piszok jó film. érdekes látni a rendszer mûködését.
mint film nagyon jól van megcsinálva.
a bemutatott dráma önmagában súlytalan, sõt érdektelen; semmiféle tanulsága nincs, fárasztó tucatsztori. csak a körítés miatt érdekes, de amiatt végül is klassszul összeállt. a kilátástalanul szipogó nyavalygás mellett bemutatnak egy csomó dolgozó embert, és éppen attól lett zamatos keverék, hogy érdekesen ütközik a munka világa, ahol mindenki összeszedett, olajozottan teszi a dolgát, a rendszer mûködik (bár céltalanul, sõt pusztítóan, de valamibõl élni kell); és ugyanakkor kiderül: emberként szinte senki sem tud megnyilvánulni. furcsa, hogy dolgozni, a munkában sikereket elérni sokkal könnyebb, mint emberként viselkedni. az ebben a filmben senkinek sem ment. mindenki visszataszító görény vagy minimum totális csõdtömeg volt.
jó film, örülök, hogy láttam.

végtelenül szomorú...elejétõl a végéig.

Szerintem remek film, végig érdekes volt, és igazán nagyszerûek a színészek!

én borzasztóan untam a filmet, akkor meg pláne megijedtem, amikor szemebsültem azzal, h ez egy VÁGATLAN mónika-show lesz. de katonásan végigültem. am átfutott az agyamon ez a befejezési lehetõség. a trailert ne nézzétek meg, mert mindent elmond, a hozzá kapcsolódó index cikk is lelövi az "izgalmat". árpa nem is volt rossz, de a legkiemelkedõbb színész doszpot péter volt.

ezt a filmet kb. 6 éve kellett volna megcsinálni, most már kezd lecsengeni a téma, és mára szinte mindenki tisztában van a kulisszatitkokkal. max 3/10

Mónika margójára…
Az utolsó tíz perc… Az igen… Attól jó…

Szóval szerintem a Mónikával az volt a baj, hogy olyan volt mint a Czukor show. Nem tudott Jerry Springer lenni. Mónika nem lett „Magyarország bölcs asszonya” mint ahogyan Jerry Amerika „fõrabbija”. Nem lett hiszen Mónika szájából nem hangzott hitelesnek az un levezetés… Ahol Jerry 1-2 percben – Final Thought - elmondta közvetve, hogy az amit a kedves nézõ látott nincs rendjén, és nem megoldás az amit a szereplõk annak gondolnak – majd egy szállóige: "Until next time, take care of yourselves and each other".

Na a Mónikából ez hiányzott. Az hogy kiemelkedjen. Hogy a mûsorvezetõ ne olvadjon alanyai közé.

A film semmi de semmi újat nem mond, mégis a rengeteg finom „zöngével”, árnyalattal, hangulattal operál, amitõl megnyílik a TV ezen rendkívül felszínes mélysége.
Az lenne a mosoly országa, ha a Mónika koporsójába a Czukor Show az utolsó szögek egyikét verte volna bele.
A film ezért nagy teljesítmény. Ébresztõt fújt. Még az RTL Klub 6 emeletének totál süket fülei is meghallottak valamit… Valamit… Nem eleget…

A káromlások remekül a helyükön. A finomkodnának nem lenne jó.

Árpa Attila remek. Nem gondoltam volna, hogy valaha ilyet leírok.
De ami jó az jó. És Õ jó, mert hiteles. Bár médiagenya, de mégsem egészen az.
Mindenkivel ordít, de igaza van.

A svédeknél nagyon más TV. Ott a köz szolgálatát komolyan veszik.
Számtalan olyan mûsor van, ami szórakoztatva oktat. Családi kör szerû mûsorok – az élet minden területére.
Ezt az egyet nem értettem, hogy nekik mi szükségük a mocsokra?

