5/10
adamnagysweetmovie 2014 dec. 25. - 17:50:27 5/10
(1/1)
Minden szimpátiám az identitásával szembenézni merõ hölgyé, az is jó volt, hogy a nagymamája Jó Levegõ-beli narrációját halljuk, miközben a festõnõ Budapesten keresi fel a helyszíneket nélküle.
Ámde mintha pont az identitás kényesebb kérdéseivel nem akarna szembesülni, s a történész is elég egyoldalú olvasatot ad. Egyetértek azzal, amit mond, de egy nagy ugrássl átlendl a 44 március-október közti idõszakon, amiben egy belügyi államtitkár dédapa vagy egy külügyes nagyapa eléggé érintett lehetett.
44 októberében menekültek csak el, és Horthy sem mondott le a filmfelirattal ellentétben.
45-tõl a népbírósági perekben valóban történhetett kommunista politikai leszámolás is (igaz 49-ig nem volt ennyire homogén a hatalom), erre hivatkozni úgy, hogy jóelõre dobbantottak Argentinába, szerintem némileg problematikus, mégha a film szerint a kiugrós vonalon tevékenykedtek is. Szóval összetett a kép és ez jó - amikor nagy baj volt, Horthyék is szóbaálltak a szocdemekkel, Moszkvával. Kár hogy nem jött meg elõbb az eszük...

Szerintem a film és a festõnõ nem a múlttal akart szembenézni, hanem egy megnyugtató identitást rekonstruálni.
A másik dédapáról ha egy jelenet volt, egy koszorúzás, szal a film címe is sántít.
A nagymama egy igazán korrekt mondatot elmondott: én legyek elégedetlen, mikor más otthalt a fronton, fejére esett a bomba vagy elpusztult munkaszolgálaton... Hát, igen, ezeket is körbe kellett volna járni.

Végl a nagyi túl optimista, miszerint lassan megbékélnek az emberek a háborús dolgokkal - ehhez az kéne, hogy minimum békénhagyják a dolgokat, ne pedig egy ordas hatalom uralma megalapozására manipulálja, hamisítsa azt. Ahogy sajnos indirekt ez a film is.