember igenis ért a filmkészítéshez, és jó látni egy olyan rendezõt, aki kiemelkedik a mai szenny közül, és egyedi, saját lábán megálló ötletekkel áll elõ, és baromi jó filmeket csinál belõlük, úgy hogy még a nagyközönség számára is érthetõ, pedig nem könnyen lenyelhetõ darabok.

Egész jól levezetted ezt a idõhurkos dolgot és kb. én is így látom az egészet.
Le tudnád vezetni egy egyszerû példával azt hogy a fénysebességnél (vagy a nagy gravitációnál) miért telik lassabban az idõ??

Mármint egy olyan kaliberû rendezõre, mint Nolan? :-)
Pont nem a tizenévesek ajnározzák, nem az õ kedvencük, sõt, kifejezetten a 25+, sõt, még inkább a 28-30+ korosztályé, márcsak azért is, mert õk tudják sokall széleseb látókörük és a saját élettapasztalatuk miatt átfogóan/átfogóbban értelmezni a Nolan-filmek komoly, felnõttes nolani (is, töbek között) egzisztencialista mondanivalóit. (Amúgy én jelenleg 34 éves vagyok.)

Középszerû rendezõ??! o.O Hogy lehet egy olyan kaliberû rendezõre azt mondani, hogy középszerû?

Tegnap elsõ dolgom volt, hogy megnézzem a filmet... botrányosan gyengére sikerült, egy hét múlva szerintem már emlékezni sem fogok rá...

Itt megint az "idõvel" való játékról van, ahogy a fekete lyukból is visszaüzen a saját múltjába. Elnézést, az "idõvel" helyett gravitációt akartam írni.