Igazság szerint nagyon felkeltette az érdeklõdésemet ez a film,de óriási csalódás volt.
Az elején Árpa Attila számomra irritáló arcán túltettem magam, és vártam,hogy mi fog kibontakozni ebbõl az alapstoryból.
Bevallom arra számítottam,hogy a show rész rövidke epizód lesz.
Nemértem miért kellett végignéznem egy 70perce Mónika showt, iszonyatosan untam.
A végén pedig azon gondolkoztam vajon mi lehetett az alkotók célja ezzel a filmel ?
Hogy megmutassák mi rejtõzik a show kulisszái mögött?
Ennyire már rég vártam,hogy végelegyen egy filmnek,de becsületemre szóljon végigszenvedtem.
Bátran ajánlom minden ellenségemnek!

Itt egy napig ingyen megnézhetõ, teljes terjedelmében:
http://film.indavideo.hu/video/Czukor_Show_2/

Én is most hallottam elõször errõl a filmrõl, és nem értem a koncepciót. Ha valaki ki nem állhatja kibeszélõ mûsorokat, valószínû nem lesz erre kiváncsi, aki pedig szereti õket, az a Füst Milán-szerû drámai mélységek iránt immunis. Mintha két szék között leülnénk a földre.

Nem fárasztó 88 percen keresztül? Egyébként nem láttam, csak kérdem.

Az utóbbi évek egyik legeredetibb magyar filmje.

Magyarfilm-rajongóként azt kell mondanom, a sok jó színészi alakítás ellenére az utóbbi évek leggyengébb munkája ez. Az alapkoncepcióhoz (mutassuk meg az ilyen show-nak nevezett undormány - szó szerint embert, lelket pusztító - arcát) roppant gyenge, erõltetett, nem hiteles a sztori.
Alig több mint egy óra, de többször leül a történet. Kár volt beülni rá.

A nyers valóság bele az arcunkba... nagyon tetszett a mûfaj kendõzetlen bemutatása. Azért kíváncsi leszek, hogy a Mónyika só rajongói hogy fogadják majd e filmet. Magyar porondon igazi ritkaság számba menõ színészi alakítások, jó beszólások, kellemes döbbenet amit éreztem a film alatt, után.

Füst Milán Boldogtalanok-ja a magyar drámatörténet szent tehene. Kimódolt cselekmény, nehezen értelmezhetõ karakterek, hiteltelen viszonyulások. Minden rendezõnek beletört a bicskája, a melodramatikus bulvár mégis szívósan él tovább, a közönség szenved, a kritika meg nem meri kimondani, hogy érdemtelen darabocskáról van szó.

Dömötör Tamás nagy merészen, jóformán csak a szereplõket emelte át teljesen autentikus darabjába, melyben a családi dráma csupán ürügy a szórakoztató média ocsmány embertelenségének leleplezéséhez. Milán bácsi hõsei tulajdonképpen nem is kerülnek egymással szembe, a show-mûsor vezetõjével folytatnak dialógust, melynek során a manipulátor lépésrõl lépésre szedi ki belõlük legféltettebb titkaikat. Az eredetileg színdarabnak írt és játszott mû igen ötletes dramaturgiával tárja fel a családi kapcsolatok szövevényét és sikerrel alkotja meg a rendkívül érdekes figurákat. Az idõpont a jelen, a dialógusok köznépi nyelven szólalnak meg, az extrém szituációk elfogadható értelmezéseket kapnak. A forgatókönyv ezen felül megteremti a TV-adás stábjának jeleneteit, az elõzmények és következmények ábrázolására is futja és kidolgozott szerkezetbe sûríti a váratlan izgalmakat. A rendezõ Dömötör Tamás a színpadi változat szereplõit tartja meg, de magabiztosan válogatja ki az üvegfal mögött dolgozó TV-seket is. Saját magukat adják, de reagálásaik, bennfentes cinizmusuk felér egy színészi alakítással.

A bértapsonc közönséget irányító adásvezetõben Simicz Sándor-t ismerhetjük fel, aki zsigeri tehetséggel, fantasztikus humorral, lenyûgözõ énekprodukcióval válik a film felejthetetlen Jolly Joker-évé. A nevetségessé alázott kisember, Szabados Mihály megformálásában a galádul csapdába csalt, jószándékú butaság, melyet az embertelen mûsorgyár éppen úgy használ ki, mint a 70-es évek mélyinterjús dokufilmesei a tájékozatlan emberek õszinteségét.

Czukor Balázs, aki ritka fiziognómiájával már többször feltûnt hazai filmekben, duplafenekû szerepében szuggesztív arcjátékkal, empatikus hozzáállással hozza a sztárt, aki csak eszköz a manipulátorok kezében. Szorult helyzetében Anger Zsolt szenvtelenségével, okos válaszaival még szimpátiánkat is elnyeri, noha jelleménél negatívabbat nehéz lenne elképzelni. A TV-felvétel zaklatott légkörét az operatõr Tóth Widamon Máté korrektül uralt, hisztérikus kameramozgásai teremtik meg, tetézve Lenkey Tamás vágói bravúrjaival.

A rendezésnek sikerült olyan filmet csinálni, amely egyáltalán nem emlékeztet a színházi kiindulópontra, velejéig filmszerû, öntörvényû filmmûvészeti alkotás. A színészek káprázatos együttest alkotnak, mégis külön kell szólnunk a hölgy-triumvirátusról. Csonka Szilvia hátborzongató átéléssel hordozza a tragédia elõérzetét, Péter Kata egy primitív, sorsverte lányt állít elénk, aki kétségek között vergõdve próbál kiutat találni elviselhetetlen helyzetébõl. Megmerevedõ mimikája, szélsõséges dühöngése, többször eltorzuló artikulációja annyira hiteles, hogy idõnként arra gyanakszunk, nem is színész, ha- nem az élet valóságos drámájának részese. - Sziklába vésett arcvonások, fagyott szemek, acélos pincehang: Vasvári Emese extrém egyénisége eszméletlen erõvel ruházza fel a legellentmondásosabb szereplõt. Nézései, lassú reagálásai, vontatott hanghordozása hosszú ideig a mindent elfogadó megalázkodás típusát jeleníti meg, mígnem a végkifejletben, félelmetes intenzitású kitörésben mutatja meg ellenállhatatlan drámai erejét.

A TV-ket valóban csak a nézõszám érdekli: ez rendben is van, - alávaló módon manipulálják a szerencsétlen résztvevõket: megtévesztik õket, kihasználják tudatlan hiszékenységüket: fenõtt emberek, magánügy! De mindezt csak azért tehetik, mert a Nagyérdemû Közönség kéjesen szemléli a "lelki" élveboncolást! (Nemsokára talán a "testi"-ig is lesüllyedünk...) Magasan a legjobb film volt a Szemlén, egészen biztos, hogy megtalálja útját a közönség felé. Mûfaji különlegessége miatt, hiszen egy TV-show készítésérõl szól, kivételesen hoz- zájárulunk a mozin kívüli nézéshez is...

Mivel lehet becsalogatnia a nézõt a moziba?
Amit a tévében is megnéznek, legyen az Mónika Show, Barátok közt, Szomszédok.

Team buildinget terveztünk, de nem volt mit tenni, erre volt jegy.
Bevallom, 10 perc után megfogadtam, hogy felkutatom az operatõrt és hátba rúgom, de az idegbeteg kamerarángatás ellenére teljesen rendben van a film. Kihozták a kicsit elnyûtt témából (rózsakiállítás> nexxxt> sattadatta datta) amit lehetett, sõt, egy árnyalattal többet. Nagyon jó érzékkel adagolta a rendezõ a sablon köré a meglepit, de a legnagyobb ötlet mégis a az volt, hogy jó színészeket szedett össze. A roma csaj, a poligám pali meg a felesége mind ritkán látott, nagyon komoly, jó színészek, ami magyar filmben abszolút kuriózum, simán elviszik a hátukon az egész produkciót. Még Árpa Attila is jó bír lenni, Az extrém rádiós simicz pedig annyira jó, hogy még a borzalmas zene sem vág neki alá. Nekem kevesebb bazmeggel is életszerû lett volna, a családi dráma így is maga alá gyûri a kertévés díszleteket